Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-20 / 29. szám
2003. JÚLIUS 20. 7. oldal Evangélikus Élet Hídépítés Európában- 1958 óta létezik az Európai Egyház és Iskola Munkaközösség elnevezésű szervezet, amelynek idei nagygyűlésére most először egy kelet-európai országban, hazánkban került sor. A szervezet magába foglalja a vallástanárok, hitoktatók, valláspedagógusok közösségét. Elsősorban azok vannak jelen, akik ezért a képzésért a felsőfokú intézményekben felelősek. A konferenciára 20 európai országból 70 képviselő érkezett.- Mely egyháziak)hoz köthető ez a szakmai testület, és miért épp egy kis ország evangélikus teológiájára esett a választásuk?- Elsősorban a protestáns egyházakhoz kapcsolható: evangélikus, református és anglikán résztvevők vannak többségben. A vallásoktatás európai hagyománya, hogy a hitoktatás terén rendkívül fejlettek az északi országok. Hollandia, Svédország, Norvégia, Dánia és Nagy- Britannia ezért jelentős létszámmal képviseltette magát, valamint Finnországból érkeztek még . sokan. Jellemzően két-három fő jött egy-egy országból, de ahol erősebb a valláspedagógiai hagyomány, onnan többen. A szervezet munkája elsősorban az iskolai vallásoktatást veszi célba, nem pedig a gyülekezeti- katechetikai vonalat. Mi 10 éve dolgozunk velük együtt, én magam a szervezet vezetőségének is tagja vagyok. Többször gondoltak már arra, hogy Magyarországra jöjjenek, ám csak mostanra sikerült megteremteni azokat a feltételeket, amelyekkel egyetemünk otthont adhat ennek az ötnapos konferenciának. A csoportmunka és a plenáris ülések helyszíne, a szimultán tolmácsolás, a számítógépes rendszer, minden, ami ma már elengedhetetlenül szükséges egy ilyen konferenciához, mostanra állt rendelkezésre. Nagy lelkesedéssel jöttek a résztvevők. Több mint egy éve, amikor a főtémát kijelöltük, még nem gondolhatta senki, hogy éppen ezen a napon lesz hazákban hídavatás, és ennyire aktuális lesz ez a szimbólum... A tanácskozás fókuszában a „hídépítés Európában” áll. Az egyik kedves résztvevő az első nap végigjárta Budapestet, lefényképezte a hidakat, és meglepetés gyanánt kivetítette az esti nyitó alkalmon a szebbnél szebb felvételeket.- Hídépítésről sokaknak az EU-hoz csatlakozó és a jóval fejlettebb nyugati országok távolsága, közeledési vágya juthat eszébe. Hogyan csapódik ez le a vallásoktatásban? Egyáltalán, téma-e ez egy hittanórán, hogy konferenciát is rendeznek ilyen főcímmel?- Kelet-nyugat kérdése a fő témánk, méghozzá három nagy területen. Az első a politikai kérdés - hiszen oktatásról- nevelésről van szó -, nevezetesen, hogy mit jelent az Európai Unió bővítése, és hogy ez miként jelentkezik a vallásoktatás rendszerén keresztül. A második terület, ami előkerült, a különböző felekezetek és vallások viszonya. Magyar részről egyébként egy fő előadás hangzott el: Tomka Miklós vallásszociológus professzoré. Tomka professzor arról tárt elénk felmérési eredményeket, mutatókat, hogy milyen a vallási tolerancia a nevelés összefüggésében és a társadalmon belül. Nagyon érdekes vita alakult ICCS-konferencia a hittudományi egyetemen A világi lapok a fővárosi híddemonstrációkról és a (többször is) felavatott új, szekszárdi Duna-híd ünnepéről tudósítottak azon a nyári hétvégén, amelyen hittudományi egyetemünkön éppen a hídépítés (igaz, tudományos, lelki-szellemi értelemben vett) fontosságáról tanácskozott 20 európai ország képviselője - valamennyien hittantanárok, valláspedagógusok. Az Intereuropean Commission on Church and School (ICCS) július 2. és 6. között tartotta háromévenként esedékes nemzetközi konferenciáját - a volt szocialista országok közül elsőként hazánkban. Jelképes és gyakorlati jelentősége is van ennek a megtiszteltetésnek, kevesebb mint egy évvel az unióhoz való csatlakozás előtt. Dr. Szabó Lajos rektorral, az ICCS vezetőségi tagjával először a szervezet működéséről, a külföldi és hazai hitoktatás különbségeiről beszélgettünk, majd, közel a konferencia zárásához, összegzésre is felkértük. ki az előadása után. Igen hamar kiderült, hogy talán ezen a ponton a legnagyobb a lemaradása a csatlakozni kívánó országoknak a valláspedagógia és a hitoktatás terén. Mi csak a konfesszionális, azaz a felekezeti hitoktatás kereteiben szeretünk gondolkodni, ha azonban a közoktatás területére szeretnénk kilépni a hitoktatással, akkor tudomásul kell vennünk: ez csak akkor lehetséges, ha a felekezetek megtalálják a közös hangot és az együttműködés útját. A volt keleteurópai országokban nyitni kell - a külső fejlesztések terén is, az oktatói oldalon is, de a tananyag vonatkozásában is. Különösen fontos a fölvállalt életkérdések helye a hitoktatásban. A valóságos életkérdések hiánya a valláspedagógia legnagyobb problémája ma a mi térségünkben. Többször előkerült a vallások egymáshoz való viszonyának kérdése az oktatásnevelés terén, főként a szeptember 11-e utáni összefiiggésben. Abban mindenki egyetértett, hogy nagy felelősség ma a világvallások tanítása és az egymás megbecsülésére való nevelés e téren is. Ez már a főtéma harmadik ösz- szefüggését jelentette, a konkrét tanítási területet.- Hogyan viszonyulnak hozzánk, magyarokhoz a külföldi résztvevők? Kapott-e már visszajelzést tőlük?-Nagyon kíváncsiak Magyarországra, többségük most először járt nálunk! Nem sokat tudnak rólunk, sőt mondhatnám, inkább nagyon keveset... A tegnapi nap kellemes élménye volt egy dunakanyari kirándulás. Visegrádra is kimentünk, itt a politikai aktualitások is szóba kerültek, hazafelé pedig megálltunk Szentendrén, ahol az ortodox tradíciójeleit láthatták a vendégek, Bottá Dénes felvételei a vallások egymás mellett élését. Kölcsönös öröm, hogy most kiszélesedett egy kapcsolat, amelynek pozitív eredményeit várjuk a jövőben.- Gyakorlati téren hogyan folytatódik a munka a két szakmai-ünnepi ülés közötti időszakban?- Folyamatos együttműködés van a tagországok között. Általában három idén ötnapos volt - az ünnep, ahol minden küldött jelen van, és a következő hároméves irányvonalat határozzák meg, amin azután a munkacsoportok három éven keresztül dolgoznak, s a következő ülésen beszámolnak eredményeikről. Legutóbb, 2000-ben Trondheimben (Norvégia) volt konferenciánk, ahol az eltérő szociális és vallási helyzet találkozása volt a téma a plurális európai társadalom keretén belül - mindez természetesen a vallás- oktatás szemszögéből nézve. A szervezetnek publikációi vannak, és nagyon jó a kölcsönös cserék lehetősége: előadók, munkacsoportok eszmecseréje stb.- Milyennek látja a magyar, az evangélikus vallástanárok szakmai színvonalát az ICCS-en belül? Melyek azok a fő gócpontok, amelyeken változtatni kellene?- Magyar delegáció is részt vett a konferencián: mind református, mind evangélikus részről, főleg fiatalok. Az ő folkészültségük, úgy látom, nem rosz- szabb, mint a partnerországok hittantanáraié. Ami viszont probléma, hogy nagyon nehezen tudunk nyitni egy tágabb ölelésű, nemcsak a gyülekezeti-egyházi életnek megnyerni akaró irányba, nem tudunk eléggé az ismeretátadás korrektségére törekedni. Mire gondolok? Hosz- szabb távú stratégiára, tervekre volna szükségünk. Előrelátásra és fölkészülésre. Olyan iskolai hitoktatásról szóló stratégiára, ahol nagyon fontos, hogy minél szélesebb rétegek számára váljanak elérhetővé az egyházi-vallási ismeretek. A cél ebben az összefüggésben első renden nem az, hogy „valakit megnyerjek”, hanem hogy ismereteket adjak át. A gyülekezeti élet, az ifjúsági és gyermekmunka hordozza az egyházi célokat. Nem rendelkezünk ilyen stratégiával. Amíg ez nincs, addig elképzelhetetlen, hogy szélesebb körbe ki tudjunk lépni a hitoktatással. Amit én még gondnak látok, hogy a hazai hitoktatók kicsit idegenkednek a más felekezetek és a világvallások tanításának kérdéseitől - persze tisztelet a kivételnek. További fontos tényező, hogy a társadalom és az egyéni élet krízisszituációit nagyon komolyan be kell építeni a tananyagba. Szükséges lenne továbbá jobb kapcsolatot kiépíteni a hittantanárok és a többi pedagógus között. Erre igen jó példákat kaptunk Svédországból. De láttunk sok más érdekes kezdeményezést is, például „A Biblia aktuálisan” programot Németországból, ahol a Szentírást különféle akciókkal próbálják közelebb hozni a társadalom széles rétegeihez, játékos megközelítéssel. Jobban be kellene építeni a metodikánkba az Internetet, a legfejlettebb technikát. Egy eszközzel, egy irányba - ez ma már nem megy... Valamint sokkal intenzívebb ökumenikus kapcsolat szükséges a hitoktatás és a hittantanár helyzetének javításához, hiszen egy felekezet sem tudja önmagában megoldani az előbb említett problémákat.- És „ők” vajon mit tanulhatnak tőlünk?- A nyugatiak a magyar hitoktatásban érzékeltek egy lelkes evangéliumi ízt, egy meleg, meghitt hangulatot, és tetszett nekik az a családias légkör, ami sok helyen uralkodik a hittanórán. Az evangélium melegsége, fénye, az egyház baráti, bátorító közelsége az, ami nekik nagyon megragadó volt. Náluk túlzottan tantárggyá vált a hittan, nálunk pedig nem vált eléggé azzá... Egy középút szükséges.- Összegzésként, mint házigazda, elégedett-e?- A munkatársi gárda segítségének hála, jól ment minden. A visszajelzések szerint jól érezték magukat a vendégek. Egy ilyen kis egyetem, mint a miénk, meg tudott birkózni a feladattal, hogy egy ilyen nagy, nemzetközi konferenciát lebonyolítson - ez nagy szó, nekem személyesen is nagy örömöt jelent. Intézményünk két legutóbbi pályázatának sikere is kellett ehhez: informatikai fejlesztés után vagyunk, multimédiás eszközeinkkel azt a színvonalat nyújthattuk, amelyhez a nyugati országok képviselői hozzá vannak szokva. Végül módom nyílt hosszabban beszélgetni az ICCS elnökével, Hans Spinder úrral Hollandiából, aki ezen az ülésen köszönt le elnöki tisztéből. Szavai szerint nem az a szervezet fő célja, hogy vaskos jelentésekét újon, átnyújtsa a megoldást, hanem hogy platformot biztosítson az Európában élő, de nagyon sokszínű, eltérő kultúrájú, hagyományú országok vallástanárainak a találkozásra, az eszmecserére, az egymástól való tanulás páratlan lehetőségére. Egymás tapasztalataitól gazdagabbak leszünk. Rámutatott, hogy „szeptember 11-e árnyékában” él Európa is, és ezt a hitoktatóknak is tudatosítaniuk kell, amikor a toleranciáról és más vallásokról tanítanak. Kőháti Dorottya Egyhózi hírek külföldről-csak erős idegzetűeknek Kétkedő lelkészek Nagy vihart kavart néhány hónapja Svédországban, hogy Karl Gustav Hammar érsek kijelentette, hogy szerinte nem szükséges hinni a szeplőtlen fogantatást ahhoz, hogy valaki teljes szivvel vallja Krisztust megváltójának. Egyesek azzal vádolták, hogy a keresztény hit egyik alapvető tételét tagadja. Az érsek erre azt kérdezte: Vajon nem egyfajta tagadás az, ha a több mint 1500 évvel ezelőtt megfogalmazott hittételeket ma ugyanolyan formában akarjuk elfogadtatni? Ilyen hosszú idő alatt változott szavaink tartalma, új szimbólumok jöttek létre, régiek tűntek el. Nem a hit lényegének a tagadása-e, ha ma valaki csak a régi dolgokat ismétli? Minden komák a maga módján kell gondolkodnia a hitről. * Dániában néhány hete Thorkild Grosböll lelkész adott ki egy könyvet, melyben bevallja, hogy nem hisz egy teremtő Istenben, aki a világ eseményeit igazgatja. Az egyházi miniszter ezt megengedhetetlennek tartotta és felmentette a lelkészt állásából mindaddig, míg egy személyes beszélgetés során nem válaszol a kérdésre: hisz- e Istenben vagy sem. A vita során sokan úgy vélekedtek, hogy a kérdés nem olyan egyszerű, hogy csak igennel vagy nemmel meg lehetne válaszolni. Például minden szülő szembesül egyszer a kérdéssel: apa, te hiszel Istenben? A cikkíró szerint az őszinte válasz a mai dán valóság alapján az, hogy nem tudom. És miért ne tükrözhetné egy lelkész magatartása hívei többségének felfogását? Tudni kell, hogy Dánia lakosságának 85%-a igényli a népegyház szolgálatát keresztelő és temetés alkalmával, de csak 5-6% jár templomba. Sz. A. Homoszexuális püspököt választottak az amerikai anglikánok A amerikai protestáns episzkopális egyház New Hampshire állambeli Egyházmegyéje homoszexuális püspököt választott. Canon Robinson 16 éven át szolgált segédpüspökként, és nagy népszerűségre tett szert. Megválasztását a gyűlésen felállva ünnepelték. Robinson örömében átölelte két felnőtt lányát, valamint (férfi) élettársát. Elismerte, hogy személye megosztottságot válthat ki, és megértést kért azok iránt, akik a döntést ellenezni fogják. Hangsúlyozta, hogy nem meleg, hanem jó püspök akar lenni. A világ anglikán püspökeinek 1998-ban tartott legutóbbi találkozóján olyan határozatot fogadtak el, amely szerint a homoszexualitás „összeegyeztethetetlen a Szentírással”. (MTI)
