Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-31 / 35. szám
2003. AUGUSZTUS 31. 7. oldal / Evangélikus Elet Tiszadobi táborok A csodálatos dunántúli táj, a Somlói borvidék az év minden időszakában szemet gyönyörködtető látvány a térföldi remete kihűlt bazaltkúpjával és orgonáival. Híveink sokasága, a szőlőművelő gazdák az aszályos időszak közepette is bíznak a jó termésben. A közelmúltban azonban nem elsősorban a munkák miatt volt mozgalmas a hegy lábánál található település élete, hanem az immár kilencedik alkalommal megrendezett somlószőlősi gyermekhét hozta lázba az itt élőket. Teológusokkal beszélgettünk, akik a helyi lelkésszel együtt vezették a programokat és a foglalkozásokat. Kozma Anett IV. évfolyamos teológushallgató először vett részt a tábor munkájában. Mit gondolsz, miért érdemes egy teológusnak nyáron egyházi táborban tevékenykedni? Hisz ebben az időszakban nagyon sok más elfoglaltságot is lehetne találni. Tudjuk rólad, hogy a szomszéd Vasi Egyházmegye egyik gyülekezetének programjáról érkeztél a Somló-hegy oldalába és fontosnak tartottad a részvételt.- Igen ezen a nyáron ez a negyedik ifjúsági tábor, amelyen szolgálok gyermekek között. Szerintem ma nagyon fontos, hogy az ifjúságot összefogjuk. De jó lehetőség is ez arra. hogy több g’iilekezetet megismerjünk.- Hogyan látod, mi volt az újdonsága az idei hétnek?- Mint mindenütt, az áhítatok, a közös éneklések és egyéb programok adtak keretet a tábornak. Itt, Somlón. Jóéi próféta könyvét vettük górcső alá. A somlószőlősi gyerekek számára minden bizonnyal nagy élmény volt a dél-aljöldi kirándulás, közelebbről Szeged városába, ahol természetesen az evangélikus templomot is felkerestük. A hét második felében a Cseszneki várban és Bakonybélben jártunk. Urban Nóra IV. évfolyamos teológustól, aki már a harmadik éve jár ide, azt tudakoltam, milyen „üzenet-’ kapott hangsúlyt a héten?- A reggeli áhítatok témáit a Mii Atyánk kérései alapján, az esti áhítatokat pedig az Apostoli Hitvallás hitágazatai szerint osztottuk be. Bármiről tanitok-tanítunk, úgy érzem, mindig a középpont felé mutatunk. Jézus Krisztushoz igyekszünk közelebb vinni a gyerekeket, mindig más-más aspektusból dolgozva Jel a Szentírást. Egyik évben példázatokról van szó, a másik évben ószövetségi igékről. Zsarnai Krisztián teológust is a tábor hetében szerzett tapasztalatairól kérdezem.- Hogy müven tapasztalataim vannak? Elengedhetetlenül fontos a gyermekekkel történő foglalkozás. Olyan világban élünk, amikor sok gyermek nem foglalkozik semmivel. Leül a televízió, jobb esetben a számítógép elé, és egész nyáron a monitort nézi. Ezeknek a fiataloknak nívós programokat kell szemezni. Örülök - és ezt mmgodt lelkiismerettel elmondhatom - , hogy a somlói színvonalas hét volt számukra. A tapasztalat az, hog’ a gyermekek szomjúlioznak ilyen egyházi programok után, és ezt nem szabad abbahagyni. Idén 14. alkalommal tartották meg a Nemzetközi Ökumenikus Tábort a tiszadobi Andrássy kastélyban július 28. és augusztus 3. között. Tizenöt évvel ezelőtt egy budapesti ösztöndíjas németországi teológus. Gémes Pál és Laborczi Géza nyíregyházi evangélikus lelkész ötlete volt egy ifjúsági konferencia szervezése anyaországi és nyugat-európai magyar fiatalok számára. Mivel a kitűzött időpontig a kelet-európai változások következtében megnyíltak a keleti határok is, így a nyíregyházi szervezők (Sztankó Gyöngyi és Laborczi Géza lelkészházaspár) - kihasználva a még a 80-as évek elején kiépített határon túli kapcsolataikat - barátaikon keresztül meghívtak Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból is ifjakat, akik a kommunizmus nyomása alól fellélegezve bátrabban kezdtek az egyházak felé fordulni. Jöttek katolikusok és ortodoxok, evangélikusok, reformátusok, unitáriusok. A különböző felekezetű csoportok és lelkipásztoraik egy hét alatt egységes Csapattá kovácsolódtak össze, s ez az egység a záróistentisztelet „bravúrjában” látszott meg igazán: a különböző hitvallású és különböző liturgiát gyakorlók úgy tudtak egy közös istentiszteleten részt venni, hogy mindegyik megőrizte a maga sajátosságait. Ez annyira lenyűgöző volt, és az egész hét olyan maradandó élményt nyújtott, hogy az anyaországi szervezők, az említett lelkészházaspár és Úsz István ortodox lelkész, aki sajnos négy éve már nem lehet közöttük, úgy látták, hogy folytatni kell. így jutottunk el immár a tizennegyedik táborig. Tizennégy év alatt sokan nőttek fel a szemünk előtt, mert akik csak tehetik, eljönnek minden évben. Vannak olyan párok, akik itt ismerkedtek meg, és most már gyermekeikkel jönnek, mások iskolásokként vettek részt eleinte, ma már lelkészként a szervezés munkájában segítenek, vannak, akiknek csak egy-két évben sikerül eljönniük. Mindannyian - vezetők és ifjak egyaránt - olyan értékekkel, élményekkel távoznak, amelyekkel egyéni életüket és otthoni környezetüket gazdagíthatják. Ezek az értékek Isten igéjében, a Szentírásban rejlenek. így a Bibliát tanulmányozva válhatnak személyessé. Egy-egy hét témája általában egy-egy bibliai személlyel kapcsolatos. Az idén a táborlakók a Mezopotámiából Egyiptomig bolyongó Jákobbal az emberi lélek útjait járták. Meg lehetett ismerni, hogy a bármilyen eszközzel érvényesülni tudó ember egy adott helyzetben hogyan érzi magát kisemmizettnek, amikor az egyedüli fontos dolog a számára Isten áldása. Külön élményt jelentenek a tábor hetében a csoportfoglalkozások, amikor az ifjak szakavatott művészek irányításával ízelítőt kapnak a különböző művészetekből, vagy kiélhetik művészi hajlamaikat a kézműves, zenész, bábos, színész, néptáncos csoportokban, illetve az újságírás vagy akár a rádiózás kulisszáiban is tevékenykedhetnek. A részt vevő alkotóművészek számára ihletforrás is a tábor, aminek eredménye lehet egy- egy kiállítás, mint például Jankovics Mária kárpátalji képzőművészé. De itt ihletödött a Tizenöt zsoltár is, Gryllus Dániel és Sumonyi Zoltán alkotása, ami azóta sokak kedvencévé vált, és ami még a Vatikánban is „tiszadobi zsoltárokként” hangzott el. A magyar kultúra értékeinek megismertetését is feladatul tűzték ki a szervezők, így esténként a magyar előadó-művészet élvonalába tartozók is megörvendeztették a táborozókat az évek során (a teljesség igénye nélkül csak néhány név: Ferencz Éva, Gtyllus Dániel, Gryllus Vilmos, Halmos Béla, Sebő Ferenc. Völgyessy Szomor Fanni, Zuhor Agnes, a Gajdos együttes, stb.) A különböző felekezetekben élő, és különböző kultúrákkal érintkező magyar ifjak Tiszadobon jó példát láthatnak arra, hogy a különbségek ellenére miként lehet egymást tisztelni, egymást értékelni és egymástól tanulni. A Magyarországi Evangélikus Egyház mellett néhány éve a másság tiszteletére és a magyar értékek felismerésére nevelő rendezvények támogatását felvállaló Illyés Közalapítvány a tábor fő támogatója. Nekik köszönheti évente mintegy százötven fiatal, hogy teljes (testi, lelki, szellemi) ellátásáról gondoskodnak. Bízunk abban, hogy a jövőben is megmarad a lehetőség a tiszadobi táborozásra, és az itt érlelt magvak gyümölcsöt teremnek azon a földön, ahová résztvevő fiataljaink haza viszik. Kelemen István ref. leik., Isten kezében a Somló lábánál cia ze. >k, int (A ág xy a iy t „Ti Istent keresők, éledjen a szívetek!” Öregedő ifjak konferenciája A gyenesdiási Kapernaumban július 27-augusztus 2. között személyesen is átélhettük a zsoltáríró fenti szavait: valóban éledt a szívünk, mert e néhány nap alatt megtapasztaltuk, hogy Isten felénk fordult, egész életünkre ráragyogott. A hét folyamán igyekeztünk életünk minél több területére rávilágítani s végiggondolni, milyen az az élet, amelyet Istennel és Istenben élhetünk. Bár az eget sokszor felhő borította, a menny ragyogását. Isten szeretetének határtalan sugarát semmi cl nem homályosíthatta. Ebben a határtalan szeretetben voltunk együtt az ország több gyülekezetéből: Felsőpetényből, Tápiószentmártonból, Albertirsáról, Kiskőrösről, Budapestről, Székesfehérvárról, Nagyvelegrőt, Balatonakaliról és Sepsiszentgyörgyről. Voltak, akik már törzstagként érkeztek, és voltak, akik először jártak közöttünk, akadtak olyanok, akik baráti körben jöttek, s olyanok is, akik egyedül - de senki nem maradt magányosan, mert ahogyan egyre többet láthattunk Isten öröméből és biztonságából, amit nekünk adott, és amellyel minket körülvesz minket, úgy nőtt közöttünk is az öröm és a biztonság érzése. így történhetett, hogy nem csupán az előadások és az áhítatok világítottak rá életünk egy-egy területére, hanem személyes, szinte, gyónásszerü beszélgetésekben is feltártuk egymás előtt örömeinket, nehézségeinket és kérdéseinket. A szavak lehetőségén és a gondolat határain túlmenően is igyekeztünk végigjárni életünket. A láthatatlan színház állomásai - születéstől az ifjúkoron és a halálon át a feltámadásig - egészen megrázóan éreztették velünk az eddig bejárt és a még előttünk álló utat. A röpiabdameccseken tapasztaltuk, mennyire csapatmunka, hogy mindenki jól érezze magát, és a közösség előrejusson a cél felé. A kiránduláson pedig volt olyan szakasz - éppúgy, mint életünk folyamán , amikor egészen távolra láttunk, s amikor a sötétben botorkálva egymásra támaszkodtunk, hogy úrrá legyünk fáradtságunkon és félelmeinken. Bár a jó rend szerint - ennek a konferenciának is voltak szervezői, előadói és vezetői, senki nem egyszerű fogyasztóként vett részt, hanem a közösség építőjeként. Ez jutott kifejezésre a befejező istentisztelet liturgiájában is: közösen írt imádságainkat mondtuk, egymásnak adtuk Jézus Krisztus testét és vérét, és az elbocsátásban név szerint kaptunk küldetést Isten életet teremtő és megtartó szeretetének hirdetésére. Köszönjük az Országos Egyház anyagi támogatását és a gyenesdiási otthon munkatársainak szolgálatát, amellyel lehetővé tették, hogy otthon érezzük magunkat Kapernaumban. Bencze András Hegyközszáldobágy, Románia * Polgárdi Sándor
