Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-20 / 29. szám
2. oldal 2003. JÚLIUS 20. Evangélikus Élet Az élő és éltető víz A mindennapi rohanásban jó néha megállni legalább egy rövid időre, és csak merengeni a nyitott ablak mellett, miközben a kora nyári eső frissítő illata tódul ránk. A nyári eső hosszan készülődik. Apró morajlásokkal közeledik, még süt a nap, ám az ég alján már látni jeleit. A levegő is egyre sűrűbb lesz, egyre fojtóbb, az ég besötétül, fekete felhők tornyosulnak ijesztően. Aztán egyszer csak megindul. És egyre csak zuhog, záporozik. A nyári eső néhány perc alatt újjávarázsolja a természetet. Megeleveníti a még nyugvó életet a magokban, és fenntartja a már megindult növények életét. A lezúduló víz lemossa a port a növények leveleiről, a házakról, az utakról, minden felfrissül egyik pillanatról a másikra. A színek megélénkülnek - csodálatos az ég kékje, a növények zöldje, a virágok ezernyi pompás színe, és ezek összhangja. Ilyenkor úgy tűnik, minden szép és jó, és nemcsak szép és jó, hanem minden a helyén van. Ilyenkor a lélek megnyugszik. Mert megérzi, hogy e mögött a tökéletes állapot mögött rejtőzik valami. Talán mindenkit megérint egy ilyen látvány és összhang, ám a hívő lélek tudja, hogy Isten áll minde- mögött. És nem rejtőzik, hanem megmutatkozik. Attól lesz az általános tapasztalat ellenére mégis tökéletes ez a világ, mert Isten áll a háttérben, O a mozgatója mindennek. Ő az, aki Igéjével, mint élő és éltető vízzel lemossa a lelkekről a fáradtság és a fásultság porát, a járhatatlannak tűnő utakról is lemossa a port, és táplálékot, lelki ételt, energiát is ad az út folytatásához. A szellemi, lelki szárazságban, aszályban életre hívja a nyugvó erőket, az új élet lehetőségét nyitja meg. Mert bizony van úgy, hogy életünk ege is elsötétül, és sötét, ijesztő, fenyegető felhők tornyosulnak rajta. De a vihar után mindig feltisztul az ég, kivilágosodik a világ, kisüt a nap. S van olyan ritka pillanat is, amikor a reményt keltő szivárványt is láthatjuk. Ilyenkor különösen is érezzük, hogy Isten szól hozzánk. Mindig és mindenhol. A szimbólumok nyelve Isten és az ember közös nyelve, jelbeszéde. És e világon, amely Isten teremtett világa, minden dolog olyan jel, amely Reá mutat, Róla beszél. Ezeken keresztül O beszél hozzánk. Beszéde pedig élő és éltető víz. Sánta Anikó SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP Igazságtudat helyett bűntudat r Ezsaiás 6,1-13 Ézsaiás prófétai elhívásának ideje az i.e. 740. év, hiszen Uzzijjá király halála ekkorra datálható. Jeruzsálem első babiloni ostromára 142 esztendővel később, 598-ban kerül sor. Tizenegy esztendei hűbéri státus után 587-ben kezdődik a második ostrom, amit már deportálás és 70 évi kemény fogság követ. Ézsaiás elhívásától összesen 153 esztendő telik el, míg próféciája teljesül. Mintha egy 1850-ben elhangzott jövendölés napjainkban teljesülne! A dédunokák és az ükunokák emlékeznek meg arról, hogy ami most történik, azt 153 esztendővel ezelőtt valaki megjövendölte. 153 esztendő múltán derül ki, hogy Ézsaiás valóban próféta volt! Ez azt is jelenti, hogy kortársai Ézsaiást élete végéig gátlástalanul gya- lázhatták és szidalmazhatták jövendölése miatt. És ezt a próféta már elhívása napján tudta! Csak amikor Isten előtt állva készséggel ajánlkozik: „Itt vagyok, engem küldj! ”, nem sejti még, mi az a küldetés, amire vállalkozik! Mint ahogy a damaszkuszi út porában fekvő Saul sem tudja. Jézus csak Ananiásl avatja be a titokba: „Majdén megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért! ” És nem tudja a mai evangéliumban elhívást kapó Fülöp és Nathánaél sem, hogy a küldetés nem diadalmenetre szól, hanem a küldöttnek szenvednie kell küldője nevéért! Azért van így, mert Isten mindig olyanokhoz küldi prófétáit, apostolait és más követeit, akiknek nincs bűntudatuk. Csak igazságtudatuk van. Isten küldötteinek pedig az igén kívül nincs eszközük és nincs hatalmuk, amivel bűntudatot és bünbánatot támaszthatnának. De akkor mi értelme küldetésüknek? Pál úgy hal meg Néró börtönének vesztőhelyén, hogy csak reménysége lehet: elvégzett munkája az Úrban nem volt hiábavaló. Úgy tűnik, Néró zsarnoki uralma alatt minden összeomlik, minden semmivé lesz, amiért küzdött, amire életét odaszánta. És így kell meghalnia Péternek, Fülöpnek, Náthánaélnek és a többinek is! Látniuk kell, hogy a világban azok vannak többen, azok kerekednek felül, azok győznek, akiknek nincs bűntudatuk, csak igazságtudatuk van. Gyilkos szorításukat nem élheti túl az a maroknyi nyáj, amelynek tagjai - a kegyelem csodája folytán - mégis hallgattak a hívó szóra, bünbánatot tartottak, és megtanultak életük minden napján bün- bocsánatból élni. Idős korában Luther szomorúan látja, hogy követői „olcsó bűnbocsánatot’’ hirdetnek. A felismerés, hogy Isten előtt minden ember bűnös, bennük nem több intellektuális belátásnál, és így új igazságtudat forrása. Luther nem győzi hangoztatni, hogy a bűnbocsánat, noha ingyenes, semmiképpen sem olcsó. Nemcsak azért, mert az egyetlen igaznak, Krisztusnak vére hullott érte. Az is szükséges, hogy ennek felismerése ösz- szezúzza az ember minden igazságát: Isten előtt és önmaga szemében elveszett bűnössé tegye. Csak az így összetört szív nyílhat meg Isten bűnbocsátó, új életet teremtő kegyelme előtt. Ez valóban ingyenes, mert pénzért nem lehet hozzájutni, csak a szív teljes összetöretése árán. Akinek része volt benne, tudja mit jelent, hogy nincs olcsó kegyelem. És ha a mai igehirdetők szétnéznek szószékükről, látnak-e olyan szempárt, amelyben a töredelmes bűnbánat könnye csillog? Mert ez az igazi kérdés! Egyházunk jövője ezen múlik! Ezen nem változtat Ézsaiás próféta és Pál apostol hitvallása, hogy az ige soha nem tér vissza Istenhez üresen és dolgavégezetlenül. Hiszen az ige nem feltétlenül abban a nemzedékben végzi el áldásos művét, amelyikhez hirdetője szól... Egyedül Isten tudja, hányadik generáció lesz az a szent mag, amely - mint a tövig tarolt cser vagy tölgy gyökere -, ismét kihajt, és egészséges fává nő. A jele mégis egyértelmű: az akkor élő nemzedék nem igazságtudatban él, és nem csak szájjal - a gyónási kérdésre - vallja bűnösnek magát, hanem imáiban még atyái, dédapái és ükapái bűnéért is felelősséget hordozva, töredelmes szívvel, igaz bűnbánat könnyével kiáltja Istenhez a vámszedő fohászát: „ Uram, irgalmazz nekem, nyomorult bűnösnek!" Azon a napon felujjong Istennél az egykor élt próféták, apostolok és igehirdetők lelke, tapasztalva, hogy értelmetlennek és eredménytelennek tűnő földi fáradozásuk az Úrban nem volt hiábavaló. IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Arra hívtál el, hogy tanúid legyünk a világban. Látod azt is, hogy küldetésünket csak akkor tölthetjük be, ha jelenléted közelségében megérezzük azt, ami egykori követednek is megrendítő élménye volt: elveszett, bűnös emberek vagyunk, mert nemcsak tisztátalan ajkú néphez küldettünk, de mi magunk is tele vagyunk tisz- tátalansággal. Törj össze szívünkben minden igazságtudatot, és teremts helyében őszinte bűnbánatot, hogy fel ne tartóztassuk, hanem hitelesen sugározzuk életet teremtő evangéliumod világosságát. Ámen. Véghelyi Antal Oratio oecumenica Istenünk! Atyánk! Áldunk, hogy egész földünket betölti dicsőséged. Fordítsd a mi figyelmünket is teremtett világodra, melyet lakóhelyül adtál nekünk. Használj minket eszközül arra, hogy jól éljünk javaiddal, ne szennyezzünk, ne romboljunk és ne legyünk telhetetlenek, hogy el ne vegyük utódainktól az élet lehetőségét, hanem inkább műveljük, szépítsük, őrizzük, hogy jól sáfárkodjunk azzal, amit reánk bíztál. Urunk, hallgass meg minket! Irgalmadba ajánljuk hazánkat, népünket. Adj bölcsességet a vezetőknek a jó kormányzásra, mindannyiunknak pedig arra, hogy előmenetelünkre fogjunk össze, és mindent megtegyünk a jó levegőért, a becsületes munkáért, a tisztességes életért, egymás megbecsüléséért. Egész világunkra is tekints kegyelmesen. A népek vezetőinek adj bölcsességet, hogy szűnjenek a háborúk, ne a szegénység növekedjen, hanem győzzön a könyörület, egymás segítése, a népek közötti különbség növekedése helyett közelebb kerüljünk egymáshoz. Urunk, hallgass meg minket! Köszönjük, hogy egyházadban adtál lelki otthont nekünk, ahol megismerhettünk téged és akaratodat. Add. hogy követni is tudjuk. Köszönjük szereteted evangéliumát, melyet ma is hirdettettél nekünk. Köszönjük bűnbocsánatodat, melyet igédben és szent asztalodnál megtalálhatunk, és a közösséget, melyet Lelkeddel építesz gyülekezetünkben. Őrizd egyházunkat, és tisztítsd meg szüntelenül, hogy gyógyulást találjunk, és küldj el bennünket bizonyságtételre, hogy gyógyítók lehessünk. Urunk, hallgass meg minket! Tekints irgalmasan a családokra, családunkra. Fűzzed erősre a szeretet kötelékét a házastársak között, hogy az évek múltával se lankadjanak egymással való közösségükben. Segíts ott, ahol szakadoznak a kapcsolatok, hogy idejében megtérjenek hozzád, és újra szeretetközösség tartsa össze a hitvestársakat. Segíts, hogy szülők és gyermekek tiszteljék egymást, békességben éljenek, tedd a családi otthonokat boldog, örömteli közösséggé. Fogadd irgalmadba azokat is, akik csonka családokban, özvegyen vagy árván élik életüket, hadd érezzék, hogy senki sincs egyedül, aki benned bízik. Uram, hallgass meg minket! Könyörgünk minden szenvedőért, akár testi, akár lelki bajaikban keresnek téged, vagy nem is gondolnak arra, hogy nálad a segítség. Betegágyon, kórházban, elhagyatottan szenvedőknek adj bajaikban gyógyulást, küldj el bennünket is gyógyításukra. E világ sok baját, zűrzavarát is irgalmadba ajánljuk. Fékezd a gonosz hatalmát, a terror fenyegetését. Adj jó időjárást, és őrizz meg a katasztrófáktól, természeti csapásoktól. Könyörgünk, erősíts meg minket a hitben és add meg nekünk hitünk beteljesedését, üdvösségünk elnyerését Jézus Krisztus által. Urunk, hallgass meg minket! ^-^KÜLMISSZIÓS GYERMEKTÁBOR Augusztus 10-15, között Albertirsán „Utak” címmel Jó András és Angelika vezetésével tábort szervezünk 8-14 éves gyermekek számára. Részvételi díj: 8000 Ft Jelentkezési határidő: július 20. Várjuk jelentkezésed az alábbi címen: ekme@freestart.hu joangi@ freestart.hu Levélcím: 1117 Budapest, Bogdánfy u. 1. VI./22 • • • SAROK <0 3 £ 5 £ 3 3 „Engem az nyugtat meg, hogy akármit prédikáljanak is a szószékről, a karzat mégis közelebb van a Mennyországhoz. ” (Anonim kántor-aranyköpés) Különös hely a templom karzata. Beleépül a templomtérbe, de külön is válik attól. A karzatról mindent figyelemmel követhetünk, ami a templomban történik anélkül, hogy magunk is részvevői lennénk az eseményeknek. Ha késve érkezünk az istentiszteletre, feltűnés nélkül felosonhatunk rá, ott ücsörögve észrevétlenül összesúghatunk a szomszédunkkal, angolosan távozhatunk onnan. A karzaton az tartózkodik, aki nagyon otthonosan mozog a templomban, vagy az, aki félig idegen, s nem mer még a gyülekezet tagjai közé vegyülni. Csodálatos hely a templom karzata. Onnan árad szét az orgona hangja, az énekkar onnan énekel, az egyházfi onnan veszi számba a gyülekezetét, a harangozó onnan indul a harangkötelekhez. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a lelkészeken kívül az összes szolgálattevő ott gyülekezik a karzaton. A lelkész elöl az oltárnál vagy a szószéken, a többiek hátul a karzaton: közrefogva a gyülekezetét végzik feladatukat, hirdetik az evangéliumot A karzat szóval, hangszerrel, kórusénekkel, alázatos szolgálattal. Kicsit utánaolvastam, hogyan alakult ki az ókeresztény időkben a templomok karzata, (dr. Guzsik Tamás Westwerk, nyugati kórus, nyugati karzat c. cikke számol be erről részletesen.) Megtudtam, hogy a keletre tájolt koraközépkori templomok nyugati vége jelképesen a bűnös világ, a halál, a felkészületlenség színhelye volt, ellentétben a fény oldalával, a keleti oldallal. A templom keleti végében kapott helyet a szentély, középpontjában az oltárral, amelyet körbevett az imádkozó, ünneplő közösség. (E közösség teljessége volt eredetileg a liturgikai értelembe vett kórus, s századok múltán, a többszólamú zene térhódítása idején a templomi énekkar - a mai értelemben vett kórus - szintén innen énekelt.) A templom másik (nyugati) végében a katechumenek tartózkodtak, azok a megkereszteletlenek tehát, akik még nem voltak teljes jogú tagjai a keresztyén közösségnek. Ezen az oldalon folytak azok a szertartások is, melyek a kereszteléssel voltak összefüggésben, ha külön keresztelőkápolnát nem építettek. A nyugati oldal építészetileg akkor kapott igényesebb kidolgozást, mikor az egyház világi jótevőit ide kezdték temetni. Az összetettebb építészeti megoldások révén ugyanakkor lehetővé vált, hogy itt végezzenek néhány nagyheti szertartást, sőt esetenként a nagypénteki passióolvasás dramatizált változata is az ún. Westwerk emeleti termeiben hangzott el. Egy más irányú fejlődés eredményeként az is általánossá vált, hogy a nagyobb foldesurak a köznéptől elkülönülve vettek részt a szertartásokon, s a hosszú fejlődési folyamat végén kialakult az úgynevezett kegyúri karzat. A templom a szentéllyel ellentétes végére tehát a kezdetektől jellemző egyfajta - a bevezetésben felvillantott - kettősség: a szakrális térhez tartozik, sőt egy-két szertartás kifejezetten ide kötődik (istentiszteleti keretben ma is a karzatról hangzik például egy passió-oratórium), de a közösségtől való elkülönülésnek is helyet ad (a már említett hittanulókon túl itt tartózkodtak a vezeklésre ítélt bűnbánók, a kegyúri karzaton pedig az alattvalóik közelségét kerülő főúrak.) Jó, ha számot vetünk ezzel a kettősséggel. Bencze Gábor
