Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-06 / 27. szám
4. oldal 2003. JÚLIUS 6. Evangélikus Élet # 5ún,us^ a A IV. országos evangélikus találkozó második napjának középpontjában a „gyógyulást az egyházO nak, a társadalomnak és a N? / r ^ öy teremtett világnak” kérdésköre ■r állt. A délelőtti referátumokat köGfa ^ÁST An vetően délután a résztvevők csoportbeszélgetéseken vitatták meg a témával kapcsolatban elhangzottakat, és tucatnyi kisközösségben, tucatnyi aspektusból közelítve próbáltak valamifajta gyógyító terápiát találni az ezer sebből vérző, gyógyulásra szoruló világ gondjaira. GYÓGYÍTÓ terápiák Lénárt Viktor Bartha István Bencze András és Tímea Hafenscher Károly országos irodaigazgató a csoportmunka során arra a Krisztusra mutatott rá, aki a szétszakadások gyógyítója az egyházban. Az egyház egyszerre isteni és emberi - hangsúlyozta. Krisztusi benne az örök szeretet, az emberi pedig az örökké küzdő, egymással veszekedő ember. Ez a kettősség kezdettől fogva létezik, hiszen az egyház története konfliktusok története. Tény, hogy a rendszerváltozás óta az összeütközések szaporodni látszanak, amelynek egyik oka az lehet, hogy a korábban elfojtott indulatok, érzések felszínre törhettek, másrészt pedig a szocializmus egyik legszömyűbb öröksége az, hogy bizalmat- lanságot szított az egyházon belül is. A gyógyulás útját az jelentheti, ha megpróbálunk Krisztusra figyelni. Ha bizalommal tudunk lenni Isten iránt, bizalommal leszünk egymás iránt is. Szász Gizella és Szemerei Nóra, a Mevisz két munkatársa a kirekesztő falak eltávolításáról beszélt csoportjában. Ismertették ifjúsági szervezetük történetét, bemutatták szakágaikat, szóltak programjaikról, terveikről, mozgássérülttáboraikról. Beszéltek arról a nagyszerű tervükről is - az Esz- tus-házról -, amit a tragikus körülmények között elhunyt Andorka Eszter álmodott meg. Egy olyan lakóotthon létesítéséről van szó, ahol a mozgássérültek együtt élhetnek segítőikkel. Igazságosság és gyógyulás a családokban - ezzel a címmel vezetett beszélgetést Bencze András és Tímea. Elhangzott, hogy Isten teremtése jó: jó a házasság, és jó a család. Istennek ezt a jó teremtési rendjét kellene megélni az embereknek, személy szerint nekünk is. B. Pintér Márta csoportjában a résztvevők arra keresték a választ, hogy a nők milyen feladatokat vállalhatnak fel a társadalom gyógyulásának érdekében. A beszélgetés során a családok romló helyzete került előtérbe. Van-e egyáltalán feladata, felelőssége ebben a helyzetben a nőknek? A .válasz egyértelműen igen volt. A megoldás pedig talán közhelyszerűnek tűnhet, de akkor is igaz: meg kell tanítani szeretni a házastársat és a gyermekeket. Más út nincs, csak az, ha a rám bízottakat magamnál jobban szeretem. Az egyház gyógyító szolgálatáról Cserháti Péter orvos beszélt, mégpedig a gyülekezeti munkára koncentrálva. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az egyházközségek a szeretetszolgálat tekintetében nincsenek ideális helyzetben. A lelkészek igen leterheltek, kevés a segítő, a diakonisszák elfogytak. A jelenlegi helyzet tehát egyáltalán nem rózsás. A kilátások azért mégis biztatóak, mert a küszöbön álló európai uniós csatlakozás reménység szerint javítani fog a jelenlegi állapotában ugyancsak lyukas hazai szociális hálón, a jövő esztendőben életbe lépő új szociális törvény pedig kötelezővé teszi az önkormányzatoknak, hogy kiépítsék a személyes és intézményes szociális hálót - ebbe pedig az egyházak strukturálisan jól beépülhetnek. A Mesterházy Balázs és Andrea csoportjában arról esett szó, hogy Krisztus egyháza miként tud megfelelni a missziói parancsnak egy olyan vallási téren sokszínű világban, mint amilyenben most élünk. Az Indiában szolgálatot vállaló misszionárius házaspár szerint a kül- és belmisszió egymásra van utalva, a kettő kölcsönösen kiegészíti egymást. A magyar- országi helyzetre átültethető gyakorlatként szóltak a kinti ökumenikus gyülekezetben szerzett tapasztalataikról, és követhető példaként említették az iskolai gyülekezetek szociális érzékenységét. Lehetséges-e az erőszak megállítása? - vetődött fel a kérdés abban a csoportban, amelynek moderátora Bartha István lelkész volt. A választ ebben az esetben is Jézus adja meg, aki tanításában ezt mondja: „Annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is (...), és aki el akarja venni az alsó ruhádat is, engedd át neki a felsőt is. ” (Mt 5,39.40) Ezek a szavak azonban egyáltalán nem passzivitást, önfeladást kémek az embertől, hanem ellenkezőleg: egy nagyon határozott fellépést. Korunk aktuális kérdését járták körül mindazok, akik Kovácsné Tóth Márta lelkészhez csatlakoztak, hiszen a téma a gazdasági globalizáció volt. Örvendetesen sokszínű volt a csoport összetétele, és ami még örvendete- sebb, hogy több, a gazdasági folyamatokat másoknál jobban értő közgazdász vett részt a beszélgetésben. Voltak, akik kárvallottjai lettek a globalizációnak, de akadtak olyanok is, akik ismert multinacionális cégeknél töltöttek be vezető pozíciót. Az élénk és építő vita konklúziójaként megfogalmazódott, hogy ebben a globalizálódó világban fontos megkeresni és megerősíteni értékeinket, továbbá, hogy az egyház elemi szinten sem vonulhat ki a gazdasági és politikai életből. Az országos egyházban is szükség volna valamifajta gazdasági-teológiai vegyes bizottság felállítására. Isten gyógyító ajándéka a közösség - állapították meg a Bácskai Károly lelkész által koordinált csoport tagjai. Többen személyes vallomásokban tettek bizonyságot arról, hogy a gyülekezeti közösségben való részvétel milyen mértékben segített nekik megtalálni önmagukat. Szóba került, hogy spontán módon is szerveződhet gyülekezeti közösség, és talán a szórványhelyzetben élő gyülekezeteink lelki megújulásának is az lehet az egyik lehetséges útja, ha akad olyan valaki - és nem feltétlenül a lelkész! -, akinek van bátorsága lelki közösséggé szervezni az embereket. A teremtett világ gyógyulása érdekében nagyon fontos volna, ha már az óvodában, majd később az általános és középiskolában is szóba kerülnének ökológiai kérdések - hangsúlyozta csoportjában Mekota Ervin ökoreferens, evangélikus egyházunk építési osztályának vezetője. A keresztény embernek is szükséges volna minél több információra szert tenni e témában. A szakember szerint ezt a kérdéskört az eddigieknél komolyabban kellene venni, mivel több síkon is felelősek vagyunk a teremtett világért, amelyben élünk. Lénárt Viktor egyetemi lelkész csoportjának témája a „Kultúra, szubkultúra és hit” volt. A beszélgetést vezető egyetemi lelkész azonban fordított a sorrenden: hitről, szubkultúráról és kultúráról beszélt. Alapkérdésként fogalmazódott meg, hogy egyáltalán létezik- e evangélikus kultúra. Hol a helyük az evangélikus szubkultúráknak a magyar evangélikus egyház tradíciójában? Az eszmecsere során egyre jobban kikristályosodott az a nézet, hogy liturgiájában annyira színes az evangélikus egyház, hogy az a változás, amely liturgiái életünkben végbemegy, nem határozza meg alapvetően az evangélikus hagyományt. Az evangélikus hit hagyománya ugyanis az, hogy a mi személyes hitünkből közösségeinken keresztül születik az élő, hívő közösség. Ezt a fajta születéstradíciót kellene megtartanunk és tovább örökítenünk. Az egyik legalapvetőbb teológiai kérdés, a megigazulás teológiája volt a témája annak a csoportnak, amelynek moderátora dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora volt. A beszélgetés során hamar kiderült, hogy mi milyen könnyen eltávolítjuk magunktól ezt a kérdést, holott életünk tele van igazságkereséssel. A közös gondolkodás nyomán egyértelműen kiderült, hogy gyógyulásunk érdekében milyen nagy szükség volna arra, hogy az ősi lutheri tan és tanítás mai, modem nyelvét megkeressük annak érdekében, hogy a megigazulás a modem ember számára ne egy életidegen, értelmezhetetlen kifejezés legyen, hanem életközelivé váljon. Kiss Miklós Mesterházv Balázs és Andrea Dr. Cserháti Péter Dr. Szabó Lajos
