Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-27 / 30. szám

10. oldal 2003. JÚLIUS 27. Evangélikus Élet Nem öregek, csak cserkészek... Öregcserkészekkel népesült be a minap a putnoki evangélikus parókia épülete és udvara. Itt látta vendégül ugyanis az ózdi 22. Számú Vas Cserkészcsapat egy kis nyári táborozásra a rimaszombati 4. Számú Hatvani István Cserkészcsapat mellett működő Öregcserkész Klub tagjait. A Szlovákiából érkezett vendégeket a bánrévei ha­tárállomáson Aradszky György, Pál István és Makár György fogadta. A táborozás közös imá­val és zászlófelvonással vette kezdetét, majd Krokavecz János, a ven­déglátó cserkészek pa­rancsnoka köszöntötte az egybegyűlteket. Örömét fejezte ki, hogy a két cser­készcsapat között egyre jobban erősödik a kapcso­lat. Ezt követően Kálmán László táborvezető ismertette a találko­zó részletes programját. A megnyitót követően a vendégek krónikását, Vörös Ilona cserkésztisztet arra kértem, hogy mutassa be klubukat lapunk olvasóinak. Mint elmondta, jö­vőre lesz tíz éve annak, hogy megalakul­tak. Jelenlegi parancsnokuk Ujj István. A legidősebb tagjuk a 83 éves Tóth Ár­pád (Árpi bácsi), aki 1937-ben lépett be a Rimaszombati Iparoscserkész-csapat- ba. A tagok tagsági díjat fizetnek. Ezen­kívül van egy perselyük, melybe apró­pénzt gyűjtenek, s ebből fedezik az apróbb kiadásokat. Az országos szövet­ségtől évente kapnak támogatást. Rendszeresen részt vesznek a MÖT- ön, a magyarországi öregcserkész-talál- kozón. A klub éves terv szerint működik. A vezetőség havi egy alkalommal érteke­zik. Jó kapcsolatuk van az ózdi és a mis­kolci csapatokkal. Az elmúlt évben közös kirándulást szerveztek a rózsahegyi Cser­készmúzeumba, Szlovákia egyetlen ilyen jellegű múzeumába. (Európában is mind­össze három van: Budapesten, Bécsben és Rózsahegyen.) Egyébként mi nem va­gyunk öregek, csak cserkészek - jegyez­te meg befejezésül Vörös Ilona. A vendégek egyike, Kálmán László felelevenítette annak a cserkészmajális­nak az emlékét (is), amikor 1942-ben az ózdi gyári cserkészeket fogadták, köztük Pásti József és Czuczor Miklós sportrepü­lősöket. Azóta is tartja velük a kapcsola­tot, pedig ez már elég régen volt. Hiszen ők sem öregek, csak cserkészek... Kerékgyártó Mihály ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. július 27. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német) Andreas Wcllmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Ilorváth-ilegyi Olivér; II., Hűvösvöl­gyi út 193., Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovies András; Pesthidegkút, 11., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 9. (szlovák) Szpisák Attila; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Buday Barnabás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Buday Barnabás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú: Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Böröcz Enikő; Cse­pel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Wagner Szilárd; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASARNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Róm 6,3-11; az igehirdetés alapigéje: Mk 10,13-16. HETI ÉNEKEK: 295, 359. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján Alsódörgicse: de. 11.; Balatonakali: du. 3.; Balatonaliga: du. 6.; Balatonalmádi: du. 4.; Balatonboglár: de. 11.; Balatonfenyves: du. 6.; Balatonföldvár: (pol­gármesteri hivatal) du. 2.; Balatonfiired: de. 9.; Balatonszárszó: du. 3.; Bala- tonszemes: du. 2.; Badacsonytomaj: de. fél 9.; de. fél 9.; Fonyód: du. 4.; Hé- '*T*2*w’ víz: du. fél 5.; Keszthely: de. fél 10.; Kötésé: de. 9.; Kővágóörs: de. fél 12.; Mcncshely: de. 11.; Nagyvázsony: du. 2.; Révfülöp: de. 10.; Siófok: de. 11. I (úrv.); Szentantalfa: de. háromnegyed 10.; Veszprém: de. 10.; Zánka: de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK: Hévíz: de. fél 10.: Balatonboglár: de. fél 10; Buzsák (róm. kát. templom) negyed 10. Összeállította: tszm Hittantábor a Középhalmi Misszióban A Középhalmi Misszió július 6. és 12. között rendezte meg hittantáborát, mely 30 általános iskoláskorú gyer­meknek nyújtott élményekben gazdag programot. A Misszió Szarvastól né­hány kilométerre lévő volt tanyai is­kola épülete. Jelenleg hittantáborok­nak, csendesheteknek ad otthont. A hét vezérigéje - .fiz Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lk 19,10) - adta a délelőtti áhítatok témáját. A gyermekek megis­merhették az elveszett juh, az elveszett drahma, a tékozló fiú példázatát és Zákeus történetét. Ezen kívül lehetőség volt arra is, hogy gitáros ifjúsági éneke­ket tanulhassanak, ill. eljátszhassanak. A szellemi feltöltekezés után szabad­idős programok közül lehetett választa­ni: papírhajtogatás, gyertyakészítés, gyöngyfűzés, társasjátékozás, kisebb já­tékok készítése, sportolási lehetőség. Ebéd után szervezett programok biztosí­tottak változatos időtöltést: számháború, akadályverseny, orgonamuzsika hallga­tása az Ótemplomban, sétahajózás a Kö­rösön, bibliai vetélkedő. Volt egy egész napos kirándulás is Cserkeszőlőbe, a fürdőbe. Pénteken este pedig tábortüzet mellett szüleikkel tölthettek el egy kelle­mes estét a gyermekek. Szombaton Erdélyi Zoltán nagy- szénási evangélikus lelkész végezte a záró-istentisztelet szolgálatát. Janurikné Csonka Erika A szívbedalolt reformáció Mintha csak Luther Márton példáját követte volna Sztárai Mihály: verselt, éneket szerzett, zsoltárokat fordított és költött. O írta az első magyar drámát, tudott hegedülni és istentiszteletein előénekelte legújabb szerzeményét, hogy gyülekezete is megtanulhassa azt. Mint tehetséges franciskánus szerzetes jutott el a somogyi Sztára szülötte Páduába, és sokaknak az a véleménye, hogy dallamai szépségét, versei ritmikáját, kiművelt, szép hangját az ott megtapasztalt olaszos zenei könnyedségnek köszönheti. „25 verses műve s egy töredékes, meg egy teljes hitvitázó drá­mája maradt ránk”, állítja Horváth János „A reformáció jegyé­ben” c. munkájában, kimutatva ennek a kiváló embernek a ma­gyar irodalombeli kimagasló szerepét. Mi most hálát adunk a prédikátor Mihálynak reformátori munkájáért. És csodálattal vesszük tudomásul, hogy szinte egész idő alatt a török megszállta területeken tevékenykedett, a mohácsi vész után. „Hét éve elmúlt már, hogy én az Istennek akaratából a török uralma alatt álló Alsó-Baranyában, mint első és egyedüli, Laskó városában mely egy magyar mérföldre esik Eszéktől, az Úr igéjét hirdetni kezdtem s már innen és túl a Dráván, az Úrnak gazdag és már elért gabonájának aratá­sára jött többi atyafiakkal s a Szentlélek segítségével 120 egy­házat alapítottam... Az Úrtól lett e dolog és csodálatos a mi szemeink előtt... ” - így foglalja össze baranyai ténykedését egyik fennmaradt levelében. Sokat nem tudunk Sztárai Mihály származásáról és életéről. Korán lett ferences szerzetes. Nem könnyű élete állomásait kö­vetni, de tudjuk, hogy dolgozott Tolnán, Sárospatakon, Gyu­lán, Pápán nevelőként, udvari lelkészként, esperesként. A re­formáció tanításával valószínűleg Páduából visszatérte után ismerkedhetett meg. Fent idézett levelében már arról ír, hogy az általa alapított 120 gyülekezetben annyira „egy értelem sze­rint hirdettetik és fogadtatik Isten igéje”, hogy azt össze sem lehet hasonlítani más gyülekezetekkel. Ez az „egy értelem” a reformáció üzenetére vonatkozik. Két ízben - egyszer majdnem tíz, másodszor három-négy évig dolgozott a baranyai Laskón (mai horvát neve Lúg), egy­értelműen a lutheri reformáció szellemében. A mohácsi vész után Baranyát kettős csapás sújtotta: a megszálló török hata­lom és a környék papnélkülisége. Nem csoda, ha egyszer „laskói püspöknek" nevezte magát. Később Sopronba hívták magyar lelkésznek, végül Pápán maradt. (Kotta) Laskói működéséből sokmindent megtudunk. Mindenek­előtt azt, hogy nem élvezte senki különösebb védelmét és párt­fogását - csak az isteni kegyelemre támaszkodhatott. Nem le­hetett könnyű dolga a török megszállotta, egykori római katolikus vidéken. Sok volt az ellensége, akik minduntalan éle­tére törtek. Híreink vannak nagy teológiai tudásáról és arról, hogy - pl. török parancsra is - hitviták győztes résztvevője volt. Drámai írása is a reformáció fölfedezett igazságait hirdeti. Sikerei azonban mégsem ezekkel magyarázhatók. Egyik laskói hivatali utódjától tudjuk, hogy még 50-60 év után is em­lékeztek a helyiek Sztárai tisztán csengő hangjára, s hogy ze­néjével valósággal „megigézte” őket. Nem csoda, ha „sereges­tül tódult a nép á közelfekvő városokból és falvakból Laskóra, akár csak valami híres vásárra”. Bizonyára több mint kegyes legenda az az emlék is, hogy Sztárai „csendes nyári estéken, a templom dombjáról, hegedű­je mellett szép hangos szóval, messze hallhatólag” énekelte sa­ját szerzeményű énekeit. Micsoda balzsam lehetett ez a nyo­morúságban, török iga alatt élő híveinek: „Sok ínségünkben hozzád kiál­tunk felséges Úristen / Mert parancsoltad, hogy megkeres­sünk az mi szükségünkben. / Végy ki immáron ez nagy ínségből, ez idegen kézből / Hogy te szent neved magasztal- tassék mi nemzetségünktől ”. Milyen jó, hogy legalább egy énekét ma is énekeljük: „Mely igen jó az Úristent dicsérni”. (Az új erdélyi magyar evangélikus énekeskönyv kettőt közöl tőle.) Az meg külön öröm, hogy ez az ének még az új német énekeskönyvbe is bekerült,- mint a reformáció hazájának kései elismerése Lu­ther magyar követőjének, aki énekeivel lopta be a reformáci­ót honfitársai szívébe. Gémes István (Útitárs, 2002. 5. szám) f OS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Gyógyír a lábfájásra Az unokatestvérem minden reggel lábfájással ébred és láb­fájással fekszik. Elfogadta a naponta visszatérő kellemetlen érzést, hogy zsibbad a lába, és csak papucsban tud az utcán közlekedni. Azt mondja, ilyen az élet, én meg hozzáteszem, az ő élete. Egy 55 éves férfié, akinek nincs életkedve. Aki csalódott a szerelemben és a munkájában, az egészségével pedig nem hajlandó törődni. Egyedül a gyógynövények jó­tékony hatásában hisz, de a Fitotéka túl messze van a házá­tól, ezért azokat sem vásárolja. Egyik vasárnap váratlanul beállítottunk édesanyámmal Jánoshoz - így hívták a magában búslakodó rokont - és nem akartunk hinni a szemünknek. János elhúzta az abla­kon a függönyöket, kezében éppen egy öntözőkannát tar­tott. A legjobban akkor lepődtünk meg, amikor azt mondta az általunk vitt ennivalóra mutatva, hogy köszöni, de már ebédelt. Nem találtunk magyarázatot a történtekre, ezért né­hány nap múlva újra becsengettünk János ajtaján. Ebédidő volt, éppen az asztal mellől kelt föl száját törölgetve. „Gyertek csak, éppen jókor jöttetek, sok új tervünket szeretnénk veletek megosztani.” - mondta. Éppen csak ki­mondta szavait, máris megpillantottunk egy hölgyet, aki az asztal mellett ült. „Szeretném nektek bemutatni Évát, a feleségemet.” - folytatta János, mi pedig egyszerre kérdeztünk vissza: „a feleségedet?” „Igen, ma házasodtunk össze. Éva a világ legkedvesebb teremtménye, ma reggel vásárolt nekem egy kényelmes ci­pőt és időpontot egyeztetett az Ormos Intézettel, ahol meg­vizsgálják a lábam, megkeresik a fájdalom okát, majd ez­után következnek az alternatív módszerekből álló kezelések. Éva azt mondja, hogy nyugodtan rájuk bízhatom magam, mert ö is ott kezelteti magát. Emellett úgy gondol­tuk, hogy a kertbe gyógynövényeket ültetünk, és elképzel­hető az is, hogy beiratkozunk valamilyen tanfolyamra, hogy aztán finom gyógyteákat készíthessünk...” Mi csak ültünk és ámultunk, hallgattuk Jánost, és néztük a csillogó szemű Évát, akik úsztak a boldogságban. Majd csöndesen fölálltunk és elindultunk az ajtó felé, hogy aztán édesanyámmal egymásra pillantva megállapítsuk, hogy igen, a szeretet valóban csodákra képes! Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 é L

Next

/
Thumbnails
Contents