Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-06 / 27. szám

10. oldal 2003. JULIUS 6. Evangélikus Élet Általában öröm, ha választhatunk a lelkiekben gazdagító programok között. Sokunk azonban érthetően sajnálta, hogy az idén időben „keresztezte egymást” két megkülönböztetett jelen­tőségű keresztény esemény: a IV. or­szágos evangélikus találkozó Székes- fehérváron (június 27-28.), valamint az „Ez az a nap!” és a „Misszió Expó 2003” ökumenikus rendezvénye Bu­dapesten (június 27-29). László Viktor szervező lapunknak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a három nap alatt mintegy húszezren vol­tak kíváncsiak az immáron negyedszer megrendezett „Ez az a nap!”-ra, illetve a Misszió Expóra, amelyre másodszor ke­rült sor. Akadt is látnivaló bőven a Nép­stadion-kert, a Körcsarnok és Olimpiai Csarnok területén. Minden korosztály — korra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül - találhatott neki tetsző programot. A „Gyermekvárosban” kézműves-foglal­kozások, zene és játék várta a legifjabba- kat, a „Sportsátorban” pedig mozogni le­hetett. Aki elfáradt a nagy melegben, az testi-lelki felüdülést találhatott a Körcsar­nokban, ahol a 48 órán át tartó dicsőítés jegyében különböző nemzetiségű keresz­tény zenekarok vehették birtokba a szín­padot. Emellett hallani lehetett még a ká­bítószer-fogyasztásról, de teret kapott a bibliafelolvasás, a könnyűzene, valamint a lelkigondozás és a művészetek is (ver­sek, faszobrok, fotók, festmények stb. for­májában). Mindenképp megemlítendő még a nagyszínpadon tartott szombati evangélizáció, ahol Révész Árpád baptis­ta prédikátor szavait több mint tízezren hallgatták. Az úgynevezett „Mit mond a Lélek?” sátorban, mely az egyházak megújulásá­nak kérdését igyekezett több oldalról is megvilágítani, evangélikus előadókkal is találkozhattak az érdeklődők. Szeverényi János esperes Jeremiás könyvének 17. fejezete alapján egyebek mellett arról be­szélt, hogy a hibák és bűnök felismerésén és megvallásán kívül a megtérés a meg­újulás egyik legfontosabb feltétele. Ugyanitt a misszió lehetőségeit, le­hetséges útjait vázolta Gáncs Péter or­szágos missziói lelkész, a Déli Egyház- kerület közelmúltban megválasztott új püspöke. Beszámolóját az evangéliu­mok, valamint az Apostolok cselekedete­inek történeteiből vett hasonlatokra ala­poz^. Az egyházak missziói munkájuk során ma a damaszkuszi, az emmausi, to­vábbá a gázai út közül választhatnak. A ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. július 6. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvöl- gyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidcgkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda. III.. Dévai Bíró J M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., I.cbstiick M. u. 36-38. de. 10. I— Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma; du 6 Monti Irén; VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tatnásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Szeverényi János: XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Sze­verényi János; Budagvöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegvvidék, XII. , Kékgolyó u. 17. de. 10. Wagner Szilárd; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII. , Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagy templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Máty ásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blat- niczky János; Rákoshegy, XVTL, Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVTL, Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pcstszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hun­gária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Cse­pel. XXL. Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gá­bor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP a liturgikus szint zöld. A vasárnap lekciója: Ézs 64.3-8; az igehirdetés alapigéje: Lk 15,1-10. HETI ÉNEKEK: 382, 422. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 25.): du. 4.; Balatonboglár: de. 11. (úrv.); Bala- tonfenyves: du. 6.; Balatonfűzfő (ref. templom): du. fél 3.; Balatonfüred: de. 11. (televíziós közvetítés); Balatonszepezd: de. fél 9.; Fonyód: du. 4.; Hévíz: du. fél 5.; Keszthely: de. fél 11.; Kötcse: de. 9. (úrv.); Kőröshegy (ref. tem­plom): du. 3. (úrv.); Kővágóörs: de. fél 12.; Mcncshely: de. 11.; Nemesleány­falu: du. 2. (úrv); Révfülöp: de. 10.; Siófok: de. II.; Szentantaifa: du. 4. (hálaadó); Veszprém: de. 10.; Zamárdi (imaház): du. 4.; Zánka: de. fél 9. (úrv.) damaszkuszi út Pál hirtelen megtérését állítja a középpontba. A rendszerváltozta­tás után is sokan átélték - ki szívből, ki színből - ezt az élményt. „Ez is egy lehet­séges út, de véleményem szerint a 21. században nem ez a »főútvonal«, hanem sokkal inkább az emmausi és a gázai” - mondta Gáncs Péter. Az emmausi út a Lukács evangéliu­ma 24. fejezetében olvasható történetet tartja követendő példának, a gázai pedig Fülöp apostol és az etióp kincstárnok esetét. Mindkettő jól mutatja, milyennek kellene ma lennie az egyháznak, a kísérő-kérdező-közösségteremtő mo­dellt állítva elénk. Jézus odaszegődik az emmausi tanítványok, Fülöp pedig a szí­nes bőrű tisztviselő mellé. „Az egyház­nak egyrészt mozdulnia kellene, odalép­nie az emberekhez, másfelől pedig meg kellene tanulnia meghallgatni kiégett, csalódott kortársait. Ez a feltétele a ket­tőjük közti eredményes kommunikáció­nak, a valódi, az Igén és a szentségeken alapuló közösség létrejöttének” - hang­súlyozta a püspök. A szolgáló, embertársai felé forduló egyház élő példáját adta a Misszió Expó 2003 elnevezésű rendezvény az olimpiai csarnokban. Amint azt Horváth István szervezőtől, a Magyar Evangéliumi Szö­vetség (rövid nevén Alliansz) titkára el­mondta. 2001 februárja óta most másod­szor vannak együtt a különböző egyházak, gyülekezetek, társaságok képviselői. A 88 stand egyikénél Galli Tamástól a pesterzsébeti evangélikus gyülekezetben végzett szeretetszolgálatról kaphattak bő­vebb információt az érdeklődők. (Tevé­kenységükről a Misszió magazin legfris­sebb számában is olvashatunk. - A szerk.) Megtudhattuk, hogy hat évvel ez­előtt kezdtek el foglalkozni a rászorulók­kal, Drenyovszky Kálmánná presbiter ve­zetésével. Céljuk a segítségnyújtás a gyülekezethez szorosan, illetve lazábban kötődő egyháztagok, valamint a parókiá­ra becsöngető hajléktalanok felé. „Egy olyan korban, ahol csak az anyagiak szá­mítanak értéknek, egy olyan korban, ahol az emberi kapcsolatok eresztékei szétla­zulnak, semmi másra nincs nagyobb szükségünk, mint Krisztustól érintettség­re, benne való hitre, a belőle forrásozó szeretetre és el nem fogyó reménységre” - olvashatjuk az „Ez az a nap!” prospek­tusában D. Szebik Imre püspök-elnök szavait. Aki ott lehetett a szeretethimnusz szavait (hit, remény, szeretet) középpont­ba helyező „Ez a nap!-on” és a „Misszió Expó 2003-n ”, az átélhette, hogy a ke­resztények számára - minden különböző­ségük ellenére - létezik egy közös út, egy mindenekfelett való érték: Jézus Krisz­tus. Ezen a júniusi hétvégén magukat és őt igyekeztek megmutatni a különböző felekezetek - egymás és a „világ” számá­ra egyaránt. Gazdag Zsuzsanna Nők evangélizációja - lélektől lélekig NEMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK: Hévíz: de. fél 10.; Balatonboglár: du. 2. Összeállította: tszm A Népstadion épületében lévő VIP- szoba 2003. június 27-én délután az Alliansz Női Hálózata konferenciájá­nak kellett, hogy helyet adjon a Misz- szió Expó programfüzetének leírása szerint. Az odaérkezők azonban meg­lepve tapasztalták, hogy az alkalmat egy emelettel lejjebb, az ún. Iharos Teremben tartják... „Ezek szerint mi, nők nem vagyunk fontos személyek” - jegyezte meg mel­lettem valaki tréfásan. De az a két óra, amit a különböző felekezetekböl érke­zett közel kétszáz asszony közösen el­töltött, bizony rácáfolt erre. Bár nem a szokásos érvek hangzottak el a nők „vé­delmében” - hogy ők a családok szívei, a jó házasság motorjai -, hanem annak a torokszorító valóságnak a felismerése, hogy a Legfontosabb Személynek, mennyei Atyánknak vagyunk kivétel nélkül nagyon fontosak! Megrendítő vallomásban számolt be egy fiatal nőtestvér arról, hogyan szaba­dította meg őt Isten az alkohol rabságá­ból. Nehéz út - családja kitartó imádsá­ga mellett - vezetett odáig, hogy az addig letagadott szenvedélyét be merje vallani férje és gyermekei előtt. Majd az övéi, valamint asszonytársai segítségé­vel új életben kezdhetett el járni. De hányán vannak, akik nem ismer­ték még meg ezt a szabadulást! Mennyi asszony él körülöttünk, aki nyilvánvaló vagy titkolt bűneinek terhe alatt szen­ved, és nem tudja, hogy Krisztusban van menedék, megújulás! Milyen sokan vannak, akik nem hallottak még arról, hogy mennyire becsesek, „fontos sze­mélyek” Isten szemében! - ezek a gon­dolatok többször is elhangzottak ezen a napon. Hiszen ez volt a célja a szerve­zőknek, az Evangéliumi Alliansz Női Hálózata tagjainak. Annak felelősségére szerették volna ráébreszteni a résztvevő­ket, hogy Isten mindannyiunkra rábízott embereket: családtagokat, utcabelieket... Rajtunk, a mi mulasztásunkon is múlik, hogyha nem hallanak Krisztusról! Ám a rendezvény abban is segítséget nyújtott, hogy milyen új utakon (termé­szetesen a női kreativitást, ötletességet is „bevetve”) végezhetjük személytől sze­mélyig - Tóth Árpád költő szavait kölcsö­nözve: „lélektől lélekig” - terjedő evange­lizációs szolgálatunkat. A különböző felekezetek asszonycsoportjai lelemé­nyesebbnél leleményesebb módszerek­kel ismertették meg a hallgatóságot - a baba-mama klubok szervezésétől kezd­ve a közös gyógytomázásig. Az egyik résztvevő például a Lydia keresztény női magazint dobta be száz utcabeli szom­szédasszony postaládájába e levélke kí­séretében: „Nekem fontos mindaz, amik­ről itt olvashatsz, ha érdekel, vagy ha nem értesz egyet azzal, ami a cikkekben van, akkor gyere el hozzám péntek du. 5 órára.” Az első alkalommal csak néhány asszony jött el, ők is kérdésekkel, kétség­gel tele. Ma harmincán vannak, akik hét­ről hétre együtt tanulmányozzák a Bibli­át. Majdnem valamennyien hitre jutot­tak. .. Igaz, minden életváltozás a Szent­lélek csodálatos munkája, mégis jó volt tudatosítani - és erről éppen a pesterzsé­beti evangélikus imacsoport vezetője számolt be -, hogy mennyire fontos a gyülekezet közbenjáró könyörgése, együttes böjtölése! Az alkalom ezzel a személyes kérdés­sorral zárult: Észrevették már az utcá­tokban, hogy te ott élsz? Általad felra­gyogott-e már a Krisztus fénye? O, jaj, ha az utca miattunk sötét... B. Pintér Márta ORMOS INTÉZET ..........; EG ÉSZSÉGÜGY! ALAPÍTVÁNY Ha fáj a feje A nagynéném születésekor az Etelka nevet kapta, de minden­ki csak Mimiként ismerte. Negyvenöt éves volt, amikor meg­ismerkedett választottjával, Károllyal, aki miatt vidékről Bu­dapestre költözött. Emeletes házban kezdtek új életet, ahol nagyok voltak az ablakok, ám vékonyak a falak. Ez különö­sebben nem zavarta őket, egészen addig, amíg a fölöttük la­kó hetente egyszer kalapácsolásba nem kezdett. Mimi és Károly először értetlenül állt a konyha közepén. Próbálták ki­találni, hogy mi lehet a zaj forrása, az azonban egyre világo­sabbá vált, hogy a szomszéd nem szeget ver a falba. Fél év múlva Károlynak megfájdult a feje. Először csak hideg vízzel borogatta, majd jegelte. Később bevett egy fáj­dalomcsillapító pirulát, aztán még egyet és még egyet. Majd áttért az erősebb kapszulák szedésére, miközben gyógyteát kortyolgatott. A nagynéném naponta kérlelte, hogy „Károly, menj el az orvoshoz, vizsgáltasd ki magad!”, de Károly nem hallgatott párjára. A nagynéném rohangált, telefonált, intéz­kedett, aztán egy reggel odaállt a férje ágya mellé, és kijelen­tette, hogy rátalált a megoldásra. „Károly, el kell mennünk az Ormos Intézetbe, ott biztosan tudnak majd rajtad segíteni!” Károly egyre bátrabban lépkedett az Ormos Intézet tisz­ta épületében. Egy alapos vizsgálat után a migrénambulan­ciára irányították, ahol megkezdődhetett a gyógykezelés. Mimi a vizsgálat után hazatérve elhatározta, hogy lakásukat vidéki kertes házra cserélik. Néhány hónap múlva elszállítot­ta minden holmijukat a költöztető, csak egy-két összecsukha­tó szék maradt a lakásban. Úgy döntöttek, hogy megreggeliz­nek, majd végleg elhagyják a várost. Mimi lement néhány kifliért a közeli boltba, ám néhány pillanat múlva kipirultan érkezett vissza. Vidáman újságolta: „Képzeld, drágám, talál­koztam a szomszédasszonnyal, aki megfejtette a nagy rej­télyt! Tóték - a fölöttünk lakók - mániákusan szeretik a rán­tott húst. Ez volt tehát az a rendszeres kopácsolás, amitől megfájdult a fejed. Hát, nem mulatságos?” - kérdezte a már gyógyult férjét a vidáman kacagó Mimi. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 Á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents