Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-20 / 29. szám

Szabó Szilárd Felvétele Ev angélikus Élet 2003. JÚLIUS 20. 3. oldal Médiamissziós konferencia Piliscsabán Hazai hullámok (Folytatás az 1. oldalról.) Nagyon bátorítóak voltak Ittzés Já­nosnak, a missziót is felügyelő püspök­nek a 40. zsoltár alapján tartott áhítatai. Visszaidézte, hogy személyes életében is milyen jelentős helyet foglalt el annak idején a Monte Carlóból sugárzott, kül­földön élő magyar lelkészek által készí­tett evangéliumi rádióműsor, amit ter­mészetesen csak titokban, zárt ajtók és ablakok mögött lehetett hallgatni. Több generáció számára vált szokottá és várt­tá az ismerős müsorkezdő szignál. „Monte Carlo csönget” - mondták ak­kor is, amikor a sugárzás központja ré­gen nem a miniállam volt. Éteri találkozás Ittzés püspök szeretette volna megfejte­ni, hogy negyven éve, amikor a Norvé­giában lelkészként dolgozó Terray Lászlót a NOREA (Északi Evangéliumi Rádiómisszió) vezetői felkérték, hogy készítsen magyar nyelvű műsorokat, miért mondott igent az első szóra, példát adva ezzel a későbbi munkatársainak. Valószínűleg két ok vezette az egyház akkori médiamunkásait. Egyrészt a sza­bad országokban élő lelkészek közvetle­nül is tehettek az itthon, kommunista diktatúrában élő „világiakért”, másrészt az egyház kötelékében élőknek is segít­ségére lehettek a Szentírás teljességének megszólaltatásával. A rádióhullámokat Isten teremtette, és azt a technikai találmányt, amit rádi­ónak nevezünk, nemcsak szabad, de szükséges is Isten ügyének szolgálatába állítani. Az éterben pedig megtörténhet a csoda: Isten találkozik a hallgatókkal, életek újulhatnak meg. Sokak kaphat­nak választ kérdéseikre, vigasztalást a terhek elviseléséhez, tanítást az örömte­li keresztény életvitelhez. Sokszor és joggal panaszkodunk a médiára. Milyen jó, hogy van tiszta for­rás ebben a szennyes világtengerben!' Ilyen tiszta forrás minden műsor, amely az örömüzenetet továbbítja hiteles szó­val, hitvalló szívvel és szájjal, mert rendszerint van nyitott fül is az evangé­lium meghallására. A médiamissziós piliscsabai konfe­rencián jelen voltak az adások készítését a mai napig segítő norvég és finn misz- sziói szervezetek - a NOREA és a Sanansaattajat - vezetői. Missziós területek Előadásában a norvég rádiómissziós szervezet vezetője, Tore Askildsen egye­bek mellett arról szólt, hogy országukban a NOREA-nak sikerült jó kapcsolatot ki­építenie a leghallgatottabb kereskedelmi rádióval, így szombaton és vasárnap reg­gelente kb. 200 ezer ember hallgatja mű­soraikat, főleg az egyházhoz nem, vagy csak formálisan tartozók. De sugároz­nak műsorokat olyan területekre is, aho­vá misszionárius biztonságosan nem utazhat. „Célország” Kenya, Elefánt­csontpart, Kambodzsa és Kína is. A nor­végok a műsorok készítéséhez techni­kai, anyagi és szakmai segítséget nyúj­tanak, de természetesen a nyelvet vagy nyelvjárást jól ismerő, helybéli segítők­kel dolgoznak, és mindig igyekeznek a műsorok nyomán a kereszténység iránt érdeklődést mutatókat egy befogadó gyülekezet felé iránytani. Hasonlókról számolt be Juha Auvi- nen, a Finn Evangélikus Egyház misszi­ói szervezetének igazgatója is. Ők jelen­leg 38 nyelven, ezen belül 14 indiai nyelvjárásban készítenek keresztény rá­dióműsorokat. Ma a világon élő 6,2 milliárd embernek egyharmada keresztény, de több mint más- félmilliárd ember még sohasem hallott Jé­zus Krisztusról. A finnek ezért sugároznak Indiába, Kínába, Indonéziába, közép-ázsi­ai és észak-afrikai muzulmán országokba, és jó eredményeket tudnak felmutatni. Csak Indiában havonta 70 ezer levél (!) ér­kezik a műsorkészítőkhöz, és szinte heten­te születnek új gyülekezetek. Arról sem szabad azonban megfeled­keznünk, hogy ma már „missziós célte­rület” Európa is, ahol a következő húsz évben csökkenni fog a keresztények szá­ma, nem utolsó sorban azért, mert a la­kosság létszáma főleg másvallású betele-. pülőkkel emelkedik. Némiképp bíztató, hogy a világon jelenleg működő mintegy 4000 keresztény rádió- és televízióadó­nak gyorsabban nő a népszerűsége, mint a többi adóké, adásoké. A finn missziós szervezet működésének anyagi feltételeit fele-fele részben a gyülekezetek és ma­gánszemélyek biztosítják. A szervezők bánatára a piliscsabai jubileumi konferenciára az „úttörők” közül sem Terray László, sem Pósfay György, sem Kelemen Erzsébet nem tu­dott eljönni. Viszont jelen volt, és iga­zán lendületes evangélizációkat tartott a Zákeus történetéből való, és a konferen­cia jelmondatául választott ige („hogy megkeresse és megtartsa az elveszet­tet. ..”) alapján Gémes István, aki jelen­leg a stuttgarti magyar gyülekezet lelki- pásztora, és korábban több mint 250 rádióműsor készítésében vett részt. A magyar nyelvű evangélikus rádióműsorok története dióhéjban Az első magyar nyelvű evangélikus rá­dióműsor 1963. október 4-én volt hallha­tó a Trans World Radio monte carlói adó­járól rövidhullámon. A hetente kétszer negyedórás műsorokat kezdetben Terray László, Norvégiában élő lelkész szer­kesztette, a müsorelemeket (zenét, éne­ket, áhítatot, bizonyságtételt) a világ szá­mos területéről kapta hangszalagokon a munkába bekapcsolódó szolgatársaitól. A műsorok nyomán érkező leveleket Ke­lemen Erzsébet diakonissza válaszolta meg. (Volt olyan év, amikor ezer levél ér­kezett hozzá.) Terray Lászlótól előbb Joób Olivér, majd 1986-ban Pósfay Gyöigy vette át a műsorok szerkesztését. 1992-töl már itthon, Nagytarcsán, az ott szolgáló Gáncs Péter irányítása alatt ké­szültek a programok. Az Evangélikus Missziói Központ 1997. végére épült fel Cinkotán, az otta­ni modem technikai feltételekkel műkö­dő stúdió nem pusztán rádióműsorok felvételére alkalmas, hanem például kü­lönböző korosztályoknak szóló kazet­ták, zenei cd-k. avagy „hangos Biblia” készítésére is. Bővül azoknak a rádióadóknak a kö­re is, amelyek sugározzák az evangéli­kus műsorokat. Partnerek egyes helyi kereskedelmi és budapesti kerületi rádi­ók; de partner a Magyar Katolikus Rá­dió is, amely kéthetente sugároz félórás evangélikus műsort. A leghallgatottabb a Magyar Rádió hullámhosszain kéthetente, hétfőnként hallgatható ., Erős vár a mi Istenünk ” cí­mű vallási félóra, ami alkalmanként több százezer emberhez jut el,- a ked­vezőtlennek mondható koradélutáni időpont ellenére. A magyar nyelven készülő evangéli­kus rádióműsorok készítését évtizedek óta támogatja a norvég és a finn misz- sziós szervezet, a NOREA és a Sanansaattajat. Juhász Ferenc és Kulcsár Tibor jóvoltából a konferencia résztvevői betekintést kap­tak a Magyar Katolikus Rádió, az első ma­gyar nyelvű 24 órás keresztény rádió; vala­mint a MERA, a Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány műsorkészítésébe is. De megtudtuk azt is, hogyan élnek a média nyújtotta lehetőségekkel Erdélyben és Vaj­daságban élő magyar testvéreink, illetőleg a horvát egyház lelkészei. A legélénkebb beszélgetés az Evan­gélikus félóra és a Misszió magazin jö­vőjéről folyt. Megtudtuk, hogy a Ma­gyar Rádió „Erős vár a mi Istenünk” címmel kéthetente sugárzott félórájának szerkesztését Nagy László, az MTV Örömhír című műsorának egyházi fele­lőse veszi át Gáncs Pétertől. A műsor munkatársa marad Kőháti Dorottya, a zenei szerkesztő Finta Gergely lesz, de a hallgatókkal való telefonos kapcsolat- tartást éveken át vállaló Börönte Márta augusztus végétől leteszi ezt a szolgála­tot. A Missziói Központ egyéb rádió­műsorait - például a kereskedelmi adó­kon sugárzott „Lélektől lélekig” című félórás magazint - továbbra is Szabó Szilárd szerkeszti. A felelős szerkesztő püspökké vá­lasztása a Missziónál egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy az augusz­tusi lapszám nem jelenik meg, más­részt viszont azzal a lehetősséggel is, hogy az októberi vagy a decemberi ma­gazin dupla terjedelemben juthat el az olvasókhoz,- reménység szerint „na­gyobb feltűnést keltve” az újságos standokon is. A konferencia résztvevői több jó ötlettel segítették mind a rádió­műsorok készítőit, mind a Misszió fő- szerkesztőjét, T. Pintér Károlyt, és biz­tatták őket a további színvonalas médiamunkára. Végül még néhány megjegyzés. A médiamissziós konferencián felmerült, hogy érdemes volna visszatérni az egy­napos hallgatói-műsorkészítői találko­zók gyakorlatához, az ilyen, többnapos összejöveteleket pedig a szakemberek­nek, a műsorkészítőknek kellene meg­hagyni. Jelen volt Piliscsabán a jövő média­munkásainak egy csoportja is. A közép- iskolásoknak szánt Cipő magazin né­hány ifjú munkatársa a konferencia végére egy nyolcoldalas különszámot, egy „Alkalmi Cipő”-t állított össze tu­dósításokkal, interjúkkal, fotókkal. Szinte valamennyi előadásban szóba került a rádiónál is modernebb, az ugyancsak missziós szolgálatba állítható technikai eszköz, az internet. Ma már számos keresztény tartalmú oldalt lehet a világhálón magyarul is olvasni,- sőt hallgatni. Ezzel az internetet jelenleg leginkább használó fiatalabb korosztály­ok is elérhetőkké váltak az evangélium­mal, és nagy remény van arra, hogy a vi­lághálót egyre többen - és mind szélesebb körben - fogják megismerni. (Evangélikus rádióműsorok hallgathatók például a www.church.lutheran.hu/mis- szio oldalon.) Éppen a konferencia idejére esett az új országos missziói lelkész megválasz­tása, akinek az első útja Piliscsabára ve­zetett. A konferencia résztvevői Isten áldását kérték a szeptembertől szolgá­latba álló lelkész munkájára. Szeverényi János élt azzal a lehetőséggel is, hogy megismerkedjen a finn és norvég misszi­ós szervezetek jelenlévő vezetőivel, hi­szen a médiamissziós munkához jelen­leg az ő segítségnyújtásuk nem nél­külözhető. Szegfű Katalin Veszprémben Július 12-én, szombat délelőtt egy fiatal lelkészjelölt állt szolgatársainak gyűrű­jében veszprémi templomunk oltára előtt, hogy a „hivatásos papság” ajándéká­ban részesüljön. Dorn Réka a nagyapa egyházhűségét és az édesapa hivatását követve vette először magára a papi talárt. Az ordinációs istentiszteleten Isó Do­rottya veszprémi lelkész, valamint - a Hittudományi Egyetem részéről - dr. Reuss András professzor segédkezett a liturgiában, úgy is, mint akik személyük­ben a lelkészjelölt hitét formáló lelki otthonait is képviselték. A lelkészavatást Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte, aki igehirdetésében Róm 10,13-17 alapján bátorította a fiatal szol­gatársat. Hangsúlyozta, hogy amikor Pál leírta az idézett sorokat, szíve tele volt féle­lemmel. Aggódott azért, hogy mi lesz Isten népével, ha nem fogadják be az evangé­liumot. Nekünk is éreznünk kell, hogy kortársaink ránk vannak bízva. Emberek, akik tanúságtételünk nélkül nem üdvözülhetnek. A rád bízottak hűsége van rád bízva. So­kak életébe általad akarja Isten becsempészni az evangéliumot - szólt személyes hangon a püspök. Napi küldelem hirdetni az igét. A lelkész gyakran elismerést vár, vagy éppen értelmetlennek látja szolgálatát, esetleg a le­terheltség gyötri. Ezt a fele­lősséget emberileg nem lehet elviselni, ezért csak az képes erre, aki Isten kegyelméből él. Mert a teológia legna­gyobb ellensége - saját szí­vünk. Az elhívott szolgák ta­núságtételében akarnak sokan ma is találkozni Jézus­sal. Ezért imádkozzunk a lel­készekért! - kérte a végeze­tül a gyülekezethez fordulva a püspök. Dorn Réka Veszprémben született. Fiatalon elhunyt édesapja Bakonyszentlászlón és Kisbaboton volt lelkész. A balatonfüredi gimnáziumban érettségizett, majd a veszprémi egyetemen szerzett angol-német szakos tanári oklevelet. A tanári diploma átvétele utáni napokban vált nyilvánvalóvá a számára, hogy a katedra helyett édesap­ja hivatását kell követnie. Egy évvel ezelőtt kötött házasságot Nagy Zoltán bakonytamási segédlelkésszel, és a hatodévet férje szolgálati helyén töltötte Ördög Endre bakonyszentlászlói lelkész felügyelete mellett. A lelkészházaspárt - augusztus közepétől - a Nagyalásony-Dabrony-Nemesszaló- ki Társult Egyházközségbe küldte ki szolgálatra az egyházkerület püspöke. M. Gy. Szombathelyen Ordinációs istentiszteletre hívogatták az ünneplő gyülekezetét július 12-én dél­után a szombathely evangélikus templom harangjai is. Isten zsúfolásig megtöl­tött hajlékában* az oltár előtt két avatandó lelkésznő állt: Heinrichs Eszter és Vincze Katalin. Reuss András professzor és Gregersen Lábossá György szombathelyi lelkész litur­gikus segítőtársai oldalán itt is Ittzés János püspök végezte az ordináció szolgálatát. 2Tim 4,1-5 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy Istennek milyen köny- nyű dolga lenne velünk, ha azonnal befogadnánk szavát. De sajnos nem így van, sőt halálosan nehéz dolga van velünk. Keresztet vert maga és szívünk közé. Emberi sza­vakba öltöztette üzenetét. Ennek szolgálatára hívta el a két lelkészjelöltet is, akiket ezúttal hadba indít, küzdelemre buzdít. A kortársak mind Istent keresik, és nekünk „csak” egy fegyverünk van, az igehirdetés. Jézusnak nem versenytársai, hanem tanúi vannak. Akik az apostolok láncolatába lépnek be, ne felejtsék, hogy a szolgatársak követik egymást, de az Úr marad - zárta igehirdetését a püspök. Heinrichs Eszter és Vincze Katalin Vincze Katalin Szombathelyen született, érettségi után jelentkezett a teológiára. Egyetemi évei alatt egy évet ösztöndíjasként töltött Bécsben. A teológiai oklevél megszerzése után középiskolai latintanári diplomát is szerzett. Az elmúlt tanévben a soproni Szent Orsolya Római Katolikus Iskolaközpontban latin-evangélikus hittan szakos pedagógusként dolgozott. Szeptembertől viszont a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban (Líceum) iskolalelkészként fog szolgálni. Heinrichs Eszter Sárváron született. Szintén érettségi után felvételizett a teológiá­ra. Tanulmányai alatt két évet Németországban töltött, ebből egy évet ösztöndíjas­ként a Humboldt Egyetemen, egy évet pedig a berlini protestáns magyar gyülekezet­ben. A hatodévet a Budapest fasori gyülekezetben „tanulta át”. Két évvel ezelőtt ment férjhez Michael Gerd Peter Heinrichs német evangélikus lelkészhez, aki az el­múlt egy évben börtönlelkészi munkát végzett Magyarországon az idegen nyelvű fogvatartottak között. Eszter a közeljövőben férjével együtt visszatér Berlinbe, ahol a magyarnyelvű protestáns gyülekezetben fog szolgálni. Menyes Gyula ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents