Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-09-14 / 37. szám
6. oldal 2003. SZEPTEMBER 14. Evangélikus Élet ÜNNEPI KÖRKÉRDÉS: On mit vár a Déli Egyházkerület püspö ; Kozák Jánosné nyugdíjas (Szol- : nők) Ha a püspök úr úgy látja el új fel- i adatait, mint az elmúlt években a j missziós lelkészi szolgálatot, akkor I nagyon meg leszek elégedve. Az is- I meretterjesztés és a rádiós műsorok ; nagyon tetszettek, és több alkalom- | mai hallhattam az igehirdetését ná- j lünk. Szolnokon is. A felügyelő urat j nem ismerem, de ha úgy végzi a i munkáját, mint a mi otthoni felügye- ; lőnk, dr. Miinnich Béla, akkor kiváló- 1 an meg fog felelni. Wagner Sándor cégvezető (Mezőhegyes) Remélem, Gáncs Péter folytatja azt a hagyományt, amelyet elődje elkezdett, és erősíti egyházunkat, mert nagyon ráférne. Főleg a mi környékünkön, a Viharsarokban, ahol igen kicsik a gyülekezetek. Nagy lehetőséget látok a fiatalokban, akiket az egyházi iskolákon és a hitoktatáson keresztül lehetne „megfogni”. A felügyelőnek pedig úgy kell intéznie az egyház ügyeit, hogy ne érhessenek minket vádaskodások. Szalay Ilona gazdasági vezető (Budapest-Deák tér) Azt várom el az új püspöktől és a felügyelőtől, hogy többet vegyenek részt saját gyülekezetük életében, lehetőség szerint többször találkozhassunk velük. A püspök a lelki kérdésekkel foglalkozik, a felügyelő inkább a gyakorlatiakkal. Ez főleg a lelki élethez szükséges körülmények biztosítását jelenti, így az épületeket, a technikát és a világi segítséget. Hogy ezt hogyan éri el, saját tapasztalataiból biztosan tudja. Szula ImrénÉ nyugdíjas (Békéscsaba) A püspök feladata véleményem szerint elsődlegesen az, hogy a lelkészeken keresztül igyekezzen minél több embert megnyerni a keresztény hitnek. Erre megvannak az eszközei, melyeket jól kell alkalmaznia. Az egyházkerületi felügyelő pedig eljár a gyülekezeti gyűlésekre, és tájékoztatja a helybelieket a soron következő feladatról, tehát gyakorlatilag „lebontja” a püspök munkáját. Zsíros Ani (Békéscsaba A püspöki nak: legyen 1 dzser és az eg lé. Én légink; rábízott rengt gyülekezetén; rüen elváráso hanem hallga: seknél! A fe van, hogy a csókkal segít nem a lelkész A Déli Egyházkerület - amelyhez Békés, Bács- Kiskun, Csongrád, Tolna és Baranya megye, valamint a főváros pesti kerületei tartoznak - legnagyobb lélekszámú, köze! 15 ezer hívet számláló gyülekezete a békéscsabai. Tud- Békés kosa közül evangélikusn megyében öss: ránus él, ez ug; vesebb a katoliki reformátusok (72 ez még így sokkal i gos aránynál. Azok, számláláskor megjek lekezetet, 19 százaiéi egyházhoz tartoznak.- A 2001 -es népsí rint Békéscsaba után Orosházán (6652), K Mezőberényben (22 (1934) és Nagyszéná: több, önmagát evangi bér. Ugyanakkor a m közül 45-ben van ezen belül tizenhétbi evangélikus kereszté egyetlenegy sem laki r így készültek Felsorolni sem lehet, hány kisebb- nagvobb településről érkeztek Békéscsabára a hívek, hogy szeptember 6-án - a püspök- és felügyelőiktatás ünnepi alkalmából - megtöltsék Közép-Európa legnagyobb evangélikus templomát. Legtöbben természetesen a Békés megyei gyülekezetekből jöttek, de sokan utaztak ide más egyházkerületekből, egészen távoli vidékekről is, amiért különösen is hálásak voltak a szervezők. Amint azt Kondor Péter békéscsabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese elmondta: nagyjából kétszáz békéscsabai evangélikus összehangolt munkáját igényelte az ünnepség előkészítése és lebonyolítása. A helyi egyházközség mellett komoly szerepet vállalt - az iktatást követő szere- tetvendégségnek is helyet adó - Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, melynek száznál több tanulója és közel ötven tanára segítette a püspök- és felügyelőiktatás jó rendjét. (A pedagógusok az érkezőket tájékoztatták, és a külföldi vendégeket kalauzolták, illetőleg a személygépkocsik és buszok parkolását felügyelték, a diákok pedig a templom rendjének biztosításában, az eligazításban és az úrvacsoraosztáskor vállaltak feladatot.) A nagytemplomi ünnepséget követő vendéglátásról megemlíthető, hogy több gyülekezeti intézmény konyhája működött együtt az állófogadás megszervezésében. A helybéli evangélikus szeretetotthon, a Központi Gyülekezeti Ház és a Jaminai Gyülekezeti Ház konyháinak alkalmazottai mellett gyülekezeti tagok szorgoskodtak az asztaloknál. A hívek lelkes és önkéntes felajánlása révén a vendégek süteményt is fogyaszthattak az ezer négyzetméteres sátor (!) alatt, amely egyúttal a tűző nap vagy az eső ellen is védte a gyülekezetét. (Istennek hála, gyönyörű, mondhatni ideális időjárás kísérte végig az eseményt.) Komoly odafigyelést igényelt a nagytemplomba igyekvők akadálytalan közlekedésének biztosítása, amiben forgalomirányító rendőrök segédkeztek. Sokan már igen korán helyet foglaltak a nagytemplomban. Alsó szintje már kevéssel tíz óra után megtelt, ekkortól az emeleti szintekre irányították az érkezőket. A 3500 fő befogadására alkalmas templomban csak a legfelső szinten maradtak foghíjas helyek, hiszen több mint háromezren vettek részt az ünnepségen. Azoknak ajkán, akik először jártak itt, többször lehetett hallani a sóhajt: „Milyen hatalmas, gyönyörű templom ez. Elképzelni sem tudtam, hogy mekkora lehet, hiszen azt mondják, hogy közel négyezren férnek el benne.” Bizonyára a távolabbról érkezettek voltak azok, akik a püspökiktatás lelki élménye után városnézéssel koronázták meg ezt a kora őszi szombatot: mint például a nagytarcsai és cinkotai hívek, akik összesen három busszal jöttek. A nagytarcsaiak máig sokat emlegetik - és ahova csak lehet, követik - egykori lelkészüket, Gáncs Pétert, a cinkotaiak pedig nem utolsósorban a náluk felépített Missziói Központ „alapító-igazgatójaként” zárták őt a szívükbe. A békéscsabaiak jó vendéglátókhoz méltón ügyeltek a részletekre is. Az iktatás előtt új térdeplőt és ambót készíttettek, és arról sem feledkeztek meg, hogy a helyi és a megyei sajtón keresztül is minél többen szerezzenek tudomást a jeles eseményről. A megyei napilapban például éppen szombaton jelent meg egy hosszabb terjedelmű interjú Gáncs Péterrel. Szegfű Katalin *
