Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-10 / 32. szám

4. oldal 2003. AUGUSZTUS 10. Evangélikus Élet Töltse a reformáció hetét (3Btíícnbergben! Fizessen elő az Evangélikus Életre legalább fél éves idő­tartamra, és részt vehet azon a sorsoláson, amelynek nyer­tese (+1 fő) a reformáció városában, Wittenbergben tölthet egy hetet 2003. október 27. és november 1. között! És ha Ön már előfizetője lapunknak? Akkor is van esé­lye a nyereményre! Csupán egy új előfizetőt kell találnia, aki az alábbi szelvényen feltünteti, hogy az Ön ajánlására rendeli meg az Evangélikus Életet. Ha ajánlóként az Ön neve szerepel a nyertes előfizetési szelvényen, akkor a re­formáció hetében Ön is (+1 fő) a Luther Kiadó vendége lehet Wittenbergben. Hol szegezte ki Luther Márton 1517. október 31-én 95 tételét? • Melyik egyetem katedráján tartotta előadásait? • Melyik templomban prédikált rendszeresen? • Hol temették el? Most mindezt személyesen is megnézheti, és részt vehet a wittenbergi vártemplomban az október 31-i, reformációi istentiszteleten. A nyereményjátékon a hetilapunkra 2003. június 27. és 2003. szeptember 15. között - legalább fél évre - előfizetők, illetve ajánlóik vehetnek részt. A részletekre lapunkban még visszatérünk, a nyerteseket levélben értesítjük. Sorsolás: 2003. szeptember 30-án. A nyereményjátékon a Luther Kiadó munkatársai és közvetlen hozzátartozóik nem vehetnek részt. Fizessen (vagy fizettessen) elő Evangélikus Életre! Az alábbi előfizetési szelvényt Ön is kitöltheti, ha eddig a gyülekezeti iratterjesztésben vásárolta meg lapunkat, és a jövőben inkább előfizetne rá. Ha Ön már előfizetőnk, vagy nem kíván élni az előfizetéssel, kérjük, adja oda a szelvényt rokonának, barátjának, is­merősének, bárkinek, akiről úgy gondolja, hogy érdeklődhet lapunk iránt. Az előfizetési szelvényt -postai borítékban - a következő címre kérjük beküldeni: Evangélikus Élet Kiadóhivatala - 1085 Budapest, Üllői út 24. Előfizetési szelvény 1 Alulírott megrendelem az Evangélikus Élet című hetilapot ___példányban. Az előfizetési díjat, O I évre 7020 Ft-ot, Q fél évre 3510 Ft-ot, Q negyedévre 1755 Ft-ot a címemre küldött postai befizetési csekken kiegyenlítem. Név:____1_________________________________________________________ Cí m:_____________________________________________________________ Tel.: AZ EVANGÉLIKUS ÉLET ELŐFIZETÉSÉT AJÁNLOTTA: Név:------------------------------------------------------------------------­Cím:________________________________________________ Kelt:_________________________________ L Az előfizető saját kezű aláírása k küzdősporttal? Nem, ez nem lehetséges. Hogy valakik tékvandóval akarják hirdetni Isten ál­tal megváltoztatott életüket? Ők vala­mit nagyon félreértenek és félretaníta­nak, hiszen Jézustól távol áll minden erőszak, még ha önvédelmi is... Ezek­kel a gondolatokkal mentem el egy olyan estre, melyen - ahogyan a meghí­vó hirdette - koreai keresztény egyete­misták arra készültek, hogy saját kul­túrájuk bemutatásával vallják meg hitüket. A kultúrájuknak pedig szer­ves része „nemzeti sportjuk”, a ték­vandó. A Timóteus Társaság szervezésében harmadik éve járnak Magyarországra dél-koreai keresztény fiatalok, hogy né­hány kiválasztott településen egészen különleges módon hirdessék az evangé­liumot. Negyven-ötvenen ülnek repülő­re nyaranta, és útjuk Magyarországról nyugatabbra vezet. Hazánkban idén Bu­dapesten, Székesfehérváron és Békésen léptek fel. (Elgondolkoztató, hogy mi miatt kell egy ázsiai országból egy olyan államba utazniuk keresztény fiatalok­nak, ahol az emberek többsége magát Krisztus követőjének, történelmét és kultúráját a kereszténységtől el nem vá­laszthatónak tartja; és miért nekik kell elvégezniük azt, amit nekünk kellene: Isten evangéliumának hirdetését...) Egy roppant forró napon érkeztek Bé­késre a diákok, de előadásuk előtt nem sokkal beborult az ég, és amint elhang­zottak az első köszöntők, leszakadt az égbolt. Talán egész nyáron nem volt mi­felénk olyan .élénk eső. A szabadtéri produkció azonban nem állt meg. A né­zők (három-négyszázán) fedett zugokba húzódtak, ők pedig a tér közepén marad­tak az esőn. Vidám keresztény dalokat énekeltek (anyanyelvükön, angolul és magyarul), táncoltak (gyönyörű népi öl­tözetükben nagyon látványos, legyezős táncot, valamint amolyan hip-hop táncot amerikai módra). Végig mosolyogtak. Aztán következett a csúcspont: a ték­vandóbemutató. Vezetőjük azzal kezdte, hogy napok óta Magyarországon van­nak, és óriási a hőség, ezért különösen hálás Istennek, amiért most esőt küldött ide. Nagyon meggyőző volt, amint csu­romvizesen beszélt a veszélyes „attrak­ció” előtt, amit nyilvánvalóan még veszé­lyesebbé tett a csúszós díszburkolat. És ami ezután következett, az bizonyította, hogy - minden előítélettel szemben - le­het küzdősporttal is evangélizálni. A tékvandósok először formagyakor­latot mutattak be egy vidám, koreai nép­zenére, majd kitörési gyakorlatok követ­keztek. A fatáblácskákra olyan szavakat Írtak rá, mint bűn, ítélet, pokol, halál. Ezeket törték el, de csak azután, hogy a csapat vezetője e fogalmakat megértette a jelenlévőkkel. Elmondta, hogy miért van bűn, miért lesz ítélet, kire vár pokol, hogyan lehet győzni a halál felett. Aztán „Jézus Krisztus nevében” különféle mó­dokon széttörték a táblákat. Az egyiket egészen váratlanul nem sikerült ketté- roppantani: a sportoló elesett. Mindenki azt gondolta, hogy megcsúszott a burko­laton, bár időközben elállt az eső. Kö­zölték: a hitetlenség táblát, úgy tűnik, egy koreai még nem tudja széttörni, ta­lán egy magyar, egy békési. Kértek vala­kit, hogy próbálja meg. A jelentkező fi­únak elsőre sikerült - igaz, előtte gyorsleckét kapott rúgásból... A tékvandósok előadtak egy drámát is, Krisztus szenvedéstörténetét és feltámadá­sát. A végén még egy táncot is bemutattak, és közben előbújt a nap, a tér felett pedig hatalmas szivárvány rajzolódott ki. Még sohasem láttam ehhez hasonlót! Minden jelen lévő keresztény ugyanarra gondolt: Isten szövetségének és hűségének a jele ez. A koreaiak is tudták ezt, és nagyon megha­tódtak. Volt még közös ima, bizonyságté­tel, rövid igemagyarázat (ezeket a helyi társszervező gyülekezetek biztosították), végül pedig bárki bekapcsolódhatott erede­ti hangszerekkel kísért fergeteges táncunk­ba. Feledhetetlen este volt. Hiszem, hogy sokakat magával ragadott, és nem csak azért, mert egy távoli, alig ismert kultúrába tekinthettünk be. Másoktól már hallottam, hogy az ázsiai keresztények az evangélium to­vábbadásában nagyon aktívak, imáik hosszúak és hangosak (ezt most magam is megtapasztaltam), mosolyuk széles, örömük szívből jön, megváltottságtu- datuk felszabadítja őket egy boldog és bizonyságtevő életre - mindez vonzóvá teszi a kereszténységet. Nem szabad te­hát fanyalognunk, ha arról hallunk, hogy nálunk is hirdetik Istent! Szegfű Katalin Segítségnyújtás krízisben lévő betegeknek Önkéntes kórházi segítők és beteglátogatók hétvégéje Az önkéntes segítők és beteglátogatók mindeddig öt alkalommal találkoztak, h°gy együtt erősödhessenek hivatá­sukban, és elmélyülhessenek szolgála­tukban. Július 24-26-án azokat hív­ták össze Piliscsabára, akik részt vettek eddigi képzéseiken. Katoliku­sok, reformátusok, evangélikusok; önkéntes és profi beteg-, illetve kór­házlátogatók, nővérek mintegy har­mincán lehettek együtt. A hétvége fő témája a krízis volt. Jó tudnunk: egész életünk krízisből krízis­be megy át, s ezek hatásait egy életen keresztül hordozzuk. Ezt az állítást iga­zolják a következő példák is, amelyeket a konferencián osztottak meg egymással a résztvevők. Egy reumás beteg arról beszélt lelkigondozójának, hogy ő egy egyéjsza- kás kalandból származik, és amikor meg­született, anyja ezekkel a szavakkal vetette el őt magától: dobjátok a kutyák­nak! Egy huszonéves depressziós beteg­ségének gyökere hároméves koráig nyú­lik vissza, amikor nem kapott elegendő szeretetet, védettséget, és hiányzott az édesanyja. Egy 27 éves lány még ma sem találja a helyét, mert gyermekkorában anyja mindig „lehülyézte” őt. Veszélyes lehet a serdülőbe beleoltott perfekcioniz- mus is, ha nem párosul azzal, hogy Isten­től kaptuk tehetségünket és tudásunkat, melyeket mások javára kell kamatoztat­nunk. Minden krízishelyzet visszakö­szön tehát. Megkeresve az okokat, éle­tünk kabátját újra kell gombolnunk. Ezen a konferencián minden - a fő­zéstől, az énekléstől kezdve a reggeli és esti elcsendesedéseken át a krízisről hal­lott nagyszerű előadásokig és hozzászó­lásokig - végső soron a mi főorvosunk­ra, Jézus Krisztusra mutatott rá. Őróla mondta egyik orvos előadónk: „Én csak azt kérem, hogy sem életemben, sem ha­lálomban ne hozzak szégyent rá.” Bár­csak mi is tudnánk közvetíteni ezt a jé- zusi szemléletmódot a krízishelyzetekbe került embertársainknak! Hisszük, hogy ez a hétvége is segített tisztábban látni a feladatokat, lehetőségeket, és megerősí­tett, bátorított minden résztvevőt abban, hogy érdemes tovább végezni szolgála­tunkat a kórházi betegágyak mellett. Bajuszné Orodán Krisztina és Boila Árpád Életmentő pap Élete árán mentett ki hét gyermeket a háborgó Adriai-tengerből egy olasz katolikus pap. A 44 éves Stefano Garzegno egy 50 fős kirándulócsoportot vezetett egyházközségéből Termoliba, hogy egy kellemes napot töltsenek a közkedvelt fürdőváros tenger­partján. Néhány gyerek az erős hullámzás ellenére a vízbe vetette ma­gát, és csakhamar felismerték: nem tudnak megbirkózni a magas hullámokkal. A megriadt fiúk és kislányok kétségbeesetten kia­báltak segítségért. A lelkész papi reverendájában beugrott a vízbe, és néhány drámai percen belül épségben kimentette a mély vizből az összes bajba jutott gyermeket. Időközben azonban annyira kimerült, hogy már nem tudott kiúszni a partra, tüdejébe víz szökött. Két felnőtt és csoportjának több tizenéves tagja megpróbálta kimenteni és újraéleszteni, de minden kísérlet hiábavalónak bizonyult. „Hős volt, bátorsága nélkül a gyerekek már nem lennének az élők sorában. Nem várt mások segítségére, egy szál maga men­tette meg a gyerekeket. Hősiességéért életével fizetett” - méltat­ta a papot Roberto Colacillo bojanói polgármester. A Veronából származó lelkész, aki szenvedélyes úszó és mélytengeri búvár volt, 1987 óta szolgált a Molise körzetben fekvő Bóján városában. (MTI) PÜSPÖKIKTATÁS BÉKÉSCSABÁN A Déli Evangélikus Egyházkerület új elnökségének ünnepélyes beiktatása szeptember 6-án, szombaton ll-kor a békéscsabai nagytemplomban lesz. További információ a Déli Püspöki Hivatal címén kérhető: 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel./fax: 06-1-338 2302 E-mail: south. district@lutheran. hu A Magyarországi Evangélikus Egyház megemlékező ünnepi istentiszteletet tart 2003. augusztus 17-én 10 órakor a budahegyvidéki evangélikus templomban Ordass Lajos püspök halálának 25. évfordulója alkalmából. Igét hirdet: D. Szebik Imre elnök-püspök. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk. t A

Next

/
Thumbnails
Contents