Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-03 / 31. szám
Evangélikus Élet 2003. AUGUSZTUS 3. 7. oldal Középiskolásokkal - másodszor Nagy izgalmak előzték meg az idei országos konfirmandustábort. Elsőként a helyszín változott: a középiskolások után a konfirmandus korosztály is a gyenes- diási Kapemaumba költözött vissza Révfülöpről. Azt hittük, a fiatalok nem fognak elférni, és az utolsó jelentkezőket átirányítottuk egy másik konferenciára. Ezután az időpont következett: a tábort egy nappal megkurtítottuk, hogy a székesfehérvári országos találkozóra eljuthassanak mind a vezetők, mind a résztvevők. Amikor már azt hittük, több változás már nem jöhet, akkor derült ki, hogy a tábor vezetője, a gyerekek nagy kedvence, Gyuri bá, azaz Krámer György sem tud velünk tartani. A pótágyak maximális kihasználásával végül is megtelt a tábor, Joób Máté, Ihász Beatrix és Kendeh K. Péter vezetésével pedig a vezetők is készen álltak, hogy június 22-én egy igazán színes és izgalmas tábor kezdődjön el. A reggeliket kiscsoportos elcsendese- dések és előadások követték minden délelőtt. Azokról a talentumokról és tulajdonságokról esett szó, amelyeket ajándékba kaptunk a Teremtőnktől, igaz, egy kicsit átformálva szüléink és környezetünk által. Arról próbáltunk beszélgetni a konfirmandusokkal, hogy melyek azok a bennünk lévő értékek és képességek, amelyeket az embertársi szeretet szolgálatába állíthatunk. Talán az őszinte és oldott délelőttöknek köszönhetően több olyan vonásunkra és tulajdonságunkra is fény derült, amelyekkel nem kellene megrontanunk emberi kapcsolatainkat, hanem inkább le kellene raknunk őket oda, ahol a helyük van: a kereszt tövébe. Az előadások mindig izgalmas játékokkal voltak „összegyúrva”, amelyek tovább segítették érzéseink és indulataink leleplezését. Az ebédet egy hosszabb szabadidő követette, amit a szép időjárásnak köszönhetően a strandon töltöttünk. Mivel a vezetők egymást felváltva hosszabb ideig is elbóbiskoltak a strandon, az egészséges barna színt is garantálni tudtuk a fiatalok számára. Bizonyára minden táborvezetőnek komoly fejtörést okoz, hogy miként lehet úgy befejezni egy tábort, hogy az még véletlenül se legyen lezárása a közösen megtett útnak. Ehhez a komoly dilemmánkhoz sietett segítségünkre a Hegyi beszéd egyik gyönyörű igéje, amely a záró-istentisztelet igehirdetési alapigéjeként szólalt meg mindannyiunk számára. Jézus hatalmas bizalmával fordul felénk is, amikor minden feltétel nélkül megszólít, és egyben feladattal ruház fel bennünket: Ti vagytok a föld sója és a világ világossága. Tulajdonságaink és képességeink - legyenek azok bármilyen jók is - nem feltételei a jézusi bizalomnak, hanem pusztán eszközei annak, hogy sóvá és világossággá váljunk. A feltétel nem bennünk van, hanem Jézustól jön, és az ő közelében élhetjük át. Nemcsak a hegyoldalon (ahogyan 2000 évvel ezelőtt átélte a sokaság), hanem az úrvacsorái közösségben is. Amint azt mi is megtapasztalhattuk - nem először és reménység szerint nem is utoljára... Joób Máté és Király Attila bad akarat ajándékát hangsúlyozva inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy Isten időről időre úgy igyekszik alákí- tani a szabályokat, hogy gyermekei az élet-játék során mindig megtalálhassák az örömöt és a boldogságot, amennyiben az Úr játékszabályrendszerén belül maradnak. 3. Az utóbbi évtizedekben különösen hangsúlyossá vált a játék a lelkigondozásban, pszichológiában, drámapedagógiában, mivel remek lehetőséget ad arra, hogy próbára tegye, megvizsgálja, és tükörként maga elé állítsa önmagát az ember, tudatosan szembesülve a benne rejtőző indulatokkal, indíttatásokkal, erkölcsi értékrenddel. Ezt a hetet Isten tenyerében sok nevetéssel és játékkal töltöttük el, miközben az Ő jelenlétét megérezve hitben is épülhettünk. Németh Zoltán lelkész vasárnap esti nyitó áhítata és szombati úrvacsorás záró-istentisz- telete egy mindenkit megmozgató akadályverseny indítása és célba érése volt. A hét során pedig az előadásokban, Mekis Adám lelkész sorozatban felépített reggeli áhítataiban és a felváltva tartott esti áhítatokban „gördítettünk” elgondolkodtató és elmélyítő akadályokat az Isten színe előtt játszani akaró és tudó fiatalok elé. A legfontosabb és a legkomolyabb alkalmak talán a csoportbeszélgetések voltak. Ilyenkor igazán megismerhetünk a másikból valamit, értékeket, tapasztalatokat, szívbeli kincseket adhatunk át egymásnak. És a kendő is lehullhat szemünkről, észrevehetjük a közösségben, a megbeszélt témákban az Isten müvét... A Szent György-hegy megmászása a rekkenő kánikulában igazi próbatételnek számított. Remélem, hogy a hét során közösséggé formálódva tudtunk olyan hitbeli csúcsokra is eljutni, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk mind a múltunk, mind a Krisztus lábnyomaival jelölt jövőnk tekintetében. A gimnazista táborok egyik legnagyobb felelőssége minden alkalommal, hogy a kialakuló, hormonok diktálta érdeklődéseknek értéket és tartalmat tudjon adni ebben a média által közönségessé tett világban. Elkerülhetetlen itt a szerelem kérdésével való foglalkozás: ezt nem lehet üldözni vagy bagatellizálni, inkább a jelentőségére és súlyára kell rámutatni. Itt látszik, hogy bizony milyen komoly játékokat produkál az élet... Bízom benne, hogy vezetők és résztvevők, mindannyian lelki és hitbeli nyereséggel, nem pedig mások feletti győzelemmel tudtuk lezárni ezt a hetet. A gyenesi ifis konferenciáknak mindig is nagy hatása volt. Erőnktől és képességeinktől telhetőén igyekeztük tartalmassá tenni az alkalmakat. Abban biztos vagyok, hogy senki sem úgy távozott szombaton, mint ahogyan ide érkezett, és remélem, hogy a változásunkban az itt gyűjtögetett lelki kincsek, mosolyok és örömök, szembesülések és beszélgetések, vallomások és álmok lettek a meghatározók. Novotny Dániel A július 13-19. között tartott hét témáját a tábort vezető lelkészek és laikusok három alapgondolat köré építették, megadva ezzel a reggeli és esti áhítatok, az előadások és a csoportbeszélgetések teológiai hátterét. Az üdülő, a környezet és a házirend adta szabályokon túl az alábbi „vezérelvek” adtak egyfajta keretet, játékszabályt a hétnek: 1. Szoktunk beszélni az Isten teremtő munkájáról. Pedig Isten teremtő és megtartó „munkája” semmiképpen sem fogalmazható meg valamilyen kényszeres cselekvésként, az elvárások köteles- ségszerü teljesítéseként! Végiggondolva és emberi fogalmakká egyszerűsítve inkább szabad művészi alkotásként, vagy még inkább örömmel és szabadsággal átitatott játékként tekinthetünk az Isten tetteire. 2. Ugyanakkor vissza kell utasítanunk azt a közkézen forgó mondást, miszerint Isten velünk, emberekkel mint élettelen sakkbábúkkal játszik az univerzum sakktábláján, kénye- kedve szerint mozgat minket. A szaFőié: Simon Eszter A gyenesdiási ifjúsági heteknek évtizedek óta legendás hírük van. Egyházunk idén négy konferenciát hirdetett meg a Kapernaum falai közé. Elsőként a frissen konfirmáltak vehették birtokba, majd a középiskolások töltekezhettek a Balaton-parti táborhelyen - a hagyományoknak megfelelően két turnusban is lapzártánk idején pedig az „öregedő ifjaké” a gyenesi konferencia-központ. Tábori összeállításunkhoz az eddig megtartott hetek vezetőit kértük fel rövid élménybeszámolóra. Konfirmandusok közt Középiskolásokkal - először G Hogy mi történt július 6—12-ig Gyenesen? Nem nagy dolog, inkább sok-sok apróság. Örültünk. Régi, kedves barátoknak, embereknek, akik fontosak voltak valaha az életünkben, és most megint belekóstolhattunk a jelenlétük örömébe. Az öröm egy különleges fajtájába, amihez elég, hogy tudjuk: valaki jelen van, és láthatjuk. Ha akarjuk, beszélgethetünk is vele. Itt megtehetjük ezt. Máshol és máskor nem... Egy hét kis idő. Nincs mód hosszas lelkigondozásra - csupán néhány beszélgetésre. De talán ezek a hosszabb-rövidebb beszélgetések elkísérhetnek. Egy-egy igen nehéz döntésben visszacsengenek majd azok a szavak is, amelyekre talán ott a helyszínen - egy mezítlábas séta közben a forró betonon a strandig, vagy a kerti hintában ülve, a lusta nyári délutánt hallgatva - nem is figyeltünk fel. Egy hét kis idő. De azért - ennek ellenére - mégis sok mindenre elég. Például felszabadult, óriási játékra a Balatonban, ahol - ha elég őszintén tesszük a dolgunk - tényleg mindenki megmutatja, mi is lakozik benne... Aztán elég még sok-sok közös éneklésre, csoportjátékokra és együttes munkára - ahol végre kipróbálhatjuk önmagunkat. Elég ez az egy hét arra is, hogy megízleljük a közösség alakulásának érzését. Hogy lassan mindenki megtalálja a helyét. Barátok vagy az eleinte ismeretlen emberek között. Ezek az élmények tanítanak, gondolkozásra késztetnek és nevelnek. Tükrök, amelyekben megpillanthatjuk magunkat... Gyenesdiás megerősítés. „Szanatórium”, ahol mélyet lehet szippantani a felszabadult vidámságból, a fiatalos bátorságból, a közösségen keresztül megtapasztalt szeretetből. Egy hely, ahol rövid időre meg lehet állni, pihenni, kiszállni az otthoni problémákból és erőt gyűjteni ahhoz, hogy újra visszamenjünk közéjük. Vissza a régi kérdésekhez és kihívásokhoz: az elrontott, megunt élethelyzetekhez, ahol sokszor tényleg úgy érezzük: alig van valami, ami igazán segíthet. Gyenesdiás az erőgyűjtés helye. Hogy mi történik egy ilyen ifjúsági konferencián, hogy mi marad a résztvevők fejében és szívében, azt nehezen tudjuk megmondani. Ebben az évben az egyházzal és a misszióval foglalkoztunk. Hisszük, hogy minden tevékenységünk közben, akár fociztunk, akár imádkoztunk, előadást hallgattunk, vagy éppen közösen reggeliztünk, a feladatunkat töltöttük be: közvetíthettük egymás felé Isten szeretetét. Az együtt töltött napokért és élményekért Neki legyen hála! Buday Barnabás A
