Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-24 / 34. szám
Fotó: Kecskeméti Pál Ev angélikus Elet 2003. AUGUSZTUS 24. 3. oldal Újjászületett Petőfi-szobor Befejezték a kiskőrösi Petőfi-szobor restaurálását. A költő szülőházának udvarán található alkotást július 31-én-halálának évfordulóján - ismét felavatták. A homokkőből készült 142 éves mű az elmúlt évtizedek alatt meglehetősen megrongálódott, és felújítása elkerülhetetlenné vált. Az alkotást Gerenday Antal készítette, és 1861-ben állíthatták fel az evangélikus iskola előtt. A Petőfi-szobrot most Bozóki István kőfaragómester és testvére restaurálta. (MTI) „LÁBAM ELŐTT MÉCSES A TE IGÉD, ÖSVÉNYEM VILÁGOSSÁGA” 275 éves az Útmutató Hétfő van. Mint mindig, a hermhuti testvérek ezen az estén is közös éneklésre gyűlnek össze. Az alkalmat - szokás szerint - gróf Zinzendorf Miklós Lajos vezeti. 1728. május 3-án valami mégis eltér a megszokottól: a gróf egy, a holnapi napra vonatkozó .jelszót” ismertet a jelenlévőkkel, egy maga által írt vfcr- sike formájában. Hat évvel a történtek előtt, 1722-ben cseh és morva menekültek érkeztek a németországi Oberlausitzba, ahol megalapították Herrnhut telepét. A pietista beállítottságú Zinzendorf gróf védelme alatt állva lehetőségük nyilt arra, hogy hitüket szabadon és az üldöztetéstől való félelem nélkül gyakorolhassák. Öt évvel ezután már kétszázan éltek itt. 1727. augusztus 13-án Herrnhut lakói történelmi jelentőségű úrvacsorás istentiszteletet tartottak. Ez a nap lett a herrnhuti testvérgyülekezet megalapításának időpontja. A következő évben, 1728. május 3-án este még senki sem sejtette, hogy Zinzendorf gróf fent említett tette új fejezetet nyitott a közösség életében. Ettől kezdve ugyanis minden este férfiak és asszonyok járnak házról házra, hogy továbbadják a következő nap bibliai üzenetét. Hamarosan írott formában is hozzáférhetővé vált a mindennapi „lelki kenyér”. A cél kezdetektől fogva az volt, hogy Isten igéjét a-hétköznapok részévé tegyék, ezenkívül ez a kezdeményezés arra is szolgált, hogy az emberek jobban megismerhessék a Szentírást. Ezek a célkitűzések a mai napig megmaradtak még akkor is, ha újra és újra kritika éri az Útmutatót amiatt, hogy az összefüggésből kiragadott bibliai idézetek hamis következtetések levonását is eredményezhetik. Az általunk „Útmutatóként” ismert, a Biblia rendszeres olvasásához használt füzet első nyomtatott kiadása 1731-ben jelent meg. Zinzendorf minden napra egy ó- vagy újszövetségi idézetet, továbbá egy énekverset állított össze. Az Útmutató mai formája - egy ó- és újszövetségi ige, valamint egy ima vagy énekvers - a 19. századra nyúlik vissza. Azt a szokást pedig, hogy találomra „sorsolják ki” a bibliai idézeteket egy körülbelül 1800 igeverset tartalmazó gyűjteményből - a 18. század végétől kezdve gyakorolják. Az Útmutató ma már ötven nyelven jelenik meg, és emberek milliói mondhatják el vele kapcsolatban, hogy életük és mindennapjaik részévé vált. Az Útmutató német változatát az Interneten a www.losungen.de oldalon olvashatják, a www.kirchenfemsehen.de címen pedig meg is hallgathatják az érdeklődők. G.Zs. Templomsirató Valószínűleg nem csak a mi családunkban szokás, hogy amikor egy új, eddig még nem látott városba érkezünk, az első felfedező séták egyike egészen biztosan az evangélikus templomhoz vezet. Mindig is így volt ez nálunk, így láttam, így tanultam ezt még gyermekkoromban. Nem csoda hát, ha nem volt ez másként az idei nyaraláskor sem, Tokajba érkezvén. A templom megtalálása igazán nem okozott problémát, hiszen a főtér tőszomszédságában húzódik meg a szerény kis épület, termetes fák árnyékában. Csak felirata hirdeti büszkén az arra járóknak, hogy „Erős vár a mi Istenünk”. Előtte rozsdás kerítés, ennek egyik oszlopán tábla, melyről tájékozódni lehet az istentiszteletek rendjéről. A kiírás szerint csupán kéthetente tartanak alkalmakat, hiszen nem éppen a szomszédból kell idejönnie a lelkésznek, és valószínűleg az érdeklődés is csekély. A tájékoztató alatt másik felirat. E szerint itt Sztehlo Gábor Otthon működik. Nocsak! Nézelődés, szemlélődés közben szerencsére előkerül egy „mindentudó” néni (valahogy mindig akad egy-egy idős ember, aki ilyenkor megszólítja az idegent, és sokszor nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni az alkalmi idegenvezetőktől), aki elmondja, hogy ő még emlékszik rá, amikor itt tényleg működött szeretetotthon, de ez már régen volt. Már beszüntette szolgálatát. Na igen, sokat változott a világ... - kesereg. Elhagyatottnak éppen nem tűnik a hely, de szegénységről, romlásról árulkodik. A kis templommal egybeépített épületegyüttesben lakók ruhákat szárítanak az udvaron. Érezhetően nem zavarja őket a helyszín, ám arra sem utal semmi jel, hogy különösebb szerepet játszana életükben. A kopottas faajtó lakattal lezárva, nem látszik rajta rongálás, csak a pusztulás nyomai köszönnek vissza mindenhonnan. Az épület falán hatalmas repedés, még laikus szemmel is látható, hogy beavatkozás nélkül ez akár rövid időn belül is súlyos problémát okozhat állagában. A kitörött ablakon belesve rendezett, szerény oltár tűnik fel, az ablak előtti párkányon meg néhány fa és fém alkatrész, egy (valamikori?) orgona darabjai. A mennyezetről pedig visszaköszön a kívülről is olyan rémisztő és csúf repedés. Nem ismerem egyházunk épületfelújítási terveit, sőt a lehetőségekkel sem vagyok tisztában. Gondolom, a rendelkezésre álló pénz többszöröse is elkelne a rossz állapotú épületek felújítására. Hiszen nyilván vannak lepusztult parókiák, élő gyülekezetek kénytelenek mostoha körülmények között istentiszteletet tartani, akadnak pénzfaló munkát igénylő kiemelkedő műemlékek, és állami kötelezettségeknek is eleget kell tenni. Mindezek mellett is nehéz tudomásul venni azt a méltatlan helyzetet, hogy egy szerény, szebb időket megélt evangélikus templom egyszerűen az enyészeté legyen - főleg egy olyan patinás, idegenforgalmilag is kiemelkedő jelentőségű városban, mint Tokaj. Hiszen lassan-lassan nem marad már más az épületből, mint egy falmaradvány és az azon végighúzódó, vádlón az utókorra meredő repedés. Gyarmati Gábor NÉGYEZER-EGYSZÁZNEGYVENNÉGYSZER VETTE FEL A TELEFONT... Börönte Márta búcsúzik a rádiómissziós szolgálattól Láthatatlan gyülekezet - így nevezzük már régóta azokat a hallgatókat, akik az evangélikus félóra adása után felemelték a kagylót, és tárcsázták a telefonszolgálat számát, a 400-3057-et. Volt, aki a rejtvénymegfejtéssel, volt, aki egy kérdéssel, kéréssel vagy észrevétellel jelentkezett. De nagyon sokan azért hívták a Missziói Központ számát, mert tudták, hogy - ha esik, ha fúj, télen, nyáron, ünnepek alatt, mindig - Börönte Márta lelkésznő lesz a vonal végén - kéthetenként hétfőn, fél kettőtől négyig. Akivel mindenről lehet beszélgetni, mert türelemmel, lelkipásztori figyelemmel hallgatja hívóit. Időközben a „láthatatlan gyülekezet” egy része a nyári, piliscsabai rádiómissziós konferenciáknak köszönhetően „láthatóvá vált”, így még személyesebbek lettek a telefonos találkozások is. Börönte Márta most elbúcsúzik ettől a szolgálattól. Ennek apropóján arra kértük: idézze fel az elmúlt hat esztendő legszebb pillanatait.- Ez év adventjében indulna a hetedik szolgálati évem a rádiómisszióban. Ez alatt a több mint fél évtized alatt 4144- szer vettem fel a telefont, és mondtam a kedves hallgatónak: „Erős vár a mi Istenünk! Rádiómisszió. Hallgatom Önt!” Sok hallgatóval ismerkedtem meg a telefonon keresztül. .Volt, akivel csak egyszer beszélgettem, míg másokkal éveken át hetente kétszer, rendszeresen.... Számos alkalommal alakultak ki lelkipásztori vagy „csak úgy” beszélgetések, „Mi történt Önnel?” kérdéssel nyitva. Sokan telefonáltak rejtvény- megfejtéssel, kritikával, javaslatokkal, kértek információt, az elhangzott vers vagy zene címét - vagy éppen hitbeli és erkölcsi kérdések megbeszélésére nyílt alkalom. Azt éltem meg ebben a szolgálatban, hogy eszköz lehetek Isten kezében. Próbáltam felfelé mutatni rá: mert a segítség tőle jön. Egyik kedvenc zsoltáromat is idéztem sokszor, a 121.-et: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön. ”- Mivel gazdagította lelkészi pályádat, egész személyiségedet ez a speciális szolgálat, a láthatatlan gyülekezet gondozása?- Gyökössy Bandi bácsi „Kézfogás a magasból” című sorozatának 45. számában olvastam: „Nem tudok eléggé hálát adni Istennek, hogy néha megtapasztalhatom azt a különös csodát, hogy Jézus ma is, mindörökké ugyanaz. Nem tudom megmagyarázni - bár a lélektan felől valamit itt-ott értek -, miképpen lehet az, hogy egy beteg, összetört, erőtlen, szétzilált lélekkel letérdelünk könyörögni, imádkozni - és egyszer csak ott valami történik. Mi történik? Nem tudom, de valóban érezzük Jézus jelenlétét. És látom, hogy valaki, aki béna volt - járni tud, beteg házasságok gyógyulnak, szétzilált idegzetek rendbejönnek. Ujjongva tapasztalom, hogy ma is vannak csodák, mert igaz az, hogy »erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek« (ApCsel 1,8).” Ezeket a csodákat viszem tovább a szívemben. A hittapasztalatot, hogy kit hogyan segített meg a kegyelmes Isten.- Mégis úgy érezted, eljött a búcsú ideje. Miért döntöttél így?- Imádkozó ember vagyok. Fontos számomra Isten vezetése. Mindenkit vezet a mi Urunk - aki engedi vezetni magát... Mindenkinek van egy belső hangja, amely jelez, ha odafigyelünk rá, ha meghalljuk ezt a csendes hangot. Isten más feladatokat ad ezután mind a magánéletemben, mind a szolgálatomban. Alázatosan elfogadtam. Az ok egyszerű: lassan két éve iktattak be Rákosszentmi- hályon gyülekezeti lelkésznek. Istennek hála, nő a gyülekezet, és több a szolgálatom.- Azért nem lehet könnyű a személyes, baráti szálakat elvágni... De talán nem is kell? Hol, mikor, hogyan találkozhatnak veled a jövőben a hallgatók?- Sant Darshan Singh mester mondta egyszer, aki nagyon közel került Istenhez, hogy „a szeretet csak elkezdődik, de be sohasem fejeződik”. A szeretet tehát, vallom én is, folytatódik. Isten szere- tetét állandóan kapjuk! A szolgálatom a Missziói Központban ugyan most lejár, de tudunk egymásért imádkozni, hiszen „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének". Az országos evangélikus találkozókon is van lehetőség arra, hogy személyesen találkozhassak a hallgatókkal, már nemcsak a telefon- vonal két végén, hanem - amint a nyári piliscsabai rádiómissziós konferenciákon is - szemtől szemben. Jézussal és egymással közösségben. Mert a szeretet folytatódik...- Rádiómissziós kollégáim és a hallgatók nevében is szívből köszönöm a szolgálatodat, és kívánom Isten áldását további utadon! Kőháti Dorottya (A Kossuth rádióban 2003. augusztus 18-án elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.) Modem misszió fontos, hogy egyháztól, hitvallástól, világnézettől függetlenül bárkit meg tudjunk szólítani” - mondta Smidéliusz András, a kőbányai evangélikus gyülekezet lelkésze.- Mi késztette arra, hogy lelkész legyen?- Középiskolás éveimben döntöttem így, de nagy szerepet játszott elhatározásomban az is, hogy apai és anyai nagyapám egyaránt ezt a hivatást választotta, előbbi evangélikusként, utóbbi reformátusként.- Névjegykártyája és mobiltelefonja is van. Haladni kell a korral?- A refonnáció idején Luther is felhasználta korának vívmányát, a könyvkiadást arra, hogy biblia- fordítását megjelentesse. Hasonlóképpen nekünk is ki kell használnunk a jelen kommunikációs eszközeit- legyen az a mobiltelefon vagy az internet - ahhoz, hogy minél több embert meg tudjunk szólítani.- Milyen utat kellett bejárnia idáig? Debrecenben jártam a refonnátus gimnáziumba, majd a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Siófokon és Szekszárdon voltam segédlelkész, mielőtt a kőbányai gyülekezet meghívott.- Mit csinál a segédlelkész?- Tulajdonképpen ugyanazt a munkát végzi, mint a gyülekezeti lelkész, csak egy- házjogilag különbözik tőle. A teológiai vizsgákat, valamint a lelkésszé avatást követően az egyházkerület püspöke jelöli ki a segédlelkész „gyakorlati” helyét, aki általában 1-3 év múlva, a vizsga után választható lelkésszé. Ezután pályázat útján vagy egy gyülekezet meghívására kerül az adott közösség élére.- Hogy telik egy napja?- Délelőtt a hivatali idő alatt intézem a papírmunkát, a levelezést, felkészülök a keresztelőkre vagy a temetésekre, családokkal találkozom, és telefonügyeletet tartok. Délutánonként biblia- és hittanórák, ifjúsági foglalkozások vannak. Vasárnaponként két templomunkban tartunk istentiszteletet, szeptembertől júniusig pedig minden hónap utolsó vasárnapján szeretetven- dégségeket rendezünk. Ilyenkor, a meghívott előadókkal együtt, kötetlen beszélgetésre várjuk a gyülekezet tagjain kívül azokat is, akik csak érdeklődnek közösségi életünk iránt. Mindemellett rendszeresen fellépek a zenekarommal.- Egy lelkész, aki zenél?- Énekelek és gitározom is. Néhány barátommal alakítottuk az együttest, akusztikus zenét játszunk, gitárral, csellóval, zongorával, fuvolával. Fontosnak tartom, hogy megszólítsuk a fiatalokat, és készek legyünk arra, hogy bármiről tudjunk velük beszélgetni: a drogproblémáktól kezdve a szexualitáson át a környezetvédelemig.- Ebben a szellemben készül a prédikációkra is? Pontosan. Az evangélikusoknál az egyház jelöli ki az igehirdetés bibliai alapigéjét, ugyanakkor lényeges, hogy mindez érthető, felfogható és aktuális legyen. A lelkész feladata nemcsak a hívek megszólítása. hanem azoké a testvéreké is, akik eredetileg nem az istentiszteletre jöttek, hanem csak a templomot akarták megtekinteni. Az egyház Krisztusban hívő és őt követő emberek közössége, éppen ezért tartom nélkülözhetetlennek az ökumenikus kapcsolat- tartást, de az egyházhoz nem tartozók felé folytatott missziót is. Hiszem, hogy Isten igéje ma is olyan hatékony, mint évszázadokkal ezelőtt volt. Szép Krisztina (Budapesti Nap. aug. 13.) I Fotó: Bottá Dénes
