Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-06 / 27. szám
Evangélikus Élet 2003. JÚLIUS 6. 9. oldal A hétköznapok Istene Őszinte, erőt adó bizonyságtételeket is hallhattak mindazok, akik ott voltak a IV. országos evangélikus találkozón. A szombat délutáni program részeként „Gyógyulás a hétköznapokban” címmel az ország különböző pontjáról érkezett öt résztvevő arról vallott, mit jelent számára a hit a mindennapokban. Az egyes felszólalások között Gryllus Dániel éneke és citerajátéka segített abban, hogy a hallottak üzenete jobban elmélyülhessen mindenkiben. Szabóné Mátrai Mariann és „vendégei”: Simor Ferenc, Müller Mónika, Hallgatóné Hajnal Judit, Abaffy Zoltán, Iványi Béla A nem keresztény vallások általában elválasztják egymástól a szentet és a profánt. Úgy képzelik, hogy az isten a templomban lakozik. A protestáns hagyomány ellenben azt hangsúlyozza, hogy Isten jelen van a teremtett világban. Szeretetét, közelségét megtapasztalhatjuk életünkben - utalt a bevezetőben Wolfgang Huber berlini püspök magyarul is megjelent könyvére Szabóné Mátrai Mariann, hittudományi egyetemünk Gyakorlati Intézetének vezetője, az alkalom moderátora. Öt centivel a föld fölött A hétköznapokban (is) jelen lévő Istenről elsőként Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ vezetője szólt, aki a 46. zsoltár szavaival köszöntötte a jelenlévőket. A nevezett tanintézetben tizenegy esztendeje oktató pedagógus arról beszélt, hogy be kellett látnia: a szakmai tudás és hozzáértés nagyon fontos szerepet tölt be egy iskola életében, de emellett nagy súlyt kell helyezni arra is, hogy a tanulóknak továbbadj uk az evangélium üzenetét. Manapság sem könnyű pedagógusnak lenni, és a gyerekek életét is különböző - családi és szociális jellegű - problémák nehezítik. Véleménye szerint sokat számít az, hogy az evangélikus iskolákban hétkezdő áhítatot tartanak, imádkoznak, a könyvtárban pedig megtalálható a keresztény irodalom is. Erőt és segítséget ad Jézus életének példája. „Öt centivel a föld fölött járok. Ha a diákok ennek oka felől kérdeznek, boldogan mesélek nekik arról az örömről, amit az Istenbe vetett hit jelent számomra” - mondta Hallgatóné Hajnal Judit. Egész életünk bizonyságtétel Abaffy Zoltán debreceni gépészmérnök azon reményének adott hangot, hogy nemcsak a most elmondott néhány szó, hanem egész élete bizonyságtétel lehet a körülötte lévők számára. „A szeretet nem őrizhetjük meg pusztán a családtagjainknak. Munkahelyünkön is csupán a szeretet, a bizalom és az egymásra figyelés teheti tartalmassá az emberi kapcsolatokat” - hangsúlyozta, majd így folytatta: „A gyógyulás a hétköznapokban csak akkor következhet be, ha Jézusra és keresztjére nézünk.” A hit és a bekapcsolt biztonsági öv Iványi Béla szegedi orvos arról szólt, hogy hitünk és egészségünk szoros kapcsolatban áll egymással. A vizsgálati eredmények szerint a keresztény hit pozitívan hat az állóképességre. A vallásos emberekre kevésbé jellemző a magas vérnyomás, jobb a stressztűrő képességük, ritkábban követnek el öngyilkosságot, és a születéskor várható élettartamuk az átlagosnál magasabb. Megemlítette azt is, hogy 1986-ban az USA-ban négyezer idős ember egészségi állapotát, életvitelét és vallási szokásait vizsgálták meg. „Kimutatták, hogy a rendszeresen templomba járók esetében a halálozás relatív kockázata megegyezik a bekapcsolt biztonsági övvel közlekedők biztonsági mutatóival” — osztotta meg a hallgatókkal az érdekes eredményt Iványi Béla. Istenben elrejtett élet A család, mint a legszorosabb életközösség, meghatározó szereppel bír - emelte ki felszólalásában Müller Mónika pécsi tanárnő. „Elsőként itt kell, hogy továbbadjuk az Istentől kapott szeretet örömhírét” - hangsúlyozta. Arról is beszélt, hogy ha valakinek átadott élete van, akkor az erőt jelenthet a mindennapok terheinek hordozásában. Megajándékozott életünk pedig áldássá tehet bennünket a többi ember számára. „Az egyetemes papság nevében szólaltunk itt meg” - mondta, majd így folytatta: „Tudatosítsuk magunkban, hogy mindnyájan Isten szolgái vagyunk, és egyszer el kell majd számolnunk szavainkkal, tetteinkkel, ki nem mutatott szerete- tünkkel. Éppen ezért fontos, hogy megkérdezzük magunkat: vajon hiteles keresztény életünk van-e, Isten szerete- tének jelei vagyunk-e a családunkban és a világban.” A közösség gyógyító ereje Ez a találkozó sokunkat rádöbbenthet arra: betegek vagyunk. Kinek-kinek magának kell őszintén megválaszolnia a következő kérdéseket: Van- e egyáltalán testi-lelki egészség köztünk? Keresztény, evangélikus közösségünk gyógyító erőt jelent-e a rászorulók számára? A válaszkereséshez a következő támpontokat adta Simor Ferenc siklósi állatorvos: nevezzük nevén a jót is, a rosszat is. Ne akarjunk olyasmit adni, amit mi magunk sem birtokolunk. Nézzünk fel Krisztusra, szeressük egymást, imádkozzunk egymásért, és figyeljünk egymásra, hogy valódi, tanítványi közösséggé lehessünk - hangsúlyozta.- gazdag A lelkészi kar bevonulása a záró-istentiszteletre. Jobbra: Útra bocsátó áldás - Gáncs Péter, D. Szcbik Imre és Ittzés János püspökök ' vS4”i"*Z*. 'V Gryllus Dániel e helyre tördelt fotója bánja, ha a korrektúrára szánt szűkös időkeretből a szerkesztőnek sikerül elcsennie néhány percet arra, hogy köszönetét számítógépbe pötyögje. Márpedig ennek a rendhagyó lapszámnak az elkészültéért külön köszönet illeti azokat a munkatársakat is, akik \-~l Q, m j mf vállalták, hogy írásaikkal segítik méltóképpen do- V» ifo vfiMJkfc kumentálni a IV. országos evangélikus találkozót. Minden felkért szerző készséggel vállalta a „testre szabottnak veit feladatot, es hétfőn delre mar vala- „ .^V/ mennyi kézirat a szerkesztői asztalon várt az utómunkála- tokra. (Bottá Dénes félezernél több fényképfelvételét még a vasárnap éjjeli órákban „előválogattuk’’.) Hogy az esemény méltó dokumentálásának szándékából születő „ végtermék " találkozik-e majd az olvasók - különösen is a találkozón részt vettek - tetszésével, azt persze nem tudhatjuk. így lapzárta után a szerkesztőjének általában is kétségei támadnak. Ezt valójában nem is az elkészült lapszám kézbevétele, sokkal inkább a következő lapszám „kihívása " oldja fel, illetőleg odázza el. De most, Székesfehérvár után más okom is van az elbizonytalanodásra. A pénteki fórumbeszélgetés óta egy nekem szegezett - és általam hirtelenjében csak félig- meddig megválaszolt - kérdés foglalkoztat. Nem a hirdetések tartalmát szerkesztőségünkön számon kérő (?!) felszólalásra gondolok, hanem a hitébresztő, hitmély ítö írások számát kévés lő reflexióra. Ugyanis ez a „tematika" nekem is szívügyem, s talán utaltam is rá, hogy lapunk terjedelmének növelésekor - egyebek mellett -az a lehetőség villanyozott fel, hogy egy teljes oldalt (éppen ezt, a 9.- et) szentelhetjük majd ennek a sajátos műfajnak. És lám, ezúttal is egy tudósítással és e szerkesztői jegyzettel kell beérnie a lelki táplálékra vágyakozóknak... De valóban csak a „direkte evangélizáló ’’ írások töltenék be ezt a funkciót? Eltekintve most attól, hogy a két évvel ezelőtt közzétett kérdőív tanúsága szerint - az „ Új nap - új kegyelem ”, illetőleg a 2. oldal állandó rovatai mellett - olvasóink az egyházi eseményekről szóló aktuális tudósításokat jelölték meg mint legszívesebben olvasott írásokat, ezekből a híradásokból én magam újra és újra „ kiolvasom ” az evangéliumot. Számomra a lelkészavatásokról, az imaházszentelésekről szóló tudósítások is a „jó hír ", az „ örömhír ” üzenetét hordozzák. Miként a IV. országos evangélikus találkozó eseményeiről szóló beszámolók is. Szeretném remélni, hogy nem csak a számomra. Bocsáss meg, Gryllus Dani! T. Pintér Károly FENT: Hafenscher Károly irodaigazgató búcsúztatja Szemerei Zoltánt, az országos iroda gazdasági osztályának nyugalomba vonult vezetőjét. BALRA: (fél perccel később) Hafenscher Károly köszönti a Déli Egyházkerület megválasztott felügyelőjét, Szemeri Zoltánt és püspökét, Gáncs Pétert Élénk forgalom a Luther Kiadó könyvsátránál A IV. országos evangélikus találkozó írásaihoz a felvételeket készítette: Bottá Dénes
