Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-09-21 / 38. szám
A teológia jövője diákszemmel Statika és dinamika Minden változik. Szerdán egy nálam nem sokkal idősebb lelkész lépett be az Evangélikus Hittudományi Egyetem kapuján. Amikor meglátta az új járdaburkolatot, az új lépcsőt, a vadonatúj kerekes székes Jeljárót, az új burkolólapokat az épületben, láttam az arcán, hogy azon gondolkodik, inkább visszamegy a bejárathoz, és megnézi, vajon nem tévesztette-e el a házszámot. Csak a portásablak mögött mosolygó Pali bácsi láttán nyugodott meg: igen, ez az az épület, ahol ő öt évet tanult. Igen, ez a 21. század. Gyorsan változnak az emberek, változnak a szokások, változik a technika, változnak az igények. És változunk mi is, változott a név, az arculat, bővül az épület, átalakul a struktúra. A névhez: egyetem (azaz Universitas, ami annyit jelent: egyetemesség, összesség) Jel kell nőnünk. Tavaly szeptemberben vezettük be a kreditrendszert. Ennek segítségével a hallgatók Jelnőtt módon tudják tanulási ritmusukat megtervezni, mindenki a saját teljesítményéhez, lehetőségeihez, igényeihez igazíthatja az órarendjét. Átalakult a Hallgatói Önkormányzat szervezete is. Ezúttal az intézmény és a hallgatók elvárásaihoz igazítottuk a Jelelős tisztségviselőket. Évről évre megtartjuk szokásos ünnepeinket és alkalmainkat. A növekvő igényeket újabb és újabb programokkal szeretnénk kielégíteni. Az idén koncertek, disputák, versenyek, kiállítások színesítik a közösségi életet. Hagyományos programjainkat is megpróbáljuk még színvonalasabbá tenni. A számítógép és az internet adta lehetőségeket mind többen szeretnék kihasználni, a számítógéptermekben állandóan telt ház van. A probléma megoldásának érdekében évente több pályázatot küld el az egyetem. Épületeink szinte minden évben kiegészülnek valamivel, és egyre szépülnek. Az egyetemet a korszellemhez kell igazítani, meg kell Jelelni az uniós normáknak, a toleranciának, a törvényeknek. Állandó a dinamizmus. Ugyanakkor van, ami sohasem változik. Van egy igazi „Universitas”, egy igazi Egyetemesség, egy igazi Összesség. És mi mindnyájan ezen az egyetemen ezzel az Összességgel, Velejoglalkozunk. Isten soha nem változik. A természettudományban újabb elméletek, a jogban újabb törvények váltják egymást, de a teológia ugyanaz kell, hogy maradjon. Mert hiába a tudományos haladás, hiába az állandó fejlődés, hiába a dinamizmus a Jelszínen, a mi tudományunk tárgya maga az Örökkévaló. Ami látszik, és amit egy név takar, semmit sem jelent. Csak akkor lehetünk igazi egyetem, ha az Ő„Universitas"-ábólrészesülhetünk. Maga az Örökkévaló adjon nekünk, hallgatóknak és professzoroknak erőt, hitet és kitartást! Simon Attila, a Hallgatói Önkormányzat elnöke Új olvasóteremmel bővült a könyvtár Az Evangélikus Hittudományi Egyetem könyvtára több újdonsággal várja olvasóit az új tanévben. A fejlesztésekről Sullayné Szigetvári Ildikó könyvtárvezetőtől kaptunk információkat. Az Oktatási Minisztérium 15 millió forintot adott a könyvtár, illetve könyvtári rendszer fejlesztésére. A támogatás nagyságrendje lehetővé tette, hogy több területen is minőségi változást érjünk el. Egyrészt sor került az úgynevezett tömörraktár építésére. A gyorsan gyarapodó folyóiratok elhelyezésére a már jól bevált gördülő állványrendszert tartottuk a legideálisabb megoldásnak. Ez a helytakarékos rendszer körűibe- * lül tíz évre megoldja az EHE könyvtárában a folyóiratok tárolását. Idén vehetik birtokba az olvasók az újonnan kialakított kiso/vasótermet is. Mivel terjeszkedni sajnos csak az alagsorban volt módunk, ezt kellett egy átépítéssel megoldanunk. Ide került továbbá a 81 idegen nyelvű folyóirat is mintegy 90 folyóméteren, az Egyházzenei Tanszék kötelező és ajánlott irodalma, és CD-lemez hallgatására is itt lesz lehetőség. A szaktanszékek irodalma a jobb helykihasználás érdekében hat kihúzható polcon áll rendelkezésre. Természetesen könyvtári bútorzat beszerzése is szükségessé vált az újonnan kialakított olvasóteremben. A harmadik eredmény, amelyről beszámolhatok, a Corvina integrált könyvtári rendszer bővítése: a modult a gépi kölcsönzéshez vásároltuk meg, valamint a kétszintű biztonsági mentés lehetőségét teremtettük meg. A kisolvasóterem egy része még polcokra vár, ez további pályázatok függvénye, de a könyvtár a tanév kezdetével a szokott nyitvatartási rend szerint várja az olvasókat. Embertől emberig Mentorok és lelkészjelöltek A napokban egy idegen nyelvű szótárat telepítettünk a számítógépünkre. Rengeteg helyet elfoglalt, mivel a hagyományos szótárfunkció mellett sok mást is tud. Tanácsot ad a szinonimák használatára, nyelvhelyességi és stilisztikai kérdésekben, sőt segítségével a kiejtés is gyakorolható és javítható. Szinte pótolja a nyelvtanárt. Mint tudjuk, nem valami kuriózum ez a program: a tanulás sok összefüggésében kiküszöbölhető az ember. Rég nem magyarázzák el nekünk szakképzett bolti eladók a különféle eszközök használatát, beállítását, összeszerelését. A csomagban ott a füzet - bizonyos esetekben ijesztően vaskos -, megtanít mindenre. A teszteket a számítógép ellenőrzi, s ha nem jutunk be a nappali tagozatra, vagy már kiöregedtünk az iskolapadból, de még tanulnánk, ott a távoktatás. Tanulás: könyvből, gépről, internetről. Egyre kisebbnek látszik a tanító ember szerepe. E ngem nem zavarnak a csomagba rejtett füzetek. Szívesen sila- bizálom az ábrákat. A számítógép segítségét is elfogadom. Ám örömmel tölt el, hogy azokon a helyeken, ahol nem nélkülözhető az ember, ott súlya és szerepe megnő - azazhogy nem nő meg, csak felfogjuk valódi nagyságát és súlyát. Szeptember első napjaiban találkoztak hivatalosan először az idei hatod- éves hallgatók - a lelkészjelöltek - szakoktató lelkészeikkel, a mentorokkal. „Mindenki keresse meg a mentorát, és üljön mellé!”- hangzott az első instrukció. Végigszalad a tekintetem a párokon. Kedves, fiatal arcok, a szemekben a kíváncsiság, bátorság és bizonytalanság sajátos vegyülete - és enyhébb vagy mélyebb barázdák, nyugodt tekintetek és valami meghatottságféle a szemekben. Nem csoda, hisz elindítani egy kezdőt, átadni valamit mindabból, ami évtizedek alatt összegyűlt, nem közömbös dolog. Milyen jó - gondolom -, hogy a lelkészi szolgálat olyan vállalkozás, amelyet nem lehet könyvből, gépről, tesztlápról, internetről megtanulni. Kell az ember. A másik. Nem kiküszöbölhető. Milyen jó, hogy az evangélium teljessége nem olvasható ki könyvből, nem bukkanhat fel a gondolatok sűrűjéből vagy a képzelet világából. Kell hozzá a másik ember tapasztalata, reflexiója - kell a másik ember. Akkor is, ha komplikáltabb és érzékenyebb dolog egy másik ember mellett lépkedni. Akadályozhatjuk egymást, alkalmazkodni kell a másikhoz, változtatni eredeti elképzelésünkön a másik kedvéért. Sőt össze is ütközhetünk, rátaposhatunk egymás lábára, utána aztán nem győzünk magyarázkodni, jóvátenni, vigasztalni és vigaszt keresni. Mégis milyen jó, hogy ha keresztény hitünkről és életünkről van szó, akkor nem hagyható ki a másik ember. Nélkülözhetetlen. Olyannyira, hogy a Krisztus-követés lehetetlen a másik ember nélkül. Nem tanulható és nem gyakorolható másképp, mint egy másik emberrel együttműködve. Lehetséges, hogy ilyesmin gondolkodott Pál apostol, amikor a Római levélben egymásba illesztette a láncszemeket: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan halják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? így van megírva: »Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik.« (...) A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm 10,14-15.17) Gyanítom, akkor is ugyanezt írta volna, ha abban az időben már lett volna elektronikus szótár, kezelési útmutató és távoktatás. Legyen hát kedves az örömhírhozók jövetele minden olyan gyülekezetben, ahova lelkészjelöltet várnak. Legyen kedves a mentor és a gyülekezet jelenléte a hatodéves teológushallgatók életében. És legyen nyilvánvaló minden oldalon a másik ember szerepének súlya és fontossága. Kísérje áldás a most kezdődő gyakorlati évet! Szabóné MAtrai Marianna Önállóan - mégsem egyedül Szeptember első hetében került sor a hatodéves hallgatók első konzultációjára a hittudományi egyetemen. Felvételünk az úgynevezett „mentori napon” készült, ahol a lelkészjelöltek leendő mentorukkal, azaz gyakorlati évük lelkész-házigazdájával együtt közös áhítaton, csoportbeszélgetésen, a gyakorlati év teendőinek áttekintésén vettek részt. zabóné Mátrai Marianna és dr. Fabiny Tamás vezetésével oldott hangulatban folyt a bevezető beszélgetés. Mint azt Fabiny Tamás elmondta: az idei már a harmadik tanév, amelyben gyülekezeti gyakorlatra küldik ki az ötödév végi szigorlaton sikeresen helytállt hallgatókat. Ha rövid mérleget kellene vonni az eddigi évek tapasztalatából, akkor ama bizonyos mérleg serpenyőjében egy nagyszerű és egy nagyon nehéz év lenne, többé-kevésbé kiegyenlítve egymást. A pozitív irányba való elmozdulás, azaz a reménység a soron következő tanévben - az idei hatodéveseket és mentoraikat ismerve - teljesen megalapozott. Annál is inkább, mert mostanra kialakult a struktúra, amelyre építeni lehet, nem kell már a „próbaév" kifejezést sem használnunk, s „kísérleti nyulakat” már végképp senki sem emleget... Fabiny Tamás szerint egy másik hasonlat helytálló a lelkészjelöltek és mentoraik jellemzésére: a „csikó", akit már befognak a hámba a „ló” mellé, de még nem egyedül neki kell húznia a kocsit. Tehát tanulni, tapasztalni, gyakorolni, beleszokni a gyülekezeti lelkészi munka mindennapjaiba, azzal a megnyugtató tudattal, hogy az idősebb, tapasztaltabb kolléga ott van, figyel, segít, amikor kell. Egy év alatt megtelnek majd bejegyzésekkel a lelkészjelöltek által vezetendő szolgálati naplók, előbb azonban a hallgatók és mentorok közös áldásban részesülnek az évnyitón, s a zuglói templom oltára elől indulnak el (ki)küldetésükre, tízhónapos szolgálatukra. Amint arra Fabiny Tamás rámutatott: a különböző Jeladatok között az egyik legfontosabb a katecheti- ka területére való bevezetés. Döntő lehet egy lelkész jövőbeli pályájára nézve, hogy miként zajlanak első hittanórái. Ha ezek jól sikerülnek, egy életre meghozzák a gyümölcsüket, de ha ne adj’ Isten nem, egy életre elvehetik a kedvet, elbizony- talaníthatják a lelkészt. Ebben és a lelkészi pálya valamennyi területén a mentorok segítik majd a hatodévesek elindulását az egyes szolgálatokra való közös felkészülések és az alkalmak utáni közös kiértékelések által. Igazi műhelymunka kezdődhet hát, amelyhez teológiai tanároknak, mentoroknak és lelkészjelölteknek jó kedvet, sok sikert és mindenekelőtt Isten Szentleikének erejét, áldását, életet újító jelenlétét kívánjuk! KD Megkezdődött a műhelymunka: a mentorok és lelkészjelöltek első találkozása I t I i r