Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-24 / 34. szám
Fotó: Bottá Dénes Kovács Zoltán Felvétele 4. oldal 2003. AUGUSZTUS 24. Evangélikus Élet Hagyományteremtő céllal, első ízben rendezte meg a Somogy megyei Nikla önkormányzata augusztus 16-án a Berzsenyi Mézes Napot, melynek keretében - az ünnepség nyitányaként - felszentelték a település helyreállított kápolnáját. „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem bal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (Jn 12,24) - Jézus szavai különös érvényt szereztek Aradi György balatonboglári evangélikus lelkész prédikációjának ezen a napsütéses reggelen. Az evangélikus Fischer család által 1930-ban épített kápolna ugyanis a II. világháború után kifosztva és meggyalázva az idő martalékává lett. A szétszórt emberi csontok és a magára hagyott épület a , .halottak emlékezete helyett az emlékezés halálának helyévé vált”. Egy család „bizonyságtétele” látszott romba dőlni. De a „meghalt búzaszem” mára sokszoros termést hozott, hiszen a falu egész közössége fontosnak tartotta, hogy ezt az elhanyagolt, magára maradt kápolnát felújítsa, megszépítse, a község egyik büszkeségévé tegye. Nem akármilyen „termés” ez, hiszen a mintegy nyolcszáz lelkes Niklán a legutóbbi népszámlálás során - mindössze hárman vallották magukat lutheránusnak, így a felújítás mögött nem állt evangélikus gyülekezet. (A kápolna romja néhány évvel ezelőtt jogilag is az önkormányzat tulajdonába került át.) A földbe hullott mag titkát példázza az is, hogy az eredetileg csak egy család által használt kápolna ma már felekezetre való tekintet nélkül vátja az ide betérőket - a hívőket és az istenkeresőket egyaránt. Miként Aradi György mellett az ünnepi istentiszteleten is részt vettek a környékbeli felekezetek lelkipásztorai - Balsai Tamás és Temesvári János katolikus plébánosok, valamint Jakab László Tibor református lelkész -, úgy a jövőben is szeretnének több ökumenikus alkalomnak helyet adni a kápolnában és az azt övező kápolnakertben. Ezen a szombaton a niklaiak - dr. Fülöpné Kesztyűs Ágota polgármester vezetésével - méltóképpen öregbítették koszorús költőnk, az evangélikus Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776. május 7. - Nikla, 1836. február 24.) egykori lakóhelyének hímevét. Legyen még sok áldott alkalom helye a település és a kápolna! B. Zs. Kivonulás és bevonulás Várpalota gyülekezete augusztus 10-én délelőtt búcsút vett Pintér Mihály lelkésztől, aki 13 évig szolgált a város evangélikusai között. Kétszer fél cikluson keresztül - 1998 óta - esperese is volt a Veszprémi Egyházmegyének. Az egyházmegye vezetésének közös élményeit, küzdelmeit vette számba és köszönte meg Kiss Attila egyházmegyei felügyelő az esperes-lelkésztől búcsúzó alkalmon. Pintér Mihály tábori lelkészi szolgálatba állítása mintegy két éve húzódott. Idén májusra megérkezett a kinevezés, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Veszprémi Egyházmegyének rövidesen új esperesről kell gondoskodnia, a várpalotai gyülekezet pedig - Tóth Attila személyében - már meg is választotta új lelkészét. schg Finn tábori püspök látogatása Magyarországon Amint arról lapunk előző számában is hírt adtunk, a finn-magyar katonai együttműködési terv keretében augusztus 6-8-án Magyarországra érkezett Hamm Niskanen tábori püspök, dandártábornok. Budapesti tartózkodása első napján látogatást tett Csuka Tamás protestáns tábori püspök, dandártábornok hivatalában, megtekintette a főváros nevezetességeit, illetve Gödöllőn a Grassalkovich-kastélyt. Másnap - Juha Wihersaari alezredes, budapesti finn katonai és légügyi attasé kíséretében - D. Sze- bik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke fogadta őt és vendéglátóit, Csuka Tamás tábori püspököt, Pintér Mihály tábori lelkész ezredest, a protestáns tábori püspöki hivatal irodaigazgatóját és dr. Aranyos Zoltán nyugalmazott főtanácsost. A 32. Budapest őrezrednél tett látogatás során a finn tábori püspök megismerkedett az őrezred történetével és tevékenységével, találkozott és megbeszélést folytatott az egység helyettes parancsnokával, Horváth Ervin alezredessel, valamint katonáival, továbbá részt vett a protestáns tábori lelkészek állománygyűlésén, ahol kölcsönös tájékoztatásra, eszme- és tapasztalatcserére került sor a finn és a magyar protestáns tábori lelkészi szolgálat kérdéseiről. Csuka Tamás tábori püspököt a találkozás és a megbeszélések legfőbb tanulságairól kérdeztük.- Püspök Úr! Voltak-e korábban kapcsolataik a finn tábori lelkészettel?- Magával a finn tábori lelkészettel nem, Niskanen püspök úrral azonban igen: évek óta találkozunk különböző nemzetközi fórumokon, így egyfelől az európai protestáns, másfelől a világ legkülönbözőbb felekezetű (katolikus, ortodox, protestáns, zsidó) vezető tábori lelkészeinek minden évben megrendezett konferenciáin. Kellemes meglepetést okozott mind Niskanen püspök úrnak, mind nekünk is, amikor arról értesültünk, hogy a finn-magyar katonai együttműködés idei programjába felvették a finn vendég látogatását, aki búcsúzáskor jövő évi viszontlátogatásra hívott meg bennünket Finnországba.- Mi iránt érdeklődött leginkább a vendég?- Niskanen püspök rendkívül érdeklődő és nyitott volt. Kíváncsi volt a felekezeti arányokra - hiszen Finnországban a lutheránus egyház túlnyomó többsége jellemző a csekély ortodox kisebbség mellett illetve hogy milyen a felekezetek közötti viszony mind a civil, mind a tábori lelkészi szolgálat tekintetében. Kérdezte, milyenek a tábori lelkészek körülményei, szolgálatuk tartalmi, törvényileg szabályozott és külső, szervezetei feltételei a hadseregben. Elmondtuk, hogy protestáns tábori lelkészi szolgálatunk közös evangélikus-református keretben zajlik, s újabban örvendetes módon növekszik az evangélikus tábori lelkészek - a lelkészhiány miatt korábban kisebb - száma, valamint hogy ökumenikus lelkületű együttműködésre törekszünk a katolikus testvérekkel is.- Milyen főbb különbségek vannak a két ország tábori lelkészi szolgálata között?- Több jelentős különbség van. Eltérő az egész társadalmi háttér és a közelmúlt. Náluk nem úgy telt el a második világháborút követő negyven év, mint nálunk. így nem csupán az egyház, hanem a társadalom támogatását is élvezi a tábori lelkészi szolgálat. E tekintetben a politikai pártok között sincs különbség. Ha kormányzati váltás, változás következik be, ez ott egyáltalán nem érinti a tábori lelkészi intézményt és szolgálatot. A lelkészek munkája magától értetődő módon épül bele a katonai szolgálatba. A tábori lelkészi rendezvényeken természetes a katonák úgyszólván teljes létszámú önkéntes részvétele. A tábori püspökség a vezérkar kötelékében működik, nagyfokú önállóságot élvez, és a viszony igen harmonikus.- Mi jellemzi a finn honvédelmet?- Alapvetően a hazaszeretet. Ezt erősen motiválja az, hogy a finneknek is hányatott történelmük volt. Gyakran és sokat kellett küzdeniük függetlenségükért és önállóságukért. Nem is tudom, mikor hallottam olyan önfeláldozásra kész hazaszeretetről, mint vendégünktől, amikor népének a honvédelemhez fűződő viszonyát jellemezte. Nem véletlen, hogy az általános értelemben vett finn-magyar testvériségen túl olyan hálásan és elismeréssel beszélt a magyar önkéntesek segítségéről, közöttük a tábori lelkészi szolgálatról az 1940-es finn-orosz háború idején. A második világháborúban több tábori lelkész halt hősi halált a fronton. Náluk ma is természetes a sorköteles katonai szolgálat. Mint mondta, nem csupán az ország nagy kiterjedése miatt nem gondolhatnak arra, hogy csak szerződéses és hivatásos katonasággal oldják meg a honvédelmet, de a haza szeretete és védelme magától értetődővé teszi a sorköteles katonai szolgálatot. így a katonaságon belül a sorkötelesek - s ennek következtében a tartalékosok - aránya a meghatározó. Ez a körülmény egyidejűleg hatással van a leendő tábori lelkészek kiképzésére is, mert mint sorkötelesek megkapják a teljes fegyveres katonai kiképzést, és mielőtt tábori lelkész lenne belőlük, már tartalékos tisztek. Önazonosságuk azonban mindenekelőtt és mindig lelkészi.- Miben látja a püspök úr egy ilyen látogatás, kapcsolat értékét?- A találkozás, eszme- és tapasztalat- csere nagy áldás forrása. Megerősít bennünket - reménységünk szerint kölcsönösen - a szolgálatunk iránti elkötelezettségünkben. A különböző háttér, viszonyok és feltételek mellett is sok olyan hasznos információ birtokába jutunk, ami segít a gyakorlati tábori lelkészi és lelkigondozói munkánkat. Megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül, tudjuk, hogy összetartozunk, és érezzük, hogy testvéreink imádsága is hordoz bennünket. Dr. Aranyos Zoltán FELÚJÍTOTT NEMZETI KINCSÜNK A bazilika Budapesten Augusztus 20-ra megújultan, eredeti szépségében ragyog ismét az éppen húsz esztendő alatt, több mint négy és fél milliárd forintért felújított budapesti székesegyház, a Szent István-bazilika. A napokban befejezett munkához mintegy öt kilogrammnyi, 280 ezer darab színarany füstlemezt, tíz kiló féldrágakövet, ezer kiló festéket használtak fel. Restauráltak 1500 négyzetméter padló- és 6300 négyzetméter műmárvány burkolatot, 80 négyzetméternyi mozaikot, 750 négyzetméter falfelületet. A felújítás során elkészültek azok a Róth Miksa által tervezett ólomüveg ablakok is, amelyek eddig csak a tervekben léteztek. Új a díszkivilágítás, a hangosító rendszer, de csak 2004-re fejezik be a műemléki nagyorgona restaurálását. A tornyok, a kupola rézfedése, a főhomlokzat, a bejáratok az épületet körülvevő korlátokon belüli teraszsétányok és a környezet: a teljes Szent István tér, a főbejárat előtti geometrikus burkolatú térfelszínnel méltó keretet ad a százados épületnek. Csodálják hívők és hitetlenek A két évtizedes munka hosszúnak tűnhet, igaz, a bazilika hajdani megépítése is évtizedeket igényelt. Tervezők váltották egymást, tragédiák kísérték az építkezést, és a történelem is közbeszólt - míg 1905-ben felszentelhették az 1845-ben kezdeményezett „hatalmas kupolás” templomot. A fallal körülvett Belváros egykori peremén a 19.*század közepén új település létesült, amelyet II. Lipót koronázásának emlékére Lipótvárosnak neveztek el. Ott állt Zitterbarth János plébániatemploma. A városrész ugyan nagyszabású építményről álmodott, de a kancellária csak egy ideiglenes templom építésére adott engedélyt, amely 1817-ben el is készült. Ám a nagyra törő tervről nem mondtak le. A városi tanács 1821 -ben gyűjtést kezdeményezett, Pest város tanácsa pedig 1845-ben adott megbízást a számtalan főúri palotát, polgári házat jegyző kiváló építésznek, Hild Józsefnek egy „hatalmas kupolás” templom megtervezésére. A szabadságharc - mint korábban a nagy pesti árvíz - késleltette a megvalósulást, ugyanakkor siettette is, mert a Szent Lipót-plébániatemplom 1849-ben olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani. A bazilika alapkövét 1851-ben helyezték el. Kupolacsere Hild váratlan halála (1867) után Ybl Miklós feladata lett az építés folytatása. Ekkor már a kupola teljes egészében éreztette nagyságát, ötvenegy és fél méter magasságban hajoltak egymás felé a belső bordák. Ybl saját ízlése szerint módosította, a neo- reneszánsz stíluselemeivel gazdagította a templom tervét. Azonban azt is jelezte: a kupolát a bedőlés veszélye fenyegeti. Meglátása beigazolódott, amikor a készülő építmény „az egész városban hallható robajjal és a közelebbi környéket megrázó erővel összeomlott”. Ybl nemcsak újabb és szélesebb alapokra helyezte ezután a kupolát, hanem az épület egyéb megoldásaiban is szabadon járhatott el. Hild stílusát és annak egyoldalú vonalvezetését az olasz reneszánsz ihletésében építette át, csak az északi és déli toronyfalakon - melyek Hild idejéből valók maradt meg a régi jelleg. Anyagi gondok és Ybl halála miatt mégsem készült el a millenniumra a nagyszabású építmény. Kauser József műépítész vette át 1891-ben a belső terek kialakítását, a belső felületeket műmárvánnyal, az oltárokat sokszínű nemes márvánnyal burkolta. O is fejezte be a nagy munkát 1905-re. Időközben megváltozott a templom titulusa, azaz védőszentjéről nyert neve, eredetileg ugyanis Szent Lipótnak, Ausztria védőszentjének nevét viselte volna. Ám Lollok Lénárd, a hazafias érzelmű plébános elérte, hogy az esztergomi érsekség az épülő bazilikát 1897-ben hivatalosan „Szent István apostoli király oltalmába” helyezze. Ennek következtében módosult az ikonográfiái program, az oltárok ábrázolási, s a bazilika a nemzeti szentek panteonja lett. Megformálásukra Kauser kora legkiválóbb hazai művészeit kérte fel. Kicserélték a tizenkét apostol arcképével díszített főkapu feletti Szent Lipót-domborművet Senyei Károly fehérmárvány Szent István-tondójára. (Szent Lipót most a felújított altemplomban kapott helyet, miképp egy ritka szép Mária-szo- bor is.) Szent Istvánnak ajánlva A szentély félkupolájában láthatók Benczúr Gyula mozaikjai a szentmise allegorikus ábrázolásaival, a főpárkány alatt Mayer Ede Szent István életéből vett domborműsorozata fut körbe. A főoltár áttört kupolájú baldachinjában áll Stróbl Alajos carrarai fehérmárvány Szent István-szobra. Majdnem görögkereszt alaprajzú a templom, amelynek berendezésén az olasz reneszánsz szelleme uralkodik. A pillérek, falak, boltozatok és a kupolabelső márványozásának fonna- és színritmusa igazi ékessége a templomnak. A mellékoltárok képeit Benczúr Gyula, Nádler Róbert, Feszty Árpád, id. Vastagh György, Stetka Gyula, Roskovics Ignác festette, a bazilikabelsőt díszítő szobrokat Boldogfai Farkas Sándor, Stróbl Alajos, Fadrusz János, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Senyei Károly jegyzik. A kupola díszítései Lotz Károly, Deák-Ebner Lajos és Székely Bertalan nevéhez fűződnek. A Szent István-bazilika szentélyéhez illeszkedik a híres magyar zarándokhely, a Szent Jobb-kápolna, ahol 1971 óta őrzik az államalapító király mumifikálódott kézfejét. A kincstár a templom történetéhez kapcsolódó muzeális tárgyakat mutat be. Aki pedig a bazilika kupolájának körerkélyéről letekint, fővárosunk pazar panorámáját csodálhatja meg. (MTI) * i « 4
