Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-06 / 27. szám
8. oldal 2003. JÚLIUS 6. Evangélikus Élet ^ .0, <yMST KÉRDEZTÜK... KIS FERENC BALÁZS pályázati munkatárs (Fát) Azért jöttem el ide, mert hiszek az evangélikus egyház jövőjében is, nemcsak a múltjában. Igénylem azt, hogy egyházunkban olyan célok alakuljanak ki, amelyek mögé fel lehet sorakozni, kortól és képzettségtől függetlenül. Az ilyen jellegű országos eseményeken azért szeretek jelen lenni, mert itt megtudom, merre tartunk. Az előadások közül ifi. Fabiny Tiboré (Gyógyulást az egyháznak!) állt hozzám a legközelebb, de Prőhle Gergelyé (Gyógyulást a társadalomnak!) is tetszett. Az általuk felvetett kérdések manapság engem is foglalkoztatnak. FÉNYES PÁLNÉ nyugdíjas (Nagytarcsa) Mintegy harmincán érkeztünk Nagytarcsáról egy idősebbekből álló csoporttal, lelkészünk vezetésével. A csömöri és az orosházi találkozókon is ott voltam, ezt is nagyon vártam. Tudtam, mi lesz a program, olvastuk az Evangélikus Élet beharangozó cikkeit, és készültünk. Már az első napra eljöttünk, itt is aludtunk. Hogy Fehérváron mi tetszett? Hát, fi. Fabiny Tibort órákig elhallgattam volna, de mások is így vannak vele a csoportban. Gáncs Péter a mi lelkészünk volt, és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy püspök lett. Erre az alkalomra - ahogy több gyülekezet küldöttségénél látszik - mi is felvettük a hagyományos viseletűnket, mert ez a mi örökségünk. MOLNÁR ATTILA vállalkozó (Balatonboglár) A találkozókkal kapcsolatos első személyes élményem gyermekkoromhoz fűződik, amikor 1984-ben a Budapest Sportcsarnokban részt vehettem a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén. Ott találkoztam és beszéltem Káldy Zoltán püspök úrral, amit sohasem felejtek el. Itt, Székesfehérváron a sok mosolygó ember feledteti velem a rohanó és csak a pénzről szóló nagyvilágot. Kell ez az ösz- szejövetel, mert ezen a helyen azt mondhatjuk el, amit érzünk. Mindenki evangélikus hittestvér! Ha otthon elmegyek egy baráti társaságba, azt sem tudják, ki az a püspök, vagy mit jelent az egyház szó. KÁROLYFALVI ZSOLT testnevelő tanár és teológushallgató (Orosháza/Pestlőrinc) A pestlőrinci Új Teremtés együttessel vettem részt ezen a találkozón, melyen bizonyságtétellel szolgáltunk. Nem csupán a fellépés, de a próbák is hatalmas élményt jelentettek. A kereszténység mindig közösségi dolog: teli volt a sportcsarnok aktív evangélikusokkal, köztük teológustársaimmal is. Nekünk mindig ott kell lennünk, ahol bizonyságtételre van szükség, legyen az egyházi vagy világi alkalom. A délutáni kiscsoportos beszélgetések éppen erre készítettek fel bennünket: mi a teendő, ha vitában kell bizonyítanunk hitünk igazságait. POLERECZKY GYÖRGYNÉ gyülekezeti munkatárs, nyugdíjas (Kiskőrös) Odahaza rendszeresen részt veszek a missziói munkában, legyen az rádiós istentiszteletek felvételeinek továbbadása, konferencián való részvétel vagy gyülekezeti rendezvény szervezése. Noha a mezőgazdaságban mostanra, Péter-Pál napjára esik a munka zöme, elég szép számmal jöttünk Kiskőrösről. A most felmerülő kérdések nagyon aktuálisak voltak, a rá kapott feleletek pedig csak megerősíteni tudnak bennünket. Különösen tetszett a megigazulásról szóló délutáni beszélgetés Szabó Lajos rektor úrral. Nekem ez volt a mondat végén a pont. Na meg az új liturgia: színt hoz majd az egyház életébe, hiszen ami jelenleg van, ez egy rövidített változat. LASSÚ TAMÁSNÉ óvodavezető (Várpalota) Mi a „közelből” érkeztünk. Többen kifejezetten azért jöttünk el, mert tetszettek az előadások és a beszélgetések témái. A tanév végére igencsak elfáradtam, és azt kívántam, a „Gyógyulást a világnak!” bárcsak számomra is meghozná a gyógyulást. Nagyon megfogott Mekota Ervin ökológiai előadása. Ez a fajta környezeti nevelés az óvodákban is egyre nagyobb szerepet kap. A beszélgetések közül „A szétszakadozások gyógyítása az egyházban” címmel Hafenscher Károly által vezetett csoport munkája vonzott - mivel én odahaza nem igazán éreztem ezeket a szakadásokat. Szerintem olyan nagy baj nincs, és ami megoldásként megfogalmazódott bennünk, az az ima, a bocsánatkérés és a megbocsátás. Együtt kell élni a más véleményű emberekkel! KECSKEMÉTI PÁL lelkész (Kiskörös) Örültem a találkozónak és a „beteg világ” témakörnek. A gond az, hogy az egész világ egy ördögi körben forog, amiből kiszakadni - akár hívőnek, akár nem vallásosnak - szinte lehetetlen. A szervezésről annyit, hogy tudom, mivel jár egy ilyen országos rendezvény koordinálása, de az ebédet talán jobban meg lehetett volna oldani. Idős emberek álltak sorba túl hosszú időn keresztül. A záró-istentisztelet az új liturgiával zajlott, amely szerintem igen hosszú. Tetszeni ugyan tetszik, de lehet, hogy el fogja venni a prédikációtól az időt. Ezenkívül a nagy gyülekezetekben szerintem nehéz lesz a bevezetése - éppen a megszokás miatt. De majd megpróbálkozunk vele... GERGÁLY MELINDA tanuló (Fót) Nagyszüleim ösztönzésére jöttem el, de nem bántam meg, mert nagyon tetszett az egész. Foton ugyan tagja vagyok a gyülekezeti ifjúságnak, de sajnos egyre kevesebben járunk. Itt, Székes- fehérváron meg tudtuk beszélni a dolgokat. A Mevisz tevékenysége különösen tetszett, erről egy délutáni beszélgetésen szereztem tudomást. „A kirekesztő falak eltávolítása” címmel diavetítéses előadás keretében mutatkoztak be. Sajnos aránylag kevesen voltak rájuk kíváncsiak, úgy tízen lehettünk. Noha Foton is járok templomba, ez az itteni újfajta záró-istentiszteleti liturgia ismeretlen volt számomra, de a programfüzet segítségével követni tudtam. I ÜL. Lejegyezte és a felvételeket készítette: IFJ. Káposzta Lajos „Háttérmunka” A találkozó mintegy 2200-2400 főnyi résztvevőjének tájékoz- 1 tatását, útbaigazítását, biztonságát és kényelmét százötven 1 rendező biztosította. Legtöbben a helyi egyházközség tagjai f voltak, de a környékbeli települések gyülekezeteiből - I Csákvárról, Bakonycsernyéről és Tordasról — is érkeztek önkéntes segítők. A szervezési munka pedig már hónapokkal ezelőtt elkezdődött... A szervezők egy csoportja a találkozót követő első megbeszélésen. Elöl (virággal kezében) Kissné Kárász Rózsa. Lent: a „színpadmester” - Marton Tamás A két évvel ezelőtti orosházi találkozó után hosszú hónapokon át még csupán az ötleteket gyűjtötték, és próbálták elképzelni, milyen lesz majd a székesfehérvári rendezvény. Csak később vált véglegessé a téma: „Gyógyulást a világnak!” A program kidolgozását és az előadók biztosítását az Országos Egyházi Iroda vállalta, így a helybéli szervezőkre a többi feladat hárult: a helyszín kiválasztása és alkalmassá tétele a találkozóra, a regisztráció gördiilékenységének biztosítása, az étkeztetés, az elszállásolás és egyebek. A szervezési munka során a fehérvári gyülekezet mintegy száz különösen aktív tagjához ötven olyan személy is csatlakozott, akik a gyülekezeti körlevélben közzétett felhívás nyomán érezték úgy, hogy nekik is szolgálatot kell vállalniuk az országos találkozó lebonyolításában. Az elmúlt két-három hónapban már hetente találkoztak. A munkacsoportok élére vezetőket választottak. A legtöbb feladat a regisztrációs teamre hárult, nekik kellett az érkezők nevét az előre elkészített jegyzékből kikeresni vagy mihamarabb nyilvántartásba venni és a szükséges információkkal ellátni. Nagy segítség volt, hogy a résztvevők fele vagy hatvan százaléka időben jelezte érkezését, és voltak gyülekezetek, melyek nagyon pontosan tartották magukat a jelentkezésekhez. Mások csak az utolsó napokban vagy órákban döntöttek a találkozón való részvétel mellett, így fordulhatott elő, hogy szombat reggel viszonylag hosszú sor kanyargott a tetszetős külsejű információs pavilonok előtt, egyesek pedig lemaradtak a program elejéről. Míg a „regisztrációsokat” Mészáros Tamás, az egyházmegye felügyelője fogta össze, addig a második legnépesebb rendezői csoportot, a „csamokgárdát” Kiss László irányította. Ő tényleg minden zugában ismeri az ARÉV Sportcsarnokot, hiszen építészként segítette a néhány évvel ezelőtti átépítést. Sokaknak feltűnt az igényes, szép kivitelű, 2200 példányban kinyomtatott programfüzet, amelyet a gyülekezet festőművész tagjának, Kovács Árpádnak az akvarelljei és rajzai díszítenek. Ezekkel az alkotásokkal az internetes oldal látogatói már korábban megismerkedhettek. A szervezőket bizonyára az a nemes cél vezette, hogy a csarnoktól a szállásig és az étkeztetési helyekig a lehető legrövidebb utat kelljen megtenniük a találkozó résztvevőinek. E „takarékoskodás” jegyében azonban az egyik ételosztó helyre (a Gyümölcs utcai kereskedelmi szakközépiskola étkezőjéhez) sajnos aránytalanul sok embert osztottak. így volt, aki csak három óra körül ülhetett asztalhoz, miközben a csoportbeszélgetések éppen abban az időben kezdődtek egy nem is annyira közel eső másik helyszínen... De nem volna méltó ezt a rendezési hiányosságot hosszasan ragozni, hiszen a másfél napos rendezvény más területein nem volt lényeges fennakadás. A szervezők lehetővé tették, hogy a programok lelki tartalmához a test kényelme társuljon. Szívem szerint azt imám, hogy végezetül álljon itt a főszervező, Kissné Kárász Rózsa neve, ám ő tiltakozna a titulus miatt, hiszen szavai szerint „a főszervező a Jóisten volt”. Elérzékenyülten mondta el, hogy mennyi „nem várt, égből jött” segítséget éltek át együtt a találkozó megszervezésékor gyakorlatilag mindennap. Sokan, sokat imádkoztak a sikerért. Amikor pedig a rengeteg teendő és a nehézségek miatt úrrá lett volna valamelyikükön kilá- tástalanság, egy másik rendezőtől jött a biztatás SMS-ben: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. " Szegfű Katalin 1 i
