Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-31 / 35. szám
.........- ------ Evangélikus Élet MÉ G NEM KÉSŐ! A konfirmáció Több külföldi protestáns egyházban a konfirmációt a felnőtt korhoz kötik és megfelelő indokokkal támasztják alá a konfirmáció komolyan vételét. Nálunk a 13-14 éves korban történő konfirmáció nem zárja ki, hogy örömmel teljesítsük azoknak a hitbeli megerősítését igénylő kérését, akik a nagykorúságot elérve jönnek hozzánk. Hadd mutassam be őket név nélkül, akiket nemrég konfirmáltam és többségükben a soproni Líceum levelezős tanulói. A legfiatalabbat közel 18 évvel ezelőtt kereszteltem és szüleit eskettem. O az egyetlen, akinek családi gyökereihez a lelkészi szolgálat vonalán eljuthattam. Előttem van egy fiatal édesanya, aki két gyermekét neveli és mint levelezős licista konfirmációban részesül. Öt éves kisleányát is elhozza az előkészítésre, a másik gyermekre az édesapa vigyáz. Édesanyja mellett ül és rajzol. A témát is megadjuk neki: a templom oltárképe. A megfeszített Jézus a kereszten, a sorstársak, a megfeszítői, a sokaság, a síró édesanyja. Meghatottan nézi a hatalmas Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot. A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot. Honnan tudja meg bent a fold alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép. Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted. Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről- percre, mindig újat és mindig ugyanazt. Nézd a fát. Nézd a hegyet. Nézd meg a folyót vagy a tengert. És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ. És aztán gondolj a csillagokra, Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz. És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten. Nincs, mert ez vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. festményt és rajzol, miközben mi „konfirmációzunk”. Csodálatos rajzot ad át nekem a foglalkozás végén. A keresztre- feszítést érzékeny szívvel rajzolja gyermekeikén átszűrve. Jézus kezén-,lábán nincsenek szögek. Mintha csak szíve tájékán lenne ^egy mélyedés. A kereszten, mintha állna Jézus. A tövis korona, mintha menyasszonyi fátyolba menne át. Szemeiből, mintha könny folyna. A konfirmandus édesanya kisleánya így éli át a templomba korai konfirmációját: érte is szíven szúrt Jézust rajzol, aki köny- nyezik, Jézus édesanyjában saját anyukáját látja, szomorú kisleányok egyikében önmagát véli. Jézus átölelő karjai kitárulnak mindnyájunk felé: konfirmációi élmény ez. A konfirmációra készül egy licista levelezős menyasszonya. Komolyan veszi az előkészítő alkalmakat, és bár más történelmi egyházban volt a keresztelése, mint szüleinek egyetlen gyermeke velük együtt veszi az úrvacsorát az ünnepi alkalmon. Jó reménységgel készülhet, hitben megerősödve, a templomi esküvőre, A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéfnényes világot. A nyakkéndős, nyúlszőrkalapós, szérihián- nyal küzdő, mühelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik. Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz é? drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillag- rendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán. Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát. Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maamikor férjével együtt - aki hite antennájával eddig fogékony volt a líceumi hitismeret elsajátítására - megélhetik a közös életút aranyszabályát: csak boldogítva lehet az ember igazán boldog. így a konfirmáció áldott segítség lehet, mint megerősítő pillér, a házasságban. Ebben a reménységben áll meg az oltár előtt, melynek közelében egykor a keresztségben részesült, az a férfi-testvér, kinek diplomáján közel tíz éve száradt meg a tinta, de úgy érzi, hogy olyan ismerettel gazdagodik a konfirmációban, melyet felelős munkakörében etikailag kamatoztathat, de házaséletét is megalapozza. Ezért olyan igével kapta az áldást, mely majd elhangzik házasságkötési útravalóul is. A szülők szemében hálakönnyek csillognak: Örülnek, hogy fiuk akarta, kérte a konfirmációt, így valóban még nem volt késő a hitben való megerősödés! Abban a Jézusban, akit szemmel nem láthatunk, de hitünkkel nyomába szegődhetünk. (V.ö. Jn 20,29) Szimon János ga tette oda a szögeket. Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál. Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van. Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól. Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk. Nyár, Balaton és görögdinnye - mindez két hónapig együtt volt az életemben néhány éve. A megelégedettség érzését csak fokozta bennem reggelente a közeli ABC párját ritkító olcsósága. A kedvező árak közül csak egy maradt meg az emlékezetemben: a zsemle darabja öt forint volt, míg máshol tíz forintnál kezdődött. Ezen felbuzdulva lázas „prézliakcióba” kezdtünk: alkalmanként húszasával vettük a zsemlét, amit a napon megszárítva zacskószámra gyártottuk a morzsát, „így legalább egy darabig ezzel sem lesz majd otthon gond” - töltött el az erőlelátó háziasszony büszkesége. Mikor elfogyott egy-egy „zsömleszállítmány”, pótoltuk egy újabbal, mint ahogy a fogyóban levő mézédes dinnyekészletünket is időről időre feltöltöttük. S ez így ment rendjén. Azon a bizonyos napon, amelyről most szót ejtek, bevásárlóutunk során egy számunkra új zöldségest fedeztünk fel, hívogatóan nagy dinnyekupaccal. Kiválasztottuk az egyik legnagyobbat, lemérettük, majd - mivel nem kerek számra végződött az összeg - a végét önhatalmúlag, félig viccesen 65 forinttal lekerekítettük. Hiszen nyár volt. vidáman sütött a nap, és az ember miért is ne alkudhatna a zöldségessel. A mi eladónkon ugyan látszott a meglepődöttség, de túl sok tiltakozási lehetőséget nem hagytunk neki, mert odaadva az általunk szabott árat, felkaptuk hatalmas zsákmányunkat, mosolyogva búcsút intettünk, és kocsiba szálltunk. Ő mindezt egy vállrándítással tudomásul vette. Néhány perc múlva kedvenc ABC-nk zsemlés pultja előtt állva előző sikerünk hatása alatt úgy döntöttünk, ez alkalommal megduplázzuk prézliadagunkat, így kosarunkban 40 zsemlével indultunk fizetni. Mikor a pénztáros hölgy beütötte az összeget, csodálkozva kérdeztük:- Miért 320 forint, ha 5 forint darabja?- Mert 30 darab felett 8 forint az ára a zsömlének. A pénztárosnő nem kis csodálkozására megszégyenülten néztünk össze, és szinte egyszerre motyogtuk az orrunk alá:- A dinnye! Hisz rövid fejszámolás után rájöttünk: ez alkalommal 120 forintot vesztettünk, ami kis híján kétszerese a dinnyésnél ki nem fizetett összegnek. Egyszerű volt Isten eszköze, váratlan a tanítása, de akkor mélyen megtapasztaltam Jób szavait: „Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem” (Jób 10,14). Vajon felismerjük-e életünkben igazságos Atyánk figyelmeztető, számon kérő jelzéseit, tanításait, vagy inkább embertársainkat hibáztatjuk, környezetünket okoljuk igazságtalanul, netán vádoljuk Őt magát? Egyet azonban sose felejtsünk szem előtt tartani: előbb vagy utóbb minden tettünkkel el kell számolnunk. Még egy ki nem fizetett 65 forintos dinnyeárral is... Boda Zsuzsa Bár az igazi csendességet, az Istennel való beszélgetés élményét a valóságos belső szoba tudja biztosítani a legjobban, de az Örökkévaló jelenlétét meg lehet tapasztalni hegyen-völgyön-vízen is. Kis gyermekeimmel néhány hetet Velencefürdőn a vállalati „nyaralóban” töltöttünk. Az idézőjel oka, hogy a helyiség, ahol laktunk, egy fürdökabinból átalakított horgásztanya volt a strand területén két emeletes ággyal, s egy hideg vizes mosdóval. De amikor egy horgászladikkal bebarangoltuk a nádasok lagúnáit, ahol csak szárcsákkal, vöcskökkel, vadkacsákkal találkoztunk, nem cseréltünk volna semmilyen luxusnyaraló lakóivaL Egy-egy csendes öbölben pihenve, hallgatva a vízimadarak hangjait, egy régen tanult énekkel tudtam csak kifejezni hálámat a Teremtő iránt: „Nagy vagy Te Isten, nagy a te hatalmad, világteremtő a Te szózatod...” Egy idős síző kollégám jóvoltából az is megadatott számomra, hogy gyermekeimet sítáborba vihettem az Alacsony-Tátrába. Nagyobb korukban már e nehezebb pályákat is mind végigpróbálták, s így én sokszor egyedül siklottam az enyhébb lejtőn. Persze tőlem jobbra, balra a sok-sok idegen síző száguldott. Legszebb emlékeim közé tartoznak azok a csendes percek, mikor otthagyva a forgalmas sípályát, a hatalmas, hóval borított fenyők közé siklottam, majd egy kis tisztáson megállva, a ragyogó napsütésben csillogó hóban, hallgatva a csendet, végigénekeltem az összes dicsérő éneket, melyet kívülről tudtam. S akkor a hófödte hegycsúcs is „belső szobává” változott, az igaz imádat helyévé: „Imádom azt a nagy szerelmet Jézusban, mely felém hajolt... belé- merülök mit se kérdve az úr szerelme tengerébe.” Dobó Józsefné (A fenti írás a húsvéti lapszámunkban közölt felhívásunkra érkezett. „ Belső szoba "jeligével továbbra is várjuk olvasóink egy-két oldalas vallomásait arról hogy mikor, hol és hogyan szeretnek elcsendesedni - A szerk.) 2003. AUGUSZTUS 31. 9. oldal Nyári estébe hajló niadárdalos, tücsökciripelős késő délutánon a Balaton parti Káptalanfüred katolikus templomának 30 méter magas fenyőfákkal díszített gyönyörű kertjben gyűlt össze augusztus 16-án az üdülőtelep lakossága, hogy a Fürdőegyesület szervezésében részt vegyen egy irodalmi esten. Ennek témája Vass Albert erdélyi költő és író munkásságának bemutatása volt Simó József, a Wass Alapítvány kuratóriumi elnökének és Cs. Szabó István előadóművésznek közreműködésével. A Káptalanfüredi Fürdőegyesület minden nyáron szervez olyan összejövetelt, amelyen a pihenés, fürdés, napozás mellett értékes szellemi táplálékkal is gazdagodhatnak az üdülő családok. Hogy miért teszünk erről említést egyházunk lapjában? Azért, mert az irodalmi est folyamán felolvasták Wass Albert „Te és a világ” című kötetéből a „Te és az Isten” című írást, amelynek mély gondolatait valószínűleg kevesen ismerik. Mondanivalójának lényege, hogy minden jó Istentől van, és minden rossz tőlünk, emberektől. A természet világát teremtő Isten szépet és jót adott nekünk, amit mi emberi magatartásunkkal elrontunk. Ennek ellenére a jót adó Isten visszavár bennünket az általa teremtett gyönyörű, csodálatos világba. Hogy ne a saját gyönge szavainkkal szóljunk erről, az alábbiakban közöljük Wass Albert „Te és az Isten” című írását. J. G. Te és az Isten Dinnye és zsömle Szeptembertől az EvÉletben HÉT HÉTEN ÁT — A HÉT (FŐ) BŰNRŐL. k
