Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-10 / 32. szám

2003. AUGUSZTUS 10. 5. oldal —= Evangélikus Élet Egyházi fúvószene a domboldalon Tizenkettedik alkalommal rendezték meg a napokban Kismányokon az or­szágos evangélikus fúvóstábort. A Johann Gyula által szervezett prog­ram zenei vezetője Haga Kálmán volt, lelkészként pedig Kertész Géza szolgált a fiatalok között. Dunakesziről, Buda­pestről, Zalaszentgrótról, Tapolcáról, Várpalotáról és Bonyhádról egyaránt érkeztek réz- és fafúvósok. A résztve­vőket - képességeik, életkoruk, az ed­dig zenetanulással eltöltött éveik szá­mától függően - kamaracsoportokra osztották. A 28 „növendék” mellett hét felnőtt segédkezett a tanításban. Johann Gyulától megtudtuk, hogy négy olyan résztvevője volt az idei tá­bornak, aki már a legelső füvóstáborban is jelen volt. Emellett idén is érkeztek új és visszatérő táborlakók egyaránt - az Evangélikus Életben megjelenő felhí­vásnak, illetve a régebbi résztvevőknek kiküldött leveleknek köszönhetően. A felnőtt táborozok között szinte folyama­tos a kapcsolat az év folyamán is, hiszen a központi evangélikus zenekarban, il­letve a különféle fellépések során gyak­ran összefutnak. A tábor oktatói úgy vélik, nem nehe­zebb a munkájuk attól, hogy évközben a gyerekek más tanárok keze alatt tanul­nak muzsikálni. Ez a tíznapos „tömény” zenélés meglátszik szeptemberben, a ze­netanárok is észreveszik a nyári fejlő­A kismányoki evangélikus országos fúvóstáborban a Creative Tuba Quar­tet tagjai is részt vettek a zenetanítás­ban. A dániai koncertkörútra készülő együttest a kezdetekről és a jövőbeni tervekről kérdeztük.- A fiúk már másféle trióként gyako­roltak, amikor én két esztendeje Zalaszentgrótra kerültem zenetanárként, s az ottani rézfúvószenekamak köszön­hetően megismerkedtünk egymással. Azóta zenélünk ebben a felállásban: a két eufóniumos, Rozina Gábor és Mor­va}' András zenei szakközépiskolába jár, dán kollegánk, Jens Clausen pedig hob- bitubás - tájékoztat Johann Attila. - Re­pertoárunkban könnyű-, komoly- és egy­házzene egyaránt szerepel: mélyrézfúvós muzsika a reneszánsztól napjainkig. Egyébként olyannyira nem megszokott, hogy mélyrezesek zenélnek együtt, hogy rajtunk kívül csak egy állandó tuba­kvartett van az országban. Emellett idő­szakos tuba-kamaraegyüttesek is össze­állnak néha a főiskolákon...- Ok viszont nem használnak eufóni- umot, ami lágyabb szólamot hoz létre, sokkal élvezetesebbé téve a zenét a zené­szeknek és a közönségnek egyaránt - ve­szi át a szót Jens. - Augusztusban me­gyünk Dániába, ahol jobban előtérbe kerülnek a mélyhangszerek, mint Ma­gyarországon, kíváncsi is vagyok az ot­tani visszajelzésekre. A tubakvartett tu­lajdonképpen amerikai ötlet, ott már dést. Az idei hetet a felnőttek mozgal­masnak és egyben sikeresnek is ítélték. Ebben nagy szerepe volt a fellépéseknek is: elsősorban az oktatásban is jeleskedő Creative Tuba Quartet szerepelt, de Ta­másiban és Kismányokon a táborlakók is bemutatták a tanultakat. „Ebben az évben igen érezhető volt az, hogy a zeneiskolai szint egyre maga­sabb. A kiskamarában is olyan darabokat játszottak a gyerekek, amit 6-8 éve még a nagykamara játszott, a felnőttek” ­20-30 éve létezik ilyen, épp ezért a dá­noknak szerintem nem lesz annyira ide­gen ez a fajta felállás, mint a magyarok­nak. Naponta két-három fellépésünk lesz Dániában, de előtte még Németország­ban is fogunk koncertezni. Általános is­kolákban is játszunk majd a gyerekek­nek: lesz hangszerbemutató, és Magyar- országról is sokat kell mesélnünk, mert nem ismerik eléggé.- Tavaly ősztől vállalunk fellépéseket, a Dunántúlon sok helyen jártunk már. Jö­vőre lesz egy tubás világtalálkozó Buda­pesten, ahova szóban már meghívtak bennünket néhány koncert erejéig. Pró­bálunk új dolgokat behozni a tubairoda­mondja Johann Attila zenetanár. Az or­szágos evangélikus fúvóstábort a kezde­tektől Kismányokon rendezik meg, mert a csöndes, elzárt településen jól lehet dolgozni. A szállás mellett található az evangélikus templom, de a fiatalok akár a domboldalra is felmehetnek gyakorol­ni. A sok próba és a bibliaköri foglalko­zások mellett természetesen jutott idő a sportra, kikapcsolódásra is. A kedves Tolna megyei falu jövőre is visszavárja a fúvósokat. Máté Réka lomba, mi magunk írunk át többnyire ko­molyzenei darabokat. Terveink között szerepel, hogy készítünk egy hanganya­got Bartók és Grieg szerzeményeiből. Elmondhatjuk magunkról; hogy Jens egykori tanára révén van egy dán házi zeneszerzőnk is - meséli Attila. A Creative Tuba Quartet tagjai közül ketten aktív evangélikusok, ennek kö­szönhetően elsősorban evangélikus templomokban lépnek fel, s várják a to­vábbi felkéréseket. Hanganyagukba bele lehet hallgatni a ctq.fw.hu honlapcímen, illetve további információkat is ott lehet szerezni róluk. M. R. Édes anyanyelvűnk Kolléganőmnek látogatója érkezett. Evekkel ezelőtt egy lengyelországi nya­ralás alkalmával találkoztak, és most váratlanul eljött, hogy megnézze, hogy van. Amikor megtudtam, hogy a vendég­házban egy német alszik, összerándult a gyomrom. „Istenem! Csak ne kelljen ve­le találkoznom!" Semmi kedvem nem volt égni a hiányos nyelvtudásom miatt. Tizenhárom éve nem jártam külföldön. Ha jól emlékszem, a kék és a piros útle­velem külön-külön járt le. Azóta nem újíttattam meg egyiket sem. Vagy már csak egyféle létezik? Ennyi idő alatt az anyanyelvét is elfelejti az ember, nem­hogy azt a pár szót, amit valaha angolul meg németül képes volt kinyögni. Pedig hajdanában! Emlékszem, a '85-ös moszkvai VIT-en komoly delegá­tusként az Inturiszt Hotel tizenkettedik emeletén egy osztrák fiúval laktam egy szobában, és egész jól eldiskuráltunk. Ugyanebből az időből még ma is őrizge­tem azt az egydolláros bankjegyet, amit egy belfasti lánytól kaptam, hátha tudok szerezni legalább egy dobozos sört érte, de mindhiába: a nyugati turistáknak fenntartott részlegbe nem engedtek át a morc rendfenntartók. így aztán Gorba­csov jóvoltából tíznapos májtisztító kú­rán vettem részt a szovjet fővárosban. Azaz, épp egy született szovjet-orosz fia­talember osztott meg velem egy deci ko­nyakot a magyar delegáció klubjában egy Voga-Turnovszky-elöadást követő­en. A srác nevére már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy kifogástalan kiej­téssel beszélt magyarul, és kedvence volt a Neoton Família. Azóta jószerével ma­gyarul próbálom megértetni magamat, többé-kevésbé magyarul tudó emberek­kel, ám nem sok eredménnyel. De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, visszatérek a német vendéghez. Az udvaron egy szép nagy fekete BMW parkolt. Ilyen kocsija mifelénk csak a .... hogy is mondják, „vállalkozóknak" szo­kott lenni. Am ő ‘Németországból jött, ott ez nem számít különlegességnek. Próbál­tam elképzelni, milyen lehet az illető. Hamarosan a valóságban is megláthat­tam, ugyanis nem sikerült megúsznom a találkozást. Egyik meglepetésből a másikba estem. A látogató egy rendkívül rokon­szenves, vérbeli „NDK-ás" fiatalember volt, szőkén, bajszosán, farmernadrág­ban és olyan cipőben, ami leginkább a hajdani Alföldi márkára hasonlított. Va­lamit megsejthetett szorongásomból, mert für alle Fälle angolul üdvözölt, és kiderült, hogy Lipcsében lakik. Óvatlan- ságom következménye, hogy néhány percre kettesben maradtunk. Hogy a kényszeredett vigyorgáson kívül más is történjen, s egyben megelőzzem őt egy esetleges beszélgetés .kezdeményezésé­ben - aminek nyilvánvalóan beláthatat­lan következményei lettek volna pró­báltam tájékoztatni '88-as németországi kalandjaimról. Történt ugyanis, hogy egy hónapot diakóniai gyakorlat címén a Berlin melletti Teltow városka Bethes- da nevű egyházi kórházában töltöttem egyik évfolyamtársammal. Szabad időnkben kirándulásokat tettünk, példá­ul Rostockba, ahol az egész napos hideg eső és szél ellenére megmeríthettem habtestemet a tenger vizében. Am ami ennél akkoriban nagyobb szám volt: a kötelező minimum száz nyugatnémet márkás valutakeretünknek köszönhetően átsétálhattunk az akkor még javában funkcionáló fal túloldalára. Visszatér­vén, az ápolónők előtt aztán adtam a na­gyot a fényes csomagolású csokikkal tneg cigarettákkal. Troschke igazgató úrnak is beszámoltunk élményeinkről. Próbáltuk vigasztalni, hogy a főváros­nak a tévétorony felőli oldala szebb, mint a másik. 0 azonban csak azt hajto­gatta, hogy a kettő együtt lenne az igazi. Erre azt találtam mondani, hogy nem adok két évet a dolognak, és így lesz. Ta­núm rá a történelem, hogy a próféta szólt belőlem. Akkor igen. Most viszont sehogyan sem boldogultam a történettel. Szeren­csére csakhamar visszaérkezett beszél­getőtársam vendéglátója, és négy kéz- zel-lábbal magyarázhattunk tovább. Ezután akadt egy kis dolgunk, amit el kellett intéznünk. A német srác elkísért bennünket. Hosszú, kínos percek teltek el néma bandukolással, mire úgy döntöt­tem, mégis ez a kisebbik rossz, és rá­szántam magam, hogy megkérdezzek va­lamit. Lehetek szemtelen? - gondoltam. - „ What is your job? ” Mindjárt meg is bántam meggondolatlanságomat, ugyanis a német fiú lelkesen hosszas magyarázatba kezdett, amelyben jól el­különíthetően elhangzottak különféle áruházláncok nevei és ezeken kívül még jó néhány alany, állítmány, táigy, illetve kötőszó és segédige, amelyekkel nem­igen tudtam mit kezdeni. Segélykérőén néztem kolléganőmre, gondolván, neki több fogalma van az elhangzottakról. „Valami üzletkötőféleség?” — „Igen, olyasmi. ” - „Jó. " - Vendégünk azonban láthatólag nem volt elégedett az ered­ménnyel, és még lelkesebben, még több ismeretlen sző segítségével igyekezett körülírni munkáját. Valahogy úgy érez­tem, hogy az ühümök kíséretében törté­nő, elgondolkodó bólogatás valamikép­pen segít elmélyednem a szöveg rejtelmeiben, és egy olyan sajátos hermeneutikai módszer kulcsára buk­kantam, amely csak szent tudatlanság és intuíció által adatik az embernek. A már megértett kifejezések, a feltételezett, ám­de nem igazán helyes magyar megfejtés, valamint az irigylésre méltóan bájos ke­letnémet akcentussal előadott angol szö- veg együttes hatása valami sajátos bel­ső erőtartalékot szabadított jel bensőmből. Hirtelen megálltam, és mindenféle idegen nyelvű görcsölést mellőző határozottsággal szegeztem ne­ki a kérdést: „Ez valami olyasmi, mint a logisztikai menedzser? " A német fiú elkerekedett szemekkel meredt rám, és a sikertől megbabonázva, mellem felé bökve mutatóujjával boldogan konsta­tálta a telitalálatot: „It’s perfect!" Bartha István M , m Kis gyülekezetekben, szórványokban szolgáló lelkészek a megmondhatói annak, mennyi nehézséget, hátrányos körülményt kell megoldani, leküzdeni ahhoz, hogy az ott élő családokat és a bennük felnövekvő gyermekeket utol- . érjük Isten Igéjével, a Szentírás mon­danivalójával, a bibliai történetek ta­nításával. S csak a kis gyülekezetek és szórványok evangélikus családjai a megmondhatói annak, mennyire ne­héz „kisebbségben” megőrizni az evangélikus egyházhoz való ragaszko­dást, az evangélikus „identitást”. Magassy Katalin és a közelmúltban elhunyt id. Magassy Sándor „Keresztfa titka tündököl” című bibliai olvasóköny­ve a hozzá tartozó öt munkafüzettel és az Útmutató nevű füzettel együtt éppen a kis gyülekezetekben és szórványokban élő családok, ott szolgáló lelkészek és hitok­tatók számára készült, hogy segítségül legyen a rendkívüli erőfeszítést és kitar­tást igénylő munkájukban, a 6-12 éves gyennekek keresztény nevelésében. Az olvasókönyv tartalmáról a szerzők így vallanak: „A Keresztfa titka tündö­köl sorozat öt részt foglal magába: 1. Is­ten ajándékai; 2. Isten útjai; 3. Isten né­Tegyetek tanítvánnyá minden népet! Segítség a szórvány munkában pe; 4. Isten szabadítása; 5. Isten országa. Az egymásra épülő, egymást kiegészítő részletek - reménységünk szerint - be­vezetnek Isten ama »titkaiba«, melyek Jézus Krisztusban, az ő megváltó szol­gálatában teljesedtek ki. Reméljük és kí­vánjuk, hogy ennek az olvasókönyvnek a használói személyesen megtapasztalják az »evangélikus hitet«, amelyet Luther Márton reformátorunk utolérhetetlenül egyszerűen és zseniálisan fogalmaz meg egyik énekében: »Nincs kétségem, sza­va igaz, ígéretét beváltja.« (EÉ 402,4) Az 0- és Újszövetség sokszínű kijelen­tését úgy kívánjuk megszólaltatni, hogy minden olvasó előtt világos legyen: Is­ten igéje és kijelentése az egyetlen olyan alap, melyre biztonsággal lehet építeni életünket.” A Keresztfa titka tündököl öt része megfelel az öt tanév anyagának. Hosszú, évekre szóló barátság kezdődhet tehát a könyv és kis olvasója között akkor, ami­kor a gyermek először veszi kézbe a ki­adványt, melynek kül­alakja is tetszetős. A kemény táblás borítón az Árpád-kori ötvös­munka rajza, a megfe­szített Krisztus való­ban „tündököl” az arany sárga színe által. A háttér szivárványt idéző színei - melyek a gyermekszemeknek különösen kedvesek - az olvasókönyvhöz tar­tozó munkafüzetek bo­rítóinak színét és sor­rendiségét hordozzák. A könyvben minden egység elején egy kis grafika található, mely a bibliai tör­ténet, a feldolgozandó anyag egy-egy jellegzetes mozzanatát ábrázolja. A gra­fikák kiszínezésével a gyermekek önma­guk tehetik színessé könyvüket. A kötet végén gyermekrajzok és rajz szakos középiskolások által készített il­lusztrációk szolgálják a tananyag iránti érdeklő­dés felkeltését vagy ép­pen elmélyítését. A mun­kafüzetekben a feladatok széles skáláját találjuk a könnyűtől a nehezebb feladványokig, amelye­ket aztán a helyi körül­ményeknek, az egyes csoportok, gyermekek adottságainak, életkorá­nak megfelelően alkal­mazhatnak a tanárok, ta­nítók. (A próbatanítás örömteli tapasztalata volt, hogy a buzgóbb gyermekek előre­dolgoztak, a következő leckék feladatait is megoldották, mert annyira lelkesedtek a munkáért.) A lelkészek, hitoktatók, gyermekük­kel foglalkozó evangélikus szülők az Útmutató füzetből kapnak segítséget a tanítás megtervezéséhez, az egységek tanévben való arányos elosztásához, s ott találják meg a legnehezebb munkafü­zed feladatok megoldásait is. A bibliai olvasókönyv, az öt munka­füzet és a tájékoztató füzet kiadása a Közoktatási Modernizációs Közalapít­vány pályázatán elnyert összeg alapján vált lehetővé, s a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, valamint a Fratemitás Lelkészegyesület gondozásában való­sulhatott meg. Szeretettel ajánlom a kiadványokat minden hitoktató és evangélikus szülő figyelmébe - úgy is, mint annak a mun­kacsoportnak a fő felelőse, amely a könyv szerkesztésén, a munkafüzetek és az Útmutató összeállításán több éven keresztül lelkesen fáradozott. Reméljük, munkánk eszköz lesz Isten kezében arra, hogy gyermekeink hívő kereszténnyé, evangélikus egyházunk hűséges tagjaivá növekedjenek, éljenek bár kis gyülekezetben vagy akár szór­ványban. Isó Dorottya A könyvcsomag megrendelhető a veszp­rémi lelkészi hivatalban (8200 Veszprém, Kossuth u. 4.), vagy megvásárolható a Hu­szár Gál könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). N < X 4

Next

/
Thumbnails
Contents