Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-03 / 31. szám

6. oldal 2003. AUGUSZTUS 3. Evangélikus Élet Cserkésztábor az Alioldön - ráadásul alig 15 km-re a csapat lakóhelyétől... Bizony cserkész­körökben ez úgy 50 évvel ezelőtt volt „divat”, manapság inkább hegyekben vagy vízparton rendezik nyári táboraikat a csapatok. A solt- vadkerti 884. Számú Hunyadi János Cserkész- csapat azonban új irányvonalat szeretne meg­honosítani: egy nyár a hegyekben, egy nyár a vízparton és egy nyár a közelben. Idén július­ban ez utóbbinak jött el az ideje a Kecel mellet­ti berekben. Ifj. Szávay László csapatparancsnok már jóval előbb megvizsgálta a területet, melyet az egyik er­dész apuka mutatott meg neki. A védett láperdő idén az aszály következtében nem állt víz alatt, és kedvező elhelyezkedése miatt (ivóvíz és üzletek kö­zelsége,, könnyű megközelíthetőség) alkalmasnak találtatott 35 vadkerti cserkész sátortáborozásához. A fiatalok több gyülekezethez tartoznak: Solt- vadkerten az evangélikus egyház fenntartásában három felekezet gyermekei cserkészkednek, de járnak át a szomszédos Bócsáról is. A tábori cser­készimákat azonban úgy dolgozta ki egy erre a cél­ra összehívott országos bizottság, hogy mindegeik érintett egyház elfogadhassa őket. Megvannak a reggeli és esti, valamint az étkezés előtti és utáni imádságok, melyek egy része énekelhető is, így a gyermekek gyorsabban tanulják meg őket. Mivel a parancsnok „civilben” evangélikus teológushallga­tó, nem volt nehéz megfelelő bibliai igeszakaszo­kat találnia a reggeli és esti zászlószertartásokra. Emellett a vasárnapi tábori istentiszteleten az ige­hirdetés szolgálata ugyancsak az ő feladata volt. A cserkésztábor lelki élete azonban nem merült ki ennyiben. A résztvevők - ahogyan az év többi időszakában is - őrsökben élték meg a tíz cser­késztörvényt. A tábor programjában több olyan al­kalom szerepelt, amikor előadás, beszélgetés vagy játékos foglalkozás keretében esett szó emberi ér­tékekről, problémahelyzetekről vagy vallási kérdé­sekről. Ez utóbbi különösen a kalocsai városi aka­dályversenyen jött elő. Az érseki székhelyen, a főszékesegyházban és a Visky Károly Múzeumban látottak kapcsán néprajzi, történelmi és egyházi tárgyú feladatlapot töltöttek ki az őrsök. Kovács László népművész műhelyében mindenki koron- gozhatott, a halászcsárdában pedig a helyi étkeket ismerték meg a gyerekek. Lám, mi mindent lehet enni hamburger és sült krumpli helyett! Az utolsó este a tábor helyszínére eljöttek a szü­lök is. A bográcsos birkapörkölt és a végtelen mennyiségű sütemény elfogyasztása után a záró tábortűz következett. Ennek keretében a táborla­kók először vidám játékokkal tették próbára az m édesanyákat és édesapákat, majd a hét folyamán = tanult népdalok eléneklése után az újoncok ünne- 3 pélyes fogadalomtétele következett. Sok gyermek- g nek ez volt az első nagytábora, de - mint a szülök szavaiból kiderült - többet jelentett nekik, mint 5 akármilyen extra nyaralás. í Kedves cserkészek, további jó munkát! í Ifj. Káposzta Lajos — f(BI ■ A piliscsabai Béthel Missziói Központ immáron harmadszor adott otthont július 20-26. között az országos evan­gélikus gyermektábornak, melyen idén 41-en vettek részt. Ezen a nyáron első ízben felvidéki és erdélyi magyar evangélikus gyerekek is együtt nya­ralhattak anyaországi társaikkal. A táborban - melynek vezetői között volt teológus, hittantanár, gyógypedagó­gus, tanító, gyermek- és ifjúságvédelmi szakember, közgazdász és műszaki me­nedzser is - változatos, izgalmas progra­mok várták a kicsinyeket: áhítatok, bib­liai előadások, csoportos, illetve közös­ségi játékok, Ki mit tud?, láthatatlan színház, sportjátékok, akadályverse­„ Ujjongjatok egek, mert az Úr végbevit­te tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben!" Ezs 44,23 Szögliget Magyarország északi részén fekszik, az Aggteleki Nemzeti Park­ban. Július első hetében ez a község adott otthont az evangélikus egyház ifjúsági természetismereti és környe­zetvédő táborának. Mintegy harminc középiskolás fiatal töltött el egy hetet azért, hogy a programokon és a gyö­nyörű tájon keresztül rácsodálkoz­hasson a Teremtő nagyságára és a te­remtett világ szépségére. A heti program a mélységben kezdő­dött egy barlangtúrával, és a magasság­ban fejeződött be egy istentisztelettel. A hétkilométeres barlangtúrán az . aggteleki karsztvidék jellegzetes csepp­kőképződményeit fedezhettük fel. A cseppkő átlagosan egy millimétert nő egy év alatt, így az üregekben járva rá­döbbenhettünk arra, hogy a természe­ten uralkodó ember milyen rövid életű a természetben megtalálható dolgokhoz képest. A föld alatti .világ után a földfelszín került sorra. A következő napokon a nemzeti park tanösvényein kirándulva ismerhettük meg a terület értékeit, majd a helyi várromhoz felkapaszkodva fent- ről tekinthettünk le a már megismert te­rületekre és a táborhelyünkre. nyék, kézműves-foglalkozások, éneklés „reggeltől estig”, fürdés. A hét közepén, az esztergomi kirándulás alkalmával a résztvevők többsége vállalkozott a bazi­lika kupolájának megmászására is. Ezt követően a főhajó visszhangozva zen­gett a spontán kialakult „gyermekkórus­tól”, majd a vármúzeumbeli panoptikum és az újonnan épített Mária Valéria híd várta a lelkes csapatot. Az országhatár látványa különös érzéssel töltött el jó néhány gyermeket... Az októberi találkozón ismét össze­jön az egyre népesebb csapat, ahol a nyáron szövődött barátságok tovább mé­lyülhetnek. Balog Eszter és a tábor vezetői A fiatalokat több előadás segítette ab­ban, hogy részletesen is megismerhes­sék a környék növény- és állatvilágát, a környezetvédelem lehetséges útjait, az általunk vállalható egyéni tetteket vagy például az atomenergia pozitív és nega­tív oldalait. Felejthetetlen volt egyebek mellett a - nemzeti park területén nem­rég újra megjelent - farkasokat kutató biológus beszámolója. Esténként vitafórumok és vetélkedők, valamint egy csendséta segítettek elmé­lyíteni az aznap szerzett élményeket. A reggeli és esti áhítatokon a zsoltárok vit­tek minket közelebb Istenhez. Isten nem csupán azt a parancsot adta az embernek, hogy „művelje” a földet, hanem azt is, hogy „őrizze”! A keresz­tény ember nem vonhatja meg nagyvona­lúan a vállát az ökológiai válság hallatán, hiszen ezt a világot Isten felelősséggel ránk bízta. Mindezeken túl, azt hiszem, a legfontosabb mégis az, hogy az ember megszeresse azt a környezetet, amelyben él. Vegyük észre, hogy az Isten Fia a Föl­dön lett emberré, és abban, hogy „úgy szerette Isten a világot” nemcsak az em­ber szeretete fejeződik ki, hanem az egész teremtett világé. Ennek a tábornak az egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy a fiatalok, akik a világ embere által „müveit” világokban élnek, megtanulja­nak élni abban a természetben, amelyet Isten teremtett számunkra lakhelyül. Simon Eszter Magasságok ftnimt­és mélységek lilí Játék határok nélkül Vadkertiek a berekben

Next

/
Thumbnails
Contents