Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-20 / 29. szám

2. oldal 2003. JÚLIUS 20. Evangélikus Élet Az élő és éltető víz A mindennapi rohanásban jó néha meg­állni legalább egy rövid időre, és csak merengeni a nyitott ablak mellett, mi­közben a kora nyári eső frissítő illata tó­dul ránk. A nyári eső hosszan készülődik. Apró morajlásokkal közeledik, még süt a nap, ám az ég alján már látni jeleit. A levegő is egyre sűrűbb lesz, egyre fojtóbb, az ég besötétül, fekete felhők tornyosulnak ijesztően. Aztán egyszer csak megindul. És egyre csak zuhog, záporozik. A nyári eső néhány perc alatt újjávará­zsolja a természetet. Megeleveníti a még nyugvó életet a magokban, és fenntartja a már megindult növények életét. A lezúdu­ló víz lemossa a port a növények levelei­ről, a házakról, az utakról, minden felfris­sül egyik pillanatról a másikra. A színek megélénkülnek - csodálatos az ég kékje, a növények zöldje, a virágok ezernyi pom­pás színe, és ezek összhangja. Ilyenkor úgy tűnik, minden szép és jó, és nemcsak szép és jó, hanem minden a helyén van. Ilyenkor a lélek megnyugszik. Mert meg­érzi, hogy e mögött a tökéletes állapot mö­gött rejtőzik valami. Talán mindenkit megérint egy ilyen látvány és összhang, ám a hívő lélek tudja, hogy Isten áll minde- mögött. És nem rejtőzik, hanem megmu­tatkozik. Attól lesz az általános tapasztalat ellenére mégis tökéletes ez a világ, mert Isten áll a háttérben, O a mozgatója mindennek. Ő az, aki Igéjével, mint élő és éltető vízzel lemossa a lelkekről a fáradt­ság és a fásultság porát, a járhatatlannak tűnő utakról is lemossa a port, és táplálé­kot, lelki ételt, energiát is ad az út folyta­tásához. A szellemi, lelki szárazságban, aszályban életre hívja a nyugvó erőket, az új élet lehetőségét nyitja meg. Mert bizony van úgy, hogy életünk ege is elsötétül, és sötét, ijesztő, fenye­gető felhők tornyosulnak rajta. De a vi­har után mindig feltisztul az ég, kivilá­gosodik a világ, kisüt a nap. S van olyan ritka pillanat is, amikor a reményt keltő szivárványt is láthatjuk. Ilyenkor külö­nösen is érezzük, hogy Isten szól hoz­zánk. Mindig és mindenhol. A szimbó­lumok nyelve Isten és az ember közös nyelve, jelbeszéde. És e világon, amely Isten teremtett világa, minden dolog olyan jel, amely Reá mutat, Róla beszél. Ezeken keresztül O beszél hozzánk. Be­széde pedig élő és éltető víz. Sánta Anikó SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP Igazságtudat helyett bűntudat r Ezsaiás 6,1-13 Ézsaiás prófétai elhívásának ideje az i.e. 740. év, hiszen Uzzijjá király halála ekkor­ra datálható. Jeruzsálem első babiloni ost­romára 142 esztendővel később, 598-ban kerül sor. Tizenegy esztendei hűbéri státus után 587-ben kezdődik a második ostrom, amit már deportálás és 70 évi kemény fog­ság követ. Ézsaiás elhívásától összesen 153 esztendő telik el, míg próféciája telje­sül. Mintha egy 1850-ben elhangzott jö­vendölés napjainkban teljesülne! A dédunokák és az ükunokák emlé­keznek meg arról, hogy ami most törté­nik, azt 153 esztendővel ezelőtt valaki megjövendölte. 153 esztendő múltán de­rül ki, hogy Ézsaiás valóban próféta volt! Ez azt is jelenti, hogy kortársai Ézsaiást élete végéig gátlástalanul gya- lázhatták és szidalmazhatták jövendölése miatt. És ezt a próféta már elhívása nap­ján tudta! Csak amikor Isten előtt állva készséggel ajánlkozik: „Itt vagyok, en­gem küldj! ”, nem sejti még, mi az a kül­detés, amire vállalkozik! Mint ahogy a damaszkuszi út porában fekvő Saul sem tudja. Jézus csak Ananiásl avatja be a ti­tokba: „Majdén megmutatom neki, men­nyit kell szenvednie az én nevemért! ” És nem tudja a mai evangéliumban elhívást kapó Fülöp és Nathánaél sem, hogy a küldetés nem diadalmenetre szól, hanem a küldöttnek szenvednie kell küldője ne­véért! Azért van így, mert Isten mindig olya­nokhoz küldi prófétáit, apostolait és más követeit, akiknek nincs bűntudatuk. Csak igazságtudatuk van. Isten küldötte­inek pedig az igén kívül nincs eszközük és nincs hatalmuk, amivel bűntudatot és bünbánatot támaszthatnának. De akkor mi értelme küldetésüknek? Pál úgy hal meg Néró börtönének vesztőhelyén, hogy csak reménysége le­het: elvégzett munkája az Úrban nem volt hiábavaló. Úgy tűnik, Néró zsarnoki uralma alatt minden összeomlik, minden semmivé lesz, amiért küzdött, amire éle­tét odaszánta. És így kell meghalnia Pé­ternek, Fülöpnek, Náthánaélnek és a többinek is! Látniuk kell, hogy a világ­ban azok vannak többen, azok kereked­nek felül, azok győznek, akiknek nincs bűntudatuk, csak igazságtudatuk van. Gyilkos szorításukat nem élheti túl az a maroknyi nyáj, amelynek tagjai - a ke­gyelem csodája folytán - mégis hallgat­tak a hívó szóra, bünbánatot tartottak, és megtanultak életük minden napján bün- bocsánatból élni. Idős korában Luther szomorúan látja, hogy követői „olcsó bűnbocsánatot’’ hirdetnek. A felismerés, hogy Isten előtt minden ember bűnös, bennük nem több intellektuális belátásnál, és így új igaz­ságtudat forrása. Luther nem győzi han­goztatni, hogy a bűnbocsánat, noha in­gyenes, semmiképpen sem olcsó. Nemcsak azért, mert az egyetlen igaz­nak, Krisztusnak vére hullott érte. Az is szükséges, hogy ennek felismerése ösz- szezúzza az ember minden igazságát: Is­ten előtt és önmaga szemében elveszett bűnössé tegye. Csak az így összetört szív nyílhat meg Isten bűnbocsátó, új életet teremtő kegyelme előtt. Ez valóban in­gyenes, mert pénzért nem lehet hozzájut­ni, csak a szív teljes összetöretése árán. Akinek része volt benne, tudja mit jelent, hogy nincs olcsó kegyelem. És ha a mai igehirdetők szétnéznek szószékükről, látnak-e olyan szempárt, amelyben a töredelmes bűnbánat könnye csillog? Mert ez az igazi kérdés! Egyhá­zunk jövője ezen múlik! Ezen nem vál­toztat Ézsaiás próféta és Pál apostol hit­vallása, hogy az ige soha nem tér vissza Istenhez üresen és dolgavégezetlenül. Hiszen az ige nem feltétlenül abban a nemzedékben végzi el áldásos művét, amelyikhez hirdetője szól... Egyedül Isten tudja, hányadik generá­ció lesz az a szent mag, amely - mint a tövig tarolt cser vagy tölgy gyökere -, is­mét kihajt, és egészséges fává nő. A jele mégis egyértelmű: az akkor élő nemze­dék nem igazságtudatban él, és nem csak szájjal - a gyónási kérdésre - vallja bű­nösnek magát, hanem imáiban még atyái, dédapái és ükapái bűnéért is fele­lősséget hordozva, töredelmes szívvel, igaz bűnbánat könnyével kiáltja Istenhez a vámszedő fohászát: „ Uram, irgalmazz nekem, nyomorult bűnösnek!" Azon a napon felujjong Istennél az egykor élt próféták, apostolok és igehirdetők lelke, tapasztalva, hogy értelmetlennek és eredménytelennek tűnő földi fáradozá­suk az Úrban nem volt hiábavaló. IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Arra hívtál el, hogy ta­núid legyünk a világban. Látod azt is, hogy küldetésünket csak akkor tölthetjük be, ha jelenléted közelségében megérezzük azt, ami egykori követednek is megrendítő élménye volt: elveszett, bűnös emberek vagyunk, mert nemcsak tisztátalan ajkú néphez kül­dettünk, de mi magunk is tele vagyunk tisz- tátalansággal. Törj össze szívünkben min­den igazságtudatot, és teremts helyében őszinte bűnbánatot, hogy fel ne tartóztas­suk, hanem hitelesen sugározzuk életet te­remtő evangéliumod világosságát. Ámen. Véghelyi Antal Oratio oecumenica Istenünk! Atyánk! Áldunk, hogy egész földünket betölti dicsőséged. Fordítsd a mi fi­gyelmünket is teremtett világodra, melyet lakóhelyül adtál nekünk. Használj minket eszközül arra, hogy jól éljünk javaiddal, ne szennyezzünk, ne romboljunk és ne le­gyünk telhetetlenek, hogy el ne vegyük utódainktól az élet lehetőségét, hanem inkább műveljük, szépítsük, őrizzük, hogy jól sáfárkodjunk azzal, amit reánk bíztál. Urunk, hallgass meg minket! Irgalmadba ajánljuk hazánkat, népünket. Adj bölcsességet a vezetőknek a jó kor­mányzásra, mindannyiunknak pedig arra, hogy előmenetelünkre fogjunk össze, és mindent megtegyünk a jó levegőért, a becsületes munkáért, a tisztességes életért, egy­más megbecsüléséért. Egész világunkra is tekints kegyelmesen. A népek vezetőinek adj bölcsességet, hogy szűnjenek a háborúk, ne a szegénység növekedjen, hanem győzzön a könyörület, egymás segítése, a népek közötti különbség növekedése helyett közelebb kerüljünk egymáshoz. Urunk, hallgass meg minket! Köszönjük, hogy egyházadban adtál lelki otthont nekünk, ahol megismerhettünk téged és akaratodat. Add. hogy követni is tudjuk. Köszönjük szereteted evangéliumát, melyet ma is hirdettettél nekünk. Köszönjük bűnbocsánatodat, melyet igédben és szent asztalodnál megtalálhatunk, és a közösséget, melyet Lelkeddel építesz gyüleke­zetünkben. Őrizd egyházunkat, és tisztítsd meg szüntelenül, hogy gyógyulást talál­junk, és küldj el bennünket bizonyságtételre, hogy gyógyítók lehessünk. Urunk, hallgass meg minket! Tekints irgalmasan a családokra, családunkra. Fűzzed erősre a szeretet kötelékét a házastársak között, hogy az évek múltával se lankadjanak egymással való közössé­gükben. Segíts ott, ahol szakadoznak a kapcsolatok, hogy idejében megtérjenek hoz­zád, és újra szeretetközösség tartsa össze a hitvestársakat. Segíts, hogy szülők és gyermekek tiszteljék egymást, békességben éljenek, tedd a családi otthonokat boldog, örömteli közösséggé. Fogadd irgalmadba azokat is, akik csonka családokban, özvegyen vagy árván élik életüket, hadd érezzék, hogy senki sincs egyedül, aki benned bízik. Uram, hallgass meg minket! Könyörgünk minden szenvedőért, akár testi, akár lelki bajaikban keresnek téged, vagy nem is gondolnak arra, hogy nálad a segítség. Betegágyon, kórházban, elhagyatottan szenvedőknek adj bajaikban gyógyulást, küldj el bennünket is gyógyításukra. E világ sok baját, zűrzavarát is irgalmadba ajánljuk. Fékezd a gonosz hatalmát, a terror fenyegetését. Adj jó időjárást, és őrizz meg a katasztrófáktól, természeti csapá­soktól. Könyörgünk, erősíts meg minket a hitben és add meg nekünk hitünk beteljesedé­sét, üdvösségünk elnyerését Jézus Krisztus által. Urunk, hallgass meg minket! ^-^KÜLMISSZIÓS GYERMEKTÁBOR Augusztus 10-15, között Albertirsán „Utak” címmel Jó András és Angelika vezetésével tábort szervezünk 8-14 éves gyermekek számára. Részvételi díj: 8000 Ft Jelentkezési határidő: július 20. Várjuk jelentkezésed az alábbi címen: ekme@freestart.hu joangi@ freestart.hu Levélcím: 1117 Budapest, Bogdánfy u. 1. VI./22 • • • SAROK <0 3 £ 5 £ 3 3 „Engem az nyugtat meg, hogy akármit prédikáljanak is a szószékről, a karzat mégis közelebb van a Mennyország­hoz. ” (Anonim kántor-aranyköpés) Különös hely a templom karzata. Beleépül a templomtérbe, de külön is válik attól. A karzatról mindent figye­lemmel követhetünk, ami a templom­ban történik anélkül, hogy magunk is részvevői lennénk az eseményeknek. Ha késve érkezünk az istentiszteletre, feltűnés nélkül felosonhatunk rá, ott ücsörögve észrevétlenül összesúgha­tunk a szomszédunkkal, angolosan tá­vozhatunk onnan. A karzaton az tar­tózkodik, aki nagyon otthonosan mozog a templomban, vagy az, aki fé­lig idegen, s nem mer még a gyüleke­zet tagjai közé vegyülni. Csodálatos hely a templom karzata. Onnan árad szét az orgona hangja, az énekkar onnan énekel, az egyházfi on­nan veszi számba a gyülekezetét, a ha­rangozó onnan indul a harangkötelek­hez. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a lelkészeken kívül az összes szolgálattevő ott gyülekezik a karza­ton. A lelkész elöl az oltárnál vagy a szószéken, a többiek hátul a karzaton: közrefogva a gyülekezetét végzik fel­adatukat, hirdetik az evangéliumot A karzat szóval, hangszerrel, kórusénekkel, alázatos szolgálattal. Kicsit utánaolvastam, hogyan ala­kult ki az ókeresztény időkben a temp­lomok karzata, (dr. Guzsik Tamás Westwerk, nyugati kórus, nyugati kar­zat c. cikke számol be erről részlete­sen.) Megtudtam, hogy a keletre tájolt koraközépkori templomok nyugati vé­ge jelképesen a bűnös világ, a halál, a felkészületlenség színhelye volt, el­lentétben a fény oldalával, a keleti ol­dallal. A templom keleti végében ka­pott helyet a szentély, középpontjában az oltárral, amelyet körbevett az imád­kozó, ünneplő közösség. (E közösség teljessége volt eredetileg a liturgikai értelembe vett kórus, s századok múl­tán, a többszólamú zene térhódítása idején a templomi énekkar - a mai ér­telemben vett kórus - szintén innen énekelt.) A templom másik (nyugati) végé­ben a katechumenek tartózkodtak, azok a megkereszteletlenek tehát, akik még nem voltak teljes jogú tagjai a keresz­tyén közösségnek. Ezen az oldalon folytak azok a szertartások is, melyek a kereszteléssel voltak összefüggésben, ha külön keresztelőkápolnát nem épí­tettek. A nyugati oldal építészetileg akkor kapott igényesebb kidolgozást, mikor az egyház világi jótevőit ide kezdték temetni. Az összetettebb építészeti megoldások révén ugyanakkor lehető­vé vált, hogy itt végezzenek néhány nagyheti szertartást, sőt esetenként a nagypénteki passióolvasás dramatizált változata is az ún. Westwerk emeleti termeiben hangzott el. Egy más irányú fejlődés eredmé­nyeként az is általánossá vált, hogy a nagyobb foldesurak a köznéptől el­különülve vettek részt a szertartáso­kon, s a hosszú fejlődési folyamat vé­gén kialakult az úgynevezett kegyúri karzat. A templom a szentéllyel ellentétes végére tehát a kezdetektől jellemző egyfajta - a bevezetésben felvillantott - kettősség: a szakrális térhez tartozik, sőt egy-két szertartás kifejezetten ide kötődik (istentiszteleti keretben ma is a karzatról hangzik például egy pas­sió-oratórium), de a közösségtől való elkülönülésnek is helyet ad (a már em­lített hittanulókon túl itt tartózkodtak a vezeklésre ítélt bűnbánók, a kegyúri karzaton pedig az alattvalóik közelsé­gét kerülő főúrak.) Jó, ha számot vetünk ezzel a kettős­séggel. Bencze Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents