Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-13 / 28. szám

68. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 2003. JÚLIUS 13. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓL-! Áldás - hit nélkül? Az Európai Egyházak Konferenciájának 12. nagygyűlése Történtek még júniusban István, a király Csíksomlyón A szeretet ára „Felveted talán, hogy miért nem védi meg maga a mindenható Isten az igazságot? Igen, ő meg tudja ezt tenni, de mégsem akarja egyedül megtenni, mert ő azt akarja, hogy mi vele együtt munkálkodjunk; és azzal tisztel meg bennünket, hogy ve­lünk és általunk viszi véghez nagy művét. S ha mi ezt a kiváltságot nem is vesszük figyelembe, ő akkor is diadalra viszi ügyét, és megsegíti a szegényt. Azokat pedig, akik megvetették az ő által felkínált kiváltságot, s nem munkálkodtak vele együtt, azokat mint jogtipró cimborákat a jogtiprókkal együtt elkárhoztatja. " Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) szakrális esemény? Amikor egy televíziós stáb valahol megjelenik, óhatatlanul megbolygatja a helyszínt. En­nek tudomásulvétele ugyan elvárható a helybéliektől, a tévéseknek viszont illik a lehető legnagyobb tapintattal végezni munkájukat. Múlt vasárnap a balatonfüredi templomból közvetített evangélikus istentisztelet alkalmával nyílt módom megtapasztalni, miként fest egy élő istentisztelet-közvetítés a gyakorlatban. Közel félszáz fős személyzettel gördült balatonfüredi templomunk kertjébe július 6- án reggel a Magyar Televízió hét teherkocsija. Ahogy közeledik az adás kezdetének időpontja, úgy lesz egyre fontosabb, hogy minden és mindenki a helyén legyen. Miközben az operatőrök utolsó kamerapróbájukat végzik, igyekszem a közvetítők szemszögéből ráhangolódni az istentiszteletre. És amiképpen a kamerák monitora feke­te-fehér képet mutat, én is hasonlónak látom ezeket a perceket. Kár lenne tagadni, hogy ebből a szemszögből tulajdonképpen egy televíziós „produkció ” van készülőben, ahol mindenki azon fáradozik, hogy a képernyők előtt ülők a lehető legtöbb élményt kapják. A feladat: objektiven ábrázolni és továbbítani a helyszínen láthatókat-hallhatókat, hiszen nem a „szereplőknek", hanem a nézőknek kell élményt nyújtani. Ezért a hely­színen lélektelennek tűnhet ugyanaz a televíziós istentisztelet, amelyre annak nézői telefonok tucatjaival válaszolnak - megköszönve a képernyőn keresztül kapott szak­rális élményt. Az adás előtti utolsó percekben kérdezem a közvetítő stáb munkatársait, miként viszo­nyulnak az elkövetkezendő percekhez. Mindannyian egyetértenek abban, hogy ők ilyen­kor kizárólag dolgoznak, a munkájukat végzik. Még a hívő munkatársak sem vehetnek részt aktívan az istentiszteleten, így például az imádságnál sem csendesedhetnek el Szá­mukra az a legfontosabb, hogy délelőtt 11 órakor megkapják az „élő képet", s hogy a műholdon keresztül a nézők milliói láthassák azt, amit ők adásba küldenek. Ez egyfajta feszültséget is generál közöttük, hiszen egy élő adásban kiszámíthatatlan, váratlan ese­mények is megtörténhetnek. Noha tapasztalt, rutinos munkatársak vannak együtt, csak akkor sóhajthatnak fel, amikor az „ élő képet ” újra elveszik tőlük... Közben elkezdődik az adás. A közvetítőkocsi félhomályában a rendező és munka­társainak tekintete a monitorok képeire szegeződik, miközben szakmai kérdésekről beszélgetnek. Mialatt ők dolgoznak, a „háttérben ” hangzik Ittzés János püspök ige­hirdetése. Becsukódik mögöttem a mozgó stúdió ajtaja, és a műholdakra meredő parabola- antennákra pillantva eszembe jut Jézus jövendölése. Elérkezett az az idő, amikor a háztetőkről hirdettetik az evangélium. Menyes Gyula Evangélikus pedagógustalálkozó Miskolcon „A tudás kincs, a bölcsesség adomány” - ezzel a mottóval rendezett országos pe­dagógiai konferenciát Miskolcon június 30. és július 2. között a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztálya, valamint a miskolci Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola. A rendezvényen 16 evangélikus oktatási intézmény - óvoda, általános iskola, középiskola, kollégium - közel hétszáz fővel (!) képviseltette magát. A belvárosi evangélikus templom ódon falai között - Veczán Pál esperes nyitóáhítata után - Mihályi Zoltánná, & MEE Oktatási Osztályának vezetője kö­szöntötte a vendégeket, majd Fellegvárt Zoltán, a vendéglátó iskola igazgatója ismertette a konferencia programját. Már az első napon igen színvonalas referátumok hangzottak el. Bányász Mó­nika, a miskolci evangélikus gimnázium tanára a tanulási problémák megelőzésé­ről és kezeléséről beszélt, dr. Csepregi András evangélikus lelkész, a Nyíregy­házi Főiskola tanszékvezetője pedig a keresztény pedagógiáról tartott tovább­gondolkodásra késztető előadást. Pedagógusaink másnap szekcióülése­ken vitatták meg a különböző szakterüle­tek problémáit, ezután a kétszintű érettsé­gi vizsgák eddigi tapasztalatáról és várható következményeiről esett szó Pós- fai Péter, az Országos Közoktatási Értéke­lési és Vizsgaközpont igazgatója, valamint Gál Tibor, az aszódi Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium és Kollégium igazga­tóhelyettesének tolmácsolásában. „Kihívások a tehetséggondozásban és a társadalmi kérdésekben az egyházi is­kolákban” témacímmel előadást tartott még a nap folyamán Sarka Ferenc fő­osztályvezető, Sándor Frigyes evangéli­kus lelkész és Pelikán István, a miskolci evangélikus gimnázium tanára. A konferencia zárónapján korunk problémájáról, a drogról beszélt dr. Tarnóczky Margit, a Miskolci Drogam­bulancia vezetője, majd a Miskolci Ga­lériában az intézmény igazgatója, dr. Dobrik István vezette végig az evangéli­kus pedagógusokat. A tartalmas három nap után - az úr­vacsoraosztással egybekötött záró-isten­tiszteleten - D. Szebik Imre elnök-püs­pök szolgált spirituális útravalóval a konferencia valamennyi résztvevője számára. Dr. Lakatos Zoltánné LELKESZAVATASOK Mi sem természetesebb, mint hogy az Evangélikus Élet hiánytalanul igyekszik hírt adni minden lelkésziktatásról, -avatásról. Az idei tanév zárásakor összesen tizenheten vehették át hittudományi egyetemünkön a teológus-lelkész szak elvégzését tanúsító oklevelet. Közülük néhányat már az elmúlt hónapban lelkésszé avattak. (Lapunk 8. oldalán további hat fiatal ordinációjáról számolunk be.) Fizessen elő az Evangélikus Életre legalább fél éves idő­tartamra, és részt vehet azon a sorsoláson, amelynek nyertese (+1 fő) a reformáció városában, Wittenbergben tölthet egy hetet 2003. október 27. és november 1. között! És ha Ön már előfizetője lapunknak? Akkor is van esé­lye a nyereményre! Csupán egy új előfizetőt kell találnia, aki az előfizetési szelvényen feltünteti, hogy az Ön aján­lására rendeli meg az Evangélikus Életet. Ha ajánlóként az Ön neve szerepel a nyertes előfizetési szelvényen, akkor a reformáció hetében Ön is (+1 fő) a Luther Kiadó vendége lehet Wittenbergben. A nyereményjátékban a hetilapunkra 2003. június 27. és 2003. szeptember 15. között - legalább fél évre - előfizetők, illetve ajánlóik vehetnek részt. A nyerteseket levélben értesítjük. Sorsolás: 2003. szeptember 30-án. A nyereményjátékban a Luther Kiadó munkatársai és közvetlen hozzátartozóik nem vehetnek részt. Előfizetési szelvény all. oldalon. Fizessen (vagy fizettessen) elő az Evangélikus Életre!

Next

/
Thumbnails
Contents