Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-17 / 33. szám
Evangélikus Élet 2003. AUGUSZTUS 17. 5. oldal Magyar küldöttként innipe A magyar evangélikusok mindig is aktív szerepet vállaltak a Lutheránus Világszövetség munkájában. A hatévente megrendezett nagygyűlések mindegyikén részt vettek küldötteink, sőt egy alkalommal - 1984-ben - mi magunk voltunk a házigazdái a világtalálkozónak. Az LVSZ tizedik, jubileumi tanácskozásától tehát úgy búcsúzhatunk el méltóképpen, ha megszólaltatjuk mindazokat, akik minket - határon inneni és túli - magyar evangélikusokat képviseltek 2003. július 21-31. között a kanadai Winnipegben. A világtalálkozó - püspök-elnökünk szemével Gyógyulást a világnak! - e mottó jegyében gyülekezett egybe a világ evangélikusságának nagy családja a mintegy 600 ezer lakost számláló Winnipegben. A kanadai városba a négy égtáj minden irányából, 137 tagegyház képviseletében érkeztek küldöttek. Fájdalmas árnyékként húzódott végig a találkozón az a szomorú tény, hogy elsősorban az ázsiai és afrikai országok evangélikus egyházainak 50 delegátusa nem kapott beutazási engedélyt, s erre még magyarázatot sem adott Kanada állam illetékes hatósága. Az ünnepélyes nyitó-istentisztelet a Red River (a Vörös-folyó) partján a keresztségünkre való emlékezéssel kezdődött, amely Isten megelőző kegyelmét vetítette elénk a víz mindeneket megtisztító szimbólumaként. Ezt követően a közeli Szent Bonifacius római katolikus templomban folytatódott az ökumenikus istentisztelet, amelyen Raymund Schultz kanadai vezető püspök prédikált, a liturgiában pedig római katolikus és anglikán püspökök is részt vettek. Természetesen az istentisztelethez úrvacsoravétel is tartozott. Ezt követően a helyi evangélikus egyház bemutatkozására került sor. A világ második legnagyobb kiterjedésű országában közel 200 ezer evangélikus él öt egyházkerületben, melyek élén egy-egy püspök áll. Az egész egyház vezetője az országos püspök (national bishop). A 31 millió lakosú, kontinens nagyságú, természeti szépségekben gazdag ország területén szétszórtan élő evangélikusság összefogása és lelkigondozása igen nehéz feladat. Lelkészeik tizenhat nyelven prédikálnak az istentiszteleteken. A nagygyűlés minden reggelén úrvacsorái istentisztelet volt a St. Mary-templomban, népes gyülekezet részvétele mellett, rövid prédikáció kíséretében. Itt említem meg, hogy a világgyülés spirituális élete nagyon gazdag kínálatot tárt a résztvevők elé. Minden délben rövid áhítatot, a nap alkonyán imát és este pedig ún. gyógyító istentiszteleteket tartottak a közeli anglikán templomban. Ez utóbbi alkalom abban tért el a megszokott evangélikus istentisztelettől, hogy a bibliai meditáció után mindenki számára lehetőség nyílt arra, hogy a templom különböző pontjain személyes áldást kaphasson egy-egy lelkész imádsága és biztató igéje közben. Mindezt térdeplő zsámolyra alázkodva fogadták a hívek. Igen tartalmas és nagy tetszést kiváltó beszámolót tartott hatévi munkájáról dr. Christian Krause elnök és Ishmael Noko főtitkár. Talán érdemes megjegyezni, hogy az LVSZ-nek 5000 küldötte dolgozik a világ különböző országaiban, enyhítendő a szegénységet, betegséget, jobbítandó a megélhetési viszonyokat, vízellátást. (A zimbabwei püspökkel találkozva megemlítettem Bálint Zoltán nevét. Tíz év múltán is felcsillant a szeme, s megoldódott a nyelve. Bálint Zoltánná pedig az egyik pápua új-guineai delegátust tanította angolra.) A plenáris előadások előtt egy-egy bibliai téma feldolgozására került sor dramatizált formában. Egyik nap - Balicza Klára szervezésében - a ke- let-közép-európai régió képviselői mutatták be az egyház széttöredezettségét és egységét taglaló igeversek (Efezusi levél 2. fejezete) alapján készült meditációjukat, majd kisebb csoportokban (ún. village groupokban, azaz faluközösségekben) beszéltük meg a bibliai szakasz üzenetet. A tanácskozásnak otthont adó egyházon kívül a világszövetség is bemutatkozott a résztvevők előtt. A delegátusok közül sokan nem jártak a genfi központban, így számukra sok új információt hordozott ez a program. Minden terület (régió) képviselői is tartottak egy-egy estet közösen. Ezeken az alkalmakon a személyi kérdések megtárgyalásán túl egymás megismerésére is sor került. A tagegyházak egy' csoportba való sorolása korábban elsősorban politikai hovatartozás alapján történt. Az eszmecserén felvetődött a gondolat, hogy az európai uniós törekvéseknek megfelelően szerencsésebb volna, ha például a szórványegyházak alkotnának egy régiót - az olaszországi evangélikusoktól az Oroszországban élőkig. A közbeeső vasárnap Winnipegbe és a város közeli gyülekezetekbe látogatott a küldöttek népes hada. Az istentiszteleteken a legtöbb helyen igen kevesen vettek részt, mivel egy-egy egyház- község lélekszáma a legtöbb esetben alig haladja meg a 200 főt. (Az 1984-es budapesti világgyűléshez kapcsolódó gyülekezetlátogatások emléke még jó néhány küldöttben elevenen élt, s húsz év távlatából is emlegették.) A vasárnap délután a „Forks”-ban, egy nagy parkban folytatódott, ahol a teremtettségért való hálaadás jegyében látványos, rendkívüli istentiszteletet tartottak a természet négy főelemének: a víznek, a levegőnek, a tűznek és a földnek jegyében. Az elnökválasztás izgalma után (az új elnök - amint arról már előző lapszámainkban is hírt adtunk - Mark S. tíanson amerikai püspök lett) a nagygyűlés üzenetének megtárgyalása hozta tűzbe a küldötteket. (Az elkövetkező időszakot is meghatározó főbb program részleteit a Lelkipásztorban olvashatják majd az érdeklődők.) Fontos megemlítenem még Margót Kdssman hannoveri püspöknő nagyszerű előadását is, aki a főtéma felvezetését vállalta magára, biblikus megalapozottsággal és mai aktualitással. Az általa felvetett kérdésekhez hozzászólt Pápua Uj-Guinea püspöke és Venezuela nem teológus küldöttnője is. A nagygyűlés méltó befejezése volt a záró-is- tentisztelet, amelyen egy fiatal norvég lelkész prédikált. A jelenlévők - megannyi élmény és tartalmas megvalósítandó gondolat birtokában - Kovácsné Tóth Márta vönöcki lelkésznőnk úti áldásával indulhattak vissza hazájukba. Nagyon remélem, hogy a nagygyűlés által is az élő Krisztus gyógyította az ezer sebből vérző világot, a fájdalmakkal, gyötrelmekkel küzdő egyházat és a résztvevők lelkét is. Jó volt két hétig együtt élni a világ evangélikusságának nagy családjával és a magyar delegáció tagjaival közösen imádkozni, beszélgetni, szavazni, ünnepelni. Hat év múlva viszontlátásra - talán Európában! Szcbik Imre Az ázsiai küldöttek bemutatkozása a világgyülés résztvevői előtt A Red River (Vörös-folyó), mely a nyitó-istentisztelet egyik helyszínéül szolgált A nagygyűlés teológiai értékelése A Winnipegben tárgyalt kérdéseket három nagy témakörben foglalhatjuk össze a főtéma, a „Gyógyulást a világnak!” összefüggésében. Evangélikus egyházaink, a Lutheránus Világ- szövetség belső kérdései szerepeltek az első helyen. így került hangsúly az 1999-ben Augsburg- ban aláírt evangélikus-római katolikus közös megállapodással kapcsolatban is az Isten előtti megigazulásra, mint Urunk gyógyító, emberi életünket „helyreigazító” ajándékára. Külön munka- csoport foglalkozott az egyházainkon belüli, a közösség életét fenyegető, megosztottságot, szembenállást eredményező jelenségek okaival. Az elnöki, főtitkári jelentések és az előadások önbíráló őszinteséggel néztek szembe az elmúlt évek eredményei mellett az ezen területeken található hiányosságokkal is. Sokszor elfeledkezünk egyházunkon belül az ún. „nem teológiai tényezők” jelentőségéről. Nemcsak tanítási, dogmatikai kérdésekben adódtak és adódnak ellentétek, különvélemények, szakadások, hanem helyi nemzeti, kulturális, nyelvi különbségek, különféle tradíciók is okozhatnak megosztottságot. A második nagy témakör az ökumenikus kapcsolatok kérdése volt. A világgyülés több összefüggésben is örvendetes tényként foglalkozhatott a különböző ökumenikus párbeszédek teológiai, egyházszervezeti eredményeivel - első helyen a már említett Augsburgban aláírt, az Isten előtti megigazulásról szóló Közös nyilatkozattal, az evangélikus és római katolikus egyház közötti, 16. századi kölcsönös elítélések visszavonásával. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik egyházi missziónk ökumenikus összehangolásának ügye - tekintettel a szekuláris, az egyházakkal szemben közömbös vagy ellenséges környezetre és a sokféle más, a keresztény többségű országokban is megjelenő régi keleti vagy a mostanában keletkezett vallásokra. Nagy hangsúly került az egyház szociális-diakóniai szolgálatára a hátrányos helyzetűek, betegek, hajléktalanok, éhezők között. Külön figyelmet kapott a világon rohamosan terjedő AIDS és ehhez kapcsolódóan a szexuális kapcsolatok etikája. Ez utóbbit az a tény is a figyelem középpontjába állította, hogy Kanada parlamentje hamarosan még ez év folyamán - napirendjére tűzi az azonos neműek közötti párkapcsolatok közjogi elismerésének kérdését. Több csoport megbeszélésén szerepelt a családok helyzete, az egyházaknak a gyermekek iránt érzett felelőssége, illetve a fiatalok bekapcsolása a gyülekezetek és egyházi testületek munkájába. A harmadik nagy kérdéscsoportot az egyház és a társadalom, a külvilág, az állam-egyház viszonya alkotta. A világ „sebei”, az éhezés, az iraki háború és következményei, Libéria válsága, Izrael és a palesztinok ellenségeskedése, a világot fenyegető terrorizmus többször is előkerült. Aláhúzták ezeket a tényeket az illető országok és régiók küldöttei. Két problémakör különös figyelmet kapott: a gazdasági globalizáció káros hatásait és az ellene való küzdelmet ökumenikus tanulmányi program és akcióterv keretében vázolta a világgyűlés. „A teremtés gyógyítása” címmel foglalkoztunk a környezetvédelem területének legfontosabb prioritásaival is. Az eddig elmondottak már jól mutatják azt, hogy a nagygyűlés valóban „világ-gyűlés” volt, napirendjén glóbuszunk minden problémájával. A „Gyógyulást a világnak!” jelszó mögött inkább a világ betegségei, sebei, gondjai sorakoztak fel, és hiányoztak a megoldások, a gyógyszerek, az akcióprogram, az „orvosok és ápolók”, illetve a „kórházak”! A Lutheránus Világszövetség száz munkatársa Genfben és mintegy hatezer alkalmazottja világszerte, sőt az öt kontinensen élő hatvanmillió egyháztagunk csak Jelt” tud adni arról, hogy Jézus Krisztus nyomában segiteni szeretnénk embertársainknak. Vannak látványos és szép eredmények a gyülekezeti lelkipásztorolás, a diakónia és egy-egy társadalom, lakóhely keretében a közjó keresése területén! A feladatokat, az emberi mulasztás és bűn következményeinek felszámolását tekintve Winnipegben együtt álltunk Isten színe elé: Uram, irgalmazz! A világgyülés teológiai értékeléséhez hozzátartozik annak a ténynek ismerete, hogy egy ilyen összejövetel nem alkalmas teológiai munkára - nem is ez a feladata. Az előző évek munkája jelenik meg kihívásként, pozitív-negatív formában. Többen fogalmazták meg egyetértőén a világ helyzetét: ma az emberiség spirituálisán, lelkileg „rosszul táplált”, különösen a gazdaságilag fejlettebb országokban. A gazdasági viszonylágos jólét izmosodó önzést, fejlődő materialista gondolkodást eredményez. Ebben a helyzetben a gyülekezeteknek, az egyházaknak még inkább az „egy szükséges dologra” kell figyelniük. Az ökumenikus mozgalom régi felhívása szerint „Legyen az egyház valóban egyház!” - azaz Krisztus népe akkor tudja teljesíteni a maga hivatását a. világban, ha „a világban, de nem e világból” él, és a spirituális, jézusi értékeket és életet képviseli. Mindezek alapján a Winnipegre kiadott világgyűlési előkészítő tanulmányi anyagok nem egy részét érték kritikák, és a plenáris üléseken Huovinen, Helsinki püspöke, illetve jómagam is szóvá tettük, hogy szeretnénk több teológiát, több spiritualitást látni a Lutheránus Világszövetség jövőbeni munkájában. Fölvetődött a kérdés: szükség van-e világgyűlések rendezésére? Nem lehetne-e kisebb, jobban a munkára szervezett kontinentális gyűléseken találkozni? Nagyon sok küldött ugyanis teljesen felkészületlenül, a saját egyházáról is keveset tudva jött, és szomorúan tapasztaltuk, mennyire provinciálisak az egyes egyházak, azaz nem tudnak és nem akarnak túllátni a saját templomtornyuknál. Az ökumenikus gondolkodás annak felismerését jelenti, hogy mi, evangélikusok egymás között és a többi egyházzal csak együtt és egymásért élve, tevékeny- kedve tölthetjük be Krisztus törvényét. Magyarországi evangélikus egyházunk a világszövetség 1947-es svédországi megalakulása óta mindig képviseltette magát a különféle testületekben. Még jelentősebb volt az a teológiai, tanulmányi munka, spirituális hozzájárulás, amiben együttműködtünk sok más egyházzal. Winnipegben a következő évekre szólóan számos program körvonalazódott akár saját egyházainkra, akár az ökumenikus egyházközi párbeszédre, akár világunkra vonatkozólag. Az a reménységünk, hogy az eddigiekhez hasonlóan hasznos és megbecsült tagjai lehetünk az evangélikusok nagy családjának a jövőben is... Dr. Harmati Béla ( t
