Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-26 / 4. szám
2. oldal 2003. JANUÁR 26. Evangélikus Élet VIZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 3. VASARNAP Az Úr kedves esztendeje Ézs 61,1-2.8 Az ószövetségi törvények között található egy eléggé nem méltányolható csodálatos rendelkezés: minden hetedik év a nyugalom éve legyen a föld, az állatok, az emberek számára. Tehát az évek is vegyék fel a hét ritmusát, amikor a munkás hétköznapok beletorkollnak a szombatnapi nyugalomba. Sőt a hétszer hetedik esztendőt követő év legyen szakadatlan örömünneppé, amikor minden birtok újra jogos tulajdonosához kerül, és minden szolga- sorba taszított ismét szabaddá lesz (3Móz 25,1-22). A Szentírásban nem találtam nyomát annak, hogy ezeket a rendkívüli esztendőket akár csak egyszer is megtartották volna. De igénk szerint Istennek eltökélt szándéka, hogy ilyen áldott időszak felé vezesse egész teremtett világát. Ennek az örömhírnek elfogadása kizár minden sötéten látást és reménytelenséget a világ végső sorsát illetően. A károgás ezek szerint nem Istentől való. Való igaz, hogy minden alapunk megvan rá, hogy egy ökológiai, társadalmi vagy világűrből jövő katasztrófa lehetőségével számoljunk. De Isten szavát adta, hogy - Vörösmarty kifejezésével - „lesz még egyszer ünnep a világon; majd ha elfárad a vész haragja” (A vén cigány). Ezt hirdetted meg a prófétával, ezt szentesíti Jézus megváltó müvével (Lk 4,18-20), és ezt a reménységet kell hordoznia és képviselnie egyházának. Bizonyára nem valósulhat meg ez a jövőkép megrázkódtatások nélkül, de a végkifejlet felől nem lehet kétségünk. Az ilyen hihetetlen reménységnek a valóra válása nem az ember alkalmasságán vagy elszántságán múlik, hanem egyedül Isten történelemformáló fáradozásán. Istennek ez a mindent meghatározó jelenléte a világban el van rejtve a mi gyarló tekintetünk elől. De a prófétai szolgálatnak éppen az a feladata, hogy a dolgok alakulásában feltárja Isten rejtett szándékát. Az Isten kezében vannak,,az:£«eméhyekt de cihívott prófétái, igehirdetői által értelmezi azokat. Mondhatnánk: a próféta olyan politológus, aki „sub specie aeternitatis", azaz az örökkévalóság jegyében, Isten szemszögéből ítéli meg a dolgok állását. Úgy tűnik, a prófétának a babiloni fogságból hazatért nép szemét kellett felnyitnia. A visszanyert szabadság sok megpróbáltatást is hozott. A prófétai szó világossá tette, hogy a történelmi fordulat mégis - Istentől ajándékba kapott - kedvező lehetőség egy emberibb élet megvalósítására. De mint minden esetben, a kibontakozás és gyógyulás esélye most is feltételezi Isten „bosszúállását”, vagyis a gonoszság megtorlását és visszaszorítását. Isten ugyanis azon van, hogy a fogságot követő történelmi fordulat kiegyenlítődést is magával hozzon, vagyis az „alázatosakat”, az elnyomottakat és hátrányos helyzetűeket felemelje, és az erőszakosakat háttérbe szorítsa. A földön járó gondolkodás szerint „szemesnek áll a világ”. A prófétai lelkű emberek azonban nem hallgathatják el, hogy Isten végül is a szelídeknek ad igazat. És ez így lesz minden közgazdasági és politikai megfontolás ellenére is. Amennyire igaz, hogy Isten teremti meg az alkalmakat, annyira vitán felül áll az is, hogy azokat nekünk kell kihasználnunk. Isten nem akarattalan bábokká, hanem munkatársaivá \ avatott minket. Ezért az olyan próféta, aki valóban Isten nevében szólal meg, nem rejti véka alá, hogy „Isten szereti az igazságot, gyűlöli a rablást és az álnokságot”(8. vers!), és ennek megfelelően bánik embergyermekeivel. Szövetségébe vonja azt, aki vállalja, amit ő szeret, és szembefordul azzal, amit ő gyűlöl. Akkor jön el valóban a „kedves esztendő”, amikor az Úr „lesz az ő Istene, ő pedig népének tagja lesz” (vö. Jer 31,33). IMÁDKOZZUNK! Urunk! Te arra méltattál minket, hogy Jézus követőiként munkatársaid legyünk egy emberhez méltóbb jövő érdekében. ■ Segíts, hogy elvessük mindazt, ami ebben gátol minket, hadd .tudjunk felnőtti a feladathoz. Legyen rajtunk Szentlelked, és vegyen szállást életünkben, hogy a Te dicsőségedre lehessünk, és embertársaink javára élhessünk! Ámen. Dr. Cserháti Sándor r rr w ELŐ VIZ Az élet fitt oldala Egy plakáton ötlött szemembe a fenti mondat. Fitt, fitnesz, fitneszszalon: divatos szavak. Sikk ma fitneszszalonba járni, szépülni, frissülni, „fiatalodni”, fáradtságot, öregedést „legyőzni”. A fittség azonban csak átmeneti állapot, és nem is mindig korfüggő. Rohanó, zűrzavaros világunkban hamar utolér minket a kimerültség. Milyen sok ember kap idegösszeroppanást, vagy lesz depressziós, s nemcsak az idősek, de a fiatalok közt is! Orvosilag bizonyított tény, hogy a testi fáradtság kihat a lelkünkre, s lelkünk sérülései súlyos testi bajokhoz vezethetnek. Számos oka lehet annak, miért is dőlünk este hullafáradtan az ágyba. Talán túl sok teher van a vállunkon. A hivatás és a család összeegyeztetése bizony nem kevés erőfeszítéssel jár. Az is előfordulhat, hogy valakinek nincs munkahelye, kibillent a napi ritmusból, és ez az, ami fáradttá teszi. Akad olyan is, aki nem is akar dolgozni, csak teng-leng. A semmittevésbe fárad bele, és céltalanná válik az élete. Ilyenkor kísért a legjobban a drog és az alkohol, melyek egy életre megnyomoríthatják az embert mind testileg, mind lelkileg - ha meg nem ölik időnap előtt. Fontos, hogy vigyázzunk testi egészségünkre - akár fitneszszalonban, akár bármilyen más módon is tesszük azt -, de lelkünk egészsége mindennél fontosabb kell, hogy legyen. Pál apostol így figyelmezteti a galáciai gyülekezetei: „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek. (...) Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással...” (Gál 5,16-17) Ha Lélek szerint élünk, csodálatos ajándékokban lesz részünk: szeretetben, örömben, békességben, türelemben, szívességben, jóságban, hűségben, szelídségben, önmegtartóztatásban (Gál 5,22-23). Mi, testben és lélekben oly gyakran megfáradt, elgyötört emberek kaptunk egy biztos menedéket Istennél: „Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem tárad el, és nem lankad el. (...) De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak megjárnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,28.31) Csaba Piroska Zenei programok a Deák téri evangélikus templomban Orgonazenés áhítat január 26-án 18 órakor Műsor: J. S. Bach: C-dúr prelúdium és fuga - S. Scheidt: Korálvariációk - Echo fantázia - „A solis ortus cardine” variációk J. K. Kerll: Magnificat - 8. torn'. Orgonái Bódiss Tamás. Közreműködik a Soli Deo Gloria kamarakórus Hargita Péter vezényletével. * Kantátazenés istentisztelet február 2-án 11 órakor J. S. Bach: Wär’ Gott nicht mit uns diese Zeit - 14. kantáta. Közreműködnek: Zádori Mária, Marosvári Péter, Moldvay József, Trajtler Gábor. A Lutheránia ének- és zenekarát Kamp Salamon vezényli. RATIO OECUMENICA Uj rovatunkkal az istentiszteleteinken a Miatyánk előtt elhangzó általános könyörgő imádságot szeretnénk színesíteni azzal, hogy hétről hétre különböző szerzők imáit adjuk közre. Igyekszünk olyan fohászokat közölni, amelyek általános kéréseinket a mindenkori jelen helyzetünkben fogalmazzák meg. Imádkozni csak úgy érdemes, ha mindig annak a felelősségével formáljuk szavainkat, hogy azok nem a semmiben elvesző hangok, hanem a nekünk örömet adó ajándékok vagy éppen a bennünket aggasztó terhek Istenünk előtti számbavételei, sőt ennél is többek: titkok, amelyek - ha kellően nyitottak tudunk lenni - bennünket is megajándékoznak az Istenre találás, az Istenben elrejtett élet kegyelmével. Az Ő kezében jó helyen van világunk, szeretteink, egyházunk, egyéni életünk sorsa, és a záró oltári imádságban mindezeket mi magunk is Isten kegyelmébe helyezzük. Abban a reményben bocsátjuk útjára rovatunkat, hogy elmélyíti a közös könyörgés alkalmait, és azokat is bekapcsolja az imádságba, akik betegség vagy más okok miatt nem tudnak a gyülekezeti istentiszteleten együtt könyörögni testvéreikkel. Kendeh K. Péter Urunk, Mennyei Atyánk! Te szövetséget kötöttél egyházaddal. Megkerestél minket, szólsz hozzánk, hogy tudtul add: mindennél jobban szeretsz bennünket. Szeretsz úgy, hogy Egyszülöttedet, Jézus Krisztust adtad értünk. Benne jelentetted ki kegyelmes örömhíredet, az ő jelenléte által gyógyult meg reménytelen szívünk, benne nyertük el az élet szabadságát. Hálát adunk neked, hogy szeretetlen világunkat Te nem hagytad önző törvényei szerint elpusztulni. Felvállaltad az emberi létet ebben a világban, és mert bennünket így szeretsz, kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Könyörgünk ezért a világért, amelyet Te bölcs terved szerint otthonunkká teremtettél. Könyörgünk azért, hogy a felelőtlen emberi szándék ne tegye lakhatatlanná. Te segíts, hogy képesek legyünk legyőzni a felelőtlenség, a gyors meggazdagodás, a túlzott és igazságtalan energiafelhasználás, a pusztító nemtörődömség hatásait. Segíts felismerni azt, amit mi tehetünk világunkért, és Te adj erőt a cselekvéshez. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk azért az emberiségért, amelynek azáltal, hogy Jézus Krisztusban emberré lettél, mindennél nagyobb értéket tulajdonítottál ezen a világon. Kérünk, segíts legyőzni azokat az erőket, amelyek az igazságtalanság, a kényelemszeretet, a kérlelhetetlen gazdasági számítások alapján nyomorban tartanak milliókat. Kérünk téged most különösen is a közel-keleti helyzetért - zsidókért és arabokért, irakiakért és a velük szemben szövetséget kötőkért: ne engedd, hogy a pusztító emberi gyűlölet uralkodjon közöttük, és gyilkoljon újra csak azért, mert nemzeti vagy gazdasági érdekek a háború mellett szólnak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk országunkért. Kérünk, Te segíts a másként gondolkodó emberek felé való nyitottsággal kezelni konfliktusainkat. Te adj bölcsességet azoknak, akikre különösképpen is rábíztad annak a felelősségét, hogy országunkban mindenki emberi körülmények között tölthesse be azt a hivatását, amelyet Te rábíztál. Segíts, hogy mindig legyenek olyanok, akik azokat az értékeket, amelyek valóban fontosak, képviselni tudják és akarják közöttünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk a testi-lelki szenvedőkért - a reménytelenekért, a betegekért, a gyászolókért, a hajléktalanokért, a magukra hagyott öregekért, a helyüket kereső fiatalokért, a munkájukban örömet nem találókért, a halállal tusakodókért. Kérünk, hirdettesd örömhíredet minden emberi mélységben, hogy gyógyuljon szívünk, megszabaduljunk a bennünket fogva tartó szenvedéstől. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk a kereszténységért. Az ökumenikus imahét után is te éreztesd felelősségünket az egységért. Te adj nyitottságot, hogy a másikban is a Jézus Krisztusban testvérre találjunk. Te tedd hitelessé az egyházak igehirdetését és szolgálatát, és te adj erőt, hitet, hogy Krisztus Urunk „Kövess engem!” hívó szavára ne legyünk restek indulni és Te- rólad bizonyságot tenni. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! (Miatyánk) ISTENTISZTELETI REND_______________ Budapesten, 2003. január 26. i I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) fef Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi JrjliOP “t 193., Fébé de. 10. Ili Zászkaliczky Pál; II., Modori . u. 6. de. fél 11. Sztojanovics • _ András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., LebstUck M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonazenés) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (imahét) Spányi Antal róm. kát. püspök; VIU., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 511b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Szeverényi János; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Wagner Szilárd; du. fél 7. (imahét) Lampert Zoltán (róm. kát.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllös Mihály; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (kistemploni) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 8,1-13; az igehirdetés alapigéje: Ézs 61,1-2.8. HETI ENEKEK: 277, 384. Összeállította: tszm ♦ • • • SAROK .................................••••••• # • V endégségben az éltető Úrnál <A £ 5 6 3 h m A communio A királyi menyegzőről szóló jézusi példázatot jól ismerjük. Ebben a történetben a király sokakat meghív fia esküvői lakomájára. Amikor közeleg az időpont, és megjön az értesítés, sorra hangzanak el a kifogások. A lemondások nyomán újabb hívogató szó hangzik, jönnek is mindenfélék: úton- állók, sánták, csonkabonkák, első látásra alkalmatlannak tűnők. Ezt a bevezető részt - szemléletes leírása nyomán - gyakran ki szoktuk színezni, hosszasan elemezzük, majd szívesen meghúzzuk a mai párhuzamokat. Pedig a példázat csúcsa az a pillanat, amikor belép a király, akivel együtt lehet lenni és étkezni. Létrejön a nagy találkozás. Az elmúlt hetek cikkeiben végigjártuk az úrvacsorái liturgia csúcspontjait és mélységeit. Felemeltük szívünket az Úrhoz; magasztaltuk a háromszor szent Istent; kértük a Szentlélek áldó közeledtét; elhangzottak a krisztusi igék; együtt könyörögtünk a legősibb úrvacsorái imádság, a Miatyánk szavaival; a kenyérben és a borban megláthattuk a megváltás szent titkát; felcsendült az évezredek óta hangzó Krisztus-dicséret: „őáltala, ővele és őbenne”. Az anamné- zisben arra kértük a Mindenhatót, hogy emlékezzék meg Krisztus haláláról és feltámadásáról, egyházáról és az elhunytakról. Békességet nyerhettünk Urunktól, és szóban, gondolatban, mozdulatban továbbadhattuk ezt az ajándékot is mindazoknak, akik velünk együtt Krisztus elé állnak. Kimondtuk, hogy nem vagyunk méltók a találkozásra, de az Úr hívó szava arra indít bennünket, hogy asztala körül Vele és egymással találkozzunk. S akkor megtörténik az igazi csoda: egyenként és együtt asztalánál találkozhatunk a feltámadott és élő Úrral. Vendégül lát - nemcsak megkínál, hanem önmagát adja az élet eledeléül és italául. Közelebb már nem is jöhetett volna. Itt van velünk, testközelben. Jogosan idézi a liturgia a zsoltár szavát: „ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr”. Az ismert istentiszteleti rendekben ezen a helyen az „úrvacsoraosztás”, esetleg a még rosszabb hangzású „az úrvacsora kiszolgáltatása” cím szerepel. A hagyományos keresztény szóhasználat a „communio” (= közösség) kifejezést használja. Igen, ez az úrvacsora nagy titka és ajándéka. Közösségben a feltámadott Úrral - és rajta keresztül közösségben egymással. Közösségben Istennel. Nem is akármilyenben: asztalközösségben. Nem messziről méregetve egymást, nem félelemmel és nyugtalansággal, nem az idevezető út dolgain- gondjain rágódva, hanem felszabadultan, boldogan. Az úrvacsorában igazi közösség jön létre Vele, aki magához enged, felold, örömmel tölt el, megszabadít, és segít újra önmagunkra találni. Amikor ma ismét sokat beszélünk az istentisztelet két fókuszáról, arra szeretnénk biztatni: éljünk ezzel a nagyszerű találkozási lehetőséggel. Semmi nem pótolja ennek a közösségnek az áldásait. Az első keresztények - ahogy arról Lukács az Apostolok cselekedeteiben tudósít - naponként együtt voltak a kenyér megtörésében, az úrvacsorái közösségben. Furcsa történeti folyamatok, túlzások, félreértelmezések és a lehetőségről való lemondások valahogy eltorzították az egyház gyakorlatát. Bárcsak a Szentlélek éltetné szívünkben a vágyat, az élő Úrral való gyakori találkozás igényét! A közösség azonban nem csupán az Úr és mi közöttünk alakul, formálódik a szent asztalnál. Egészen máshogy kötődünk ugyanis a mellettünk térdelőhöz, ha találkozunk a Fel- támadottal, hiszen átértékelődik minden. Többé nem számítanak társadalmi, gazdasági, kulturális, szokásbeli különbségek. Egy atya gyermekeiként, egy Mester tanítványaiként testvérek - nemcsak összetartozók, de „hozzátartozók” is - vagyunk. Mert az úrvacsora nem reprezentációs fogadás, hanem családi étkezés. Az asztalfőn Urunk és Testvérünk, az asztal körül meg a többi testvér, mi, Te és én ülünk. Egymáshoz így őrajta keresztül kapcsolódunk. A nagy találkozásra szóló meghívó a zsebünkben van. Ő maga hív, hogy átéljük, mit jelent vendégségben lenni az Éltető Úrnál. Vajon elmegyünk-e? A liturgia felszólítása - Jöjjetek, íme minden kész, járuljatok az Úr asztalához” - azért hangzik, hogy megtudjuk: az ismerős Úr vendégül hív. Induljunk el hát tudatosan újra meg újra, hiszen állandó meghívónk van. Hafenscher Károly (ifj.) l >
