Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-09-21 / 38. szám

A hely szelleme Beszélgetés Krizsán András építésszel, a Teológus Otthon bővítésének tervezőjével évek mindenkinél meghatározóak, egy lelkésznél is - egy építésznél nemkü­lönben. A formavilágomra nem mon­danám, hogy hasonló az övéhez, de olyan épületeket tervezek magam is, amelyek kötődnek e szellemiséghez. „Mintha mindig is ott állt volna” - jó érzés, ha ezt mondják az épületeimre az emberek, miután felépültek. De emellett természetesen funkcionáli­sak, korszerűek legyenek. A modern organikus gondolkodás híve vagyok. Mit értek organikus alatt? Azt, hogy kötődik az épület a hely szelleméhez, a „genius locihoz”. Ez tulajdonképpen az én építészeti ars poeticám is.- Apropó, hety szelleme. Mit je­lent Önnek a Balaton felvidék?- Gondolom, most Révfülöpre gon­dol... Révfülöpön születtem, édes­anyám ott él ma is. Mit jelent nekem? Az egyik legcsodálatosabb munkám köt oda: az 1997-ben átadott Evangé­likus Oktatási Központ. A csoda benne az, hogy még gyerekkoromban abba az épületbe, az egykori általános isko­lába jártam - s ki gondolta volna, hogy egyszer, felnőtt fejjel, mint épí­tész én alakíthatom át egyházi köz­ponttá... Ez nagyon nagy boldogság számomra! Az előbb megvallott építé­szeti ars poeticám ott is tetten érhető.- Családi életéről is hadd kérdez­zem!- Ahogyan már említettem, édesapám korai halála után édesanyám iránymu­tatása rengeteget jelentett a számomra. Azután pedig egy fontos továbblépés volt az életemben, amikor megnősül­tem, és „befogadott” egy másik kedves család is. Feleségem, Helga gyógypeda­gógus, három gyermekünk van, Kinga, Gergő és Virág Johanna. Feleségem lénye „benne van” valamennyi munkámban, ahogy ezzel most nyáron, az életmű­kiállításomon szembesültem, amint vé­gignéztem az épületek fotóin. Édesapja, Bolla Árpád evangélikus lelkész az, aki elindított engem egy irányba, és biztos családi hátteret jelentenek a számunk­ra. Árpi bácsi türelme, szeretete, mély dig érvényes építési engedéllyel is ren­delkezünk. A kiviteli terv jóváhagyása után került sor a beruházást lebonyolí­tó cég kiválasztására. A nyertes az Óbuda-Újlak Rt. lett. Jelenleg meghívá­sos versenytárgyalás folyik, ahol öt cég közül fogjuk a legalkalmasabb kivitele­ző céget kiválasztani.- Gyönyörű látványterveket mu­tatott a számítógépen - itt, a lapban is bemutatunk egyet. Kérem, mondja el, mi minden kap majd helyet az íj épület- szárnyban.- Az alagsori szinten az „ép testben ép lélek" elvvel összhangban egy kondici­onáló termet fogunk kialakítani kü­lönböző edző-, fitneszgépekkel, önálló vizesblokkal, raktárhelyiséggel. A földszinten egy kis recepcióspult fo­gadja majd a betérőt, ahol konferenci­ák, rendezvények idején szóróanyago­kat is el lehet majd helyezni. A teljes épület földszintje, valamint a felső szintek csatlakozni fognak a régi épü­lethez a Rózsavölgyi köz felől, egy úgynevezett lépcsőházi nyaktaggal. A „régi és új összhangja" tehát minden szinten teljes lesz. Ez lehetővé - mi több: szükségessé is - teszi, hogy az új szárnyban szintenként kialakítsunk további vizesblokkokat, zuhanyzókat. Mivel a régi Teológus Otthonban nem volt olyan kényelmes, nagyméretű kö­zösségi helyiség, ahol minden lakó el­fért volna, és a spirituális együttlétre is alkalmat adott volna, így kiemelt fontosságúnak tartom a földszintre tervezett 40 fős kis konferenciatermet. Fent: az építkezés tervezett helyszíne, lent az új épületszárny látványterve rált, igényes szállást álmodtunk meg, amely egész évben, nyáron is haszno­sítható, nemzetközi konferenciáknak is otthonául szolgálhat. Mindez ko­rántsem luxus. Az akadálymentesítés­ről szóló törvény előírja az ilyen fajta kialakítást, és egyáltalán, a ma ér­vényben lévő építésügyi törvény is ezeket az elvárásokat fogalmazza meg. S hogy mi az üzenete? Említet­tem, hogy nagyon szoros szálakkal kötődöm a zuglói evangélikus gyüle­kezethez. Jól ismerem és szeretem ezt a helyet, az egész környezetet, és kö­zel áll hozzám a lelkésznevelés törek­vése. A ház lelkülete, szellemisége il­leszkedni fog a környező épületekhez, nem hivalkodóan, hanem lutheri ha­gyományainkból adódóan puritán mó­don. Ezt az anyaghasználattal is sze­- Most itt állunk a „tett színhe­lyén”. Optimális esetben mikor ülhetünk le beszélgetni az új szárnyban?- Az alapkőletételre az évnyitó nap­ján, szeptember 18-án ünnepélyes ke­retek között kerül sor, s reményeink szerint egy év múlva már készen lesz az új épületszárny. Bízunk benne, hogy a még szükséges anyagi kerete­ket pályázatok segítségével időben elő tudjuk teremteni.- Ön Makovecz Imre tanítványa. Meghatározó-e alkotásaiban mindaz, amit nála, tőle tanult?- A Kós Károly Egyesülés vándorisko­lájának első ciklusát (posztgraduális mesterkurzusát) végeztem el mellette, és több évig dolgozhattam az irodájá­ban munkatársként. A pályakezdő belső derűje, hite, optimizmusa nagyon sokat jelent nekem. Éppen btfejeztük a beszélgetést, és ki­kapcsolnám a diktafont, mikor Krizsán András azt mondja: „Meggyőződésem, hogy a körülöttünk lévő világot a szép­ség Joga megmenteni. Az a szépség, amely Isten jóságából Jakad. Amikor zavaró, elkeserítő, nehézséget jelentő dolgok elé állít az élet, elég erre a szép­ségre gondolni. Akkor úgy tudunk bár­mihez hozzáállni, hogy mi is képesek vagyunk azt szépen megoldani, és em­bertársainknak valami jót nyújtani. Ezzel az Istenhez fűző kapoccsal jó irányba tudja megoldani a dolgokat az ember. Nem magamtól teszem, nem a magam érdeme, hanem Isten van ott, az Ő teremtő ereje. ” KD- Mikor vetődött Jel először az ott­honépítés, -bővítés gondolata, és hogyan Jogadta Ön a felkérést?- Három vagy négy éve keresett meg Szabó Lajos rektor úr a Teológus Otthon bővítésének ügyében. Talán nem véletle­nül, hiszen szorosan kötődöm hittudo­mányi egyetemünkhöz. A zuglói gyüle­kezet presbitere, másodfelügyelője vagyok, és a rektor urat még zuglói gyülekezeti lelkészemként ismertem meg. Az otthon bővítése, azt mondhat­juk, évek óta „napirenden van”. Évről évre több a hallgató, így egyre keve­sebb a férőhely, és az elhelyezés szín­vonala már nem felel meg az igények­nek. Eredetileg nem is kollégiumnak, hanem szeretetotthonnak épült a mai Teológus Otthon, de sajnos az adottsá­gok nem változtak azután sem, hogy a Teológia vette használatba: a vizes­blokkok száma roppant kevés, és sok műszaki probléma is felmerült az épü­letben, amelyek orvoslása nagyon sok kiadással jár. A szobák (három-, négy­ágyasak) sem megfelelőek már. Kevés a hely: negyedévenként a hatodévesek érkeznek vissza konzultációra, továb­bá nincs hely a doktoranduszok szá­mára sem - de nem sorolom tovább az érveket...- Elkezdett tehát formálódni egy terv...- Igen, majd ezt a tervet széles körben bemutattam az egyetem tanári kara előtt, majd pedig a diákönkormányzat is látta. Nagyon jó javaslatok hang­zottak el, melyeket a további tervekbe már be is építettünk. Természetesen a vázlattervet a Magyarországi Evangélikus Egyház - mint beruházó- is megkapta. 2001 januárja óta pe­Ezt egy belsőépítészeti megoldással vizuálisan megoszthatóvá fogjuk ten­ni, hogy létrejöjjön egy kisebb, inti- mebb tér, például áhítatok tartására, egyéni elcsendesedésre vagy konferen­ciák alkalmával csoportbeszélgetésre. Már elkészült az oltártér terve is: egy nagyon puritán oltárt képzeljünk ide ambóval, mögötte egy igazán szép iparművészeti alkotással: egy rózsa­ablakkal. A hely atmoszféráját szeret­nénk ezzel megteremteni: a szentség, a lelki otthon átélésének tárgyi felté­teleit álmodtuk ide.- Atmostféráról beszél. Lehet-e „ üzenete” egy épületnek, amefy nem templom? Hogyan építi bele- a szó szoros értelmében - az Ön saját lelkületét, hitvallását, építészi ars poeticáját?- Nem csak az volt a célom ezzel az épülettel, hogy funkcionálisan meg­oldjam az imént felsorolt igényeket. Ez az épületbővítés számomra túlmu­tat ezen. A Bosnyák tér kifejezetten profán környezetében - gondoljunk csak a piacra, a buszvégállomásra, a nyüzsgésre, zajra, az áruszállító au­tókra - tehát itt, a „lutheránus szige­ten” egy barátságos, megszentelt tér­együttest szerettem volna létrehozni, hogy legyen lelke az épületnek! Emel­lett természetesen jobb, minőségibb színvonalat is kell nyújtani a kollégi­um lakóinak. Az új épületrészben már csak kétágyas szobák lesznek, vala­mennyi WC-vel, zuhanyzóval, mosdó­val felszerelve. Gondoltunk a tervezés során a mozgássérültekre is: lesz olyan akadálymentes szoba is szinten­ként, ahol kerekes székkel lehet közle­kedni, és lift segíti a mozgást. Kultu­retném mindinkább kifejezésre juttatni: a fával, a téglaburkolattal. A tégla ter­mészetes anyag, nemesen egyszerű, barátságos terek kialakítására kimon­dottan alkalmas építőanyag. Az oltár­térben jó, ha az emberek átérzik saját kicsiségükben, egyszerűségükben a tér megszentelődését. A profán környeze­tet mintegy megszenteli, szakrális al­kalmakra is késszé teszi.-Mennyibe kerül a becslések sze­rint az építkezés?- Egészen pontos adatokat tudok mondani. A beruházó a Magyarországi Evangélikus Egyház. A három emelet­ből, tetőtérből, földszintből és alagsor­ból álló épület 950 négyzetméteres bő­vülést jelent majd, s mivel az egyetemi lelkész lakása átkerül az új szárnyba, így a régiben is szabadul fel hely. Az építkezés összköltsége 200 millió fo­rint, felszerelésekkel, berendezésekkel együtt kb. 240 millió forint áfával. Bővülő otthon- gyarapodó lehetőségek Talán kevesen tudják, hogy a hittu­dományi egyetem életét minden évben figyelemmel kíséri valame­lyik püspökünk. A 2003/2004-es tanévben D. Szebik Imre elnök-püs­pök felügyeli a Teológián folyó ok­tató-nevelő munkát. Egyházunk vezetőjét a teológiai hallgatók otthonául szolgáló épület terve­zett bővítéséről kérdeztük.- Miért fontos a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a Teoló­gus Otthon bővítése?- Az utóbbi több mint tíz esztendőben a teológushallgatók létszáma nagymér­tékben megnövekedett, elhelyezésük nem volt igazán szerencsés. Sok eset­ben a budapesti hallgatókat nem is tud­tuk a Teológus Otthonban elhelyezni. Ugyanakkor mind az Európai Unióban előírt kötelezettségeknek megfelelően, mind pedig az életkörülmények javítása és a felkészülési lehetőségek színvona­lának emelése érdekében kívánatos, hogy lehetőség szerint valamennyi hall­gató két-, legfeljebb háromszemélyes szobában nyerjen elhelyezést.- Milyen segítséget és motivációt képzel el a püspök úr annak érde­kében, hogy a gyülekezetek „ma­gukénak valják és érezzék” a lel­készképző intézetet? Bizonyos, hogy vannak ifyén érzelmi kötő­dések, de hogyan lehetne ezeket erősíteni? Mindez szoros össze­függésben áll azzal, hogy mijyen szerepet tölt be a lelkészképzés stratégiája az egyházban.- Meggyőződésem, hogy a gyülekeze­tek a lelkészképzésért szívesen vállal­nak felelősséget. Azt gondolom, hogy alig van olyan keresztény testvérünk, hitben járó gyülekezeti tagunk, aki na­ponta ne hordozná imádságban a lel­készképzés fontos ügyét. A szuppliká- ciók alkalmával megnyilvánuló felelősség az anyagi áldozatkészség­ben is kifejezésre jut. Mind a szupp- likációk, mind a teológusnapok tradíci­óját tovább kell ápolni, lehetőség szerint minél többet kell a gyülekeze­tekkel a kapcsolatot tartani, talán még az eddiginél is intenzívebb módon. Ör­vendetes a harmadéves teológushall­gatók passiószolgálata, melyet mindig nagy örömmel vállalnak, és lelkesen járnak végig egy-egy egyházmegyét a nagyhéten. Tudjuk, hogy a teológus­hallgatók nagy része helyettesítő szol­gálatot is végez a lelkészek kérése sze­rint. Kívánatos az új épületrészben különböző rendezvényeket tartani, így nemcsak a teológusok mennének ki a gyülekezetekbe, hanem a gyülekezeti tagok is ellátogathatnának a Teológus Otthonba. Ezáltal még intenzívebbé válhat a két közösség kapcsolata. Fon­tosnak tartjuk az egyházközségekkel való találkozást, hiszen egyházunkban a legtöbb állás a gyülekezeti munká­hoz kötődik, és az egyház szíve a gyü­lekezetekben dobog. A Sólyom Jenő Alapítványt dr. Só­lyom Jenő, teológiánk egykori szere­tett professzorának gyermekei több mint 10 éve hozták létre. Az alapít­vány évek óta hűségesen segíti a lelkészképzés ügyét, és az Evangé­likus Hittudományi Egyetem könyvtárának munkáját. Lehetővé teszi külföldi szakfolyóiratok vásár­lását, valamint a rászoruló teológus hallgatók szociális támogatását. Ez­úton is szeretnénk köszönetét mon­dani mindazoknak, akik adománya­ikkal, valamint adójuk 1%-ának felajánlásával támogatták az alapít­vány működését, és szeretettel kér­jük a további támogatást. A jövőben Csonka Albert lelkésztestvérünk em­lékére a liturgikai és egyházzenei ta­nulmányok támogatására is lehető­ség nyűik. Számlaszám: 11714006-20309868 I 4 t > 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents