Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-03 / 31. szám
6. oldal 2003. AUGUSZTUS 3. Evangélikus Élet Cserkésztábor az Alioldön - ráadásul alig 15 km-re a csapat lakóhelyétől... Bizony cserkészkörökben ez úgy 50 évvel ezelőtt volt „divat”, manapság inkább hegyekben vagy vízparton rendezik nyári táboraikat a csapatok. A solt- vadkerti 884. Számú Hunyadi János Cserkész- csapat azonban új irányvonalat szeretne meghonosítani: egy nyár a hegyekben, egy nyár a vízparton és egy nyár a közelben. Idén júliusban ez utóbbinak jött el az ideje a Kecel melletti berekben. Ifj. Szávay László csapatparancsnok már jóval előbb megvizsgálta a területet, melyet az egyik erdész apuka mutatott meg neki. A védett láperdő idén az aszály következtében nem állt víz alatt, és kedvező elhelyezkedése miatt (ivóvíz és üzletek közelsége,, könnyű megközelíthetőség) alkalmasnak találtatott 35 vadkerti cserkész sátortáborozásához. A fiatalok több gyülekezethez tartoznak: Solt- vadkerten az evangélikus egyház fenntartásában három felekezet gyermekei cserkészkednek, de járnak át a szomszédos Bócsáról is. A tábori cserkészimákat azonban úgy dolgozta ki egy erre a célra összehívott országos bizottság, hogy mindegeik érintett egyház elfogadhassa őket. Megvannak a reggeli és esti, valamint az étkezés előtti és utáni imádságok, melyek egy része énekelhető is, így a gyermekek gyorsabban tanulják meg őket. Mivel a parancsnok „civilben” evangélikus teológushallgató, nem volt nehéz megfelelő bibliai igeszakaszokat találnia a reggeli és esti zászlószertartásokra. Emellett a vasárnapi tábori istentiszteleten az igehirdetés szolgálata ugyancsak az ő feladata volt. A cserkésztábor lelki élete azonban nem merült ki ennyiben. A résztvevők - ahogyan az év többi időszakában is - őrsökben élték meg a tíz cserkésztörvényt. A tábor programjában több olyan alkalom szerepelt, amikor előadás, beszélgetés vagy játékos foglalkozás keretében esett szó emberi értékekről, problémahelyzetekről vagy vallási kérdésekről. Ez utóbbi különösen a kalocsai városi akadályversenyen jött elő. Az érseki székhelyen, a főszékesegyházban és a Visky Károly Múzeumban látottak kapcsán néprajzi, történelmi és egyházi tárgyú feladatlapot töltöttek ki az őrsök. Kovács László népművész műhelyében mindenki koron- gozhatott, a halászcsárdában pedig a helyi étkeket ismerték meg a gyerekek. Lám, mi mindent lehet enni hamburger és sült krumpli helyett! Az utolsó este a tábor helyszínére eljöttek a szülök is. A bográcsos birkapörkölt és a végtelen mennyiségű sütemény elfogyasztása után a záró tábortűz következett. Ennek keretében a táborlakók először vidám játékokkal tették próbára az m édesanyákat és édesapákat, majd a hét folyamán = tanult népdalok eléneklése után az újoncok ünne- 3 pélyes fogadalomtétele következett. Sok gyermek- g nek ez volt az első nagytábora, de - mint a szülök szavaiból kiderült - többet jelentett nekik, mint 5 akármilyen extra nyaralás. í Kedves cserkészek, további jó munkát! í Ifj. Káposzta Lajos — f(BI ■ A piliscsabai Béthel Missziói Központ immáron harmadszor adott otthont július 20-26. között az országos evangélikus gyermektábornak, melyen idén 41-en vettek részt. Ezen a nyáron első ízben felvidéki és erdélyi magyar evangélikus gyerekek is együtt nyaralhattak anyaországi társaikkal. A táborban - melynek vezetői között volt teológus, hittantanár, gyógypedagógus, tanító, gyermek- és ifjúságvédelmi szakember, közgazdász és műszaki menedzser is - változatos, izgalmas programok várták a kicsinyeket: áhítatok, bibliai előadások, csoportos, illetve közösségi játékok, Ki mit tud?, láthatatlan színház, sportjátékok, akadályverse„ Ujjongjatok egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben!" Ezs 44,23 Szögliget Magyarország északi részén fekszik, az Aggteleki Nemzeti Parkban. Július első hetében ez a község adott otthont az evangélikus egyház ifjúsági természetismereti és környezetvédő táborának. Mintegy harminc középiskolás fiatal töltött el egy hetet azért, hogy a programokon és a gyönyörű tájon keresztül rácsodálkozhasson a Teremtő nagyságára és a teremtett világ szépségére. A heti program a mélységben kezdődött egy barlangtúrával, és a magasságban fejeződött be egy istentisztelettel. A hétkilométeres barlangtúrán az . aggteleki karsztvidék jellegzetes cseppkőképződményeit fedezhettük fel. A cseppkő átlagosan egy millimétert nő egy év alatt, így az üregekben járva rádöbbenhettünk arra, hogy a természeten uralkodó ember milyen rövid életű a természetben megtalálható dolgokhoz képest. A föld alatti .világ után a földfelszín került sorra. A következő napokon a nemzeti park tanösvényein kirándulva ismerhettük meg a terület értékeit, majd a helyi várromhoz felkapaszkodva fent- ről tekinthettünk le a már megismert területekre és a táborhelyünkre. nyék, kézműves-foglalkozások, éneklés „reggeltől estig”, fürdés. A hét közepén, az esztergomi kirándulás alkalmával a résztvevők többsége vállalkozott a bazilika kupolájának megmászására is. Ezt követően a főhajó visszhangozva zengett a spontán kialakult „gyermekkórustól”, majd a vármúzeumbeli panoptikum és az újonnan épített Mária Valéria híd várta a lelkes csapatot. Az országhatár látványa különös érzéssel töltött el jó néhány gyermeket... Az októberi találkozón ismét összejön az egyre népesebb csapat, ahol a nyáron szövődött barátságok tovább mélyülhetnek. Balog Eszter és a tábor vezetői A fiatalokat több előadás segítette abban, hogy részletesen is megismerhessék a környék növény- és állatvilágát, a környezetvédelem lehetséges útjait, az általunk vállalható egyéni tetteket vagy például az atomenergia pozitív és negatív oldalait. Felejthetetlen volt egyebek mellett a - nemzeti park területén nemrég újra megjelent - farkasokat kutató biológus beszámolója. Esténként vitafórumok és vetélkedők, valamint egy csendséta segítettek elmélyíteni az aznap szerzett élményeket. A reggeli és esti áhítatokon a zsoltárok vittek minket közelebb Istenhez. Isten nem csupán azt a parancsot adta az embernek, hogy „művelje” a földet, hanem azt is, hogy „őrizze”! A keresztény ember nem vonhatja meg nagyvonalúan a vállát az ökológiai válság hallatán, hiszen ezt a világot Isten felelősséggel ránk bízta. Mindezeken túl, azt hiszem, a legfontosabb mégis az, hogy az ember megszeresse azt a környezetet, amelyben él. Vegyük észre, hogy az Isten Fia a Földön lett emberré, és abban, hogy „úgy szerette Isten a világot” nemcsak az ember szeretete fejeződik ki, hanem az egész teremtett világé. Ennek a tábornak az egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy a fiatalok, akik a világ embere által „müveit” világokban élnek, megtanuljanak élni abban a természetben, amelyet Isten teremtett számunkra lakhelyül. Simon Eszter Magasságok ftnimtés mélységek lilí Játék határok nélkül Vadkertiek a berekben
