Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-24 / 34. szám

10. oldal 2003. AUGUSZTUS 24. Jönnek a Reményik-zarándokok Bauer Ilona helybeli magyar közösségépítő fáradhatatlan népszerűsítő munkájának köszönhetően egyre többen kezdenek érdeklődni Óradna és Borberek felől. A látoga­tók általában Reményik Sándor nyomába erednek akkor, amikor e két Beszterce- Naszód megyei szórványtelepülést nevezik meg utazásuk végcéljának, ugyanis a köl­tő sokat tartózkodott e festői vidéken, és óradnai-botbereki emlékei 28 versben érhetők tetten. Egymásnak adják a kilincset a zarándokok, cserkészek, érdeklődők: most mentek el a Barcsa István lelkész által vezetett zselyki lutheránus cserkészek, de már várjuk a Szabó Attila lelkipásztor által irányított magyamemegyei református fiatalokat - mondta Bauer Ilona, Julianus-díjas óradnai tanárnő. - Bejelentkeztek nálunk jó néhá- nyan Magyarországról is: egyetemisták, tanárok, kutatók, Reményik-zarándokok. A vendégek általában a Bauer-porta környékén szállnak meg, mivel az 1999-ben létre­hozott Magyar Ház egyelőre még csak gyerekcipőben jár. Tervbe vettük az Oradnán- Borbereken ihletődött Reményik-versek kiadását is; reméljük, hogy ezzel jobban be tudjuk majd kapcsolni ez eldugott Beszterce-Naszód megyei településeket az össz- magyar kulturális keringési rendszerbe. Mint ismeretes, jelenleg az óradna-borbereki vonalon húzódik az erdélyi magyar nyelvhatár; e településektől északra már a Radnai-havasok emelkednek. Szabó Csaba (Szabadság - Kolozsvár) MEGTARTÓERŐ-TÁBOR, ALBERTI Határon túli magyar fiatalok részvételével 2003. augusztus 18-24. 2003. augusztus 18., hétfő 15.00 Nyitó-istentisztelet. Igét hirdet: Horkay László kárpátaljai református püspök (alberti ev. templom) 19.00 Berecz András népmesemondó (tornaterem) 21.00 Esti áhítat (tornaterem) 2003. augusztus 19., kedd 19.00 Honnan jöttünk? Részletesebb ismerkedés és műsoros bemutatkozás (tornaterem) 21.00 Esti áhítat (tornaterem) 2003. augusztus 20., szerda 10.00 Istentisztelet. Igét hirdet: Mike Zoltán szilágysomlyói ref. lelkész (alberti ev. templom) 2003. augusztus 21., csütörtök 19.00 Istentisztelet. Igét hirdet: Tőkés László királyhágómelléki ref. püspök (alberti ev. templom). Beszédet mond: Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. Az általános iskola udvarán a Geije-parti fúvósegylet hangversenye. 2003. augusztus 22., péntek 10.00 Hidán Csaba történész (tornaterem) 19.00 Jókai Anna író (tornaterem) 21.00 Esti áhítat (tornaterem) 2003. augusztus 23., szombat 16.00 Várhelyi György szobrászművész (tornaterem) 2003. augusztus 24., vasárnap 10.00 Istentisztelet (alberti ev. templom) Ünnepi beszédet mond: Orbán Viktor volt miniszterelnök Az alkalmakra mindenkit szeretettel hívunk és várunk. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. augusztus 24. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Buday Barnabás; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós; du. 6. Gyurkáné Urbán Eszter; II., Hűvösvölgyi út Ö 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics And- ► rás: Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, ül., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, ül., Dévai Bíró M. tér de. 10. Véghelyi Antal; Újpest, IV., LebstOck M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Ollói út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VH3., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julian­na; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szí- lágyiE. fasor 24. de. 9. Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XE., Kékgolyó u. 17. de. 10. Pintér Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Xm., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Bajuszné Orodán Krisztina; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVü., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVÜ., Pesti út 111. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVÜ., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Böröcz Enikő; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXH., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefly Gé­za. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: lKor 12,1-11; az igehirdetés alapigéje: Jn 8,21-30. HETI ÉNEKEK: 460, 323. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján Alsódörgicse: de. 11.: Balatonakali: du. 3.; Balatonaliga: (ref. imaház) du. 6.: Bala­tonalmádi: du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves: du. 6.; BalatonfÖldvár: (polgármesteri hivatal) du. 2.; Balatonfüredi de. 9.; Balatonszárszó: du. 3.; Bala- tonszemes: du. 2.; Badacsonytomaj: de. fél 9.; Fonyód: du. 4.; Hévíz: du. fél 5.; Keszthely: de. fél 11.; Kötcse: de. 9.; Mencshely: de. 11.; Nagyvázsony: du. 2. (úrv.); Révfülöp: de. 10.; Siófok: de. 11. (úrv.); Szén tan talfa: de. háromnegyed 10.; Veszprém: de. 10.; Zánka: de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK: Hévíz: de. fél 10.; Balatonboglár: de. fél 10; Buzsák: (róm. kát. templom) de. negyed 10. Összeállította: tszm Evangélikus Élet Cserelátogatás a barcasági evangélikusoknál A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium 9. c osztálya az elmúlt tanév során testvériskolai kapcsolatot létesített az erdélyi négyfalusi Zayzoni Rab István Gim­názium kilencedik osztályával, amelynek osztályfőnöke Török Lászlóné Kiss Be­atrix tanárnő. A kapcsolat felvételének ötletét az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyar Oktatásért Felelős Hivatala által meghirdetett pályázat adta. A bar­casági evangélikusokkal való személyes kapcsolatok felvételéhez egy négyfalusi születésű, idén érettségizett fasori diák, jövendő evangélikus teológushallgató se­gített bennünket. A cserelátogatások megvalósításához pedig anyagilag az OM és a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége járult hozzá hathatós támogatással. A 2002/2003-as tanév végén a fasori diákok fogadták szeretetükbe a négy­falusi evangélikus iskolatársakat, osz­tályfőnökük és a kísérőtanár, Ildikó ve­zetésével. Az anyaországban töltött három nap alatt igyekeztünk sok kultu­rális és szellemi értékben részesíteni vendégeinket. így együtt csodálhattuk meg a magyar Parlament épületét és a kupolacsarnokban a koronázási jelvé­nyeket, illetve az Országház egyedülálló építészeti és történeti kincseit. Mindnyá­junknak - de különösen azoknak, akik először jártak itt - igazán lélekemelő volt ez a látogatás. Gimnáziumunk men­zai ebédje után a budai Vár nevezetessé­geivel ismertettük meg vendégeinket. A jó hangulatú városnézést közös fagyizással ,is megkoronáztuk. Másnap a 20. századi magyaror­szági diktatúrák emlékét megörö­kítő Terror Háza múzeumát néz­tük meg történelemtanári ve­zetéssel, szakszerű magyaráza­tokkal. Utóbb hallgatva az erdé­lyi diákok és tanáraik szavait, igazán „profi” módon megszer­vezett kiállítást láthattunk, mely­nek megrendítő képeit és tárgyait örökre megőrzik emlékükben. Délután a vendéglátó családok gondoskodtak programról, így volt, aki'Szentendrére, Visegrád- ra vagy éppen a szépen felújított budapesti Állatkertbe vitte ven­dégét. A magyarországi látogatás utolsó napján pedig együtt száll­tunk vonatra, és egynapos kirándulást tettünk a középkori magyar királyi és ér­seki székhelyre, Esztergomba. A vár és a bazilika megtekintése után felmásztunk a kupolába, hogy onnan csodálhassuk meg a gyönyörű Duna-panorámát. Egy kellemes és nyugodt sétával az újjáépí­tett Mária Valéria hídon átmentünk Pár­kányba, és megnéztük a városka neveze­tességeit. Lélekmegújító érzés volt erdélyi testvéreinkkel átmenni a határon, s szívünkben átlépni azokat a fizikai ha­tárokat, melyeket a nagyhatalmak húz­tak a nemzetrészek szétválasztására. A csángó magyar diákok figyelemmel hallgatták a felvidéki palóc tájszólást, a fasoriak számára pedig mindkét dialek­tus igazi nyelvi csemegét jelentett, s meg is tanultak jó néhány csángó kifeje­zést. Másnap reggel csomagokkal felpa­kolva, az együtt töltött napokban igazi testvéri és baráti közösséggé formálódva indultunk útnak Brassóba, hogy immár a fasori diákok ismerkedhessenek a legtá­volabbi erdélyi vidékekkel és lakóival. * Hosszú, több mint 12 órás vonatozás után (ami alatt volt idő beszélgetésre, tréfálkozásra) érkeztünk meg Brassóba, ahol a pályaudvaron már lelkesen és testvéri szeretettel vártak bennünket a négyfalusi szülők Török László evangé­likus lelkész vezetésével. Hamar megtörtént a diákok családok­hoz való szétosztása, hiszen már az el­múlt napokban barátságok születtek, így jóleső fáradtsággal tértünk nyugovóra. Másnap reggel kipihenten találkoztunk a csemátfalusi csángó néprajzi múzeum bejárata előtt. Az igen gazdag anyag összegyűjtője és kiállítássá szervezője id. Kiss Béla, a helyi evangélikus gyüle­kezet egykori hűséges, lelkipásztora, Kiss Beatrix tanárnő nagyapjának gon­dos keze munkáját és kitartását dicséri. A szakszerű tárlatvezetést, a hétfalusi csán­gók történelmi és néprajzi hagyományai­nak bemutatását Hochbauer Gyula ma­gyartanár vállalta. Ezt követően a múzeum videovetítőjén keresztül a posz­tókészítés és a tojásfestés hagyományai­val ismerkedtek meg tanítványaink. Mi­vel a filmek ismertetőszövegét a magyar tanároknak román nyelven kellett megír­niuk és elmondaniuk, a román anyanyel­vű múzeumőr nénit sikerült meggyőz­nünk arról, hogy a műsorról a hangot levéve vezetőnk magyar nyelven adja a képekhez a magyarázatot, úgy, hogy az ízes magyar beszédet a gyerekek a sző­nyegre telepedve elmélyült figyelemmel hallgatták. Ezután a Zayzoni Rab István Gimnáziumot tekintettük meg, s részt vettünk a 12. osztály ballagásán. * Az iskola névadója a 19. század köze­pe táján élt legismertebb csángó magyar evangélikus költő. A gimnázium idén ün­nepli újraindításának tizedik évforduló­ját. Sajnos az utolsó egyházi osztály idén ballagott el, mivel az egyház képtelen anyagilag fenntartani az iskolát. Már an­nak is örülnek, hogy állami segédlettel magyar nyelvű gimnáziumként tovább működhetnek. Hétfalu történetéről pedig megtudtuk, hogy eredetileg a szász Bras­só jobbágyfalvai voltak, és Honterus Já­nos áldásos igehirdetői tevékenysége nyomán a szászok után a hétfalusi csán­gók is felvették a lutheri reformációt a 16. század derekán. Azóta őrzik evangélikus hitüket, s adják tovább az ősi tanítást a következő nemzedékeknek. Másnap a csemátfalusi evangélikus templom hűs falai között hallgattuk meg a vendéglátó lelkész ismertetését az egy­házközség történetéről. Megtudtuk azt, hogy a környék legrégebbi templomá­ban vagyunk, amelynek építése Szent István királyunk második törvény- könyvében elrendelt cikkelyre nyúlik vissza, azaz a tíz csángó falu első egyhá­za volt, a mai falak pedig a 14. század­ban épültek, ahogyan azt a legutóbbi műemléki feltárás igazolta. Délután a várva várt brassói városnézésre került sor, ame­lyet szintén Török László lel­kész vezetett. Megnéztük a szé­pen helyreállított főteret, a Fehér- és Fekete-bástyát, s vé­gül a híres szász Fekete templo­mot. Mivel diákjaink a Luther- rózsás Fasor-pólót viselték, a vendéglátó szász idegen­vezetőnő rögtön tudta, hogy mi is evangélikusok vagyunk, s hit­testvéri szeretettel fogadva, szép magyar nyelven ismertette meg velünk a szász egyház és a templom sok évszázados törté­netét s a jelen helyzetet is, mi­szerint a nagy múltú, egykor többezres gyülekezetnek TI 8 tagja van, a hívek túl­nyomó része ma Németországban él, s csak látogatóként érkezik „haza”. A város­nézést a Cenk-hegyre vivő siklóutazás tet­te felejthetetlenné. Onnan föntről Török László megmutatta az egyes városrészeket és a környező falvakat is. A kirándulás utolsó napját gyönyörű erdei környezetben töltöttük Csemátfalu fölött a hegyekben, ahol kirándulás és focizás után fagyűjtés és favágás várt ránk, valamint szalonna- és kolbászsü­téssel fejeztük be a délutánt. Este az is­kola udvarán közös búcsúestet tartot­tunk, azzal az ígérettel, hogy a testvéri kapcsolat fennmarad, s ahogy a diákok kérték: „Jövőre veled ugyanitt” folytató­dik. Isten áldó szeretetébe és oltalmába ajánljuk barcasági evangélikus testvére­inket, s úgy érzem, egész életre szóló él­ményekkel gazdagon tértünk haza isko­lánkba. Koren Pálné osztályfőnök A Zayzoni Rab István Gimnázium EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Fejfájás A körülöttünk élők egészségi állapota alapján igen érdekes megállapításokat tehetnénk. Van, aki ok nélkül szorong és sóhajtozik, mások szédülnek, vagy éppen folyton hol itt, hol ott fájlalják valamilyüket. Zsófi nénit - a család öreg barátját - még sohasem hallot­tam siránkozni. Pedig neki aztán valóban lenne oka a panasz­ra. Hetvenéves létére mindennap korán kel, hogy egyórás bu­szozás után megérkezzen fogyatékos lányához. Reggelit készít, takarít, ebédet főz, bevásárol, segít ott, ahol tud. Az idős asszony mégsem saját egészsége miatt aggódik, hanem vejét félti, aki mostanában fáradékony, szédül, fáj a feje, hányingerre és kettős látásra panaszkodik. Elhatározta, hogy kivizsgáltatja magát egy ideggyó­gyásszal, de miután két órát várakozott a szakembernél, csa­lódottan távozott. Az orvos nem hallgatta végig panaszait, az asszisztens sem volt elég kedves, és a sorukra váróktól még ingerültebbé vált, hiszen csak saját betegségeikről tár­salogtak. A történtek után István visszament dolgozni, és hallani sem akart a betegségéről. A munkahelyén a főnöke nem hagyta ennyiben. Felelőségre vonta, hogy hol időzött ilyen sokáig, hiszen azt ígérte, csak egy órát lesz távol. István egy hétig dolgozott úgy, hogy nem vett tudomást a körülötte lévő világról. Csakhogy egyik reggel rosszul lett, eszméletét vesztette, és ki kellett hívni a mentőket, hogy kórházba szállítsák. Ott néhány napig kezelték, majd gyógyszerekkel ellátva hazaengedték. De amíg István kór­házban volt, Zsófi néni sem ült tétlenül. Sorra hívogatta a gyógyközpontokat, abban bízva, hátha rátalál egy olyan helyre, ahol tényleg odafigyelnek a betegekre. így jutott el több ismerőse tanácsára az Ormos Intézet migrénambulan­ciájához, ahol évente száz és száz fejfájós embert gyógyíta­nak. Zsófi néni szerint már a telefonban is nagyon kedvesek voltak az asszisztensek. Elmondták, hogy az időpont egyez­tetése után nem kell a betegnek órákig a folyosón ülni, ha­nem érkezés után szinte azonnal megkezdődik a vizsgálat. Amint ezt Zsófi néni kimondta, István szemében fény csillant. Megtelt a ház reménységgel, ami erőt adott a kö­vetkező napokra. A kezelések alatt István visszakapta az orvostudomány­ba vetett hitét, és elindult a gyógyulás útján. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963

Next

/
Thumbnails
Contents