Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-09-14 / 37. szám

.... Evangélikus Élet ..... 2Q03; ^ Sz emerei Zoltán egyházkerületi felügyelői székfoglalója Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Kedves Testvérek! Tisztelt Vendégeink! Ami szívemet ezekben a percekben, új szolgálatom kezdetén eltölti, az a hála és a köszönet. Hála a terem­tő Istennek, hogy mindeddig megtartott szeretetében - hiszem, hogy ezután sem hagy magamra. Ebben az órában különösképpen is hálát érzek iránta az elmúlt harmincöt esztendőért, amelyet más szolgálati terüle­ten tölthettem el egyházunkban. Tudom, hogy az O segítsége nélkül ezután sem tudom Őt és egyházamat hűségesen szolgálni. Még ma is csak megindult szívvel tudok köszö­netét mondani a Déli Egyházkerület lelkészeinek, a gyülekezeti közgyűlések tagjainak, hogy erre a ma­gas kerületi tisztségre engem jelöltek, majd megvá­lasztottak. Köszönöm a közgyűlés tagjainak a szeretetét, meg­értését és felelősségét, amellyel lehetővé tették, hogy beiktatásunkra egyházkerületünknek ebben a régiójá­ban, ebben a templomban kerüljön sor. Ezzel kapcsolatban mindjárt szeretnék egy félre­értést eloszlatni. Többen azért nem voltak a vidéki beiktatás mellett, mert ebben is a kerületi székhely vidékre történő helyezését sürgető - egyébként fő­ként egyházkerületen kívüli - testvéreim törekvését gondolták erősíteni. A kérdés nem úgy merült fel, hogy miért ne a Deák téren tartsuk meg a beiktatást. Semmi nem szólt az ellen a helyszín ellen, bár tény, hogy ezekben a napokban ott két jelentős esemény­re került, illetve kerül sor: külső és részbeni belső felújítás után a templom újraszentelésére, szeptem­ber 13-án pedig kettős lelkésziktatásra (egyikük ép­pen Gáncs Péter püspök úr lesz). Az egyházkerület elnöksége, a kerületi közgyű­lés nem gondol a kerületi székhely vidékre telepíté­sére, annál is inkább, mert az elsőként szóba jöhető Békéscsabának sem püspöki székhelyre van szük­sége napjainkban, hanem sokkal inkább az oktatás színvonalát emelő kollégiumra. Tisztelt Közgyűlés! Az alábbiakban - nagyon röviden - szeretnék néhány kérdést felvetni, amelyeknek megoldását felügyelői tisztemből adódóan szükségesnek látom. Mivel nem vagyok jogász, ezért e kérdéseket item jogi oldalról közhitem meg, hanem gyakorlati tapasztalataimból kiindulva. El kell gondolkodnunk az Üllői úti kerületi és or­szágos szintű közgyűlések érdektelenségén és unal­mán. Helyesnek és jónak tartom azt a már felvető­dött lehetőséget, hogy a kerületi presbiteri és közgyűléseket többször vidéken kellene tartani. Ez­zel betöltenénk azt az eddig is meglévő óhajt, hogy a vezetés kerüljön közelebb vidéki testvéreinkhez. Ugyanakkor ez a megoldás arra is jó és hasznos len­ne, hogy a testületek tagjai közelebbről is megis­mernék egy-egy földrajzi területen élő híveink gondjait és örömeit. Várjuk tehát az egyházmegyék és gyülekezetek meghívását. Felügyelői szolgálatomban kiemelt helyet foglal el az egyházi törvényeknek a mindennapi gyakorlat­hoz való közelítésének a kérdése is. Egyéni véle­ményként hadd mondjam el - azon a jogon, hogy egyházunkban az elmúlt években én vettem részt a legtöbb egyházi testületi ülésen egyházmegyei, egy­házkerületi és országos szinten hogy törvényalko­tó zsinatunknak végig kellene gondolnia: kerületi, de különösen országos szinten van-e értelme külön presbitériumot és jelentős személyi átfedéssel külön közgyűlést működtetni. És ha már zsinatunknál tar­tok, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy lassan időszerű lenne a törvények gyakorlati alkalmazása során felmerült hiányosságok pótlása és a szükséges pontosítások elvégzése. (Lásd a kerületi püspök- és felügyelőválasztást!) Talán még azt is szabályozni kellene, hogy a szavazatbontás után mennyi idővel kell a beiktatást megtartani, és ki jogosult arra, hogy a beiktatás helyét meghatározza. A törvények betartására és betartatására az imént tettem esküt, és természetesen eszerint vég­zem majd szolgálatomat. Azt már most ígérem, hogy az egyházkerület részéről - felügyelőként - az egyházi bírósághoz történő semmilyen folyamodványt támogatni nem fogok. Úgy érzem, hogy az egyházi bíróságok rendkívül lassan hoz­zák meg döntésüket, amit azután - különösen a sú­lyosakat - nem lehet végrehajtani. Fontosnak tar­tom az egyházi törvényeket, az egyházi bíróságok munkáját, de még fontosabbnak érzem a vitás kér­dések egyházias elintézését, illetve megelőzését. A gyülekezetekben, az egyházmegyékben idejében kell fellépni a nem kívánatos jelenségekkel, fegyel­mezetlenségekkel szemben, lehetőség szerint meg­előzve a súlyosabb ügyek kialakulását. Felesleges­nek tartom, hogy végrehajthatatlan bírósági ítéletek következtében szánalomra méltó helyzetekbe ke­rüljünk, és ezt elsősorban az érintett gyülekezetek szenvedjék meg. Véleményem szerint ahhoz, hogy az egyházon be­lül minden jó rendben történjék - bár nem vagyok naiv e tekintetben sem -, eredményesebb lenne, ha a testvéri kapcsolatokat erősítenénk az egyházvezetés és a gyülekezetek, illetve az egyházvezetés és a lel­készek között. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egyhá­zon belül „bíróságosdif’ játsszunk, az Országos Bí­róságon kívül elég lenne kerületenként egy-egy elsőfokú bíróság. Sajnálatos tény, hogy kerületünk né­hány egyházközsé­gében úgy tűnik, véglegesen és hely­rehozhatatlanul megromlott a gyüle­kezet és a lelkész, illetve a lelkészcsa­lád viszonya. A lelkész köz­egyházi, gyülekezeti érdekből történő át­helyezését törvény szabályozza, ha a kapcsolat valóban helyrehozhatatlan, akkor ezt az eljárást a gyülekezeti presbi­térium többséggel kezdeményezheti. Ha a többség nincs meg, a kisebbségnek a többség akaratát fi­gyelembe kell ven­nie. Az eljárás nagy felelősséget ró az egyházvezetésre, es­peresre, lelkészre és magára a gyülekezetre. Nem könnyű az ilyen kérdéseket megoldani, remélem, hogy kevés ilyen üggyel találkozom szolgálati időmben. Tisztelt Közgyűlés! Azt hiszem, mindannyiunk közös öröme, hogy egyházkerületünk területén ma már 6 óvoda, 2 álta­lános iskola, 5 középiskola, 2 kollégium, 9 szeretet­otthon és 3 idősek napközi otthona működik egyhá­zi, gyülekezeti fenntartásban, amiért Istennek kell hálát adnunk. O teremtette meg a lehetőséget, hogy egyházunk, egyházkerületünk alapvető egyházi szol­gálatának egyik leglényegesebb megbízatását, a taní­tás szolgálatát ma már intézményesen is végezheti. A mi feladatunk tizenhárom esztendővel a rendszer- váltás után talán az lenne, hogy szakmai alapon végle­gesen kialakítsuk az országos fenntartású középiskolai rendszert. Végre tisztán kellene látnunk, hogy hol aka­runk még középfokú intézményt működtetni a jelenle­gieken kívül, függetlenítve magunkat az önkormány­zatok megnövekedett adakozó kedvétől. A mi generációnk nagy hibát követne el, ha nem élne az Is­ten adta lehetőségekkel e tekintetben is, de - gondolom - legalább annyi hibát követnénk el a következő nem­zedékkel szemben, ha iskolaalapításainkban vágyaink megelőznék a reális szükségletet. A feladataim a felso­roltakon túl is bizonyára szaporodni fognak. Az egyház Urának a segítsége nélkül semmit sem tudnánk tenni. Örülök, hogy a kerület vezetésében olyan püspököt támogathatok szolgálatommal, aki korábban a misszi­ói munka szervezésével volt megbízva egyházunk­ban, és aki erre a területre a jövőben is különös hang­súlyt kíván fordítani. Ma már elmondhatom, hogy ő is biztatott a jelöltség vállalására, és örömmel támogatta a békéscsabai beiktatást. Mindketten tudjuk, hogy sem a püspök, sem az egyházkerületi felügyelő nem lesz más ember hol­nap, csak a felelősségünk lesz nagyobb. Ezen a helyen is szeretettel kérem gyülekezete­ink tagjait és a lelkészeket, hogy ugyanúgy közeled­jenek felénk, mint eddig tették, hiszen mi mindnyá­jan csak szolgák vagyunk, az Úrnak szolgálunk. Kerületi felügyelőként az országos elnökségben szavazati joggal képviselem - természetesen püs­pök úrral együtt - az egyházkerületet. Az országos elnökségen belül szeretném, ha több tisztelet, több bizalom, kevesebb indulat érvényesülne. Kétségkí­vül tiszteletet sugároz, ha az elnökség tagjai ebben a szűk körben is püspök urazzák, felügyelő urazzák, igazgató urazzák egymást, én azonban az egymás véleményének tiszteletben tartására is gondolok. Több bizalmat kérünk, amit őszinteséggel, tisztes­séggel és nyíltsággal szeretnénk kivívni. Nem fog örömmel és megelégedettséggel eltölteni, ha a má­sik kerületekben sem mennek jobban a dolgok. Szükség lenne arra, hogy őszintén tudjunk beszélni a kerületekben előforduló problémás ügyekről, a jó szándékú segítés, a közös döntés következményé­nek közös vállalása reményében. Az elnökségben kezdeményezni fogom, hogy az elnökség határozatai is kerüljenek nyilvános­ságra, hiszen - egyébként helyesen - az elnökség törvényes felhatalmazással többek között jelentős összegek odaítéléséről is dönt. Egyre inkább el kell érni, hogy a központi beruházási-felújítási tá­mogatások folyósítása szakmai indokoltság és anyagi rászorultság függvényében történjen. E helyről is tisztelettel gondolok dr. Sólyom Jenő testvérünkre, volt egyházkerületi felügyelő úrra, aki felügyelői munkájával olyan magasra állította a mércét, amit a magam erejéből meg sem kísérelhe­tek elérni. Emberi tisztessége, erkölcsi tartása meg­kérdőjelezhetetlen, én sajnálom a legjobban, hogy lemondott tisztségéről. Isten áldása legyen további életén és munkáján. Szolgálatomban kiemelt helyen számítok az egy­házmegyei felügyelők eddig is felajánlott segítségé­re. Az egyházmegyei elnökségekkel való eddigi rendszeres találkozókat még gyakoribbá és nyíltab­bá szeretnénk tenni, számítva minden kezdeménye­zésre és ötletre az egyházkerületi éves munkaterv összeállításában. Köszönöm a Békés megyeiek, a békéscsabaiak már eddig is megnyilvánult szeretetét. Kedves Testvérek! Természetesnek veszem, hogy személyemmel kapcsolatosan néhány negatívum is elhangzott megválasztásom óta. Eljutottak hozzám olyan hí­rek, hogy a másik két egyházkerületből néhányan attól tartanak: egyházi előéletem folytán a Déli Egyházkerület anyagi téren esetleg előnyösebb helyzetbe kerül. Természetesen erről szó sem le­het. Eddig is csak a szükségleteket szem előtt tart­va végeztem munkámat, minden részrehajlás nél­kül, nem lesz másként ezután sem - ezt jó szívvel jelentem ki -, másrészt nem is értem, hogy ezek a testvéreim miről beszélnek, hiszen olyan sokszor elmondtam, hogy pénz nem volt, nincs és nem is lesz - elég! Isten segítségével elkezdem a munkát, ígérem, hogy nem leszek ott minden ünnepi alkalom bevonu­lásán, de nem leszek rest szürke vasárnapokon és hétköznapokon elmenni egy-egy gyülekezetbe. Min­dig lesz időm arra, hogy előzetes egyeztetés után meghallgassam a lelkészeket, gyülekezeti tagokat, ha ilyen kéréssel megtisztelnek. A Mindenható Isten legyen velünk! Békéscsaba-Nagytemplom, 2003. szeptember 6. Bottá Dénes Felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents