Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-31 / 35. szám
8. oldal 2003. AUGUSZTUS 31. Evangélikus Élet Fizessen elő az Evangélikus Életre legalább fél éves időtartamra, és részt vehet azon a sorsoláson, amelynek nyertese (+1 fő) a reformáció városában, Wittenbergben tölthet egy hetet 2003. október 27. és november 1. között! És ha Ön már előfizetője lapunknak? Akkor is van esélye a nyereményre! Csupán egy új előfizetőt kell találnia, aki az alábbi szelvényen feltünteti, hogy az Ön ajánlására rendeli meg az Evangélikus Életet. Ha ajánlóként az Ön neve szerepel a nyertes előfizetési szelvényen, akkor a reformáció hetében Ön is (+1 fő) a Luther Kiadó vendége lehet Wittenbergben. Hol szegezte ki Luther Márton 1517. október 31-én 95 tételét? • Melyik egyetem katedráján tartotta előadásait? • Melyik templomban prédikált rendszeresen? • Hol temették el? Most mindezt személyesen is megnézheti, és részt vehet a wittenbergi vártemplomban az október 31-i, reformációi istentiszteleten. A nyereményjátékon a hetilapunkra 2003. június 27. és 2003. szeptember 15. között - legalább fél évre - előfizetők, illetve ajánlóik vehetnek részt. A részletekre lapunkban még visszatérünk, a nyerteseket levélben értesítjük. Sorsolás: 2003. szeptember 30-án. A nyereményjátékon a Luther Kiadó munkatársai és közvetlen hozzátartozóik nem vehetnek részt. Az alábbi előfizetési szelvényt Ön is kitöltheti, ha eddig a gyülekezeti iratterjesztésben vásárolta meg lapunkat, és a jövőben inkább előfizetne rá. Ha Ön már előfizetőnk, vagy nem<kivúm élni az előfizetéssel, kérjük, adja oda a szelvényt rokonának, barátjának, ismerősének, bárkinek, akiről úgy gondolja, hogy érdeklődhet lapunk iránt. Az előfizetési szelvényt - postai borítékban - a következő címre kérjük beküldeni: Evangélikus Elet Kiadóhivatala - 1085 Budapest, Üllői út 24. Előfizetési szelvény ”i Alulírott megrendelem az Evangélikus Élet című hetilapot __példányban. Az előfizetési díjat, O • évre 7020 Ft-ot, O fél évre 3510 Ft-ot, O negyedévre 1755 Ft-ot a címemre küldött postai befizetési csekken kiegyenlítem. Név:__________________________________________________________ Cím:__________________________________________________________ Tel:__________________________________________________________ AZ EVANGÉLIKUS ÉLET ELŐFIZETÉSÉT AJÁNLOTTA: Név:--------------------------------------------------------------------Cím:--------------------------------------------------------------------Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon sajnálom, hogy az Evangélikus Elet újságunk július 20-i számában közölték A válás dilemmája című cikket. Már az első bekezdés közepén írja a szerző: „Amikor most lelkész szaklapban térek vissza a kérdésre... ”, mindenki érezheti, hogy ez a cikk nem egy evangélikus néplapba, hanem a Lelki- pásztor szakfolyóiratba való tanulmány. Ott lehetett volna részletesen a véleményeket ütköztetni. Az Evangélikus Életben ez csak félreértésekhez fog vezetni, mint ahogy a 2001 évi cikk is vezetett. Jó ez nekünk? „A válás mindig csőd, kudarc, de nem bűn”. Ezt a mondatot a korábbi cikkéből most helyteleníti a szerző. Kijelenti továbbá: „...abban a'teológiai gondolkodásban, amiben több lelkész is megvilágította, miért tartják a válást bűnek, ez teljesen nyilvánvaló a számomra is ”. Ha itt végződne a mostani cikk, akkor mindenki számára érthető lenne. De jön egy, a lelkészeknek szóló kioktatás: „ ...némelyek nem tudják az egyházban, mit jelent a kegyelem, mit jelent a bűnbocsánat. Másképpen nem maradnának megbélyegzettek az elváltak. ” Azután következik a félreérthetőség egész sora. Mindezt igazolva látja a szerző azzal, hogy bizonyos fogalmakat, szakkifejezéseket nem teológiai értelembe használja. Bántó olvasni ítéletét a második hasáb második bekezdése végén egyházunk gyakorlatáról: „Enyhén zavaros ”. Önkéntelenül kérdezzük: Tett ellene a szerző a megfelelő helyen valamit? Aztán következik a bibliai igehelyek válással kapcsolatos különböző értelmezése, amelyet a harmadik hasáb alján így zár le: „Összefoglalva az a véleményem,... ”. Minden lelkész tudja, hogy a Biblia igéit különböző módon lehet értelmezni. De az Evangélikus Egyházunkban atyáink úgy látták jónak, hogy ne a Biblia egyéni értelmezési módja érvényesüljön, mert ebből születnek a szekták. Az Evangélikus Egyházban az elfogadott Hitvallási iratok értelmében értjük a Bibliát. Ezt a felfogást megújította a mostani Zsinatunk is. Mi ehhez tartjuk magunkat! Kár, hogy nem evangélikus teológiai tanárhoz fordult a válás kérdésével, mert akkor idézték volna Márk 10,11-12 is: ,fiki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el". Ezek szerint még akkor is, ha közös megegyezéssel váltak el; ha belátták, hogy tévedtek, amikor összekötötték a sorsukat, akkor is vétkeztek. (Első hasáb 2. bekezdése). Vagyis az isteni renddel nem lehet játszani, próbaházasságot kötni, majd mentegetőzni, hogy azt nem úgy gondoltam... Én nem emlegetném a populista mozgolódást. (Népszerűségre, nyilvánosságra való törekvés.) Különösen így nem: „a témát tehát a politikai küzdőtérről a szakmai berkekbe szeretném visszavinni, bármilyen csábító tenne a populista demagógia tettenérése Sajnos ez a cikk a populizmus, amikor a szakmai vitát kivisszük az emberek közé, ahol elkerülhetetlen a félreértés és a megbotránkozás. (Első hasáb 5. bekezdés.) Nem értem, hogyan lehet egy cikkben leírni egyrészt: „a válás mindig bűnök következménye. Laikus szemmel tehát nincs valódi különbség a két felfogás között, azaz, hogy’ a válás maga a bűn, vagy bűnök - hűtlenség, önzés, erőszak stb. - következménye (Második hasáb 3. bekezdése), másrészt: Sem Mózes, sem Jézus nem tartja bűnnek a válást a szó kategorikus értelmében ”, A válás egy folyamat, aminek különböző állomásai vannak: a szeretet elhidegülése, egymás iránti közömbösség, egymás meggyülölése és végül a különválás. Ebben a folyamatban nem lehet az utolsó állomást, a különválást leválasztani és azt külön kezelni, mintha az nem tartozna a folyamathoz és nem lenne bűn. Ilyet Jézus nem mondott. Viszont mondta: „ Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok... ” (Mk 7,21-22a) Az utolsó bekezdés foglalkozik a „stigmatizáció” kérdésével. Egyházunk szokásjogában volt benne, hogy minden lelkész és egyházi tisztviselő lemondott állásáról, hivataláról válás esetén. Ezzel elismerte, hogy ő is vétkezett. (Nem szerette elég jól a másikat, nem tudta megakadályozni, hogy házastársa más után menjen...) Ha nem volt botrányos a válás, egyházunk nem tört pálcát az elvált felett, hanem új helyen biztosította a továbbszolgálás lehetőségét. Életrajzába bekerült a tény, hogy elvált ember, vagy másodszor nősült. Ez nem volt titok az új gyülekezete előtt sem - nem utólag tudták meg a gyülekezeti tagok mert egyházunkban van bünbocsánat. Nem az elke- nés és elkendőzés, hanem a megvallás, bevallás a bűnbocsánat útja. így lehettek újra a gyülekezetekben az elváltak is - megváltozott életükkel - példaképpé. Missura Tibor Csodálkozás Frenkl Róbert a július 20-i szám egy egész oldalát teleírva, egy új (A válás dilemmája 2003.) és egy tavaly már megjelentetett írásával (A válás dilemmája 2002.), kétéves vita fonalát veszi fel. Ha a visszhangtalanság miatti türelmetlenségből, akkor nem csodálkozom: 1. írása két egymással ellenkező állítást tartalmaz. Egyrészt kijelenti, hogy az elhangzott észrevételekre tekintettel ma már nem mondaná, hogy „A válás mindig csőd, kudarc, de nem bűn.” Másrészt, csak visszavont (?) állításának igazát bizonygatja. Az egyik kijelentés cáfolja a másikat. 2. írása fantommal hadakozik. Aki helyteleníti kijelenteni, hogy „a válás nem bűn”, még nem azt állítja, hogy a „válás bűn”. Isó Zoltán és Dorottya két éve az Agendára hivatkoztak, de nem használták azt a fordulatot, hogy a válás bűn. Ez nem szőrszálhasogatás. Hadd érzékeltessem egy példával. Bármennyire is jogosnak tartja valaki az önvédelmet egy fegyveres támadóval szemben, de még ilyen esetben sem lehet mondani: a háború nem bűn. Baranka Mária szintén két évvel ezelőtt úgy írt a bűnről, hogy nem csak a válásra vagy az elváltakra kell gondolni, hanem mindarra, amivel akár a hűséges házasságban vétünk egymás ellen. Frenkl Róbert ezzel „a gondolkodásmóddal, hitbeli érzelmi megközelítésmóddal” teljesen egyetértett. A bűn bibliai fogalmától idegen, hogy csak a látható emberi cselekedeteket értsük rajta, és azokat a bűn és a nem-bűn skatulyáiban helyezzük el. A válásról szólva Jézus sem az egyes emberi tetteket, hanem az egész embert nézi, amikor a ke- ményszívűségre (Mt 19,8; szklérokardia) utal. Félreértése lenne ezt a keményszívű- séget csak az elváltakra érteni. Nyilván nem lehet elválasztani egymástól a végeredményt (válás) és mindazt, ami hozzá vezet (a másik eszköznek tekintése, önző szeretet, önző szerelem stb.). Az első cikkre érkezett levelekre válaszolva kérdezte a szerző két éve, „hogy lenne a válás bűne annak, akit megcsaltak, akit megvertek...” A házasságot valóban nemcsak együtt, hanem egyedül is el lehet rontani, ezért lehet egyértelműen tettes és áldozat. Ennek ellenére a bírósági eljárásban általában ma már lemondtak arról, hogy kimondják, kinek a hibájából mondják ki a válást. A házasságterápiás erőfeszítések sem a vétkest keresik. A szerző által elmarasztalt Agenda a lelkészt ezért óvja attól, hogy ítélkezzék, ill. hogy az egyik vagy másik fél vétkességét firtató bíró akarjon lenni. Inkább arra biztatja, hogy segítse a feleket saját mulasztásaikkal, bűneikkel szembesülni. 3. Helyteleníti, hogy nagyon súlyos bűn (házasságtörés) esetén is ajánlja egyházunk az újrakezdést. Déry Tibor egyik elbeszélésében a sok év után visz- szaérkező hadifogoly nem talál otthonában senkit, de látja, nemcsak felesége, hanem egy férfi is lakik ott. Megvárja a munkából hazaérkező asszonyt, akivel pillanatok alatt tisztázzák: ők mégis ösz- szetartoznak. Ezért amikor az idegen férfi megérkezik, a férj nem engedi be, csak átadja neki bőröndjét: Magára itt nincs szükség! Ha lehetséges megbocsátás emberek között még hit nélkül is, akkor az egyház sem törekedhet kevesebbre. Mi más adja meg az egyház létének és a lelkészi szolgálatnak a létjogosultságát, mint a kiengesztelődés Isten-adta lehetőségének a felkínálása? Ezt törvényként másoknak előírni, keresztülerőszakolni nem lehet, de hogy felkínáljuk, reméljük, és hogy óvjunk ne csak elhamarkodott házasságkötéstől, de elhamarkodott válástól is, ez hivatás. 4. Az általa tapasztalt elmarasztaló megbélyegzés okát a szerző az Agendá- ban látja, ami azonban nem lelkigondozói kézikönyv, hanem a keresztyén házasságot és megáldásának rendjét értelmező bevezetés, amely arra is kitér, hogy mi a helyzet azokkal, akik válás után kérnek áldást új házasságukra. Akik tehát áldozatok éppúgy lehetnek, mint elkövetők. Megbélyegzést nem lehet az Agendából kiolvasni. Hogy nem a válást ajánlja? Ha ajánlaná, olyan orvoshoz lenne hasonló, aki amputál, amikor a gyógyuláshoz elég lenne orvosság is. A saját bűnnel való szembenézés nemcsak a múlt, hanem a jövő miatt elengedhetetlen. De tud az Agenda az új házasságban maradandóságról és boldogságról is. 5. A szándékot, hogy ne az elmarasztaló megbélyegzés határozza meg az elváltakhoz, az elvált lelkészekhez való viszonyt, nem kifogásolta senki. Nem a Szentírástól teljesen idegen „a válás nem bűn” típusú állítás szabadít fel azonban a megbélyegzés alól. Igaz, a Szentírásra nem jellemző „a válás bűn” típusú megbélyegzés sem oldja meg a házasságukkal kínlódók problémáját, amellyel szembesül idős és fiatal. Szükséges, hogy ne elítéljük a másikat, hanem leüljünk az ilyen problémákkal küszködök mellé; gyakoroljuk az együttérzést és a megértést a válsághelyzetbe kerültekkel; sírjunk a sírókkal; ha pedig vétkeink kerülnek szóba, ne sértődés vagy felháborodás legyen a válasz. S ne csak beszéljünk róla, hanem vegyük komolyan a bünbánatot és a hirdetett bocsánatot. Ezért jó javaslat házasságmentő szolgálat létesítése egyházunkban. Azon csodálkozom, hogy ez a javaslat a szerző részéről két év óta visszhang nélkül maradt. Reuss András 2003. augusztus 20. Kelt: Az előfizető saját kezű aláírása Örülünk, hogy dr. Frenkl Róbert ismételt témafelvetése az Evangélikus Élet-ben ezúttal sem maradt visszhangtalan. Tekintettel azonban arra, hogy néhány olvasónk nem járult hozzá túlontúl hosszú írásának rövidítéséhez, a terjedelmi korlátok miatt lapunkban nem közölt hozzászólásokat az Ev.Élet internetes platformján (www.evelet.hu) tesszük közzé.- a Szerk. L
