Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-27 / 30. szám
2003. JÚLIUS 27. 9. oldal .......... ......Evangélikus Élet r ___ „A z Ur szeretetével telve a Föld” Unokáimtól kaptam egy cserép virágot. Reggeli csöndességemben a fehér szirmokban gyönyörködöm. Egy Ige jut az eszembe: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja szived kéréseit. ” (Zsolt 37,4) Csak ennyiből állna? Gyönyörködni... ez maga a boldogság. Eszerint a boldogság a szépséggel rokon. A szépség pedig harmónia. Istenem, köszönöm a látó szemet, mely képes befogadni a szépséget. Amerre nézek, dús lombú fák, sokszor épp a legfelső águk leghegyén himbálódzó madárral, fölöttük az ég kékje, fehér felhőfoszlányokkal, a fűben madarak szökdécselnek. Gyönyörű a világ! Isten sze- retete tölti be. ízlelgetem a. gondolatot: a szeretet a maga sokrétűségében egy érintkezési ponton a szépséggel azonos. Csak szeretet- töltetü szív alkothat igazán szépet. Milyen harmónia nyilvánul meg magában az alkotásban is! Szív és agy együttrezdülése mozdítja a kezet, és az ujjak mozdulatainak összhangjából szépség születik. A Teremtő szeretete megannyi szépséggel árasztotta és árasztja el a teremtett világot. Hűs erdők, virágos rétek, vékony erecskék, szélesen hömpölygő folyók, kristálytisztán csordogáló forrásvíz, dübörgő vízesés, fantasztikus alakzaté sziklák, mohával benőtt kövek, a sötét eget végighasító fényesség, a tojásból nemrég kibújt pihés kiscsibe, doromboló cica, piros szemű nyuszi, gőgicsélő kicsi gyermek - s mi mindent lehetne még felsorolni - megannyi szívet gyönyörködtető jelei Isten szeretedének. A sort végiggondolva mosolygós örömmel telik meg a szív. A szeretet ezek szerint örömforrás is! A szeretet szépség, harmónia, öröm. Ezek egyike sem képzelhető el tisztaság nélkül. A szeretet tehát egyenlő a tisztasággal is. Az érzések tisztaságával, önzetlenséggel. És most akaratlanul sötétre fordul a kép. De ne engedjünk neki nagyobb teret a feltétlenül szükségesnél! Merthogy a valósághoz a sötétség is hozzátartozik. Mielőtt ezt is számba vennénk, forduljunk előbb a fény felé. Hiszen a szeretet ezzel is azonos! Tiszta fényű tekintet, számítás nélküli, világos beszéd, egyfajta sugárzás is a szeretet velejárói. Mint ahogy világosságot gyújtunk a sötétben tapogatózónak, hogy el ne botoljon, meg ne üsse magát. Ahol nincs szeretet, ott világosság sincs. Ott nemcsak teret engednek a sötétségnek, de mesterségesen is ködösítenek. Csoda-e, ha a sötétben botorkáló ember belül is elsötétül, ha csúnya gondolatok csúnya szavakat és tetteket szülnek? Mesterséges, idegesítő fények, hangok közt keresi a vágyott harmóniát, lelke megnyugvását, és ezért mesterséges szereket vesz magához. Természetes szépsége a fény nélküliségben lassan lekopik róla, mesterséges eszközök használatára kényszerül. A koromsötétben megtévesztő hangok jutnak el hozzá különféle irányból, tapogatózik, elbotlik, talán végleg elterül, és a többiek ott a sötétben átgázolnak rajta. Az Isten szeretet. A szeretet szépség, öröm, harmónia, tisztaság, fényesség. Isten ellensége mindaz, ami rút, elkeserítő, szennyes, zűrös és sötét. Ebből egyenesen adódik, hogy mi a tennivalója Isten népének. Szépet alkotni. Széppé varázsolni a környezetünket. Szépen beszélni. Adottságainkkal embertársainkat gyönyörködtetni. Felhívni a szépségre a figyelmet. Örömöt szerezni szavunkkal, gesztusainkkal, tetteinkkel. Örülni minden apróságnak. Az öröm képességére megtanítani gyermekeinket. Tisztaságban élni. Tiszta gondolatokkal, tiszta szándékkal, tiszta otthonban, tiszta környezetben. Mindez együtt világosságot teremt fejben, szívben, otthonban, közösségben, a világban ott, ahol élünk. Nincs más eszközünk a sötétség ellen. De ezt az igyekezetünket megáldja a szeretet forrása, Isten. Szépséget alkotni tőle tanulhatunk, valódi örömöt ő tud adni a szívünkbe, amitől aztán tiszta és ragyogó lehet a tekintetünk. S ha így nézünk a körülöttünk lévőkre, a sötétségben veszteglő világra, akkor remélhetjük, hogy ez a világosság másokat is át fog járni. Szántó Vilmosné Egy finn énekkart kísérgettem a megyében. A villányi szoborparkban a szobrok megtekintése után rövid pihenő következett. A vendégek szétszóródtak, letelepedtek a fűben, beszélgettek. Volt közöttük egy szakállas, szép termetű férfi, akit mi magyarok egymás közt csak tengerésznek neveztünk, mert mindig kék-fehér csíkos pólóban járt. Ez a tengerész kifejezetten extrovertált típusnak tűnt, mindig a társaság középpontjában volt, zengő basszus hangján rendszerint ő szórakoztatta a többieket. Itt Villányban azonban elkószált a csoporttól, és a szép tavaszi napsütésben érdeklődéssel nézegette a tájat, a környező fákat, bokrokat. Arra lettem figyelmes, hogy jó öt- venmétemyire tőlem a fűben hasal. Egyik kezével a földre támaszkodik, a másikkal nekem integet és rossz német kiejtéssel ezt kiabálja: „Herr Kappelmeister! Kommen Sie hier!” Kiválóan beszélt angolul, de mivel én csak olaszul tudok, Goethe nyelvét törtük MEGTÖRTÉNT.... A tengerész kerékbe, hogy valahogy megértsük egymást. Ahogy odaértem, intett, hogy guggoljak le. Előtte a fűben apró, az egyforintosnál is kisebb, vöröses-barnás színű virágocskák virítottak. Egy gyomnövény virágai, milliószám van belőle mindenfelé. A tengerész átszellemült arccal nézte őket, és meghatottan mutatta nekem: „Wie schöne sind diese Blümelein!” Igaza volt, nekem még sohasem tűnt fel, hogy milyen gyönyörűek ezek az apró virágok. Aztán az egyiket gyengéden két jókora ujja közé fogta és mély meggyőződéssel magyarázta tovább: „Ein Hauptwerk! Siehe, Herr Kappelmeister, ein Hauptwerk!” Odahajoltam, hogy közelebbről is lássam a remekművet. Valóban csodálatos volt: szépen ívelt szirmai, kecses vonalú, parányi porzói kifinomult „müvészízlésről” tanúskodtak. A tengerész csillogó szemekkel, ünnepélyes hangon vonta le a végső következtetést: „Sehr schöne sind diese Blümelein! Ja! Aber wie schön ist der Künstler, dort, oben!” Es a marcona, szakállas férfi sokáig, szótlanul nézett a magasba. Nem a ragyogó kék égen úszó apró bárányfelhőket nézte. Szemei bizonyára a Nagy Művészt látták, aki túláradó szeretetében az egész világot telehintette a maga tökéletes, isteni szépségével. Olyan bőkezűen, hogy lám, még ezekre a parányi gyomnövényekre is milyen gazdagon jutott!... Csendesen távoztam, mert nem akartam áhítatában zavarni. Hagytam, hadd gyönyörködjék még sokáig Teremtőjének szépségében ez az északról jött, modem Assisi Szent Ferenc. Dobos László (Dunántúli Napló - Pécs) Van egy álmom... Boldogult ifjú koromban még hittem az olyan pacifista mesékben, hogy a háborúk kimenetelét el lehetne dönteni az országok vezetőinek boksz-mérkőzésével, vagy sakkpartijával. A szorítóban, vagy az asztal két oldalán egy-egy hermelinpalástba burkolózott szakállas öregapó állna-ülne egymással szemben koronával a fején, míg a nézőtéren a két szurkolótábor lelkesen biztatná saját vezetőjét. „Nép a népre többé kardot nem emel” - s beteljesednék nem csupán Ézsaiás próféta gyönyörű látomása, hanem megannyi millió emberszív leghőbb vágya is. Ki akar itt katona lenni? Ki akar egy másikra, egy ismeretlenre fegyvert fogni? Ki akar a másik életére tömi értelmetlenül, parancsra, csupán a „nagyok” esztelen hóbortja miatt? Ki akar öldökölni? Ki akar pusztulást? Ki akar itt csonka, kormos hullákat, üszkös romokat, árván maradt, síró csecsemőket és megerőszakolt özvegyeket? Ki akar itt lángba borult világot, puskapor- és égett hússzagot? Ki akar rendetlenséget és felfordulást? Ki akar viszályt és zűrzavart? Hogy ki? Hát sajnos bizony sokan. Legalábbis többen annál, hogy azt mondhassuk, aggodalomra semmi ok. Bárcsak látnám már azt a két öreg her- melinpalástos királyt, amint a józanész minden parancsának ellentmondva, konokul és kérlelhetetlenül kiadják a vezényszót: „Előre fiaim!” Akkor legalább volna kire fogni ezt az egészet. Csakhogy a hermelinpalástos, szűk látókörű, öntelt, szívtelen, hatalommániás öregurak sehol nincsenek. Mindenfelé fiatal, életerős és céltudatos önkénteseket látok. Ok nem várnak parancsra. Őket nem kell uszítani. Mennek maguktól. Ott vannak a futballpályák lelátóin és a bevásárlóközpontokban, a repülőtereken és irodaházakban. De ott vannak a templompadokban és a parlamentben is. Ott vannak az iskolákban, és ott vannak a képernyőn. Ott vannak titkos megbeszéléseken, ahol robbantásokat készítenek elő, fenyegető leveleket írnak és ultimátumokat intéznek. Többségükben bunkók, akik értelmükkel csak a baseball-ütőig, meg a gyújtóbombáig jutnak. Vannak azonban köztük olyanok is, akik tanultak, intelligensek, több nyelven beszélnek. Értenek a számítógéphez és a helikoptervezetéshez. Rutinosan kezelik a mérgeket és a páncélöklöt. Ismerik a nemzetközi jogot és figyelemmel kísérik - ha nem ők irányítják - a világgazdaság mozgásait. Jól áll nekik a nyakkendő. Konszolidáltak és finomak. Tetszenek a nőknek, és a koronájuktól megfosztott öreg királyok utolsó szavaikkal is nekik kívánnak jószerencsét. Mi meg itt maradtunk ebben a világban, hermelinpalástos, szidható szenilis öreg királyok nélkül, és nincs kinek azt mondanunk: „Tudjátok mit? Sakkozzátok le!” Mert ha az új világ önjelölt urai háborúzni akarnak, már nem is minket soroznak be. Attól a lehetőségtől is megfosztottak minket, hogy legalább elégessük a katonakönyvünket, mint a „Hair” hippi hősei. Van elég katona - nem kellünk már. És tudnak ők elég nagy kalamajkát csinálni anélkül, hogy bárki kérné rá őket. Sőt, ha véletlenül a szakállas öreg királyok felébrednének csipkerózsika álmukból, és egy szentimentális pillanatukban azt az utasítást adnák mindenkinek: „Szeressétek egymást! Ne háborúzzatok!” - akkor ezek az életerős és tehetséges ifjak egyszerre mondanák: „Azt már ugyan nem! Mi robbantásra, intrikára, verekedésre születtünk!” Nekem meg van egy álmom. Kissé még zavaros és kiforratlan, de valami olyasmiről szól, hogy hermelinpalástos öregurak püfölik egymást a szorítóban baseballütővel, miközben izomagyú zombik sakkoznak egy asztal körül, a nyelveket beszélő nyakkendős ifjak pedig próbálnak szót érteni velük. De nem is ez a lényeg. A legszebb az egészben, hogy nekem ebben soha többé nem kell részt vennem. Sőt, végignéznem sem kell. Bartha István Töltse a reformáció hetét Fizessen elő az Evangélikus Életre legalább fél éves időtartamra, és részt vehet azon a sorsoláson, amelynek nyertese (+1 fő) a reformáció városában, Wittenbergben tölthet egy hetet 2003. október 27. és november 1. között! És ha Ön már előfizetője lapunknak? Akkor is van esélye a nyereményre! Csupán egy új előfizetőt kell találnia, aki az alábbi szelvényen feltünteti, hogy az Ön ajánlására rendeli meg az Evangélikus Életet. Ha ajánlóként az Ön neve szerepel a nyertes előfizetési szelvényen, akkor a reformáció hetében Ön is (+1 fő) a Luther Kiadó vendége lehet Wittenbergben. Hol szegezte ki Luther Márton 1517. október 31-én 95 tételét? • Melyik egyetem katedráján tartotta előadásait? • Melyik templomban prédikált rendszeresen? • Hol temették el? Most mindezt személyesen is megnézheti, és részt vehet a wittenbergi vártemplomban az október 31-i, reformációi istentiszteleten. A nyereményjátékon a hetilapunkra 2003. június 27. és 2003. szeptember 15. között -<■ legalább fél évre - előfizetők, illetve ajánlóik vehetnek részt. A részletekre lapunkban még visszatérünk, a nyerteseket levélben értesítjük. Sorsolás: 2003. szeptember 30-án. A nyereményjátékon a Luther Kiadó munkatársai és közvetlen hozzátartozóik nem vehetnek részt. Fizessen (vagy fizettessen) elő az f Evangélikus Életre! Az alábbi előfizetési szelvényt Ön is kitöltheti, ha eddig a gyülekezeti iratterjesztésben vásárolta meg lapunkat, és a jövőben inkább előfizetne rá. Ha Ön már előfizetőnk, vagy nem kíván élni az előfizetéssel, kérjük, adja oda a szelvényt rokonának, barátjának, ismerősének, bárkinek, akiről úgy gondolja, hogy érdeklődhet lapunk iránt. Az előfizetési szelvényt - postai borítékban - a következő címre kérjük beküldeni: Evangélikus Élet Kiadóhivatala - 1085 Budapest, Üllői út 24. X Előfizetési szelvény Alulírott megrendelem az Evangélikus Élet című hetilapot ___példányban. Az előfizetési díjat, O 1 évre 7020 Ft-ot, Q fél évre 3510 Ft-ot, Q negyedévre 1755 Ft-ot a címemre küldött postai befizetési csekken kiegyenlítem. Név:______________________________!______________________________ Cím :_ Tel.:. AZ EVANGÉLIKUS ELET ELOFIZETESET AJÁNLOTTA: Név:_ Cím:- Kelt:. Az előfizető saját kezű aláírása 4 t
