Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-09-07 / 36. szám

6. oldal 2003. SZEPTEMBER 7. RENOVÁLT GYÜLEKEZETI HÁZ Isten mencshelyi hajléka A régóta várt eső a templomba zsúfolta a híveket, amikor a mencshelyi gyüleke­zeti ház megújulása alkalmából hálaadó istentiszteletre gyűltek össze augusztus utolsó vasárnapján. Ezen az ünnepségen leplezték le az egyházközség egykori lelkészének, Horváth Józsefnek az emléktábláját is a templom belsejében. Az ün­nepélyes alkalmon Ittzés János püspök hirdette az igét, a liturgiát pedig Mihácsi Lajos helyi lelkész vezette. A Nyugati Egyház- kerület püspöke Lk 12,32 alapján el­mondott prédikáció­jában kiemelte, hogy az ünnepnapoknak az a nagy kísértése, hogy bár a múltat le­zárják, mégsem visz­nek előbbre. Az öröm után elcsügge­dünk, megfáradunk. Örülünk a találkozá­soknak, de utána csak loholunk egymás mellett. Tudjuk, hogy az élet egészen más, mint amit ezek a percek nyújtanak. Milyen messze van egymástól a teli templom és az ün- neptelen valóság! Ám vajon milyenek lesznek a jövő hétköznapjai? Az ember igazi öröme az Istenben való bizalom­ban van elrejtve, nem a hipermarketek polcain vagy a Nemzetközi Valutaalap tárgyalóasztalánál. Jézus örökségbe adta nekünk a szeretetet, békét, és ezért van reménységünk, nem a múló ünnep miatt. A fogyás ellenére így lehet a mencshelyi gyülekezetnek is jövője, ha abban bí­zunk, aki ezt ígérte nekünk. Az ünnepi közgyűlésen Molnár Gyula felügyelő elmondta, hogy az egykori is­kola államosítása után 8,5 millió forint kárpótlást kapott az egyházközség, és úgy döntöttek, hogy ebből a pénzből a régi gyülekezeti házat renoválják. A falak és a belső gerendás mennyezet kivételével mindent felújítottak, és a teremben elhe­lyezték Kossuth Lajos faragott emléktáb­láját is, annak emlékére, hogy gyermekei 1849 nyarán a papiakban rejtőzködtek. Ezt követően került sor a gyülekezet egykori lelkészéről való megemlékezés­re. Az ünnepségen jelen lévő Horváth család nevében dr. Horváth József kö­szönte meg a mencshelyiek szeretetét. Mint elmondta: lelkész édesapja - aki 1951-1991 között szolgált a településen - csak egy láncszem volt az igehirdetők sorában. Sokak számára talán „személy­telen” a felavatott emléktábla, hiszen aki­ről szól, nem volt híres ember. Akik vi­szont ismerték, tudják: olyan valaki volt, aki ha olykor keményen is szólt, csak azért cselekedett így, mert a bűnt soha nem akarta szalonképessé tenni. A felszólalók között Kiss Attila egy­házmegyei felügyelő megemlítette: Hor­váth József olyan nehéz időkben végez­te szolgálatát, amikor megélhetése érdekében a helyi termelőszövetkezet­ben is dolgoznia kellett. Ittzés János püspök a megkezdett gondolatot folytat­va elmondta, hogy bocsánatot kell kér­nünk attól a lelkészgenerációtól, akik­nek másodállást kellett vállalniuk. Az ünnepséget komolyzene és a hitta- nos gyerekek szolgálata tette színesebbé. Majd a templomból kivonulva az eső sem akadályozhatott senkit abban, hogy meg­tekintse a megújult gyülekezeti házat. A kis közösség vendégszeretetéért pedig hálás lehet mindenki, aki megtisztelte je­lenlétével a mencshelyiek ünnepét. M. Gy. REFORMÁTUSOKKAL ÖSSZEFOGVA Protestáns lesz a templom Az építkezést megelőző hosszas tárgyalások és egyeztetések után augusztus utol­só szombatján került sor a közös evangélikus-református templom alapító ok­iratának ünnepélyes elhelyezésére Gönyű községben. A győri gyülekezethez tar­tozó fíliában már régen megfogalmazódott az igény, hogy a jövőben templomban gyűlhessenek össze istentiszteletre a hívek. Jelenleg mindkét fele­kezet tagjai a helyi kultúrházban tartják igei alkalmaikat. A gyülekezetek azon­ban közös összefogással egy protestáns templom építésébe kezdtek. Az ünnepség liturgiájában Lentulai Attila, a pápai református egyházmegye espere­se, Jankovits Béla, a győr-soproni evangé­likus egyházmegye esperese, valamint Berényiné Mesterházy Zsuzsanna győri evangélikus lelkész és Jakab Zsigmond banai református lelkipásztor segédkezett. Igét hirdetett Ittzés János evangélikus és Márkus Mihály református püspök. Az al­kalmat megtisztelte jelenlétével a helyi ró­mai katolikus plébános is. Ittzés János lPt 2,4-5 alapján emlé­keztetett arra: azzal, hogy Krisztus után 70-ben Titusz elpusztította a híres jeru- zsálemi templomot, egy prófécia teljese­dett be. Minden keresztény templom - így ez a gönyűi is - arról tanúskodik, hogy a jövőben is lesz népe Istennek, bár hallunk híreket arról, hogy a környe­zetünkben sok helyen már csak a falak állnak, de a ház üresen marad. Végeze­tül azt kívánta a püspök, hogy ebben a faluban a lelki ház is épüljön. A temp­lom alapköve rejtve van, ám a lelki ház­nál meg kell látszódnia a Krisztusnak, amelyre a gyülekezetek lelki élete épül. Márkus Mihály az 51. zsoltárból idé­zett verseket. Hangsúlyozta, hogy a mai világban a megvalósítandó dolgokhoz pénz szükséges. így van ez a templom­építéssel is, de emellett szükség van még tiszta szívre, hitvalló ajakra és töredel­mes lélekre is, melyek a lelki építkezés­hez kellenek. Ha egy faluban Istennek haj­lékot építenek az em­berek, az okot ad arra, hogy a haragosok megbékiiljenek, a sza­vaink megtisztuljanak, és hitvallásra nyílja­nak, valamint hogy az emberek bűnbánatra térjenek. Az ünnepséget kö­vető rövid közgyűlésen a faluban élők nevében Jancsó Kálmánná kö­szöntötte az egybe­gyűlteket. Elmondta, hogy a területet az önkormányzat térítésmentesen bocsátotta a hívek rendelkezésére, és az építés költ­ségének nagy részét mindkét egyház köz­ponti forrásból fedezi, bár gyűjtést is szerveznek a faluban élő protestáns hí­vek között. Mint kiemelte: sokan bíznak abban, hogy ez az álom megvalósul, és reményét fejezte ki, hogy ez az épület megszentelheti a falu életét is. Menyes Gyula r Evangélikus Elet A balatonszárszói missziói központ < A gyenesdiási és révfülöpi konferencia-központ után hamarosan elkészül a nyolcvan fő elszálláso­lására és százötven fő befogadására alkalmas bala­tonszárszói üdülő. Az új létesítményről D. Szebik Imre elnök-püspököt, illetve az átalakítási és építé­si tervekért, valamint a kivitelezésért is felelős Benczúr Lászlót, az Északi Egyházkerület felügye­lőjét kérdeztük.- Püspök úr! A fiatal nemzedék keveset tudhat ar­ról, hogy milyen funkciót töltött be a jelenleg átépí­tés alatt álló épületegyüttes. Kérem, foglalja össze néhány gondolatban azt, amit ennek az épületnek a múltjáról tudhatunk.- Az eredetileg protestáns árvaházként működő egyszerű épület 1953-ban a közös protestáns tulajdo­nok elosztásával került a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába. Ettől kezdve vették használatba az egyházi szolgálatot végzők - elsősorban a lelké­szek - családjaikkal együtt. A nyolcvanas évek köze­pétől tavasszal és ősszel ifjúsági konferenciákat tar­tottak Szárszón, melyet szép számmal vettek igénybe az ifjúsági egyesületek. Az üdülési szezon elején és végén pedig a nagycsaládos lelkészek és egyházi dol­gozók tölthették itt szabadságukat családjuk körében. Korlátozott számban a gyülekezeteink nagycsaládo­sait is szeretettel várták.- A múlt század derekán minimális átalakítás tör­tént, tehát a mostani átépítés minden eddiginél na­gyobb. 1953-ban, a komfortosítás alkalmával az épület mindössze öt mellékhelyiséggel és két zuhanyzóval, szobánként pedig egy-egy hideg vizes mosdóval egé­szült ki. A konyha teljesen elavult, a mai egészség­ügyi-higiéniai előírásoknak messze nem felelt meg; az étkező szerkezetileg szintén nagyon rossz állapot­ban volt. Most ezeknek a nagy részét el kellett bontani. Az épületegyüttes nem műemlék jellegű, viszont bala­toni védettségű, múlt század végi üdülőtípus. A Bala­ton partjától számítva van egy 30 méteres tilalmi öve­zet, ezen belül nem lehet új épületet építeni, sem bővítést végezni. Ezért azt az épületszámyat, ami ebbe a területbe belelóg, meg kellett tartanunk, mert külön­ben csak veszítettünk volna a beépíthető alapterületből. Ebből adódóan az üdülő már meglévő részein átalakí­tási munkálatok folynak, illetve a telek déli oldalán épülő új szárny biztosítja majd a mai igényeknek meg­felelő konyhát, éttermet, társalgót. A régi és új épületet egy üvegezett folyosó köti majd össze. A folyosó a tel­ket a Balatonnal párhuzamosan két részre osztja, mely egyrészt védetté teszi a vasút felőli oldalt, másrészt jó idő esetén a Balaton felöli rész intimebb, csendesebb, zártabb udvart képez. Elmondhatjuk, hogy a bontási munkálatok már ko­rábban elkészültek, ma már a szerkezeti építés folyik. nagy terasz is ép kora alapterületű gáló konyha a n ANTSZ előírása- Lesz-e kiilö sziói otthonnak'.- Balatonszár tiszteletet vasáru ták, s ezen a haj változtatni. Az él szakrálissá tehet tással ellátott fül funkcióját betölt detést és a liturgi ten, a társalgóba:- Püspök úr! költséggel jár. A hat az üdülő telj szer üst lése?- Az épület r használódott, így körű átalakítás. E nem voltak anyaj adott támogatást, gek túlnyomó rés gélikus Egyház ja Eddig csak nyári m — ■ ■ ■ • ..... ' JsMt'hü f —' ■llSiiWirtiift”: , mm* r , ­. Illír Ki Az épülő központ - és látványterve- Felügyelő úr! A szárszói telken most hosszú, el­használódott gerendákat, halomban álló régi csere­peket, tömbökbe rakott téglákat, épülő házrészeket, új, még nem ismert épületszárnyakat láthatunk. Ilyen jellegű újjáépítésben, bővítésben volt-e része a balatonszárszói üdülőhelynek, illetve hol tart jelen­leg az építkezés? A középső összekötő szárnyra még egy emeletet húz­nak. Az új szárny földszintje elkészült, ezt követően az emeleti szintet kezdik meg. Az összekötő folyosó ala­pozása megtörtént, majd a régi épület tetőjének cseré­je, a régi gerendák eltávolítása és az újak elhelyezése következik. A nyolcvanfős étkezőt úgy helyeztük el, hogy szép kilátás nyíljon onnan a Balatonra, ehhez egy inkát, iskoláinkat < programjaikkal, c: ikkel, közösségeik gyék igénybe a B; Otthon kínálta leli telben készül, hoj testvérünk számár;- A bitang életbe, piszok magas ez a rohadt fal - szitkozódott Árpád, miközben újabb cigarettát ka­part elő a zsebéből. Vili, a kőmíívessegéd nyerítve felröhögött az állvány tetején: - Marha szépen be­szél a főnök. Mintha nem is templomban lennénk, hanem valami istenverte kocsmában, mi?! - és ol­dalba lökte a könyökével Gézut, a kis pelyhedzö állá tanulógyereket. A fiú csöndesen, lehajtott fejjel ke­verte a vödörben a glettelő anyagot. Nem nagyon tetszett neki ez a stílus, de szólni mégsem mert, ne­hogy megbántsa a mestert. Meg aztán félt is a szá­juktól. Hogy is tudná ö megfékezni ezeket?! Ráadá­sul ő maga is csupa bizonytalanság. Ha nem tetszik az Istennek a beszédjük, hát majd jelzi nekik vala­hogy. O mindenesetre nem keveredik bele ebbe a vi­tába. - Mért hallgatnék, mi?! - böffentett vállát vo- nogatva a főnök. - Nem fizettek meg olyan észveszejtőén, hogy még fohászkodjak is munka köz­ben. - S mivel szavait újabb röhögés követte, úgy érezte, nagy sikere van, hát egy igencsak kétértelmű nótába fogott. A segédje lelkesen fújta vele a pajzán szöveget, nagyokat nyerítve a poénoknál Csak Gézu maradt néma, elgondolkodva a távolba nézett, és csendesen tette a dolgát. Árpád a felsőbbrendííek magabiztosságával megvetően mérte végig a mindig szerény gyereket. Még sört se hajlandó inni, mi lesz ebből? El fogják taposni, lesöprik, mint egy tollpi­hét, nagyszájúaknak áll ma a világ, az ilyen alamu­szik nem boldogulhatnak benne. - Na, mi van, kö­lyök? - intett felé a fejével. - Csak tán nem imádkozol éppen, olyan csendbe vagy. - Gézu elpi­rult. A gondolatai egészen máshol jártak. Valaha, kicsi korában ő is járt hittanra, a lelkész énekelt és mesélt nekik, nagy ünnepekre színdarabbal készültek, nyáron meg velük focizott a pályán. Persze már régen másik faluba helyezték, nem is ismeri ezt a mostani papot, csak valahogy mégis zavarja, hogy egy templomban így beszélnek. Vili, a segédfiú úgy keresi a mester kedvét, mintha az ö szimpátiáján múl­na az élete. Persze talán igaza is van valamelyest, ne­héz ma munkát találni, ketten meg jó! elvannak. De ez az állandó vihogás a főnök minden szaván, ez mégis olyan visszataszító. Közben azért egy csöppet meg tudja érteni, ő is a többiek csúfolkodása miatt maradt el a hittanról annak idején. Úgy indult el ezen a ma­gányos és sokszor értelmetlennek tűnő úton, ahogy Vili, tetszeni akart az osztálytársainak, közéjük szere­tett volna tartozni. A lelke mélyén gyakran érezte un­dorítónak saját magát is. Régen volt, most már késő bánat. Ót már leírta az Isten. Pedig volt valami... va­lami megmagyarázhatatlan szelíd öröm abban a lel­készben, amire ő is vágyott, hogy egyszer megtalálja. Itt üres a templom, a tisztelet, amit érez iránta, csak olyan, mint egy halottnak kijáró néma főhajtás. Végre folytatták a munkát, a hallgatása ismét elte­relte Árpádfigyelmét a tanulójáról, csak az utasításo­kat küldözgette felé pajzán tréfáival - megelégedett azzal, hogy Vilit el tudja szórakoztatni. Lassan halad­tak, a fal nagyon rossz állapotban volt. A gletteléssel telt el az egész hetük, és munkájuk nyomán mindenütt csak kicsivel lett jobb a helyzet. Kevés a pénz, tárta szét a karját a gondnok, csupán egy kis felújításra te­lik. És ők kiiszköc hibákat, miközben ra kétszer annyi o, tek. Árpád szitkozi tárói a másikra g napról napra több veit át. Az oltárkép tehetetlenséggel vi egyveleget. Az eg volt, ami a nagy ny az embert. Gézu g megnyugtassa mag áll, de szüntelen bé még a hallgatása s sem nyugtatta meg rendesen viselkedik len van, élő az Isler tennie kell valamit hogy igenis történje őket, hogy ez Isten i Máskor meg mene, egészről, elfelejteni mindenestől. Szívbe jenek, és egy közön, lenül hallgatnia a i jártak, estétől regg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents