Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-17 / 33. szám
8. oldal 2003. AUGUSZTUS 17. Evangélikus Élet * Áldás a termésen felül Az LVSZ egyik legfontosabb célja az evangélikusok közösségének építése, megerősítése. Ez az egyik szerepe a nagygyűlésnek is, itt azonban - figyelembe véve a küldöttek sokféle kötelezettségét - viszonylag kevés lehetőség adódik egymás megismerésére, ami a közösségépítés legfőbb eleme. A házigazdák ezért megszervezték, hogy a résztvevők a nagygyűlés előtt vagy az után ellátogathassanak Kanada vagy az Egy esült Államok egy-egy gyülekezetébe, hogy alaposabban megismerhessék (sőt: átélhessék) a helybeliek helyzetét, örömeiket, gondjaikat. Nagy áldásnak érzem, hogy öt napot tölthettem Kanadában, a Saskatchewan államban levő Shell Lake gy ülekezetében egy-egy argentin, egy thaiföldi, egy indonéziai püspök, valamint egy Chilében élő német lelkész társaságában. A meghívás mottója „Áldás a termésen felül” volt. Kanada nagyon fiatal állam. Európa szinte minden országából érkeztek bevándorlók, és a lakosok többségének nagyszülei még máshol születtek. Ezzel együtt az itteniek nagyon büszkék országukra, szükebb és tágabb környezetükre. Ugyanakkor a sokféle háttér miatt Kanada kultúrája hihetetlenül sokszínű. Az együttélés nem mindig problémamentes (elég, ha csak a francia nyelvű közösség időnként erőre kapó különválási törekvéseire gondolunk), mégis általánosságban sokkal nagyobb türelemmel, toleranciával viszonyulnak az eltérő gondolkodásmódokhoz. A sokféle nemzetiség azt is jelentette, hogy számos vallás megjelent Kanadában már a kezdetektől, s azóta még tovább növekedett ezek száma - az egyik gyülekezetlátogatási lehetőség ezért egy olyan területet mutatott be, ahol a kereszténység nagyvárosi környezetben (Vancouver), több más vallással körülvéve létezik. A kanadaiak nagyobb része valamelyik egyházhoz tartozónak vallja magát. A katolikus és az anglikán egyház a legnagyobb lélekszámú felekezet. Az általam meglátogatott vidéken nagy számú skandináv, német (és „természetesen” magyar!) bevándorló telepedett le, ami protestáns közösségek kialakulását eredményezte. Örömteli volt arról hallani, milyen szoros az együttműködés a különböző keresztény felekezetek között. Az anglikán és az evangélikus egyházak teljes olkezetté — olyannyira, hogy még a meglévő két templomot is egymás mellé tették, és egybeépítették. Nem volt egyszerű a közeledés és az egyesítés A magyar delegáció tagjai látogatást tettek a winnipegi magyar protestáns gyülekezetben is. Képünkön a közösség tagjai láthatók tár- és úrvacsorái közösségről egyez- tek meg. Shell Lake-ben pedig három egyház: az evangélikus, az anglikán és az uniált (egyesített) egyház közösségei kapcsolódtak össze egyetlen gyülefolyamata: érthetően sokan tartottak saját identitásuk, önállóságuk elvesztésétől. A közösségek viszonylagos kicsinysége és a szeretetteljes meggyőzés viszont elősegítette az egyesülést, s most az eddigi külön-külön 8-10 fős vasárnapi istentiszteleti létszám 60-70- re nőtt (összesen kb. 200 embert tartanak nyilván)! Az összetartás más tekintetben is jellemző a vidékre: mindenki készen áll, hogy beszálljon, ha valahol segítségre van szükség. Mikor leégett egy ház, árván maradt két gyermek, vagy a gyülekezeti tagok által készített villásreggelit kellett árulni a helyi parádé napján - mindig volt elegendő segítséget nyújtó vagy adakozó kéz. A skandináv származásúak évente összegyűlnek a közelben levő, Skandia nevű templomukban, és családi ünnepeiket (esküvő, keresztelő) is lehetőleg ott tartják, erősítendő az identi-. tást, a valahová tartozást. Az összetartás, összetartozás élménye pedig biztonságot kínál mindany- nyiuknak, hiszen számíthatnak bajukban a közösség segítségére. Az örömök mellett megismerhettük gondjaikat is. Shell Lake Kanada középső részén van, nagyszerű mezőgazdasági adottságokkal rendelkező területeken, így nem csoda, hogy korábban szinte mindenki a földből élt. Több farmot is meglátogattunk, s tapasztalhattuk, hctey a mezőgazdaságból élők itt is számos nehézséggel szembesülnek. Ebből az egyik, az utóbbi évek szárazsága múlóban van, viszonj most értékesítési nehézségekkel küzdenek (ennek oka a Kanadában talált egyetlen „kergemarha”), s általános tendencia, hogy a kisebb termelők egyre versenyképtelenebbek, kénytelenek eladni földjeiket, így egyre kevesebb embernek tud a mezőgazdaság megélhetést nyújtani. Részben ezzel függ össze, hogy erősödik a nagyobb városokba való elvándorlás, s mivel ez inkább a fiatalokat érinti, a vidék - így a gyülekezet is - egyre öregszik. Különleges kihívást jelent Saskatchewan államban az őslakos indiánoknak a többségi társadalomba való integrálása, mivel itt a lakosság közel 20 százalékát alkotják, s ez az arány folyamatosan növekszik. Személyesen is találkozhattunk velük; sőt különleges megtiszteltetésként megismerhettük néhány rítusukat is, a hozza tartozó világszemlélettel együtt. Életvitelük, a természethez és a „civilizációhoz” való viszonyuk annyira más jellegű, mint a miénk, hogy nehezen tudják felvenni a mi rohanó tempónkat. S bár mind az ő részükről, mind a többség részéről tapasztalható a harmonikus együttélésre törekvő szándék - figyelembe véve az eltelt évszázadok számtalan igazságtalanságát is -, e két közösség egymás mellé illesztése még nagy türelmet és megértést igényel. A legmaradandóbb élményem mindenkeppen az istentiszteleti közösség megélése volt. Mikor ott jártam, éppen az uniált egyház liturgiáját használták, de a szeretet és a közös hit ölelésében ez szinte természetesnek tűnt számomra is. Megindító volt, hogy miközben mi voltunk a vendégek, házigazdáink többször is kifejeztek, hogy ők érzik megajándékozottnak magukat jelenlétünk révén. A búcsú-istentiszteleten mindnyájan áldással bocsátottak utunk- ra minket. Valóságosan, megrendítő erővel élhettük át azt, ami elmondva néha oly üresen hangozhat: Jézus Krisztusban egy közösséggé váltunk. Bárdossv Tamás A nagygyűlés és Némi túlzással azt lehet mondani, hogy a világ jevangélikusságának életében a nagygyűlés olyan, mint a sportban az olimpia. Itt találkoznak egymással a legfontosabb személyiségek, és fel lehet mérni a korábbi találkozó óta eltelt időszak jelentősebb eredményeit. Mindez persze nem centiméterekben és másodpercekben, hanem a teológiai gondolkodás súlyával, valamint a szeretet hosszával és mélységével mérhető. Ám amint egy sportversenyhez ma már elválaszthatatlanul hozzátartoznak a tudósítók és a kommentátorok, úgy voltak jelen a winnipegi nagygyűlésen is a sajtó képviselői. A nyitó-istentiszteletről részleteket 1 sugárzott a kanadai közszolgálati televízió, és a hét folyamán valamennyi nail gyobb újság is részletes tudósitásokat I közölt. Azon persze nem kell csodálkozni, hogy a világi lapok nem annyira a hitbeli kérdésekre, mint inkább a polilógiai jellegű kérdésekre, hanem egyebek mellett az iraki háborút vagy az amerikai világhatalmat firtató felvetésekre is válaszolnia kellett. Az LVSZ genfi központjának kommunikációs osztálya naponta szervezett sajtótájékoztatókat. Ezeken a legNoko főtitkár a „sárga angyalok”-nak nevezett önkéntes segítőkkel tikai és közéleti vonatkozásokra voltak elsősorban kiváncsiak. így természetesen napokon keresztül „címlapsztori” volt az elutasított vízumok szomorú ügye. Hasonlóképpen nagy médianyilvánosság övezte a szervezők által néma virrasztásnak nevezett tüntetést is. Természetesen az LVSZ új elnökének, Hanson püspöknek is számtalan interjút kellett adnia, és korántsem csak teokülönfélébb Mttérinformációkhoz lehetett hozzájutni - a kanadai indiánok helyzetétől kezdve a nők püspöki szolgálatán keresztül a palesztin evangélikusokig bezárólag. A sajtószobában felállított mintegy tizenöt internetes számítógéphez nem volt könnyű hozzáférni, így sok tudósító saját laptoppal érkezett, amelyek ma már nem csak cikkírásra, hanem a média Az egyik résztvevő a világgyűlés napilapját tanulmányozza akár rádió-, sőt televíziós műsorok megvágására is alkalmasak. A világgyűlés The Source (Forrás) címmel színes napilapot is kiadott, amely a szervezet hivatalos nyelvein közölt friss tudósításokat. (Bennünk, magyarokban mindez felidézte az 1984-es budapesti találkozó emlékét, ahol Napról napra címmel ugyancsak jelent meg újság. Az akkori magyar szerkesztők és olvasók szinte mámoros érzésként élhették át, hogy egy egyházi lap estéről reggelre - és szinte cenzúrázatlanul... - megjelenhet.) A szervezők által küldött meghívó nagy megtiszteltetést, egyúttal komoly szakmai kihívást is jelentett a Duna Televízió háromfős stábjának. Az LVSZ kommunikációs bizottságának elnökeként Harmati Béla püspök karolta fel azt a javaslatot, hogy egy brazil és egy magyar stábot hívjanak meg, és tőlük napi összefoglaló műsorokat kérjenek. Mindez azt jelentette, hogy amikor a plenáris üléseken már mindenki elfáradt, akkora nagyterem négy óriási kivetítőjén lejátszották azokat az 5-8 perces összefoglalókat, amelyeket ezek a stábok egy-egy témáról készítettek. A mi csapatunk egyebek mellett a megtagadott vízumok ügyét járta körül, majd Sárga angyalok címmel bemutatta azoknak a sárga ruhába öltözött kanadai segítőknek a szolgálatát, akik nélkül ez a találkozó nem valósulhatott volna meg. Az utolsó nap pedig levetíthettük azokat a légi felvételeket is, amelyeket éppen egy ilyen önkéntes segítő négyüléses repülőgépjéről készíthettünk Winnipeg környékéről és a város nevezetességeiről. A kelet-közép-európai régió dramatikus bibliatanulmányát is a mi felvételeink illusztrálták romos, majd szépen újjáépített templomokról. Ez a televíziós munka lehetőséget nyújtott arra is, hogy interjúkat készítsünk a találkozó legfontosabb személyiségeivel: egyebek mellett Noko főtitkárral, Krause leköszönő, illetve Hanson megválasztott elnökkel, valamint az LVSZ új alelnökei közül Klein erdélyi, Younan jordániai és Huovinen finn püspökkel - és természetesen a magyar delegáció tagjaival. Az pedig a kis stáb munkájának „mellékterméke” volt, hogy friss, fényképes tudósításokat küldhettünk az Evangélikus Életnek, is. Ebben az ösz- szefüggésben is köszönet illeti két munkatársamat, Horváth Tamás operatőr-rendezőt és Gelencsér György vágó-technikust, hiszen képesek voltak azonosulni azzal a céllal, hogy a winnipegi nagygyűlésről az .esemény' súlyához méltó médiabeszámolók lássanak napvilágot. Fabiny Tamás A Duna Tv stábja interjút készít az LVSZ új elnökével, Hanson püspökkel k A > Fotó: Dirk Zimmermann
