Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-09-21 / 38. szám
Bottá Dénes Felvételei Ev angélikus 68. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 2003. SZEPTEMBER 21. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓL Az Evangélikus Hittudományi Egyetem jubileumi melléklete Az EvÉlet előfizetési nyereményjátékáról Kettős lelkésziktatás az ország templomában A kívül-beliil frissen felújított, még festékillatot árasztó Deák téri templom falai közé gyülekezett a főváros és a vidék evangélikussága szeptember 13-án délután. „Telt házas” gyülekezeti részvétel mellett Győri Gábor esperes itt iktatta be szolgálatába Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét, valamint az egyházközség új, megválasztott lelkészét, Smidéliusz Gábort. „ Örök Isten, kezed ezer áldást ad, milyen boldog, aki téged szolgálhat..." - szólt a kezdő hálaének azért, hogy Isten elhív lelkipásztorokat igéje hirdetésére, a szentségek kiszolgáltatására, nyája pásztorolására - és azért is, hogy pásztorainak befogadó közösséget, igére szomjazó, vezetésre váró gyülekezetét ad. „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni" (Jn 15,5) - idézte a beiktatás alkalmára választott jézusi mondatot Győri Gábor esperes. Gáncs Péter 16 év nagytarcsai és 6 év országos evangélizációs-missziói lelkészi szolgálat után püspöki tisztében, Smidéliusz Gábor - szintén többéves nagytarcsai szolgálat után - megválasztott lelkészként érkezett a Deák téri oltár elé. Köztudott, hogy nehéz feladat lelkészt találni e templom szószékére - mutatott rá az esperes -, mivel messzire hangzik az itt prédikálok hangja. Az ország templomában egykor az „ország papja”, Székács József hirdette az igét. „De el ne feledkezzünk az intésről: Jézus nélkül semmit sem tudunk cselekedni! - folytatta igehirdetését Győri Gábor. - Gáncs Péter rádiómisz- sziós, Smidéliusz Gábor zenei talentuma nagy kincs, de szívetekre helyezem: Maga az Úr hívott el erre a szolgálatra, és Ó veletek is marad. " Érdekes párhuzam, hogy mindkét lelkipásztor életútján jelentős állomás volt a nagytarcsai gyülekezet. A közösség hálája és szeretete ide, a Deák térre is elkísérte volt papjait. (A nagytarcsai Jubilate énekkar kórusművel is szolgált.) A megbízólevelek átadása és az iktató lelkészekkel - Győri Gábor esperessel, illetve Cselovszky Ferenccel és Zászkaliczky Péterrel - történő testvéri kézszorítás után az igen nagy számban megjelent szolgatársak áldása következett. Németül, szlovákul is megszólalt egy-egy igevers. A szószékről ezután Smidélisz Gábor hirdette az igét, lSám 16,7 alapján. Mint kiemelte: nem lehet véletlen, hogy éppen a 2003-as esztendő évi igéje „került sorra” aznap az Útmutatóban, és lett erre a szombati napra „kirendelve”. Isten akarata ez az ismétlés - mondta a fiatal lelkész. - Valami új kezdődik most az egyének és egy közösség életében is. Isten számtalanszor kezdett újat népe életében. Nagy csoda ez, hogy mi benne vagyunk Isten naptárában! O tiszta lapot kezd, úgy, hogy Jézus - és csak az Ő - nevében indulhatunk neki az újnak. „Isten azt nézi, ami a szívben van, ezért volt lehetséges, hogy Sámuel azt hitte: meglátta az alkalmas embert. Az Úr azonban a látszólag kicsire, alkalmatlanra mutatott rá: ő az! Isten nem csak a kirakatba kitett dolgokat, a csalással, manipulálással készült címlapfotókat nézi - ő életünk mélyébe tekint. Indító szeretetét tőle kérjük ma is” - fejezte be szószéki szolgálatát Smidéliusz Gábor. Ezt követően Gáncs Péter püspök szavaira várt a gyülekezet. (Folytatás a 3. oldalon.) „Neked tehát magadévá kell tenned a Krisztus példáját, és meg kel! értened, hogy Isten eléd tárja és felkínálja neked az ő irgalmát, anélkül, hogy azt megelőzően kiérdemelted volna. A kegyelemnek ez a példája indítson téged a teljes bűnbocsánatban való hitre és bizodalomra. Azért hát nem a cselekedetek hozzák létre a hitet, és nem is ered az a cselekedetekből, hanem Jézus Krisztus véréből, sebeiből és halálából fakad az és árad ki. ” ' Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) Úgy vélem, erre sem volt korábban példa. Az élet rendezte így. A tizennégy évi magas szintű Deák téri lelkészi szolgálat után nyugalomba vonuló Zászkaliczky Péter helyére Smidéliusz Gábort választotta meg a gyülekezet. Vele együtt iktatták be a Déli Egyház- kerület püspökét, akinek székhelye a Deák tér, ezért a püspököt választó gyülekezetek egyben egy Deák téri lelkészi állást is betöltenek. Mivel Gáncs Péter püspöki beiktatására egy héttel korábban Békéscsabán került sor, első ízben vált el ettől az ünnepi eseménytől a gyülekezeti lelkészi iktatás, és így alakult ki a Deák téren ez a kettős ünnep. Nagy hangsúlyt kapott ily módon a gyülekezeti elv, melyet a kilencvenes évek egyházi törvényeket megújító zsinata állított a középpontba. „A püspökök a teológiáról jönnek” - tartja egy régi mondás, arra utalva, hogy a különböző egyházakban gyakran választanak püspököket a teológiai professzorok sorából. Legutóbb a jelöléskor is több professzor neve került szóba. Talán az is napjaink egyik egyházi pozitívuma, hogy ők nem vállalták a megtisztelő jelölést, elsődleges feladatuknak tekintve a hittudományi egyetemen folyó munkát, az egyház szellemi központjában végzett szolgálatot. így hosszú idő után az a helyzet állt elő, hogy mindhárom püspökünk a gyülekezeti lelkészi szolgálatot követően kapott megbízást a püspöki tevékenységre, illetve Gáncs Péternél hat év országos missziói lelkészi munka jelentette a közvetlen előzményt. Érdekes volt, hogy többször is hangsúlyozta: amellett, hogy maga is sokat gazdagodott a missziói tevékenység révén, hiányzott számára az állandó gyülekezeti háttér. Ma már talán kevesen emlékszünk arra, hogy a negyvenes évek ébredésének egyik meghatározó evangelizátor személyisége, Győri János - aki később évtizedekig Nagytarcsán szolgált - a Deák téren volt segédlelkész. Itteni szolgálata is hozzájárult nagytarcsai megválasztásához. A most beiktatott lelkészek mindketten Nagytarcsáról jöttek. De a szép kontinuitást jelképezte az is, hogy Győri János egyik lelkész fia, Győri Gábor - a Pesti Egyházmegye esperese - végezte az iktatás szolgálatát. Ma már a fiatalabb nemzedék tagjai talán nem is értik, miért hangsúlyozzuk, hogy a gyülekezetek szabadon, minden külső befolyástól mentesen dönthetnek arról, kit kívánnak lelkészüknek, és a püspökválasztás sincs kiszolgáltatva állami-politikai akaratnak, hanem az egyház ügye. De talán ünnepi alkalmakkor, az Úristen iránti hálával nem árt arra emlékezni, hogy nem is olyan régen ez nem így volt. Anekdotává nemesült az a történet, amely szerint amikor 1989 tavaszán elterjedt, hogy valószínűleg Zászkaliczky Péter lesz az új Deák téri lelkész, akkor a nemrég eltávozott, nagy műveltségű id. Magassy Sándor azt találta mondani: „előbb leszek én a római pápa”. Mert a Zászkaliczky család nem tartozott az akkor végnapjait élő (de hát sokan kételkedtek még a változások valódiságában...) rendszer kegyeltjei közé. Jó dolog, hogy hamar történelemmé vált a nem is olyan távoli, minden részletében még fel nem dolgozott múlt. Még jobb, hogy - a közeli és a távolabbi múlt korrekt feldolgozásának kötelezettségét nem felejtve - a Deák téri ünnepi alkalom is minden mozzanatában a jövőről szólt. Üdítő volt az igehirdetések és a püspöki beszéd értékes tartalmán túl a megnyilatkozások hangvétele, nyelvezete. Élő magyar nyelven szóltak hozzánk, mentesen minden - sokszor kísértő - kegyes közhelytől, modorosságtól, mely a határozott mondanivalót hivatott pótolni. Egyházunk jövőjéért, benne a Deák téri gyülekezetért aggódókat ismét megszégyenítette az Úristen. Tehetséges, fiatal csapat állt össze a szolgálatra. A most iktatott lelkészek mellett Cselovszky Ferenc igazgató lelkész, Brebovszky Éva és Orodán Krisztina lelkésznők alkotják az együttest. Gyülekezeti munkások egész sora, kántorok, a Lutheránia énekkar, az intézmények (óvoda, iskola stb.) tartoznak a teljes képhez. Nem felejtve a gyülekezet által továbbra is igényelt szolgálatot a nyugdíjas lelkészek részéről. Valódi spirituális nagyüzem ma egy-egy gyülekezet élete. Haladunk az elképzelt modell, „a gyülekezet jelentsen otthont, életformát tagjai számára” irányába. A Deák tér példát mutathat a csapatmunkában, a többlelkészes gyülekezeti munkamegosztásban is. Ezért sem kell, hogy nyomasszon a nagy elődök példája. Inkább serkenthet, utat mutathat a ma iS élő prioritásokban, az igehirdetésben és a lelkigondozásban. De ezekkel együtt és ezeken túl sokkal összetettebbek a mai kívánalmak, kihívások. Amelyekre ma, nekünk kell megadnunk a feleletet - a múlt változatlan tisztelete mellett, de a jövőt építve. Frenkl Róbert Második hívás A TIZEDIK ORSZÁGOS EVANGÉLIZÁCIÓRA Örömmel vettem át Gáncs Péter püspöktől, elődömtől a Deák téri evangé- lizáció szervezését. Az október 11-i csendesnap témája a bibliaolvasó Útmutató aznapi igéje lesz (részletes program a 3. oldalon). A Szentírás egyik legszebb részében (Ezékiel 16.) olvashatjuk a fenti felszólítást: „Maradj életben!” Isten szólt így a prófétán keresztül Jeruzsálemhez, az akkori választottakhoz, az egyházhoz. Sokszor került halálos veszélybe Isten népe a történelem folyamán. Az, hogy mi, magyarországi keresztények még élünk, létezünk, azért van, mert az Úr meglátta nyomorult állapotunkat, és azt mondta: „Maradj életben!” Szeretettel hívjuk és várjuk a megújulásra, megerősödésre vágyókat. Szeverényi János * I I fe I '-i Sokan vélik úgy - teljes joggahé hogy a dolgos hétköznapok, a rendszeres gyülekezeti alkalmak mellett szükség van ünnepi eseményekre, amelyek l&ke^tenek, ;Sen^^nak, élményt nyújtanak. Nos, akik ezt hangsúlyozzák, elégedettek lehetnek. Egy héttel a Déli Egyh^^ßl^m elrfökségének messze hangzó békéscsabai beiktatása után az „ország templomában", Budapest-Deák téreMpe*ü^k& ünnepi eseményre: kettős lelkésziktatásra.
