Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-17 / 33. szám

10. oldal 2003. AUGUSZTUS 17. Evangélikus Élet Cserkésztáborban a bonyhádi gimnazisták Hazánkban százhetvenkilencedikként alakult meg 1921-ben a bonyhádi gimnázi­um II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapata, amely a '40-es évek végéig működött. Két évvel ezelőtt egy pécsi öregcserkesz elevenítette fel a kapcsolatot az intézménnyel, ekkor Fauszt András gimnáziumi tanár beiratkozott a segédtisztképzőbe, s így új­jáalakulhatott a csapat. Jelenleg 12-20 közötti a résztvevők száma, főleg a 7-8. osztályos korosztályból, de idővel nyitni szeretnének az általános iskolák felé is. Hetente egyszer tartanak foglalkozásokat a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium cserkészeinek. Ilyenkor hasznos tudnivalókkal ismerkednek (tájékozódás, térképis­meret, egészségügy, történelem), magyar népdalokat és cserkészdalokat énekelnek, közösségi játékokat tanulnak. Többször voltak kirándulni is. Egy ilyen alkalommal készítették elő Szálkán az idei nyári tábor környezetét, s júliusban itt táborozott elő­ször 12 bonyhádi gimnazista cserkész a Siklósi Cserkészcsapat segítségével. A szál­kái strandnak köszönhetően részben úszásoktatás, vízi játékok, kajakozás szerepelt a , programban, de a gyerekek egész napos gemenci kiránduláson is részt vettek. Este el­engedhetetlen volt a tábortűz melletti éneklés, majd takarodótói ébresztőig őrség vi­gyázta a tábor biztonságát. Máté Réka PÁLYÁZAT Gyermekreferensi munkakör betöltésére A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája és az Ifjúsági és Gyer­mekbizottság pályázatot hirdet az átszervezés miatt megüresedő gyermekmunka­referensi állásra. Elvégzendő munka: - A MEE országos szintű gyermekalkalmainak megszerve­zése, lebonyolítása (bábverseny, hittanverseny, gyermeknap, gyermektáborok). - A gyermekmunkával foglalkozó lelkészek és hitoktatók szakszerű segítése, háttéranyagok, segédanyagok készítése, beszerzése, gyűjtése, fordítása vagy fordíttatása a gyülekezeti munka segítése céljából. - Német és angol, skandi­náv és egyéb kapcsolatok ápolása és további szervezése. - Pályázatok írása, kiírása és gondozása. - Az Ötlettár című szakmai folyóirat szerkesztése. - A munkaterületen dolgozó önkéntesek szervezése, koordinálása, munkacsopor­tok létesítése. Előnyt jelent: - nyelvvizsga (elsősorban angol és német), - jogosítvány, - teoló- gusi, hittantanári, pedagógusi diploma, - agilitás, jó szervezőkészség Próbaidő: 3 hónap A pályázathoz, mellékelni kell: — a motivációs levelet, - az önéletrajzot Bérezés: Megegyezés szerint, irányadó a közalkalmazotti bértáblázat. A pályázók levélben és/vagv e-mailben küldhetik el jelentkezésüket az alábbi címre: Ifjúsági és Gyermekosztály 1085 Budapest, Üllői út 24. Eszter.balog@lutheran.hu Jelentkezési határidő: 2003. szeptember 1. A Megnyugvás Hospice Alapítvány „Keresztyének az egészségügyben” lelkigondozói és diakóniai műhelye hospice ápolási asszisztensképző tanfolyamot tervez. Ennek előkészítéseképpen 2003. szeptember-december hónapokban sze­mélyiség- és kommunikációfejlesztő, ún. eucounter csoportfoglalkozást indít két­hetente, összesen hat alkalommal, önköltséges alapon. A foglalkozások ideje: szerdai napokon délután négy és hat óra között. Helye: Budapest XI. kerületi öku­menikus családsegítő központ (XI., Fraknó u. 32.). A tanfolyam költsége óránként 200 Ft, azaz egy alkalommal 400 Ft. Az első megbeszélést 2003. szeptember 17-én, szerda délután négy órakor tart­juk, az első foglalkozást pedig szeptember 24-én, szerda délután 4 órakor. Cso­portvezető terapeuta: dr. Gajdátsy Katalin pszichológus. A jelentkezéseket augusz­tus 30-ig kérjük a következő címre: Megnyugvás Hospice Alapítvány, dr. Böszörményi Dalma főorvos 1118 Budapest, Társ u. 7. Tel ./fax: 06 1/466-8910 megnyugvas@hospicemail.datanet.hu vagy d.boszormenyi@freemail.hu ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. augusztus 17. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Véghelyi Antal; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Ta­más; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szinnai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlo­vák) Szpisák Attila; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Johann Gyula; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Johann Gyula; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Buday Barnabás; XI., Német­völgyi út 138. de. 9. Buday Barnabás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. D. Szebik Imre; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; XIII., Frangepán ti. 43. de. fél 9. Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. II. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendek K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fó­ti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákos­csaba, XV II., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Böröcz Enikő; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs. Szabad­ság út 57. de. 10. Endrefíy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: IKor 10,1-13; az igehirdetés alapigéje: Lk 12,42-48. HETI ÉNEKEK: 395, 439. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján Alsódörgicse: de. 11.; Balatonalmádi: du. 4.; Balatonboglár: de. 11.; Balatonfenyves: du. 6.;*Balatonfüred: de. 9.; Balatonszepezd: de. fél 9.; Hé­víz: du. fél 5.; Keszthely: de. fél 11.; Kötcse: de. 9.; Kővágóörs: de. fél 12.; Mencshely: de. 11.; Nemesleányfalu: du. 2.; Révfülöp: de. 10.; Siófok: de. 11. (úrv.); Szentantalfa: de. háromnegyed 10.; Szólád (ref. templom) de. 8.; Veszp­rém: de. 10.; Zánka: de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK: Hévíz: de. fél 10.; Balatonboglár: de. fél 10; Összeállította: tszm A Nógrád megyei Vanyare immár harmadik alkalommal adott otthont a környékben élő gyermekek és Fiatalok számára rendezett zenei tábornak. Az augusztus 3-12. között tartott ren­dezvény középpontjában ezúttal is a zenetanítás és -hallgatás állt. Célunk az, hogy minél közelebb hoz­zuk a gyermekek szívéhez a zenét, hogy szeressék, hallgassák az értékes muzsi­kát, és Isten csodálatos ajándékaként műveljék, használják azt. Mi, zeneta­nárok, tragikusan éljük meg, hogy a ze­neoktatás háttérbe szorult az iskolákban (eredményét, úgy gondolom, nem csak mi fogjuk így megélni). Pedig talán sen­kit sem arról győzködni, mennyire jó ha­tással lehet a zene az emberi lélekre, ho­gyan neveli, alakítja a személyiséget, szelídíti vagy éppen gerjeszti az indula­tokat. Nem mindegy tehát, hogy miben gyökerezik, milyen indíttatású az a mu­zsika, amit hallgatunk, művelünk! Zsi­nórmértékünk mindaz, ami krisztusi. Erős alapot vetettek ehhez ez évben is a reggeli és esti áhítatok. A „kurzus” során az egyházi esztendő ünnepeit vettük sorra adventtól pünkös­dig. Az esti alkalmakon az igei szolgála­tot a helyi és környező gyülekezetek lel­készei végezték közöttünk. A reggeli áhítatot kóruspróba követte, melyen nagy lelkesedéssel tanultunk bib­liai szövegű kánonokat és egy háromszó- larnú karácsonyi éneket. Ezután egyéni foglalkozások kezdődtek - zongorán, har- móniumon, furulyán vagy gitáron lehetett „próbálkozni”. Örömmel mondhatjuk el, hogy a gyermekek többsége kisebb-na­gyobb zenei előképzettséggel - és már nem is először - érkezett közénk. A hang­szeres órákkal párhuzamosan, korosz­tályok szerint, énektanításra gyűlt össze a csapat. Itt a nap ünnepének egyik fő éne­kével ismerkedhettek a fiatalok, sokszor bensőséges beszélgetések keretében. Ebéd után csendes pihenő követke­zett, majd játék, foci, vetélkedők, s talán egy kis gyakorlás is - a zenéléshez kitar­tás, fegyelem kell, ezt is tanuljuk még. Fél öttől folytatódtak a zeneórák, a ka­marakórus és a furulyazenekar próbái. Esténként J. S. Bach Karácsonyi ora­tóriumából hallgattunk részleteket Mekis Ádám lelkész értő vezetésével. Teológiai, zenei magyarázatainak segít­ségével ez a nagyszerű mű és tartalma még jobban megragadott bennünket, bi­zonyságtételként szólt hozzánk. A kilenc nap alatt két alkalommal szolgálhattunk istentiszteleten, részt vet­tünk a szügyi egyházmegyei evangélizá- ción, majd az utolsó estén egyházzenei áhítat keretében a gyermekek ízelítőt ad­hattak abból, amit az együtt töltött idő alatt megtanultak - egyéni produkció­kon kívül megszólaltak kamaraegyütte­sek, valamint a teljes kórus is. Mikor ott állok a csillogó szemű gyermekkar előtt, és ragyogva, ragyogó­an énekelnek, telve szívük, szájuk Istent magasztaló énekkel, csak arra tudok gondolni: ilyen tiszta, fényes lehet a mennyei kar. Régi fóti emlékeimet újra átélem, amikor a piros arcú, mosolygós Kiss János bácsi biztatására énekszóval, orgonamuzsikával riasztottuk el a sípok­ban rejtőzködő ördögfiókákat... Már jól értjük a zsoltáros szavát: di­csérjük az Urat mindenféle hangszerek­ben, muzsikában, mert jó az Úr, s mert jó nekünk őt dicsérni. Ez az, ami fel­emel, boldogít. Fűke Veronika A köszönet szavai Néhány héttel ezelőtt, amikor az oslói repülőtéren angyalkáim­nak integettem, két csodálatos esztendőnek is búcsút intettem. Szívem ellentmondásos érzésekkel volt tele, hiszen egy-egy fordulóponton az ember a mögötte álló kellemes él­mények és az előtte álló kihívások kereszttüzébe kerül. Barátaimmal különösen is az utolsó he­tekben - gyakran sóhajtoztunk a közelgő el­válás miatt, s így biztattuk egymást. „Ne azon bánkódj, hogy elmúlt, hanem légy hálás, hogy megtörtént!” Emlékeimet rendezgetve csak hálával tekinthetek vissza! Hálás vagyok mindenkinek, aki ezzel a norvégjai gyöngyszemmel szé­pítette meg az életemet, amelyből to­vábbi éveim, szolgálatom során mint egy kincsesbányából meríthetek majd. És ugyanakkor buzdítok min­denkit, akinek lehetősége van hosz- szabb-rövidebb külföldi tanulmányút­ra, hogy éljen a lehetőségekkel, hiszen hihetetlen mennyiségű élményt, ta­pasztalatot rejt a más kultúrával, illetve a más kultúrából érkező keresztény test­vérekkel való találkozás. Sokan kérdezték már: „Milyen volt Norvé­giában?” Nem könnyű a válasz, hiszen hogyan is lehetne néhány mondatba belesűríteni ezt a fan­tasztikus időszakot. Mit is mondhatok, ha a négy vas­tag - e-mailekkel, prospektusokkal, fényképekkel teli - emlékkönyv sem képes mindenről maradéktalanul beszámolni? Csodálatos órák álltak mögöttünk azon a június végi napon. Búcsúzkodni kezdtünk, és nem sejtettük, hogy még messze nem ért véget az este. Elhatároztuk, hogy sétálunk egyet, s - mint oly sokszor az elmúlt hónapok során - a közeli gyönyörű tavat, Sognsvannt választottuk úti célunkként. A part menti sziklára telepedtünk, beszélgettünk, bohóckodtunk, majd elcsendesedtünk, és figyeltük a vízen visz- szatükröződő napsugarakat, amelyek hamaro­san eltűntek a fák mögött. „A homályba tű­nik át a nappal, leszáll a komor éjsötét. Egy titkos belső kényszerűség hozzád visz, Jé­zus, fényesség. A fájdalmat kellett meg­ismerned, a bűnömért Szenvedned, egé­szen a halálig” - törtük meg a csendet húgommal, s elénekeltük ezt a kedves ifjúsági éneket. A lenyugvó nap bú­csút intett a természetnek, mi pedig nem szemlélhettük ezt szótlanul. Aj­kunk hálaadó énekre nyílt, s mintha egy lavina indult volna el, társaink is dalra fakadtak. Ki-ki a saját anyanyel­vén énekelt, tiszta szívvel, meghatot­tam A magyar, német, örmény és nor­vég szavak teljesen különböznek, és érthetetlenek mások számára, akkor, ott azonban nem volt szükség fordításra, hi­szen szavaink az Isten-dicsőítésben fontak egybe. Boldogok voltunk, szívünk hálával volt tele, s úgy éreztük, így tudjuk kifejezni ér­zéseinket Urunknak, aki ezt a csodálatos természe­tet alkotta, és bennünket megajándékozott egy fantasz­tikus élményekkel teli időszakkal. Hiszen Neki köszönhetünk mindent és mindenkit, akit mellénk adott. Hulej Enikő 1 UIDnCTCC ORMOS INTÉZET EGÉSZSÉG ÜGY I ALAPÍTVÁNY Manuálterápia: gyors segítség gerincpanaszok esetén Bizonyos életkor fölött talán nincs is olyan ember, akinek ne lenne vagy ne lett volna már valamilyen mértékű gerinc­panasza. A „gerincproblémák” a leggyakoribb civilizációs betegségek közé tartoznak. De hogyan előzhetjük meg az ízületi betegségek kialakulását, illetve a már régóta fennál­ló ízületi károsodások esetében hogyan csökkenthetjük a fájdalmat és az ezzel együtt járó mozgáskorlátozottságot? Leglátványosabb és leggyorsabb segítség a manuális medicina, más néven manuálterápia, amely a gerincoszlop eredeti statikáját igyekszik helyreállítani. A legtöbb panaszt a helytelen életmód következtében ki­alakuló úgynevezett kényszertartások okozzák. Munkavég­zés során sokan kényszerülnek napi 6-8 órát azonos hely­zetben ülni vagy gömyedten állni. A rossz testtartás egy idő után rögződik, izmaink egy része az előnytelen működés miatt túlterhelődik, fájdalmasan görcsössé válik, mig má­sok az igénybevétel tartós hiányában gyengülnek, sorvad­nak. A manuálterápiás kezeléseket végző orvosok tapintás­sal meglehetősen jól érzékelik a csigolyák és a vég­tagízületek csontjaiban létrejött eltéréseket, megállapítják, kimozdult-e a csigolya a helyéről, illetve a két szomszédos csigolya közt történt-e blokkolódás. (Természetesen a kérdé­ses esetekben röntgen-, CT- és akár MRl-vizsgálatra is szük­ség lehet.) A manuálterápiás kezelés során a végtagízületeken, illet­ve a gerinc kisízületein egy pillanat alatt végrehajtott moz­dulatokkal (nyomás, rántás, csavarás) az orvos először be­állítja az Ízületet a megfelelő helyzetbe, ezután az ízület kíméletes, óvatos megfeszítése következik a passzív moz­gathatóság határáig, végül a rántás vagy csavarás, melynek során az ízületi felszínek egymástól eltávolodnak. A kezelés utáni azonnali kedvező változások a betegek számára sokszor hihetetlenek: le tudnak hajolni, fájdalom- érzetük, szédülésük akár azonnal megszűnhet, izomerőér­zetük fokozódhat. Természetesen ilyen eredmény csak azoknál várható, akiknél e panaszokat valóban ízületi blokk okozta. A manuálterápiás kezelés nem csak gyors, de nem igényel műszereket, kezelőszemélyzetet, elektromos ener­giát, drága gyógyszereket sem. Az Ormos Intézet tapasztalt orvosai több mint tíz éve eredményesen alkalmazzák a manuálterápiát a gerinqprob- lémák enyhítésére, megszüntetésére, kezelésére. Dr. Beke Zsuzsanna Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 Szabó András felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents