Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-26 / 4. szám
Evangélikus Élet 2003. JANUÁR 26. 9. oldal Ot hónap Ennyi időt vett el egy ismerősöm életéből a szalagavató bálra való felkészülés. Fontos esemény ez, hiszen mérföldkőhöz érkezik ilyenkor az ember. Eltelt közel 18 év, és bár a java még csak most kezdődik, a kamaszból fiatalember lett, aki pelyhedző szakállal és az elegáns öltönyre tűzött kis szalaggal ott áll a színpadon, mintegy demonstrálva nagykorúságát. Társadalmunk is ezt az életkort tekinti a felnőttség küszöbének, és a pszichológia is úgy tartja, hogy ez az az életkor, amikorra már kialakulnak a személyiségjegyek főbb ismérvei. Vagyis a véleményalkotás már nehezebben befolyásolható, mint annak előtte. Röviden: az embertől ilyenkor már elvárják, hogy tudja, mit tesz. Még egy ártatlannak tűnő szalagavató bál kapcsán is... A fentiek miatt gondolkodtatott el egy „műsorszám”, melyet az említett ismerősöm szalagavatóján mutattak be. Műsor- szám - írom , mert táncnak semmi esetre sem nevezném. Fiúosztály lévén - gondolom - nagy volt a dilemma az elején: hívjanak-e külsős lányokat táncpartnernek, vagy megoldják amúgy „legé- nyesen”, osztályon belül. Ok az utóbbit választották. Nem ismerem a részleteket, csak az öt hónap mindennapos próbáinak a végeredményét: két fiú kurtizánnak beöltözve elcsábít egy sereg szerzetest, akik csuhájukat ledobva, alsógatyára vetkőzve imitálják a többszörös közösülés motívumát. Majd - visszaöltözve a szerzetesi ruhába tudjuk meg a két „lány” kétségbeesett csalódottságát: mindez csak álom volt. Ez a „fantasztikus élmény” csak fantáziájuk szüleménye, mert a szerzetesek valójában - rendíthetetlenül imádkozva - mindvégig ellenálltak a kísértésnek. A produkció láttán kérdések sora merült fel bennem. Anélkül, hogy túldramatizálnám az eseményt, hadd osszam meg ezeket az olvasóval. Hogyan lehetséges, hogy ezek a 18 éves - már szinte leérettségizett - fiatalemberek, akik néhány év múlva nemzedékünk tanult és müveit értelmiségi rétegének egy részét alkotják majd (talán vezető beosztásban), nem érzik, hogy micsoda blaszfémiát követtek el? Honnan veszik a bátorságot, hogy egy számukra talán érthetetlen élethivatást választó embercsoport nagyon is valóságos kísértéseit jelenítsék meg, és tegyék nevetség tárgyává? Egyáltalán: miért tartják szellemesnek egy szalagavató bálon a feslett erkölcsű nők megjelenítését? Nem zavarja őket mindez akkor, amikor a következő műsorszámban fehér ruhás fiatal hölgyekkel keringőznek? Miért töltenek majdnem félévet azzal, hogy a házasságot is szerző Teremtő Isten egyik legnagyobb ajándékát, a férfi és nő eggyé léteiét éretlenül, ilyen közönséges szintre lerángassák? Egy sem akadt kötöttük - még evangélikus ifjúsági hátérrel sem -, aki azt mondta volna: Állj! Hát mit csinálunk mi itt?! Milyen lelkületű az a „tánctanár”, aki valamely társastánc koreográfiája helyett egy szerzetes és egy kurtizán közösülésének motívumait tanítja és gyakoroltatja? Milyen osztályfőnök és iskolaigazgató kezeire és felelősségére vannak ezek a gyerekek bízva? Hol van a tapsviharban kitörő szülők és hozzátartozók jóérzése, akik másnap már büszkén mutogatják munkahelyükön a fényképeket? Hol van az erkölcsi mérce, meddig mehetünk el, és mi lesz így a vége? Ma- radt-e még olyan dolog körülöttünk és bennünk, amit véd a tisztelet, amit még nem árasztott el a szenny? Vajon meg fogják-e valaha is érteni ezek az elsőbálos fiatalok, hogy ennek az ötletnek milyen súlya és hatása van magatartásukra, viselkedésükre és értékrendjükre? Szívből kívánom, hogy kapjanak ehhez fentről jövő bölcsességet! Boda Zsuzsa AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM a 2003/2004-es tanévre felvételt hirdet nappali tagozaton 3 éves doktori (PhD) képzésre egyetemi hittudományi végzettséggel rendelkezők részére. A jelentkezési lap az EHE rektori hivatalában (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3., tel.: 469 1051) szerezhető be. Jelentkezési határidő: 2003. április 30. Ezek a fiatalok... Olga nénit majd szétvetette a visszafojtott düh és keserűség. Szinte szikráztak a szemei, ahogy a tele lapáttal a kezében a kuka felé bicegett. Fájós lábai mintha még sokkal jobban sajogtak volna, mint máskor. Ahogy megpillantotta a közelgő Róza nénit, kicsit lelassította a lépéseit, hogy bevárja, és végre elpanaszolhassa valakinek, micsoda nagy méltánytalanság és durva sérelem érte. Észre sem vette a másik oldalról botjára támaszkodva lassú léptekkel felé haladó Kató nénit. Szegényt bizony megviselte a járás, görnyedt tartása ilyen nagy út után még szembetűnőbb volt. Azért is érkezett mindig ennyire korán - alig ért véget az első harang -, hogy az istentisztelet elejéig még kicsit kipihenhesse magát, és semmiféle testi nyomorúság ne akadályozza az igére való figyelésben. Kató néni a fáradtságtól kicsit elfulladó hangon üdvözölte Olga nénit, aki még mindig az utcát fürkészte.- Jaj, maga az, Katókám, hát szabályosan megijesztett, úgy elmerültem a gondolataimban! Na de nem is csoda, hogy elálmélkodik az ember, hát ide nézzen, mit mutatok! - és diadalmasan maga elé tartotta a szemeteslapátot. Kató néni csodálkozva nézte, de szemmel láthatóan nem értette meg, mi is történt valójában. Olga néni tehát elmagyarázta neki.- Ezt a rengeteg sarat a teremben söpörtem össze.- Hát igen, ilyen sáros, latyakos tél már régen volt, igazán kellemetlen - bólogatott Kató néni készségesen. - Ritka az ilyen esős, langyos idő, nem is tudom, mi lesz a szegény növényekkel, de hát biztos gondja lesz ránk a Jóistennek. - Ezzel a maga részéről be is fejezte a beszélgetést, hiszen sajgó lábai mielőbbi pihenésre intették. A gyülekezeti terem felé vette tehát az irányt. Olga néni sem sokat törődött vele. Mindig ilyen élhetetlen volt ez a Kató, gondolta, és már előre örült Róza néni érkezésének, aki azonnal megértette, mit jelent a szemeteslapát.- Megint úgy hagyták maguk után a termet, Olgikám? - kérdezte rögtön a köszönés után, és méltatlankodva rázta meg a fejét. - Ezek a fiatalok, állítom, hogy semmi jó modor, semmi kötelességtudat nem szorult beléjük. Istenem, hogy mi lesz ebből a világból!? - sóhajtott fel, és nagy fejcsóválva indult befelé. Olga néni máris a következő érkezőknek újságolta az ifjúsági csoport szörnyű tettét, akik szintén hálás közönségnek bizonyultak, és hangos felháborodásukban már maguk hirdették tovább az utánuk érkezőknek a tudnivalókat. Mire az utolsó harang véget ért, a gyülekezeti terem tele volt elégedetlen, felháborodott emberekkel, akiknek megbotránkozott lelke alig-alig volt már képes egyéb dolog befogadására. Kató néni szíve is csordultig volt, de valami mással. Titkot őrzött ő ott, olyat, amit maga az Úr ajándékozott neki, amikor panaszát elé tárta az istentisztelet előtt. Az ige, amit a lelkész felolvasott, csak megerősítette. Örömmel ment haza, és izgalommal készülődött a következő napok alatt a szombat estére. Még süteményt is készített. Szerette ezeket a rendetlen, figyelmetlen, de igeéhes fiatalokat, akik hétről hétre a diszkó és a kocsma helyett az Úr házában gyűlnek össze, vívódnak, töprengenek, és közülük egyiknek-másik- nak újra és újra csodálatosan megnyílik a szíve Jézus Krisztus előtt. Nem, nincsenek készen, de úton vannak. A szombat estét tehát nagy izgalommal várta Kató néni, és amikor a férje, András bácsi pihenni tért, megnyugtatta, hogy neki még lesz egy kis dolga ma. 8 óra körül aztán nehézkes léptekkel útnak indult, hogy időben érkezzen. Az összejövetel végén épp az imádságnál tartottak, amikor az ajtóhoz érkezett. Csendesen nyitott be, nem zavart vele senkit, és a sarokban gyorsan-halkan le is ült. Csak ekkor vette észre, hogy most nem fáj a lába. - Egy ilyen nap után kész csoda - gondolta, de nem csodálkozhatott sokáig, véget ért az imádság, a fiatalok meglepett arccal méregették. Egy magas barna fiú az ő utcájukból (az apját még ismerte, de ezeknek a mai gyerekeknek olyan nevük van...) meg is kérdezte:- Hogy tetszett ide kerülni ilyen későn? - Kató néni nyugodtan előszedegette a friss, illatos túrós pogácsát, az asztalra tette, és válaszolt.- Először is gondoltam, jól fog esni egy kis harapnivaló, biztosan megéheztetek mostanra. A fiatalok jóízűen láttak neki a finom falatoknak. Öröm volt nézni őket, többen megdicsérték, megköszönték az ajándékot, volt, aki még a zsebébe is tett.- Másodszor pedig - folytatta Kató néni - elpakolom a székeket, és kitakarítom a termet utánatok. Tudjátok, ilyen sáros, latyakos időben képtelenség vigyázni a tisztaságra. Holnap reggel pedig istentisztelet lesz. Azzal elkezdte a rendezkedést. A fiatalok egy pillanatra döbbenten bámultak rá, aztán mind egyszerre kezdtek beszélni: Tessék csak hagyni, majd mi megcsináljuk. Pillanatok alatt készen leszünk, elég sokan vagyunk. A kézmosónál van egy partvis, azt használhatjuk? Kató néni, honnan lehet felmosót kérni? Mire körbepillantottak, minden a helyén volt. A tiszta és rendes terem előtt pedig egy nagyon büszke ifjúsági csapat állt, és elégedetten méregették művüket.- Máskor is rendbe tesszük mi, emiatt nem kell fáradni Kató néninek - mosolyogtak a lányok készségesen.- A pogácsa persze más, ha tetszik gondolni... - viccelődött egy fiú, de a többiek jól hátba vágták. Az istentiszteletekről ismerős magas, szemüveges fiú, aki az előbb az imádságot is vezette, komoly arccal keresgélt valamit a gitárja tokjában.- Igéslapok - nyújtotta Kató néni felé mosolyogva. - Mindenkinek adunk, aki először csöppen be közénk. Tessék húzni közülük! - biztatta. Egy díszes keretben álló rövid zsoltárvers állt a lapon. Kató néni csak átfutotta a sorokat, nem akarta feltartani a kis csapatot tovább.- Köszönjük a segítséget, csókolom! - búcsúztak a fiatalok. A kijáratnál előreengedték, és beszélgetve széledtek szét, ki-ki az otthona felé igyekezve. Kató néni is sietősre fogta a lépteit. Későre jár, ideje pihenni. Csendesen nyitott ajtót, nehogy felzavarja nyugovóra tért párját. Óvatosan öltözött át, de a ruhája zsebében lapuló kártyát a félhomályban is megérezte, és kíváncsian vette ismét kézbe, hogy a túlsó szobában lámpafénynél újra megnézhesse. „Az Úr az én erősségem, olyanná teszi a lábamat, mint a szarvasé..- olvasta könnybe lábadt szemmel. Mintha csak neki írta volna sok-sok éve ezt az igét az Úr, és őérte került volna a Bibliába. Hisz csakugyan megtapasztalta ma ismét, hogy Ő erőt adott, a lába olyan könnyen engedelmeskedett, mintha nem is az övé lenne. Újra meg újra elolvasta az igét, és úgy telt el vele, ahogy az ember egy illattal szívja tele a tüdejét. A szive örvendezve ficánkolt. - Ezek a fiatalok... - mosolygott fejcsóválva. - Az ember annyi mindent kap tőlük... És megköszönte őket az Úrnak. Az ágyban fekve még egyszer hálát adott, és megosztotta örömét az Úrral. A lábai sem rakoncátlankodtak ezen az estén, és szabad, derűs volt a lelke. - Igaz is, miért fájnának? - gondolta, és könnyes szemmel, de mosolyogva dúdolta el az ő egykori ifjúsági csapatuk kedves énekét: „Futnak, nem lankadnak meg, járnak, nem fáradnak el, mert az Úr erősségük nekik...” Füller Timea A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium szomszédságában áll Bertalan Sándor szobrászművész alkotása, amely békésen tűri, hogy télvíz idején a jókedvű fiatalok - egy kis hó segítségével - továbbalkossák... (Az Egyensúly című kompozíció egyébként tölgyfából készült, és 1988 őszén került a köztérre.) Fotó: Máté Réka I Felvétel j az Evangélikus Hittudományi Egyetemre a 2003-2004-es tanévre ! Egyházunk lelkészeinek és hittanárainak képzése az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folyik. Várjuk azok jelentkezését, akik Jézus Krisztusban hisznek, és elhívást éreznek, hogy az evangélikus egyházban szolgáljanak. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a képzés lehetőségei a következők: A) Nappali tagozaton a lelkészi szolgálatra felkészítő egyetemi szintű teológiai tanulmányok A tanulmányi idő hat év. A felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - alkalmassági, valamint írásbeli és szóbeli vizsga alapján történik. A felvehető hallgatók száma: 25 fő. B) Nappali tagozaton egyetemi szintű hittanárképzés olyan jelentkezők részére, akik valamely más felsőfokú intézmény tanári szakára is felvételt nyernek, ill. ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A tanulmányi idő öt év. A felvétel alkalmassági, valamint írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alapján történik. A felvehető hallgatók száma: 6 fő. C) Az EHE kihelyezett tagozatain (Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar; Nyugat-Magyarországi Egyetem, Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar; Kaposvári Egyetem, Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Kar) folyó főiskolai szintű hittanár-, ill. hitoktatóképzéssel kapcsolatban a fenti főiskolai karok, illetve a helyi lelkészi hivatalok adnak a felvételi feltételekre vonatkozó felvilágosítást. Az EHE rektori hivatalában beszerezhető jelentkezési laphoz a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési anyakönyvi kivonat 2. érettségi bizonyítvány (érettségi előtt állóknak a középiskolából hozott pontok kiszámitásához az iskola által kitöltött betétlap az alábbi tantárgyak utolsó két lezárt félévi érdemjegyeivel: magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, idegen nyelv, valamint egy választott tárgy) 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány, ha van 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező felsőfokú tanulmá- ; nyokra alkalmas 5. keresztelési bizonyítvány 6. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány 7. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait 8. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lel- i késze által) kiállított bizonyítvány 9. az esetleges állami (vagy azzal egyenértékű) nyelvvizsga bizonyítványa 10. a jelentkező nevére megcímzett és felbélyegzett normál méretű boríték Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. A felvételhez szükséges annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az EHE rektorának címezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Felvételi Bizottságához címzett kérvénynek, valamint a piros posta- utalványon feladott 3 000 Ft felvételi vizsgadíjnak 2003. március 1-ig kell az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rektori Hivatalába beérkeznie (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 469-1050, 3834-537). Az EHE nappali tagozatos hallgatói - amennyiben ez csak lehetséges - lakói j a Teológus Otthonnak, ahol szállást és ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók szerény ösztöndíjban részesülhetnek. Az egyetemi szintű képzésre a felvételi vizsgát alkalmassági vizsga előzi meg, amelyre 2003. április 22-én kerül sor. Az alkalmassági vizsga területe: beszéd- és kommunikáció-készség, ének. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli ré- I szének időpontja 2003. június 26-27. Az időpont módosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv / 2. az Evangélikus énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjében (1,3,5,7,9,11) található énekversek éneklése könyv nélkül / 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján) / 4. Luther: Kis káté szövegének pontos ismerete / 5. Prőhle Károly: „Az evangélium igazsága” c. és / 6. Sólyom Jenő: „Hazai egyháztörténet” c. könyve / 7. Egyházismeret / 8. Általános műveltség Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24. Tel. 317-5478, 486-1228). A felvételi kérelmek elbírálásánál figyelembe vesszük a közép-, ill. felsőfo- I kú állami nyelvvizsgát. Budapest, 2003. január 10. Dr. Szabó Lajos sk. rektor
