Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-01-26 / 4. szám

Fotó: Bottá Dénes 4. oldal 2003. JANUÁR 26. Evangélikus Élet KÉSZÜLÜNK A KERESZTÉNY NOK VILAGIMANAPJARA (I.) LIBANON „Jöjj hozzám a Libanonról, jegyesem, jöjj hozzám, ruháid illata olyan, mint a Libanon illata. Kedvesem termete olyan, mint a Libanon, pompás, mint a cédrusok!" A bibliaolvasó ember azonnal felismeri ezekben a költői szépségű sorokban Sa­lamon vallomását az Énekek énekéből. Az Ószövetségben 75 alkalommal olva­sunk utalást Libanon hófödte hegyvo­nulatának szép­ségére, cédru­sainak örökzöld pompájára. Az Újszövetségben kétszer szerepel, hogy Jézus el­hagyta Izrael földjét, és a mai Libanon terüle­tén járt. Káné­ban egy me­nyegzőn vendégeskedett Máriával és tanítványaival, itt tette első csodáját. Márk tudósítása szerint Tífusz és Szidón vidékén is járt Jézus, ahol meggyógyítot­ta a sziroföníciai asszony leányát. A 2003-as női világimanap megün­neplésére libanoni keresztény asszony ytestvéreink hívnak bennünket. Témájuk kérés, sőt kiáltás, mert a Lélek erejére és együtt érző imádságunkra van szükségük nehéz helyzetükben. A 20. század végén (1975-1990) politikai és vallási polgár- háború dúlt Libanonban, amelynek sebe­it, veszteségeit még ma sem heverték ki. Hagyományainkhoz híven a követke­zőkben velük és országukkal fogunk is­merkedni és ké­szülni a március 7-i imanapi is­tentiszteletre. Bevezetőül néhány tudniva­ló: Libanon a Közel-Kelet leg­kisebb országa. Területe 10 452 négyzetkilomé­ter, amely fele­akkora, mint Izrael, és jóval kisebb, mint a mi Dunántúlunk. A térképre tekintve nyugaton a Földközi-tenger, délen Izrael, keleten és északon Szíria határolja. Zászlóján piros csíkokkal szegélyezett fehér mezőben örökzöld cédrus látható: Libanon ékessége, népének büszkesége, az erő­nek és az állandó­ságnak jelképe. Bár a háborúnak vége, az ország földrajzi fekvése miatt lakói állandó bizonytalanságban élnek. Izrael Állam megalapítása óta (1948) több százezer palesztin menekült él az országban. Lakóinak száma 4 mil­lió, akik 18 különböző elismert feleke- zethez tartozónak vallják magukat. 40 %-uk keresztény: maroniták, görög és római katolikusok, bár vannak protestán­sok is az országban. A lakosság 60 %-a mohamedán: síiták, szunniták és drúzok. Az arab országok közül itt él a leg­több keresztény, maga az államfő is az. Az ország államformája köztársaság, fő­városa Bejrut. Hivatalos nyelvük az arab, de elfogadott és használt a francia és az angol nyelv is. A következőkben keressük újságunk­ban az imanapi emblémát, és az előké­szítő anyagot olvasva, imádkozva ké­szüljünk a március 7-i alkalomra. Keveháziné Czégényi Klára Az imanapról információk B. Pintér Márta lelkésztől kaphatók, és ugyan­csak egyházunk női misszió osztályára kérjük jelezni az evangélikus szervezésű imaalkalmak helyét és időpontját. Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24., Tel: 483-2261, Fax: 486-3513. Szlovák egyházi vezetők kitüntetése Rudolf Schuster államelnök a Szlovák Köztársaság önállóságának tizedik évfordulója alkalmából, január 1-jén a pozsonyi várban állami kitüntetése­ket adott át a szlovák kulturális, tudo­mányos és társadalmi élet 31 kiváló személyiségének. A kitüntetettek kö­zött vezető egyházi személyiségek is vannak. A Pribina-kereszt I. osztályú fokoza­tát kapta dr. Július Filo, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház egyetemes püspöke, a Szlovákiai Egy­házak Ökumenikus Tanácsának elnöke, a pozsonyi Comenius Egyetem Teológi­ai Fakultása gyakorlati tanszékének pro­fesszora. Filo püspököt 1997-ben a Lu­theránus Világszövetség hét évre egyik alelnökéül választotta. Ezt megelőzően az LVSZ genfi központjában öt éven át az ifjúsági és tanulmányi program veze­tője volt. Hasonló kitüntetésben részesült Frantisek Tondra püspök is, a Szlováki­ai Püspöki Konferencia elnöke. A Pribina-kereszt II. osztályú fokoza­tát kapta Erdélyi Géza református püs­pök, Nikoláj érsek és Ján Hirka kerületi püspök. A Szlovák Köztársaság legmagasabb állami kitüntetése a 9. században élt nyit- rai fejedelemről kapta nevét. (EPST) A Keresztény-Zsidó Társaság újévi sajtótájékoztatója A Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára szerint az Országgyűlésnek anyagilag is támogatnia kellene a vallások közötti párbeszédet, nem csak „alamuszi módon" részesülni annak társadalomformáló eredményeiből. Sze'csi József erről a szer­vezet január 15-i, hagyományos újévi sajtótájékoztatóján beszélt Budapesten, a Deák téri evangélikus gyülekezet tanácstermében. Hangsúlyozta, hogy az egy­házak közötti magyarországi párbeszédbe - az igényeknek megfelelően - be kel­lene vonni más világvallásokat, így például az iszlámot is. Szécsi József elmondta: az Ország­gyűlés tíz évvel ezelőtt 1 millió, míg ta­valy - megfogalmazása szerint megalá­zó módon - mindössze 110 ezer forinttal támogatta a társaság munkáját. Leszö­gezte, hogy az 1991-ben létrejött tömö­rülés „nem tolja egyik párt szekerét sem”, nem lekötelezettje sem a minden­kori kormánynak vagy ellenzéknek, sem chikus szinten is nagyobb jelenléttel kapcsolódjon be a keresztény-zsidó pár­beszéd társadalmasításába”. Tordai Péter társelnök, a Magyarorszá­gi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnö­ke jelezte, hogy Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató társaságában előző nap kötetlen megbeszélést folytatott Erdő Péterrel. Mint mondta, úgy érzik: a prímás-érsek a 2000 a keresztény vagy zsidó szervezeteknek. A főtitkár úgy értékelte: az egyházak közül csak az evangélikus és a pünkösdi egyház, valamint egy kis baptista gyüle­kezet az, amely „tisztességesen, anyagi­lag is támogatja” társadalmi munkában végzett tevékenységüket. Napjaink jelenségeit áttekintve a főtit­kár utalt arra, hogy néhol antiszemita iro­dalmat árusítanak, s azon belül - megfo­galmazása szerint - előkelő helyet kap egy kötet, amelyben Jézus „természetesen magyar, és mindenekelőtt nem zsidó”. Erdő Péter katolikus érsek múlt szombati beiktatása kapcsán Szécsi Jó­zsef úgy fogalmazott: azt várják az új fő­paptól, hogy „a katolikus egyház hierar­éves problémákat megoldani igyekszik, s valóban az ökumené, a tolerancia, egymás elveinek tiszteletben tartása mellett szeret­né ellátni tevékenységét, irányt szabva a magyar katolikus püspöki karnak. Harmati Béla evangélikus püspök, aki - Tordai Péter, valamint Várszegi Asztrik katolikus és Bölcskei Gusztáv re­formátus püspök mellett - ugyancsak az egyesület társelnöke, utalt arra, hogy Er­dő Péter tavaly - még a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektoraként - helyet adott az általa vezetett intézményben an­nak az ünnepségnek, amelyen a 80 esz­tendős Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit köszöntötték. (MTI) A Keresztény-Zsidó Társaság (KZST) újévi sajtótájékoztatóját két előadás követte. Elsőként dr. Róbert Péter a magyar zsidók európai ellenállásban betöltött szerepéről beszélt. Ezt követően pedig dr. Lakatos Emil, hazánk nyugalmazott hágai nagyköve­te szólt arról, milyen szerepet töltöttek be a magyarok és a magyar zsidók a Belga Királyság ellenállási mozgalmában. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a társaság kiadványai megvásárolhatóak az Evangéliumi Pünkösdi Közösség - Semsey Andor u. 23. alatt lévő - budapesti köz­pontjában, emellett felhívták a figyelmet két soron következő programra is. Ezek kö­zül az első január 28-án 17 órakor, a Bárka Baptista Gyülekezetben (1158 Budapest, Adria u. 24.) lesz, melyen Szilárd Gyula olvassa fel a vészkorszakot megörökítő ver­seit. Január 29-én délután öt órakor pedig „Nagykőrösi keresztény-zsidó teológiai na­pot” tartanak az Arany János Művelődési Központban (Nagykőrös, Szabadság tér 7.).- gazdag ­Szlovák nap Békásmegyeren A békásmegyeri „összegyülekezés napja” januárban a hazai szlovák hit­testvérek bemutatkozásának alkalma volt. A gyülekezet szeretettel, ízletes sztrapacskával és süteménnyel várta a város különböző részeiből és a vidék­ről érkezőket. A délelőtti prédikációt Nobik Erzsé­bet szarvasi lelkész tartotta két nyelven. Mindkettőn olyan szabadon, lendülete­sen, gazdag szókinccsel beszélt, hogy a hallgató tűnődhetett: vajon melyik az anyanyelve? Módszere is követésre mél­tó: nem törte mondatonként darabokra az igehirdetést, hanem elmondta először szlovákul, aztán magyarul. Kétnyelvű volt a liturgia is, az énekek egyik vers­szaka magyarul, a másik szlovákul hang­zott el. Külön gyönyörűséget jelentett a népviseletbe öltözött nagytarcsai asz- szonykórus éneke. > A délutáni együttlét a budapesti szlo­vák gimnázium diákjainak dalaival és betlehemes játékával kezdődött. Olyan hangulatot keltettek ezek a fehér viseletbe öltözött, tisztán csengő hangú kislányok, mint valami behavazott fiatal fenyőerdő. A hazai szlovákság sorsának, mai helyzetének bemutatását dr. Gyivicsány Anna professzor (ELTE) és Nobik Erzsé­bet előadásai szolgálták, szavaikhoz so­kan kapcsolódtak kérdésekkel, és beszél­tek rokoni, gyülekezeti kötődéseikről. A mai Magyarország több vidékén (az Alföldön, Szabolcsban és Nógrád megyé­ben) szétszórt szlovákok jórészt a török kiűzése után kerültek a hódoltsági vesze­delmek és nyomorúságok miatt elnéptele­nedett területekre. Ahonnan az ember el­tűnik, ott a természet Visszaveszi uralmát; az elmocsarasodott, őserdővé vált vidé­kek művelésére hiányzott az ember. Ezért indult meg a telepítés a Felvidékről és Németországból. Az áttelepültek nem­csak földet, de a jobbágyi terhek alól is felmentést kaptak. Megérdemelten, hi­szen kezessé szelídítették a vadont, ter­mővé tették a parlaggá vált földet. Ke­mény küzdelmüket mindig templom- és iskolaépítéssel kezdték. így sikerült meg­őrizniük evangélikus hitüket, önazonos­ságukat megtartó nyelvüket. A kisebbségi létet már a kiegyezés utáni korszak is fenyegette: az állami ­és ezzel az elmagyarosító - iskolázást fejlesztette. Az állami munkalehetősé­gek, hivatalok elnyerése érdekében aján­latos volt a névmagyarosítás. Ám az egyház niég erős volt, az azt anyagilag támogató parasztság gazdag (a jó fold meghálálta a bizalmat), s a hagyomá­nyok, szokások még őrizték a „szlovák­ban a szlovákot”. A 20. század második felében a városba űzte a falu a gazdákat. Megszűntek az egyesületek, államosítot­ták az iskolákat, beszűkült az egyház mozgástere. Isten irgalmából mégis megmaradtak ezen a .jégverés-csepülte” (Illyés) Duna-tájon a kisebbségek, a szlovákok is, hogy őrizzék őseik hitét, szokásait, nyelvét. Ha Isten úgy látta jónak, hogy az ő ké­pére és hasonlatosságára teremtett ember sokféle legyen, akkor ez így van jól. És mivel minden büntetéshez mellékel vi­gaszt, én azt is hiszem, hogy Bábel tor­nyánál nemcsak az örök emberi hübrisz büntetéseként tette sokfélévé az emberi beszédet, hanem mert ő is gyönyörködik a sokféleségben, és meg akarja tartani azt. Bozókv Éva » Bottá Dénes Felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents