Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-20 / 29. szám

Makk Ferenc Felvétele 4. oldal 2003. JÚLIUS 20. Szeretetszolgálatról konzultáltak kölcsönös együttműködés lehetőségei­Evangélikus Élet ...... Eg yházak jogállása az EU-ban Az Európai Unió jelenlegi 15 tagállama közül nem mindegyik esetében beszél­hetünk bejegyzett vagy nyilvántartásba vett egyházakról. Az Európai Uniónak nincs önálló állami egyházjoga, tehát nem rendelkezik mandátummal arra, hogy harmonizálja azokat az állami egyházjogi rendszereket, amelyeket a tagál­lamok a saját felekezeti, történelmi hagyományaik alapján kialakítottak. Az Unió tagállamainak „egyházpolitikájáról'’, illetőleg az egyházak jogállásáról Schanda Balázs jogász, a Magyar Jogász Egylet Egyházjogi Szakosztályának el­nöke tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát. Június végén járt Magyarországon prof. dr. Reinhard Turre, a szászországi tarto­mány Német Protestáns Szeretetszolgála­tának (Diakonisches Werk) igazgatója. A professzort Lehel László, a Magyar Öku­menikus Szeretetszolgálat igazgatója fo­gadta és kísérte magyarországi kőrútján. A két szervezet vezetője és munka­társai egész napos megbeszélést tartot­tak a segélyszerveztek munkájáról és a jövőben lebonyolítandó csereprogra­mokról, képzésekről. A Szeretetszolgá­lat budapesti központjában tartott ta­nácskozáson részt vett D. dr. Harmati Béla ny. evangélikus püspök, akivel a ről és a testvéri kapcsolatok további el­mélyítéséről folytatott eszmecserét a né­metországi segélyszervezet igazgatója. (Felvételünkön D. dr. Harmati Béla fő­városunk nevezetességeivel ismerteti meg a német professzort.) Dr. Turre magyarországi körútja al­kalmával látogatást tett a Magyar Öku­menikus Szeretetszolgálat több szociális intézményében, kiemelt figyelmet for­dítva a Szeretetszolgálat Olaszliszkai Regionális Központjában folyó regioná­lis romaprogramjára. Schanda Balázs közlése szerint az 1997-es amszterdami szerződéshez csa­tolt 11. számú jegyzőkönyv kimondja: „Az Európai Unió tiszteletben tartja és nem változtatja meg az egyházak és val­lási egyesületek vagy közösségek tagál­lamokban meglévő státusát.” Ez a cikkely várhatóan az Unió készülő alkotmány- szerződésébe is bekerül. Mint kiemelte, az egyházak bejegyzését illetően a törté­nelmi hagyományok nagyon meghatáro­zóak. Példaként mondta, hogy Angliában az anglikán, Skóciában pedig a skót pres- biteriánus egyház államegyház, míg Észak-írországban és Walesben nincs ál­lamegyház. Ismertetése szerint az angolszász jog­rendszer nem is ismeri a jogi személyiség­nek azt a fajtáját, amellyel a kontinentális jogrendszer dolgozik. Nagy-Britanniában annak lehet jelentősége, hogy melyik egyházat ismeri el nonprofit szervezetnek az erre illetékes bizottság. A másik végletként a francia gyakor­latot említette, rámutatva arra: ott a tör­A Vatikán nemrég dokumentumot hozott nyilvánosságra, amelyben is­mét állást foglal a New Age elnevezé­sű, a világban egyre inkább terjedő szellemi irányzat veszélyei ellen. II. János Pál többször is kifejtette - így életrajzi könyvében és egyik encikli- kájában is -, hogy a New Age egyáltalán nem a vallás megújítását szolgálja: az egoizmusnak és nem a hitnek ad teret. Az elmúlt tizenöt esztendőben a Szentszék több dokumentumot is kiadott, amelyben bírálta a hatvanas évek elején Skóciában és Kaliforniában született, illetve az Egyesült Államokban egészen a kilenc­venes évek végéig töretlen népszerűség­nek örvendő irányzatot. A katolikus egyház főleg azért tartja veszélyesnek ezt a mozgalmat, mert nem igazi szerveződésként, hanem a minden­napokat átható életmódként jelenik meg a vény kifejezetten kizárja, hogy az állam vallási közösségeket elismerjen. A szakember kiemelte, hogy a vallási kö­zösségek Franciaországban egyesület­ként kapnak jogi személyiséget, ugyan­akkor a többi szervezettől eltérő, sajátos státust kínál fel számukra az állam. Ki­vételnek nevezte Elzász-Lotharingiát, ahol ma is vannak elismert, az állam ál­tal közvetlenül finanszírozott felekeze­tek, miután e területre - visszaszerzése után - nem terjesztették ki az említett, 1905-ben hatályba lépett szabályozást. Schanda Balázs harmadikként a né­met modellről szólt, amelynek - szavai szerint - jelentős közép-európai kisu­gárzása van. E rendszer lényege, hogy a meghatározó felekezetek közjogi testü­leti jogállással rendelkeznek, a többi vi­szont csak egyesületi formában működ­het. Ausztriában sajátos, kétszintű jogállás lehetséges, ezt vették át a közel­múltban a csehek is - mondta. Eszerint vallási közösséget 300 fő alapíthat, majd ha tíz év elteltével nem merülnek társadalom egyes csoportjaiban. A doku­mentum kiadására azért volt szükség - mint azt vatikáni körökben vallják -, mert a New Age nagy számban ragadja el a hí­vőket a valódi hittől és az egyháztól. A New Age - miképpen ez a közzé­tett szövegből kiderül - kihívást jelent a katolikus egyház számára, melyre ez utóbbinak megfelelő választ kell adnia. Ez a mozgalom korántsem ártatlan je­lenség - olvasható a dokumentumban hiszen a kereszténység „semlegesítésé­re” törekszik. A Szentszék felhívást in­téz hát minden hívőhöz, lelkipásztorhoz és világi személyhez, vallási rendhez, plébániához, hogy szellemileg „vértez­ze fel” magát a New Age kihívásával szemben. A Vatikán szükségesnek látja a keresztény értékek hatékony képvise­letét, akárcsak azt, hogy a New Age kö­vetőivel vita keretében, felkészült mó­fel különösebb problémák, és az egy­ház, felekezet összegyűjti a népesség legalább 1 ezrelékét, akkor sajátos jo­gok hordozójává válhat - tette hozzá. A jogász kitért arra is: ahol létezik egy­házi státus, ott mindenütt a végrehajtó ha­talom - valamely miniszteriális szerv - végzi a regisztrációt. Mint megjegyezte, Európát illetően két kivételről tud: az egyik Észtország, a másik Magyarország. „A bírósági nyilvántartásba vétel tulajdon­képpen magyar unikum” - fogalmazott. Schanda Balázs emlékeztetett arra, hogy az egyházi bejegyzéshez Magyar- országon száz csatlakozó szükséges. Közlése szerint Európában az egyház­alapítást illetően nem feltétlenül gon­dolkodnak számokban. Azokban az or­szágokban azonban, ahol mégis ez a gyakorlat, az előírt létszám nagy eltéré­seket mutat. Észtországban például csak 12, Lettországban 25, míg Lengyelor­szágban 100, Szlovákiában pedig 20 ezer támogatóra van szükség. A szakember összegzésként két euró­pai követelményt, szempontot emelt ki. Egyrészt minden vallási közösség számá­ra reálisan lehetővé kell tenni, hogy jogi személyiséghez jusson, másrészt - az Eu­rópai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata sze­rint - a demokratikus államnak nincs legi­tim oka arra, hogy a vallási közösségek önrendelkezési jogát korlátozza. dón szembesítsék az érveket és ellenér­veket. A Vatikánnak egyebek mellett az a kifogása a New Age irányzatával szem­ben, hogy tagadja a történelmet. Krisz­tust legfeljebb tanítónak és nem a Meg­váltónak tekinti. Ez a szemlélet egyben a lelki önimádat és álmiszticizmus meg­nyilvánulási formája, amely nem haj­landó szembesülni a halállal és a szen­vedéssel, tagadja a bűn létét, nem érdekli a szociális kötelezettségvállalás, és arra ösztönzi az embert, hogy jövőjét ne önmaga építse, hanem a csillagokból olvassa ki. Bár a vatikáni dokumentum szerzői elismerik, hogy a New Age jo­gos „lelki éhséget” próbál csillapítani, rosszallják, hogy az individualista szemléletet erősíti - elsősorban a vállal­kozók és üzletemberek körében. (MTI) (MOSZ) Bankjegyautomata a templomban Az egyházközségnek szánt adományról nyugtát is kap az adakozó. A pénzkiadó ter­minál a templomban áll a hívők rendelkezésére. „Itt az ideje, hogy az ifjú nemzedéknek modem lehetőséget adjunk az adakozási kedv ébrentartására” - indokolta döntését egy svéd lelkipásztor asszony. Karin Sand- lung előzőleg megkérdezte az evangélikus egyház illetékes hatóságát is: mit szólná­nak hozzá, ha a templomba bankjegy-automatát telepítene. Az ötlet megvalósításá­hoz komoly szakmai támogatást kapott banktisztviselő férjétől, vallási felettesei pedig elfogadták az érveket. Például azt, hogy a mai fiataloknak már a templomban is a zsebükben van a bankkártya, a gép látványa pedig már önmagában is adakozás­ra késztet. Ráadásul az egyházközösségnek szánt obulusokról nyugtát ad az automa­ta, s ennek alapján az összeget az adóból le lehet írni. *■ (MTI) (MTI) Dokumentum a New Age befolyása ellen Gyógyító napok a Balaton partján A Női Misszió által szervezett nyári programok közül kétségkívül az egyedülál­ló édesanyák és gyermekeik konferenciája a legnépszerűbb. A július 6. és 12. kö­zött rendezett idei együttlét mottója egybecsengett a winnipegi lutheránus nagy­gyűlés témájával : „Gyógyulásra vár a világ”. A Révfülöpi Oktatási Központ­ban töltött hétről Baranyiné Tamás Ágnest (képünkön) kérdeztük, aki Hatvan­ból érkezett két kisfiával a konferenciára.- Első alkalommal vannak közöttünk. Milyen érzésekkel jöttek ide?- Lelkészünk, dr. Barcza Béla hívta fel ’ figyelmemet erre a konferenciára. A Női Misszió böjti körlevelét hozta el, hogy töltsem ki a jelentkezési lapot. Örömmel fogadtam a lehetőséget, hiszen november óta egyedül nevelem Balázst és Pétert. Édesapjuk súlyos betegségben hunyt el. Nehéz időszak áll mögöttünk, mert férje­met otthon, a gyerekekkel együtt ápoltuk. Szükségünk volt arra, hogy kikapcsolód­junk, testileg-lelkileg feltöltődjünk. Szó szerint gyógyulásra vágytunk. Remél­tem, hogy azok az asszonyok, akikkel itt találkozom, hasonló próbákon jutottak már át, megértik gondjaimat, segíthet­nek. Arra is gondoltam, hogy a fiaimnak is hasznos lesz olyan gyermekekkel együtt lennie, akik hozzájuk hasonlóan elveszítették édesapjukat. De bevallom, nem kis izgalommal érkeztünk ide. Am aggodalmunk hamar elmúlt, amikor meg­tapasztaltuk, milyen szeretettel fogadja be a közösség az újakat.- Most a konferencia végeztével mi­lyen érzésekkel indulnak haza? Érdemes volt Révfülöpön tölteni ezt a hetet?- Már a gyönyörű balatoni környezet miatt sem mondhatnánk azt, hogy kár volt eljönnünk. Az Oktatási Központban is elláttak minket a munkatársak minden földi jóval. De a „lelki táplálékot”, a dél­előtti programokat is rendkívül tartal­masnak, érdekesnek találtam. Jó volt együtt tanulmányozni a Bibliát, meghal­lani Isten gyógyító szavát. Tetszett, hogy a reggeli áhítatokat családok tar­tották. Sokunkat megérintettek azok az imádságok is, amelyeket gyermekeink írtak. Az előadásokat nagyon aktuális­nak éreztem. Olyan témákról gondol­kodtunk el közösen, amelyek érintenek bennünket. Ittzés János püspök úr na­gyon szemléletesen mutatta be statiszti­kai adatokkal, hogy miként betegedik társadalmunk, miközben erkölcsileg süllyed az egész világ. A keresztyén embernek tudatosan kell tartania, óvnia magát a káros szellemi hatásoktól. Amit mondott nagyon megfogott. Különösen azért, mert rádöb­bentem, milyen felelősségem van a fiaim nevelésében. Azt hiszem az abortusz­ról, egy másik napon pedig a különböző szektákról, a mai, „modern” vallásos mozgalmakról szóló előadások is sok édesanyának segí­tettek abban, hogy helyes irányba terel­jék saját és gyerme­keik gondolkodását.- Voltak a konferen­ciának megrendítő pil­lanatai is? Mező Lászlóné, a konferencia egyik résztvevőjének rajza a révfülöpi központról- Igen. Az utolsó előtti nap délelőttjén a Zsibriki Drogterápiás Intézet lakói jöttek hoz­zánk. Szomorú volt látni derékba tört életüket. Arcukról őszinte bánat tükrö­ződött eltékozolt fiatal napjaik miatt. Fájdalmas volt tőlük hallani, hogy ugyan mindegyikük elszántan küzd, hogy megszabaduljon a kábítószertől, de szenvedélyük lehet, hogy mégis erősebb­nek bizonyul akaratuknál. (Közülük is ketten visszaeső drogosok, másodszor próbálnak megtisztulni az intézetben.) Örülök, hogy tinédzser gyermekeink is velünk voltak a teremben. Ők is hallották, amikor a kérdésünkre, hogy „szabad-e könnyű drogokat kipróbálni”, a zsibrikiek egyértelműen nemle­ges választ adtak. István, aki ' éven át volt heroinfiiggö, nég azt is hozzátette: „ A rászokás nem az első slukknál, hanem már az első kísértő gondolat­nál kezdődik.”-Eza hét munkált-e Ágnesben valami vál­tozást? Mit csinál ezentúl másként?- Azt hiszem, ha­sonlóan a többi anyu­kához, sok erőt, gyó­gyulást kaptam ezekben a napokban. Megismertem rfw más családok sorsát a héten, \ láttam, hogy ők is nehézsé­gekkel küzdenek, talán nagyob- bakkal is, mint az enyémek. Bizony rájöttem, hogy nem tudnám felvenni mások keresztjét. De azt is felismertem, hogy nekem olyan van, amit Isten segít­ségével hordozni tudok. Ez a néhány nap bátorított, hogy merjek bátrabban Istenre építeni. Azt hiszem, többet fogok ezentúl együtt imádkozni a gyermekeimmel. És sokat fogok melléjük ülni. Szíven ütött az egyik drogos fiú vallomása: „...anyám nem beszélgetett velem.” Ez a hét vigasztalt, gyógyított, de fe­lelősségre is ébresztett. Vigyáznunk kell magunkra, a mieinkre, testi-lelki egész­ségünkre, mert egy nagyon beteg világ­ban élünk! B. Pintér Márta ,*v A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents