Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-26 / 4. szám
Evangélikus Élet 2003. JANUÁR 26. 3. oldal Testvérekként fohászkodva A 35» ti A múlt heti lapszámunkban az új esztergomi prímás-érsek beiktatásáról adhattunk hírt. Akkori szentbeszédében Erdő Péter hangsúlyozta, hogy örömmel készül az ökumenikus imahét megnyitó alkalmára. Erre is utalt bevezetőjében Szabó Géza kanonok, a budapesti Szent István-bazilika plébánosa köszöntőjében, amikor január 19-én este templomában üdvözölte a testvéregyházak vezetőit, és ezzel hivatalosan is kezdetét vette a 35. ökumenikus imahét. A zsúfolásig megtelt templom szentélyében az igeszolgálat résztvevőjeként jelen volt dr. Erdő Péter prímás, eszter- gom-budapesti érsek és Ittzés János evangélikus püspök, illetve a közös imádság szolgálatát végző dr. Márkus Mihály református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök, dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök, Csernák István metodista szuperintendens, Pavel orosz ortodox érsek, Sofronie román ortodox püspök, Kalota József érseki vikárius (Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus), Bózsity Jován szerb ortodox pap és Denis Moss anglikán kanonok. Az ökumenikus igeliturgia keretében elsőként Erdő Péter prímás-érsek mondott szentbeszédet az imahét ez évi vezérigéje (2Kor 4,7) alapján. Kiemelte, hogy a keresztény egységnek már e világon Isten szeretetét kellene megjelenítenie, ám az évszázadok során elkövetett hibák, bűnök, tévedések miatt nem tudjuk elég átható módon felmutatni ezt a világban. A Szentlélek egyesítő erejét sokszor nem engedtük munkálkodni. De megosztottságunkba a Krisztustól kapott hitünk alapján nem nyugodhatunk bele. Isten kegyelme indított sok keresztényt az egység keresésére. A múlt bűneinek közös megbocsátása által kereshetjük mi is 4 párbeszédet. Ez tükröződik a közelmúltban megszerkesztett közös esketési liturgiában, valamint' az Ökumenikus Charta aláírásában is. Az egység kereséséhez a saját fáradozásaink nagyon kevesek: ehhez Isten erejére van szükség, hiszen Benne nem csupán elméleti, hanem látható módon is megjelenik együvé tartozásunk. Ezután Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Az emmausi tanítványok párbeszédéből emelt ki egy mondatot, a Jézust fel nem ismerő tanítványok imádságát: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már. Az ökumenikus helyzetet a küllős kerék képéhez hasonlította. Krisztus az agy, mi pedig a küllők mentén helyezkedünk el. Ebből jól látható, hogy minél közelebb megyünk a középponthoz, egymáshoz is automatikusan közelebb kerülünk. Ezen a héten Jézus egységre szólító akaratát igyekszünk megismerni. A benne megtalált hit és reménység a legfőbb kincsünk. Bár törékeny az edény, a benne lévő kincs mégis örökkévaló. De hogyan juthat az ember erre a hitre, hiszen ma úgy tűnik, mintha Isten egyre erőtlenebb, egyre kisebb lenne? Há megragadjuk az imádság lehetőségét, akkor velünk is megeshet a Bibliából ismert csoda. Ha úgy éljük le életünket, mintha a húsvét meg sem történt volna, akkor mindig „este” van számunkra, és sötétségben járunk. Hiszen Jézus az elkeseredett emmausi tanítványoknak is megmutathatta volna átszúrt testét, vagy „megnyithatta volna” szemeiket, de ő inkább az írást magyarázta nekik. Végigjáratta velük Isten ígéretének és megtartott szavának útját. Ez a csoda ma is átélhető. Isten az igehirdetés szavaiban nyitogatja szemünket, hogy meglássuk: ő velünk van, mi pedig körülötte. Ez indította meg az ökumenikus mozgalom kialakulását is. Beszédében a püspök rámutatott arra is, hogy Jézus mennyire türelmes. Kivárja, amíg megszületik a vallástétel, a hit születésének vajúdó, csodálatos pillanata. Éppen ezért az egyház szétszakado- zottságánál csak a türelmetlensége botrányosabb. A főpásztor végül azt kérte, hogy a feltámadott Úr az írás mélységével vezessen el bennünket az igazi forráshoz, hogy mi is oda tudjunk vezetni másokat, akár ellenfeleinknek tűnő embertársainkat is... Az igeliturgiában a megjelent egyházi vezetők imádsággal, áldással, hitvallással vettek részt. A Bazilika kórusa énekkari szolgálattal tette még emlékezetesebbé az istentiszteletet. Az a reménységünk, hogy nemcsak egy emlékezetes eseményként marad meg ez az alkalom az utókor számára, hanem úgy is, mint az ökumenikus közeledés egyik fontos bizonysága. Menyes Gyula A VASÁRNAP ÜZENETE „Szenteld meg az ünnepnapot!” Sajátos vasárnapi programokkal szeretné gazdagítani a győr-nádorvárosi evangélikus gyülekezet istentiszteleti alkalmait két fiatal lelkész: Ryll Cecília és Ócsai Zoltán. A lélek- és közösségépítő kezdeményezés nem előzmény nélküli: két évvel ezelőtt már próbálkoztak hasonlóval, tudtuk meg Ócsai Zoltántól, aki azt is elmondta, hogy egyre többen érdeklődnek az istentiszteletek utáni egvüttlétek iránt. A vasárnap délután öt órakor kezdődő programok - „Szenteld meg az ünnepnapot!" - üzenetével azt szeretnék tudatosítani, hogy az ünnep nemcsak a délelőtti istentiszteletig, hanem egész vasárnap tart. A beosztás szerint a hónap első vasárnapja a zene jegyében telik, ahol elsősorban a zenei hajlammal megáldott gyülekezeti tagok bemutatkozását tervezik. A második alkalom a misszióé. így megismerkedhetnek többek között a Kék Kereszt alkoholistamentő misszió, a Bárka mozgássérültekkel foglalkozó szervezet és a börtönmissziós lelkész munkájával. A harmadik vasárnap délutánt az irodalomnak szentelik, a negyedik a képzőművészeté. Minden délutáni alkalom rövid áhítattal zárul. A programok már megkezdődtek: január 12-én Scott Daniel Ryll tartott nagy sikerű előadást missziós munkájáról, január 19-én délután öt órakor pedig egy beszélgetés keretében Gülch Csaba olvasott fel verseiből, írásaiból. G. Cs. Lelkészlakások felújítása Békéscsabán ■■■ll Az ország legnagyobb létszámú evangélikus gyülekezetében az elmúlt két év során három lelkészlakást újítottak fel, összesen mintegy 61 millió forintból. Az egyik ingatlan korszerűsítésén pedig jelenleg is dolgoznak. Szót kér a szerkesztő Noha előfizetőink többsége már csütörtökönként kezébe veheti hetilapunkat, az Evangélikus Élet hagyományosan vasárnapi dátumozással lát napvilágot. Szerkesztőségünk is ennek tudatában dolgozik: azaz voltaképp mi mindig ünnepi számot igyekszünk készíteni. A hangsúly itt persze az igyekezeten van, no meg a többes számon. Merthogy Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkár és Rezessy Szabolcs tervezőszerkesztő mellett - múlt év októbere óta - két további belső munkatárs segíti a főszerkesztő munkáját. Gazdag Zsuzsanna németországi médiatanulmányainak befejeztével lett lapunk főmunkatársa, Győri Virág személyében pedig nyelvtanári diplomájának kézhezvétele után találtuk meg az Evangélikus Élet olvasószerkesztőjét. (Egyáltalán nem mellesleg mindketten diplomát szereztek hittudományi egyetemünkön is.) Az újságkészítés folyamatát belülről ismerők nyilván így is hitetlenkedve fogadják a teljes szerkesztőségi névsort, tegyük hát gyorsan hozzá, hogy mára több szakavatott „külsős” is segíti tudósítóként vagy rovatvezetőként a munkát (mint például külsősként is belső munkatársnak tekintett fotósunk, Bottá Dénes), nem szólva a havonta ülésező szerkesztőbizottság tagjainak támogatásáról. Az igazsághoz tartozik, hogy a munkamegosztás, illetőleg a munkatársi gárda lényegében csak mostanra „stabilizálódott”, ám ennek hiányában nem vállalkozhattunk volna arra, hogy lapunk terjedelmét ez év elejétől négy oldallal, azaz 50 százalékkal megnöveljük. De ha már az oldalszámnál tartunk, nem árt ismételten tisztázni, hogy az oldalszám-növekedés és a kényszerű év eleji lapáremelés között korántsem olyan szoros az összefüggés, mint azt egyébként logikusan feltételezhetnénk. Hetilapunk árát - a kiadónk által annak idején ismertetett okok miatt - 8 oldal esetén is közel ugyanilyen mértékben kellett volna emelni! Nem utolsósorban ez a körülmény bátorított bennünket arra, hogy kiadónk elé teijesszük oldalszám-növelési javaslatunkat, amelyre a késztetést alapvetően nem csupán olvasóinktól kaptuk... Az Evangélikus Élet mintegy két évvel ezelőtt megkezdett „reformálásának” jegyében mindenekelőtt azt kellett célul tűznünk, hogy a hetilapjelleg tükröződjék a hitéleti tudósítások, az egyházi-gyülekezeti eseményekről szóló beszámolók frissességében. Olykor még minőségi engedmények árán is törekedtünk arra, hogy a legkésőbb vasárnap kézbe vett lapszámokban az előző hétvége lehetőleg minden fontosabb egyházi vonatkozású történése „dokumentáltassék”. Ennek fogadtatását leginkább talán az fémjelzi, hogy a szerkesztői igény mára olvasói elvárássá lett, s ha valamilyen eseményről mégis lemaradunk, ma már olvasói levelek, telefonok figyelmeztetnek a mulasztásra. És hála Istennek egyházunk (köz)élete az elmúlt esztendőben is volt olyan eleven, hogy az evangélikus élet mindinkább szétfeszítette az Evangélikus Élet hasábjait. Az aktualitásoknak biztosított prioritás ugyanakkor óhatatlanul műfaji aránytalanságokat kezdett előidézni, és - mi tagadás - a múlt év őszétől esetenként már komoly gondot okozott helyet találni az újságoldalakon egy-egy hosszabb publicisztikai cikknek, interjúnak, hitmélyítő írásnak... Hadd ne soroljam, mi mindent hiányoltunk tavaly már mi magunk is lapból! Legyen szabad most inkább olvasóinkkal együtt hálát adnunk az Úrnak a terjedelembővítés lehetőségéért, és reménykednünk abban, hogy sikerül úgy sáfárkodnunk az újságoldalakkal, mint különleges „talentumokkal”. Hibátlan újságot ugyan továbbra sem ígérhetünk, és azt sem, hogy mindenki megelégedésére szolgál majd minden lapszám minden egyes cikke. Az azonban bizonyos, hogy mi változatlanul szolgálatra - ünnepi lapszámok készítésére *- fogunk törekedni. Köszönjük hűségét mindazoknak, akik előfizetésük megújításával ismételten bizalmat előlegeztek igyekezetünknek, és köszöntjük azokat is, akik új előfizetőként tették most ugyanezt. A magunk részéről azokról sem mondunk le, akik anyagi vagy egyéb okok miatt lemondták az Evangélikus Életet, melynek 12 oldalas arculata - négy lapszám után - még természetesen nem tekinthető kiforrottnak. Miként azonban a jelen lapszámunkban debütáló rovatokat, illetve sorozatokat is olvasóink visszajelzéseinek figyelembevételével indítottuk útjára, akként a jövőben is várjuk építő javaslataikat, észrevételeiket. Nemcsak bizalmukat, de türelmüket is kétjük tehát, abban a reményben, hogy a hetilapunk olvasótáborának összetételéről és olvasói megítéléséről - idestova több mint egy esztendővel ezelőtt - közzétett kérdőívre adott többségi kívánalmaknak megfelelően rövidesen lapunk küllemét, tipográfiai arculatát is sikerül megreformálnunk. Apropó, abban a bizonyos felmérésben szerepelt egy olyan kérdés, hogy „Megvenné-e (előfizetné-e) az Ev. Eletet, ha példányonkénti ára elérné egy kiló kenyér árát?" E kérdésre a válaszadók döntő többsége akkor igennel válaszolt... T. Pintér Károly A békéscsabai gyülekezet lelkészlakásai a 19. század második felében, egy létszámbeli, lelki és anyagi fellendülés idején épültek. Ezeket a legszükségesebb festéseken és tatarozásokon kívül kétszer, 1922-ben és 1942-ben újították fel jelentősebben. Azóta nem került sor a mostanihoz hasonló nagyságú munkákra, elsősorban azért, mert az 1978-as földrengésben megrongálódott Nagytemplom helyreállítása emésztett fel minden pénzt. A felújítás a közelmúltban elodázhatatlanná vált, és a gyülekezet képviselő-testülete több mint két évvel ezelőtt döntést hozott az ingatlanok felújításáról. A munkákat röviddel ez után, 2001 januárjában kezdték el, és mostanáig három épülettel végeztek is. A Szeberényi tér 3. alatti, az 1880-as években épült eklektikus papiakkal, amely korábban iskolaként, később árvaházként, majd tanítói lakásként működött, jelenleg pedig a Kelet-Békési Egyházmegye esperesének és családjának lakhelyeként szolgál. Szintén megújult a békéscsaba-erzsébethelyi parókia, amit 1898-ban építettek; illetőleg a Szeberényi tér 1. alatti, 1856-ban készült klasszicizáló romantikus stílusú épület egyik fele is, ami korábban dr Szeberényi Gusztáv püspöki székháza volt, és később két lelkészlakást alakítottak ki benne. A lakásokat a 21. század építési követelményeinek megfelelően sikerült korszerűsíteni. Elsősorban a rossz vagy egyáltalán nem lévő szigetelést kellett helyreállítani, pótolni. Felújították a tetőszerkezetet, új nyílászárókat helyeztek el, megoldották a teljes külső-belső vakolást. Mindeközben folyamatosan egyeztetni kellett a Műemlékvédelmi Hivatallal. A Szeberényi tér 1. alatti épület ugyanis műemléki jellegű, melyben egy kisméretű, szabadkéményes helyiség is található, amit a munkák során ismét nyitottá tették. Két helyiségben pedig mennyezeti festményre bukkantak, melyeket a műemlékvédők kérésére az eredeti állapotuknak megfelelően res- tauráltattak. Mindez jelentősen késleltette és megdrágította az érintett lelkészlakás felújítását. A parókia és a levéltár épületének korszerűsítése jelenleg is zajlik az 1862-63- ben épült Szent István tér 20. alatt. Várhatóan kora nyárra készül el a kivitelező, a többi lelkészlakás felújítását is elvégző megyeszékhelyi építészeti vállalkozás, az Átrimex Kft. A meghívásos pályázaton nyertes cég Vezetője a gyülekezet egyik presbitere, Abelovszky László. A békéscsabai (a tavalyi népszámlálási adatok szerint 15 és fél ezer hívet számláló) egyházközség azt tervezi, hogy valamennyi - azaz mind az öt - lelkészének szolgálati lakását felújíttatja. A szükséges anyagi forrásokat a gyülekezet bevételeiből, a gazdálkodásból származó jövedelemből, valamint a hívek adományaiból fedezik. Szegfű Katalin I 1
