Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-06 / 27. szám

ä i I mm den igényt kielégítettek. A komolyze­ne szerelmesei éppúgy találhattak kedvükre valót, mint a fiatalos, lendü­letes muzsika hívei, de azok sem csa­lódtak, akik elgondolkodtató, mélyebb üzenetet hordozó müvekre vágytak. Kari körben Az országos találkozón két gyülekezeti kórus mutatkozott be. A több mint negyven esztendeje működő oroszlányi énekkar péntek este lépett fel. Reperto­árjukon - egyebek mellett - Johann Sebastian Bach, Halmos László, Szoko- lay Sándor és Bárdos Lajos darabjai szerepeltek. A Milán Zoltánná vezette énekkar profizmusán nem csak a heten­te tartott próbák hatása érződött: a közel negyven főt számláló kórus tagjai kö­zött számos hivatásos zenészt találha­tunk. Amint az énekkar vezetője beszél­getésünkkor elmondta, munkájuk során az alapító, Nagy Dániel (aki nem más, mint Milán Zoltánná édesapja) szellemi örökségét kívánják folytatni. Minden vasárnap két darabbal szolgálnak az is­tentiszteleten, és a környék gyülekeze­teiben is gyakran lépnek fel. Az alberti ifjúsági énekkar még nem tekinthet vissza ilyen jelentős múltra, mivel 2001-ben alakult. Ám amilyen fiatal a kórus - és amilyen fi­atalok a tagok! -, olyan nagy meglepe­tést okozott felkészültségük. Elsőként az egri missziói napon mutatkoztak be egyházunk szélesebb nyilvánossága előtt. Akkor csupán az Északi Egyház- kerület hívei, most viszont az egész or­szág evangélikussága előtt bizonyítot­ták tehetségüket. A jól ismert egyházzenei művek mellett megszólal­tatták a 2000. augusztus 20-án a Parla­ment előtt elhangzott csodálatos Mil­lenniumi ódát is — ennél a Evangélikus Élet Lélekgyógyító muzsika „Isten igéje után a zenét illeti a legfőbb dicsőség... Ha vi­gasztalni akarod, aki szomorú, megfékezni, aki léha, bá­torítani a csüggedőt, szerénnyé tenni a büszkét, lecsen­desíteni a szenvedélytől izzót vagy megbékíteni a gyűlölködőt..., mi lenne hatékonyabb eszköz minderre, mint a zene?” - vallotta Luther Márton. Az országos ta­lálkozó szervezői megfogadták a nagy reformátor taná­csát. A gyógyító szavak mellett komoly teret biztosítottak a gyógyító muzsikának is... Az evangélikusok ezúttal sem ta­gadták meg lutheri örökségüket. A szé­kesfehérvári sportcsarnokot újra meg újra templommá formálták az Isten di­csőségére felcsendülő dallamok. Az önálló programpontként szereplő kon­certeken kívül számos zenei élmény­ben lehetett részük a jelenlévőknek. Muzsikaszó töltötte be a várakozás és a gyülekezés perceit, az istentisztelet és az áhítatok pedig a közös éneklés örö­mével ajándékozták meg a résztvevő­ket. Külön kiemelendő a rendezők fi­gyelmessége, hogy nem hagytak „üresjáratokat” az egyes „műsorszá­mok” között, és ügyeltek arra, hogy a feszes programot időnként néhány perc­nyi zene szakítsa meg. Ilyenkor egy-egy ismert, szeretett korái együttes elének- lése (Németh Csaba orgonamüvész közreműködésével) vagy a fúvósok já­téka frissítette fel az egybegyűlteket. A fórum, a referátumok, a csoportos beszélgetések és az igei alkalmak kö­zött helyet kapó koncertek szinte min­müsorszámnál a fellépőkhöz olyanok is csatlakoztak, akik ott lehettek az ezer gyermekből álló énekkar tagjai között. Érces hangok A Németországban oly nagy hagyomá­nyokkal rendelkező fúvószene, úgy tű­nik, reneszánszát éli egyházunkban. Egyre több egyházközségben alakulnak kisebb-nagyobb zenekarok, és a lelké- szek-teológusok között is mind népsze­rűbbek a fa- és rézfúvós hangszerek. Az Evangélikus Központi Fúvós- együttes tagjai között akad zenész, hit­oktató, lelkész, illetve teológushallgató is. A Johann Gyula által vezetett zene­kar már két CD-felvételt is készített, Evangélikus fúvószene címmel. Mu­zsikájuk alapját a korálfeldolgozások adják, ezenkívül szívesen merítenek a régi századok egyházzenei müveiből, valamint modernebb hangvételű mü­veket is játszanak. A székesfehérvári zenéjüket, örömmel üzenik: most ké- | szül harmadik CD-felvételük, amely j karácsonyi dalokat fog tartalmazni. A pestszentlőrinci gyülekezet ifjú­ságának tagjaiból álló Új Teremtés cső- : portnak mindeddig csupán templomi i keretek között volt alkalma bemutat- j kozni, szombat délelőtt azonban telt | ház előtt adhatták elő Győri Gábor es- ; peres Hét szó az emberért című darab- j ját (képünkön). A mű nem csupán a fü­leken keresztül szólította meg a hallgatóságot, hanem a szemek számá­ra is kínált befogadnivalót. A multimé­diás produkcióban a zenei részhez szer­vesen illeszkedő prózai betétek (versek, rövid jelenetek, vallomások) is szere­peltek, melyek az indulatokkal, gonosz­sággal teli emberi szavak és a golgotái kereszten elhangzott hét szelíd szó köz­ti különbségről gondolkodtatták el a je­lenlévőket. Az együttes egyik korábbi fellépéséről videofelvétel is készült, így azok is megismerkedhetnek a tehetsé­ges pestlőrinci fiatalok előadásával, akik Székesfehérváron lemaradtak róla. Evangélikus rendezvényeinknek van egy visszatérő, állandó szereplője: | Gryllus Dániel Kossuth-díjas előadó­művész mindig szívesen mond igent a szervezők felkérésére. Ezúttal szombat délután adott egyórás koncertet a szé- j kesfehérvári evangélikus templomban, ! Három óra után néhány perccel zsúfo- I lásig megtelt a helyiség, a pótszékek is j elfogytak, bizony sokaknak már csak állóhely akadt. A hangulat mindezek 2003. JÚLIUS 6. 5. oldal találkozón egy bő negyedórás önálló blokkban adtak ízelítőt repertoárjuk­ból, illetve túlnyomórészt ők kísérték a közös éneklést. A lajoskomáromi gyülekezet fúvós­együttese is ennek a már említett újjáé­ledésnek a gyümölcse. A kilencéves múltra visszatekintő zenekart a német- országi Plochingen evangélikus fúvós­együttesének, a Posaunenchornak a segítségével hívták életre. Tőlük kap­ták a kottákat, a hangszereket, és a da­rabok betanításában is segítettek, illet­ve segítenek a mai napig. A zömében tizen- és huszonévesekből álló csapat tagjai a gyülekezet fiataljai közül ver­buválódtak. A heti próbák így tulaj­donképpen az ifjúsági bibliaóra részei: közös elcsendesedés, beszélgetés ve­zeti be őket. A szakmai munkát Sol­tész Kálmán irányítja, a próbákat pe­dig Decmann Erzsébet vezeti. A péntek esti áhítat alatt és után hallható rövid bemutatkozásuk ígéretes kezdet­ről tett tanúbizonyságot. Népszerű dallamok Az Izsóp együttes koncertje (képünkön) beigazolta a hozzá fűzött reményeket. Jans/k Ildikó csapata az eddig megje­lent két CD (az Ének útjain nyissad meg titkaid, illetve a Zumpepe címü- ek) anyagából állította össze mintegy félórás műsorát. Lendületes, vidám muzsikájuk hatására hamarosan ütemre mozdultak a kezek és a lábak, de a hall­gatóság szívesen bekapcsolódott az éneklésbe is. Amint a kórus egyik osz­lopos tagjától, Végh Szabolcstól meg­tudtuk, az Izsóp rengeteg meghívásnak tesz eleget. Minden hónapban van fellé­pésük (sokszor több is), s ez nem kevés áldozatot kíván az együttes tagjaitól. Mindazoknak, akik szívesen hallgatják ellenére (vagy éppen ezért?) családias, meleg hangulatú volt. Gryllus Dániel egyedül, mindössze egy citera segítsé­gével adott ízelítőt a Pál apostol, a He­gyi beszéd, a Tizenöt zsoltár, A teljes­ség felé, valamint a Családi körben című lemezeiről, illetve az ott lévő j gyermekeket is megjutalmazta két dal­lal. A résztvevők szívesen énekeltek j együtt a művésszel, és a kitűnő műsort | vastapssal jutalmazták. Győri Virág : így látta ő Egészen elzsibbadt a kezem, mire álomba simogattam a pici lánykát. Érthe­tő, hogy nehezen aludt el, hiszen nemrégen múlt egyéves a találkozó legfiata- la b /\ részt ve vője, és alig fordult még vele elő, hogy nem a saját ágyacskájá- ban tért nyugovóra. Persze, hogy érdekes az új környezet, sőt talán nyugtalanító is. Pedig türelmesen viselte a IV. országos evangélikus találko­zó kapcsán a szülei által reá mért megpróbáltatásokat: a nagy meleget és hu­zatot az autóban, a fárasztó utazást, a szomjúságot. A megnyitó-jóllehet a fürdés idejére esett - tetszhetett neki, mert néha ön­feledten tapsolt (már amikor két kis kezének sikerült eltalálnia egymást). Ta­lán a sok ének, a csarnok színessége ragadta meg, esetleg a barátságos em­berek - hiszen alig volt valaki, aki mikor elhaladt mellette, ne küldött volna legalább egy mosolyt felé - vagy egészen egyszerűen „csak” az ige érintése: de tény, hogy ritkán szokott ennyire nyugodt és jókedvű lenni. Korábban érkeztünk a szállásra a kelleténél, így nem tudtuk azonnal elfog­lalni a szobát. Am hála a szervezők lelkiismeretes munkájának, gyorsan meg­oldódott a probléma. Ismét egy bizonyíték arra, hogy a jó szervezés elenged­hetetlen, ám mit sem ér megértő szeretet és segítőkészség nélkül. S milyen jókor jött a modernnek éppen nem mondható, ám kifogástalanul tiszta és rendes szoba! Hogy egy ilyen apró - megfürdetett és jóllakott - te­remtmény mire gondol szendergés közben, s utána hová röpíti az álom - ezt .valószínűleg sosem fogjuk megtudni, ám nem is igazán fontos. Hiszen ami lé­nyeges, az úgyis kiderül, a gondolatfejtés meg nem szülői feladat. Nem ezzel bízott meg minket Urunk, amikor ajándékba és feladatul kaptuk e gyermeket. Öröm, hogy ismét ott lehettünk az evangélikus találkozón, immár az új jö­vevénnyel együtt. Jó volt kedves, barátságos, segítőkész emberekkel találkoz­ni - nagy kincs ez mostanság! Jó volt együtt énekelni, imádkozni, okos, meg­fontolt beszédet hallani. Csak a gyermekeket meg a tizenéveseket hiányoltuk - elkelt volna egy népes, vidám gyereksereg... Igaz, az esti áhítatot néni tudtuk megvárni, ám biztosak voltunk benne, hogy amikor a fáradt kicsi emberke fejecskéjét vállaltira hajtva hallgatta a számára ismerős „Itt az este" dallamát, Teremtőnk nemcsak a közeli csar­nokban zajló eseményre „nézett le" elégedett mosollyal, de egészen biztosan „örömmel látta" a félhomályos kollégiumi szobában elszunnyadni készülő apró teremtményét is. Gyarmati Gábor 'A 1 I

Next

/
Thumbnails
Contents