Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-27 / 30. szám
2. oldal 2003. JÚLIUS 27. Evangélikus Élet ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP Ölelés és áldás Mk 10,13-16 Túl sok a „véletlen”... A tudósok egyik izgalmas kérdése: van- e élet más égitesteken is? Vannak-e ott is olyan körülmények, amelyek lehetővé teszik emberi élet kialakulását? Más szóval: lakhatók-e más égitestek? A modem technika lehetővé tette, hogy naprendszerünk bolygóit jobban megismerjük. (Űrszondák, űrhajók). Kiderült, hogy a Föld különleges helyet foglal el naprendszerünkben. Egyedül itt vannak meg azok a feltételek, amelyek lakhatóvá teszik bolygónkat. Nézzünk egy pár részletet. Földünk távolsága a Naptól - 8 millió kilométer - pontosan akkora, hogy a Nap fényt, meleget és energiát ad, de a távolság miatt nincs olyan hőség, amely elpusztítaná az életet. (A Vénuszon pl. 500 Celziusz fok meleg van!) Fontos a Hold szerepe is. 374 ezer kilométerre van tőlünk. Ez gravitációs hatása miatt éppen ideális távolság. Ez szabályozza a vizek apály-dagály mozgását. Ha itt valami változás lenne, a dagály naponta háromszor is elöntené a Földet, ami katasztrófát jelentene. Vajon mindez „véletlen”? Sajátos helyzetünk hozza létre az évszakok változását. Ez a Föld, ill. a Hold keringésétől függ. Emiatt van, hogy a hőmérséklet mind a négy évszakba kedvező. Az élet egy másik alapfeltétele a víz (folyadékként, felhő vagy jég formájában). Víz jelenleg (mostani tudásunk szerint) egyik bolygón sincs, csak a Földön. Csupán néhány dolgot soroltunk fel a „véletlenek” közül, amelyek Földünket láthatóvá teszik. De ez a „véletlen” túl sok ahhoz, hogy „véletlennek” mondhassuk. Ki van a „véletlenek” mögött? Bibliánk első mondata világosan felel erre: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet ”, A teremtett világ Isten végtelen bölcsességét, hatalmát és szeretetét hirdeti. „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat" (Zsolt 19,2). De nemcsak a teremtés tényét kell meglátni, hanem azt is, hogy Isten a mi szerető mennyei Atyánk. Pál apostol a Római levélben szól arról, hogy sokan bár látták Isten müveiben, a természetben az Ő hatalmát, mégsem imádják Őt Isten gyanánt (Rm 1,18-21). Sokan próbálják még azt is állítani, hogy minden „magától” lett. Itt jelentkezik az ember romlott gondolkozása, ahogyan tagadni próbálja a nyilvánvaló igazságot. Mi ennek az oka? A Zsidókhoz írt levél 11,3-ban ezt olvassuk: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett. ” Itt láthatjuk, hogy a hit nem más, mint egy személyes döntés. E személyes döntés után a már hívő ember bátran foglalkozhat csillagászattal, biológiával, a Föld keletkezésével, mindez csak megerősíti a hitét és a Biblia üzenetét. A Kísértő próbálja a hitet és tudást szembeállítani. De mi ne dőljünk be ennek! Hit által minden nagy harmóniában áll előttünk. És vallhatjuk a zsoltáríróval: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?" (Zsolt 8,4—5). Gáncs Aladár Van környezetbarát mosópor, emberbarát környezet, természetbarát egyesület. Ezek a szóösszetételek is jelzik, hányféle megbékélésre, összebékítésre van szükség ahhoz, hogy életünk élhető legyen. De vajon ismerjük-e a gyermekbarát gyülekezeti közösséget? A túlságosan is felnőttekre szabott „egyháziasságunkban” Jézus önvizsgálatra kényszerít. Elevenen él emlékezetemben az a beszélgetés, amit családosokkal folytattunk az istentiszteleten való részvétel problémáiról. Egy édesanya így fogalmazott: „Nem azért cipelem a gyerekeimet magammal, mert illik, mert jókor el kell kezdeni a szoktatást, hanem elsősorban azért, mert túlságosan kevésnek és kicsinek érzem magam a nevelésükhöz. Szeretném, ha a gyülekezet is magáénak tekintené őket, és a felelősség áldott terhét is vállalná értük.” Milyen erős bástyái vannak közöttünk a nagyok számára méretezett kegyességnek! Az egyik, az „illik” külsősége. Illik viselkedni, tudni illik csendben lenni, illik senkit sem zavarni, illik áhítatosan figyelni. Csak olykor azt feledjük el, hogy gyermekeink köztünk és tőlünk tanulnak illemet. Másik bástyánk az önvédelem. Úgy gondoljuk, hogy a szent ügyeket, a szent kereteket óvnunk kell a méltatlanságoktól. Válaszfalat emel közénk egymás minősítése is. Kit-kit aszerint mérünk, hogy mennyit teljesít. Ha valaki még vagy már nem tud teljesíteni, ér-e valamit a szemünkben? Pedig Isten a teljesítményektől független kegyelem Istene. Mindig ad és befogad. A szinte őrző-védő szolgálatot teljesítő tanítványok, a „nagyok” csak önmagukra, saját lelki igényeikre figyelnek. Mindig is felháborodnak a feltételek nélküli nyitottságon. Vajon1,nem vagyunk-e „biztonsági őrök”, ahelyett, hogy igazi tanítványok lennénk? Márpedig Jézus ölelése a szeretetteljes befogadás kifejezése, őszinte felháborodása tegye kényelmetlenné számunkra szükkeblüségünket! Isten országának új értékrendjében a felnőtthöz képest a kicsi, a gyermek lesz mércévé a nagyok számára. Nem gyermekkultuszra, az ártatlanság és tisztaság romantikájára gondolok. Gyermek az, aki n»jg nem tudja magát fenntartani, és rászórni mások gondoskodására. A gyermek mindent a nagyoktól vár. Isten országát az fogadja gyermekként, aki kicsiségének tudatában, rászorultként áll Isten színe előtt. A gyermek minden félelem, fájdalom, szükség, ijedtség elől gondolkodás nélkül, ösztönösen füt szülei védelmező ölelésébe - mert kicsi. Hogyne vágynék ugyanezt a biztonságot gyermekeik számára azok a gyermeki lelkű felnőttek, akik Isten szeretetében otthonra leltek. Minden bizonnyal Jézus kicsik és nagyok között különbséget nem tevő szeretete alapozta meg, hívta életre a gyermekkeresztség gyakorlatát. Amikor Jézus ráteszi kezét a gyermekekre, Isten országának erőterébe vonja őket szeretetének érintésével. Jézus szeretete bennünk is falakat képes ledönteni, hogy ne legyünk mások hűvös elutasítói, sőt áradjon belőlünk annak öröme, hogy gyermeknek lenni jó. Jézus a kicsinyeket nemcsak magához engedi, nemcsak nem védi magát tőlük, de - magához emelve - egyenesen az üdvösség részesévé teszi őket. Vajon nem botorkálnak-e úgy közöttünk a kicsinyek, mint Lóci a széklábak között Szabó Lőrinc versében? És senkinek nem jut eszébe, hogy fölemelje, hordozza őket? Vajon adatik-e a mi közösségeinkben „Isten országa élmény” a betérőknek? „Jézushoz menni” és „Isten országát befogadni” - végső soron ugyanazt jelenti. De számunkra végtelenül fontos, hogy Isten országa Jézus személyéhez van kötve. Nem a gyülekezet rendje, nem a szokások, nem a kegyesség külsőségei, hanem Isten személyes szeretete, megtartó barátsága, a kegyelem erejének megtapasztalása ajándékozza a befoga- dottság, az otthoniét örömét. S mekkora kegyelem, ha gyülekezeti életünk - velünk együtt - hordozója, közvetítője lehet Isten áldásának. Túrmezei Erzsébet egyik műfordításában így kap hangot egy idős, felnőtt ember boldog meggyőződése: „vár egy olyan ország, ahol senki sem lesz öreg”. Jézus azért hív magához minket, hogy a szüntelen gyermekiét biztonságában éljünk. Szabad vágynunk, kémünk, hogy földi közösségeink is tükrei legyenek annak az országnak, ahol senki sem öreg. Dr. Cserhátiné Szabó Izabella IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Kérünk, ne engedj felnőnünk abból a gyermekségből, amely a te országod ajándéka! Köszönjük, hogy nálad lehetünk otthon, és ismerhetjük befogadó irgalmad megtartó erejét. Kérünk, tégy érzékennyé, nyitottá minket kicsinyeid iránt. Ne legyünk gátjai szeretetednek. Ne engedd, hogy csak saját védelmünkre formáljuk közösségeinket. Hadd lehessen a te országod a mi gyülekezetünk is. Ámen. Oratio OECUMENICA Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. Mindenható Istenünk! A keresztség szentségéért adunk hálát ezen a vasárnapon. Köszönjük azokat, akik így hordozták értünk a felelősséget Isten előtt születésünk után, és ezzel az elkötelezéssel indították a nevelésünket. Köszönjük, hogy így is neveltek. Nemcsak egy állomás volt a keresztelés alkalma a család életében, hanem az úton levők szentsége, egy életre szóló ajándék. Külön köszönjük, Urunk, azokat a lelkészeket, akik a keresztség szentségében részesítettek, akik odafigyeltek arra az ígéretre, amit az evangélikus egyház nevében tettek. Komolyan vették azt, hogy az evangélikus egyház részéről járó kötelességüknek eleget tegyenek - ott, ahol csak egy hittanos volt, ott is, ahol nagy létszámú csoportban sem engedték elkallódni az egyet, és utána mentek a veszendőknek, figyelmeztették a feledékenyeket, szorgalmazták az egyházhoz való tartozás komolyságát. Köszönjük keresztszüleinket. Add, hogy megtanuljuk a keresztszülőség vállalásakor, hogy a keresztségben kegyelmi ajándékról van szó. Az üdvösség és a hitvallás a keresztség értéke és tartalma. így leszünk Isten gyermekeivé és egyházunk tagjaivá. Erősítsd bennünk a hozzád és az egymáshoz tartozás érzését. így értsük és értelmezzük, hogy a választott nép tagjai vagyunk. Ajándékozz meg figyelemmel, hogy vigyázni tudjunk egyházunkra, gyülekezetünkre. Szabadíts fel bűneink terhétől, hogy ne legyünk rossz beidegződéseink rabjai, hanem éljünk abban a szabadságban, amit a bűnbocsánatban kapunk Jézus Krisztus által. Add, hogy úgy éljünk az élet és az élők szolgálatában, mint felebarátok, családtagok, állampolgárok és egymásnak szerető testvérei az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. SAROK 3 £ 5 6 3 h •• Ördögöknek ellenségei - szimbólumok a templomban Az esztergomi Vármúzeum gyűjteményében van egy vörösmárvány kődarab. A török idők alatt elpusztult hajdani fényes esztergomi székesegyház díszes berendezésének szerény hírmondója. A ma már töredékes kőlap 1200 körül készült, a középkori székesegyház püspöki trónusának lehetett az egyik oldala. Funkciójához illően gazdagon díszített, ritka és nemes kő- berakásos technikájú díszítéssel. Az ábrázoláson egy fa látható, melynek törzsére egy szőlővessző csavarodik rá. A szőlővessző indái között egy szőlőmunkás áll, jobb kezében késsel éppen egy indát metsz le a szőlőtőről. Régi fényképeken alatta még egy nyi- lazó alak is feltűnik, ez a rész mára már kitöredezett a kőből. A püspöki trónus liturgikus funkciójú berendezési tárgy, a rajta látható ábrázolás azonban nem bibliai történet, vagy valamely szent legendájának egy jelenete. A szőlőmunkás alakja ugyanakkor több újszövetségi helyet is megidézhet. Gondolhatunk a szőlőmunkásokról szóló példázatra Máté evangéliumából (Mt 20,1-16), vagy az első három evangéliumban egyaránt szereplő, a szenvedéstörténetre utaló krisztusi példázatra a gonosz szőlőmü- vesekről (Mt 21,33-46 és a párhuzamos helyek). Természetesen nem a szőlőskert gazdájának fiát megölő gonosz szőlőművesek egyikét kell látnunk benne, hanem egyet azok közül, akikről a példázat hallgatói beszélnek: ,,...(a szőlő ura) a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében” (Mt 21,41). Leginkább azonban Jézus példázatátjuttathatja eszünkbe az igazi szőlőtőről, ahogy azt János evangéliolvassuk (Jn 15,1-8). „Én vagyok az igazi szőlő tő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen ” (Jn 15,1-2). Az Isten népének javára munkálkodó főpásztor székére ugyanakkor abban az ószövetségi értelemben is illő ez az ábrázolás, ahol a szőlő Isten népének jelképe, mint pélTrónszéktámla töredéke Esztergomból. Archív fotó (Forrás: Gerevich Tibor - Magyarország románkori emlékei Bp. 1938., 193. tábla) d á u 1 Ézsaiásnál: „A Seregek Urának szőlője: Izraelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai" (Ézs 5,7). A templomokban található szimbólumok tökéletes példája ez a középkori műalkotás. Ilyen a jó szimbólum: a képi ábrázolás feloldása nem teljesen egyértelmű, több jelentése is lehetséges. Ezek az asszociációk azonban nem parttalanok, jól körülhatárolható területre vonatkoznak; miként a felsorolt bibliai helyek is kapcsolódnak egymáshoz, értelmezik egymást, szinte beszélgetnek egymással. És ez így van jól, hiszen földi képek, jelek utalnak egy nem földi világra, mely szemmel nem látható, értelemmel fel nem fogható: Isten világára. Ez nem a közlekedési táblák jelrendszere, ahol egy képnek szigorúan csakis egy jelentése lehet: ha álló rombusz, és sárga, akkor nem kell jobbra néznem minden keresztutcánál, hiszen főútvonalon hajtok. Templomi szimbólumainknak arra kell serkenteniük minket, hogy gondolkodjunk, keressük jelentésüket. Éppígy akkor szépek szimbólumaink, ha megjelenésükben nem tolakodnak. A padok faragott végein feltűnő pálmalevelek, oltáraink díszítésében megjelenő szőlőfurtök és búzakalászok nem feltűnőek, de a rájuk felfigyelő hívő számára beszélnek Isten tetteiről. Egyszerű berendezési tárgyaink - padok, csillárok - hirdethetik így az evangélium üzenetét. A szimbólum görög eredetű szó: a sym-bállein-bői az összevetést, kapcsolódást jelenti. Az észlelhető kapcsolódik itt össze a nem-észlelhetővel, az egészen más világból valóval. Az ösz- szevetés ellentéte pedig a szétszórás: dia-bállein. A mindent összekeverő, szertehányó, a diábolos az ördög neve. Az Isten világában uralkodó, mindent átfogó rendnek kifejezői a szimbólumok. Halljuk meg üzenetüket! Gálos Miklós Hiszek Jézus Krisztusban...- Gyermekek nyári tábora a Somló lábánál IX. Nyári ifjúsági csendeshét Somlószőlős, augusztus 3-tól 10-ig. E gyülekezeti rendezvény immár hagyományosan hívogatja az érdeklődő és kereső Somló-kömyéki gyermekeket és fiatalokat. A tábor a MOBOLITÁS Közép-dunántúli Regionális Ifjúsági és Szolgáltató Iroda támogatásával valósul meg. % A I
