Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-01-26 / 4. szám

Evangélikus Élet 2003. JANUÁR 26. 7. oldal Szentírás Blaise Pascal fizikus, matematikus (1623-1662) „Nemhogy Istent, hanem magunkat is csupán Jézus Krisztus által ismerjük. Az életet és a halált csak Jézus Krisztus ál­tal ismerjük. Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk, mi az életünk, mi a halálunk, mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk. így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűr­zavart látunk." (548. töredék) Immanuel Kant filozófus (1724-1804) „A Biblia az én legnemesebb kincsem, amely nélkül nyomorult volnék. Csak a Bibliában találhatók megbízható sza­bályok arra nézve, miként tudnak em­berek és egész államok a mindig meglévő boldogsághoz eljutni." Heinrich Heine költő (1797-1856) „Megvilágosodásomat egyetlen könyv­nek köszönhetem, és ez a könyv egysze­rűen »A Könyv«: a Biblia. Sokan neve­zik Szentírásnak: mert aki az Istenét el­veszítette, az ezen a könyvön keresztül újra megtalálja..." Könyvek a Könyvek Könyvéről A közelmúltban, karácsony előtt jelent meg Dávid Katalin művészettörténész új kötete, „A teremtett világ misztériu­ma. Bibliai jelképek kézikönyve”. Cél­járól így vall a szerző: „Ha e könyv se­gítséget tud nyújtani a jelképeken ke­resztül a Biblia megközelítéséhez, ne­tán kedvet ébreszt e több mint csodála­tos, inkább életadó könyv elolvasásá­hoz, elegendő módon elérte célját - re­ményeim szerint.” A sok szép színes képpel illusztrált kiadvány törzsanyaga alfabetikus sor­rendben, hármas tagolásban ismerteti az egyes jelképeket: bemutatja a szimbólu­mok ó- és újszövetségi jelentéseit, vala­mint a korai kereszténységben való megjelenésüket. A kötéstervet és a ti­pográfiát Szántó Tibor készítette. Az egyetemes könyvművészet e kiemelke­dő mesterének ez volt az utolsó munká­ja. A kötet a Szent István Társulat kiadá­sában jelent meg. * A Keresztyén Ismeretterjesztő Alapít­vány (KIA) az Ó- és Újszövetséget ma­gyarázó, olvasmányos, a laikus olvasók számára is közérthető stílusban megírt két kiadványt jelentetett meg újra. Sámuel J. Schultz „Üzen az Ószövet­ség” című müvében kijelenti: „A Biblia ma is élő Istene, aki a múltban hatalma­san szólott és cselekedett, az Ószövetség Részletek Jan de Waard - Eugene A. Nida: Egyik nyelvről a másikra. Funkcionális ekvivalencia a bibliafordításban című könyvéből (Kiadta a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója) A fordítást sokszor nevezték már a léte­ző legösszetettebb intellektuális tevé­kenységnek. Talán nem a legösszetet­tebb, de mindenképpen egyike a legne­hezebbeknek, tekintettel a nyelvi szerke­zetek összetettségére és a kulturális ös­szetevők: a gondolatok és a gyakorlat végtelen sokféleségére. A szavaknak csupán abban a kulturális közegben van jelentésük, amelyet tükröznek, s amelynek részei. Ezért aztán a fordító­nak hemcsak nyelvésznek kell lennie, de bizonyos értelemben antropológusnak is. A bibliafordító szükségképpen bib­liatudós is, vagy legalábbis tökéletesen tisztában kell lennie a szakterületek ku­tatóinak eredményeivel. Mégis, ami a bibliafordítást a leginkább megnehezíti, az a fordítandó anyag isteni eredete és egyetemes érvényessége. Sokszor felmerül a kérdés, vajon a fordítás tudomány, művészet vagy mes- terség-e inkább? Valójában persze mind a három. Bizonyos mértékig mesterség, hiszen vannak tanulható elemei, s az em­beri alkotókészség is jelentősen fejleszt­hető. Művészet azonban olyan értelem­ben, ahogyan minden irodalmi alkotás művészet. Ha egy művészi értékű irodal­mi szöveg megalkotása esztétikai érzéket és művészi készséget kíván, akkor a szö­veg újrateremtéséhez is hasonló művészi képességekre van szükség - egy másik nyelven. A fordítás ugyanakkor a szó tá- gabb értelmében tudomány, hiszen olyan tevékenység, amelyet rendszerező módon leírhatunk és alkalmazhatunk más tudo­mányágakban. Szorosan vett értelemben azonban a fordítás nem tudomány, ha­nem technológia, hiszen egy sor olyan alkalmazott tudományágra épül, mint a pszichológia, a nyelvészet, a kommuni­kációelmélet, az antropológia és a sze­miotika. lapjain keresztül mutatkozik be a mai kor emberének. Leszögezem, hogy az Ószövetség helyes megértésének elő­feltétele a Biblia tekintélyének és a ki­nyilatkoztatás bibliai tényének az elfo­gadása.” Miről üzenhet ez az Ószövetségről szóló mű a mai olvasóknak? - kérdez­hetnénk. Azon kívül, hogy átfogó képet fest annak irodalmi és történelmi hátte­réről, kitűnő áttekintést nyújt az egyes bibliai könyvek témájáról, összefoglalva az azokban szereplő személyeket, ese­ményeket és helyeket. Ami azonban még ennél is fontosabb: segít azt megér­teni, hogy az Ótestamentum könyvei és történelme teológiai szempontból ho­gyan kötődnek Isten és az emberiség kapcsolatához. A kötetben számos idő­rendi táblázat, fénykép, jegyzet és kora­beli térképvázlat segít az Ószövetség mai üzenetének megértésében. A KIA másik kötete, Merrill C. Tenney „Újszövetségi bevezető” című írása szintén nem csupán a teológiával foglalkozók számára készült, hiszen a Biblia átfogó ismerete az alapműveltség szerves részét képezi. A Szentírás panorámaszerű áttekinté­se minden bibliatanulmányozás alapvető része. Az Újszövetség értelmezése azon­ban elsősorban nem az ókori történelem ismeretétől függ. Tanításai ma is érvé­nyesek, mert az Örökkévaló Isten élő evangéliumát közvetítik a halandó és bűnös ember szomjas lelkének. Az etió- piai kincstárnoknak is szüksége volt Fü- löp segítségére ahhoz, hogy megértse a prófétai szöveget. Ennek a kiadványnak az a legfőbb célja, hogy egy összefogla­ló értelmezést nyújtva hozzájáruljon az Újszövetség megértéséhez és megked­veléséhez. Ezt a szándékot szolgálja az is, hogy az evangéliumok ismertetésének végén (a 240-245. oldalakon) található egy „szinopszis”, a „ Krisztus életének har­móniája" című összeállítás, amelynek segítségével időrendben, az események és a helyszínek ismeretében párhuza­mosan lehet olvasni a négy evangélium megfelelő igeverseit. Ha rászánjuk ma­gunkat ennek áttanulmányozására, cso­dálatos megtapasztalásokban, felfede­zésekben lesz részünk Jézus földi életé­nek áttekintése során - az Ő „idegenve­zetésével”! Összeállította: Garai András P.S. Végül egy új, zsebbe illő könyvet ajánlok jó szívvel az új esztendőre, amely célját már a címében elárulja: „Közelebb Hoz­zád! Áhítatok az év minden napjára”. A kiadvány egy-egy bibliai verset, valamint az ehhez fűződő rövid igemagyarázatot, történetet vagy verset tartalmaz. A német GBV megbízásából a ma­gyar Evangéliumi Kiadó jelentette meg ezt a válogatást. Minden további ismer­tetés helyett olvassuk együtt a január 31-re közölt szöveget: így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: „Bizony, hamar eljövök”. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! (Jel 22,20) Utolsó idő Utolsó idő! Történelmi kor! Néha, mint gyermekek színes kockájuk, e súlyos szavakat játszva dobáljuk, pedig egy is mi mindent eltipor! Hiszen elbíbelődni még lehet kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk? Ha szalmaszál az útban, már megállunk, s évek suhannak el fejünk felett. Nem érjük fel az óriás napok titkát: kisgyerek a koránkapott kincsét... csak vesztegetjük tékozolva! Nem halljuk, hogy ezekben a napokban az Eljövendő súlyos lépte dobban. Pedig még annyi megbízása volna! T. E. r [ t i t i t i f i nőttcsatornát, sportot, ismeretterjesztő programokat, más tematikus csatorná­kat. Bármelyiket szüntetjük meg, mindig lesz, akinek pont az volt a kedvence, szá­mára az volt a legnézettebb csatorna. El­ismerem: a Pax Tv hiánypótló, mert más ilyen jellegű, vallási ismeretterjesztő csatorna nincs a kínálatban. A többi szolgáltatóhoz hasonlóan mi is megvizs­gáljuk a nézettségi mutatókat. Ez alapján azt mondhatom: a Pax Budapesten ún. rétegcsatornának számít, nem nagy tö­megekhez szól. Természetes, hogy más­más csatorna szólítja meg a nőket, a férfi­akat, az egyes korcsoportokat, ez tehát nem negatív kritika, az viszont tagadha­tatlan. hogy országszerte a kereskedelmi csatornák tarolnak... Statisztikailag nem mutatkozik kiemelkedő érdeklődés a Pax iránt. Az, hogy sorrendben hátrasoroló­dott, annak is betudható, hogy kevéssé is­mert! Ennek a kérdésnek ugyanakkor anyagi vonzata is van, nevezetesen az, hogy más szolgáltatónak esetleg nem iga­zán éri meg az adó sugárzása.- Úgy informálták előfizetőiket, hogy a legújabb magyar csatorna, a Hír Tv bekerül a legkisebb, ún. családi cso­magba is.- A hírcsatornák, egyáltalán a hírműfaj iránt jelentős az érdeklődés. Az emberek híréhsége óriási! Amiatt, hogy most a Hír Tv-t mint új csatornát felvesszük a kíná­latba, nincs „elvetve” a Pax sem, hiszen jelenleg 220 000 háztartásban nézhető.- Végül mit szól a fentiekhez az érin­tett, a Pax Tv? Varjasi Farkas Csaba főszerkesztőt a szerkesztőségben értük utol.- Az indulásunk előtt kötött szerződés révén az Antenna Hungária minden este 10-ig sugározta a műsorunkat. Már az el­ső napokban nagyon sok pozitív visszajel­zést kaptunk: nézik, örülnek a Pax Tv-nek. Mikor átálltunk az este 11-ig tartó sugár­zásra, az Antenna Hungária sajnos ezt nem vette figyelembe, utána is csak 10 óráig adta a műsorunkat, így sok film, be­szélgetés félbeszakadt. Azáltal, hogy le­vágtak egy órát az adásból, szintén „meg­mozgatták” a nézőinket: igen sok rekla­máció, telefon, levél, e-mail érkezett a szerkesztőségünkbe. Idén januárban aztán teljesen kivették a programcsomagból a Paxot. Pedig nagyon fontos lenne jelen lennünk, hiszen ez a szolgáltatás sok olyan helyre is eljut, ahol nincs kábeltévé.- Elhangzott egy érv, miszerint keve­sen ismerik az Önök műsorát. Mit gon­dol, mi lehet ennek az oka?- Tény, hogy szerény költségvetésű, kis csatorna vagyunk, ezért nincs pén­zünk reklámra. Az interneten sem va­gyunk még rajta, pár hónap múlva lesz csak honlapunk. Az utcán, az újságokban sem igen hirdetünk. De a nézői telefonok­ból gyakran halljuk, hogy a Pax „ a ” néz­hető csatorna, amelyet hívők, nem hívők, „maguk módján vallásosak" egyaránt szívesen néznek. Azokról a helyekről, ahol fogható az adás, pozitív visszajelzé­seket kapunk. Egy éve vagyunk a piacon, jelenleg 3-400 000 háztartásban lehet minket nézni. Hogy ez a szám mikor fog növekedni? Tavaly októberben egy bizta­tó folyamat indult el, amikor több kis ká­belszolgáltatóval - akik pl. egy-egy vá­rost vagy városrészt, kerületet fednek le - sikerült megállapodnunk. Természetesen a nagy „mamutcégekkel”, a UPC-vel, a Matávval és az Antenna Hungáriával is jó partnerkapcsolatra törekszünk.- Mi a véleménye arról, hogy a Pax Tv nézettségi mutatói alacsonyak, és más tematikus csatornákat részesítenek előnyben a szolgáltatók? Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy ez meg­változzon?- Úgy gondolom, hogy nem kifejezet­ten valósak ezek az adatok. Több helyről hallom magam is, hogy ahol például 36 csatorna fogható, abból 32 egyszerűen „nézhetetlen”. A szolgáltatók viszont úgy gondolkoznak, hogy ingyen betesz­nek különböző külföldi csatornákat a kí­nálatukba, olaszt, 5-6 németet, legújab­ban egy francia (!) vallási csatornát - a hasonló jellegű vagy még inkább széle­sebb spektrumot nyújtó magyar nyelvű Pax Tv-t pedig nézettségi mutatókra hi­vatkozva leveszik... Meg kell, hogy mondjam: valós nézettségi, felmérési adatokat mi még nem láttunk. Addig, amíg nem vagyunk benne minél több he­lyen a kábeltévék kínálatában, mérni sem érdemes a nézettséget. Tehát nem igazán értem, miről beszélünk. Sajnos, ez egy ördögi kör. Ami pedig a dolog anyagi hátterét illeti: a szolgáltatók úgy­nevezett csomagdíjból gazdálkodnak. A Pax Tv-nek pedig abból az összegből kellene megélnie, amit a szolgáltatatók- tól kap minden olyan háztartás után, ahol a csatorna nézhető. Hirdetési bevétellel ugyanis nem számolunk. Nem vagyunk „drága tévé”, teljesen átlagos díjat ké­rünk a kábelszolgáltatóktól, a palettán ez körülbelül az alsó harmada a mezőny­nek. Tehát nem jelentene extra kiadást egyik mamutcégnek sem, ha a Paxot fel­venné a programcsomagjába. Minél több tervezett bevételtől esünk el, annál keve­sebb új műsort tudunk készíteni, többet kell ismételni stb.- Mit fed tulajdonképpen a folyton felbukkanó bűvös szó, a rétegigény? Kikhez szól a Pax Tv, és mekkorára be­csüli azd a réteget?- A vallás, kultúra, történelem, művé­szet, transzcendencia iránt érdeklődő legkülönfélébb korú, vallású és állású emberek keresik és igénylik ezt a fajta csatornát, és hiszem, hogy ez a réteg jó­val szélesebb, mint ahogy azt esetleg mások állítják. Előfordult, hogy egy 60 éves néni bejött a szerkesztőségbe, és itt, a Hajógyári-szigeten nézte meg az őt ér­deklő műsort, mivel máshogy nem jutott volna hozzá. Vannak, akiknek rendszere­sen e-mailben küldjük el a heti progra­mot. Egyébként a rétegigény negatív hangnemben való emlegetése szakmaiat- lan hozzáállás és mondvacsinált ok. Te­matikus csatorna vagyunk, ám a zene, a sport, a dzsessz, a rajzfilmek, az állatfil­mek stb. is mind-mind rétegigényeket szolgálnak ki. El kellene fogadni, hogy a nézői elvárások napjainkban megváltoz­tak, a televíziózási szokások átalakultak. Az emberek nagy része elégedetlen a ke­reskedelmi tévék nyújtotta produkciók­kal. Azt a másfél-két órát, amit tévézés­sel tölthet valaki, nagyon fontos, hogy mire fordítja. Sokan sajnálják az időt a felszínes, semmitmondó műsorokra. Más valós - ha tetszik: rétegigények - is van­nak, de ez a réteg, amelyhez mi szólni kí­vánunk, ismétlem, igen széles. Pár év múlva, a digitális televíziózás korában ki-ki eldöntheti majd, hogy milyen prog­ramot tölt le a tévéjére. Akkor tényleg szabad(abb) lesz a választás. Ám ennek az „előszobái” véleményem szerint ma­guk a tematikus csatornák! A Pax Tv- nek ez a feladata: ennek az említett ré­tegigénynek megfelelni.- Van-e valamilyen biztató jel a to­vábbiakra?- Úgy tűnik, sikerül a UPC-vel és a Matávval egy szerződést aláírnunk. Meggyőződésem, hogy mind a nézők, mind a Pax Tv, mind pedig a kábel- szolgáltatók közös érdeke, hogy jelen legyünk a médiapiacon. Függetlenek vagyunk a politikai csatározásoktól. Szerény, de professzionális és egysé­ges arculattal állunk a nézőink elé, akiktől azt kérjük: hívják fel a kábel- szolgáltatójukat, és győzzék meg őket arról, hogy van igény az igényes tele­víziózásra. Kőháti Dóra Kezek... Ezen a címen már néhány alkalom­mal írtam karcolatot, igazán nem szeretném untatni a kedves olvasót. Mégis, még egyszer kikívánkozik belőlem egy gondolat. Fiatal családot látogattam meg néhány hónapja. El­ső gyermekük, egy édes kisfiúcska születése fölött örvendeztek. Formás kisbaba, szopik, alszik, felébred, mo­solyog, pelenkázás, a szokásos me­netrend. Boldog szülök, egészséges kisbaba, mi hiánya volna még a csa­ládnak? A szülőkkel beszélgetünk a gyerek­ágy mellett, olyan jó hallgatni az édes szuszogást. Megtárgyaljuk, hogyan lesz a keresztelő, hova kell állni, mit kell mondani. Amíg mi tapintatosan, csendben beszélgetünk, a kis fiúcska forgolódik, felébred, sírásra görbül a szája. A hang zavaija, netán éhes, vagy a pelus van tele? Nem tudni. Az édesanya odanyújtja a mutatóujját a kalimpáló kis kezeknek. Apró ujjacs- kák ragadják meg a mama ujját, és csend lesz. A biztonság, a megraga­dott jó érzés elűzi a félelmet. Elmerengek. Milyen kevés elég a megnyugváshoz. Egy kinyújtott kéz, egy megragadott ujj, egy szeretetkö- zösség. Tudni, érezni, hogy valaki­nek csak egy megragadható ujja is a biztonságot jelenti. Bizony nagy ti­tok ez. Apró csecsemőnek, cserzett lelkű felnőttnek, haldokló aggastyánnak ugyanarra van szüksége. Egy biztos kézre, a biztonság jó érzésére, a jó helyen vagyok bizonyosságára. A szépséges titkot olyan jól mondja el János evangéliumának 10. fejezete 28. verse: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. ” Varsányi Ferenc (Dunántúli Napló - Pécs)

Next

/
Thumbnails
Contents