Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-06 / 27. szám
68. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 2003. JÚLIUS 6. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓL A IV. országos evangélikus találkozóról szóló írások a 3-9. oldalakon Tizenhat gyógyító óra krónikája Paks, Csömör és Orosháza után ebben az esztendőben június 27-28-án Székesfehérváron adtak randevút ege utasnak a hazánkban élő evangélikusok. Amikor egy történelmi egyház országos találkozót szervez, és több száz - netán több ezer - résztvevővel számol, bizonyára akadnak, akik megkérdőjelezik ennek értelmét, szükségességét. Ám mindazoknak, akik ott voltak az elmúlt hétvégén Székesfehérváron, olyan közösségi élményben lehetett részük, amely után - számukra - nem lesz többé kétséges egy ilyen alkalom létjogosultsága. D. Szebik Imre elnök-püspök bevezető köszöntőjében utalt rá, hogy az egyház szíve a gyülekezetekben dobog, de az egyház több, mint gyülekezeteinek összessége, s ami e találkozón megjelenik, az is egyfajta többlet. Hazánkban mindössze 500 evangélikus templom van. A szórványegyház tagjainak jó látni azt, hogy élnek evangélikus testvérek rajtuk kívül is. Végezetül egyházunk elnök-püspöke azt kérte, hogy ezúttal se csupán egymás „arcába nézzünk”, hanem - Jézuséba is... A mostani találkozó jelmondata („Gyógyulást a világnak!”) megegyezik a Lutheránus Világszövetség idei winni- pegi nagygyűlésének mottójával. A hazai találkozó szervezőinek nem véletlenül esett a választása éppen erre a mondatra: azt szerették volna kifejezni vele, hogy együtt gondolkodó tagjai vagyunk a világevangélikusság nagy családjának. A programot is ez alapján állították össze, amikor a „világ” fogalma alatt felsorakoztatták azokat a területeket, amelyeken valóban gyógyulásra szorulunk. A találkozónak a fehérvári AREV Sportcsarnok adott otthont. Ami a résztvevők létszámát illeti, a szervezők az összes regisztrált belépő pontos megszámlálását csak lapzártánk után végzik el, de a sportcsarnok munkatársának sokat látott becslése szerint a pénteki megnyitó alkalmával mintegy 1400-an voltak jelen, a szombati napon pedig 2200-2400-an. (Ezt látszik alátámasztani az is, hogy az előzetesen kétezer főre megrendelt ebéd messze kevésnek bizonyult...) Pénteken este rézfúvósok hangjára kereshették meg helyüket az időben érkezők, és ismerkedhettek a mellettük ülővel. A fent idézett elnök-püspöki megnyitó után a legutóbbi esemény házigazdái - Ribár János orosházi esperes és Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő - adták át a találkozó vándorzászlaját a székesfehérvári gyülekezet elnökségének, Bencze András esperesnek és Falussy Ferencné gyülekezeti felügyelőnek. A város önkormányzatának nevében dr. Szelier András alpolgármester mondott köszöntőt. (A megnyitóünnepséget - a testvéregyházak képviseletében - megtisztelte jelenlétével Márkus Mihály református püspök, dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök és Kiss János római katolikus nagyprépost is.) Az est programja „Gyógyító betűk, gyógyító kezek, gyógyító hangok” címmel fórumbeszélgetéssel folytatódott. A jelenlévők elsőként egyházunk írott sajtójával kapcsolatos műhelytitkokról kérdezhették T. Pintér Károlyt, az Evangélikus Elet főszerkesztőjét, valamint Kendeh K. Pétert, a Luther Kiadó igazgatóját. Egyebek mellett elhangzott, hogy egyházunk hetilapja nem lehet egyoldalú, az eltérő véleményeknek is helyet kell adnia. Az egyházi könyvkiadás új keletű nehézségeivel kapcsolatban ugyanakkor megfogalmazódott, hogy a spirituális témák iránt megnövekedett igényüket legtöbben - sajnálatos módon - az ezoterikus irodalom piacán elégítik ki. A tervezett Evangélikus Egészség- ügyi Központ előkészületeiről dr. Cserháti Péter orvos, az intézet szervezője és dr. Frenkl Róbert orvosprofesszor, országos felügyelő adott tájékoztatást. A mai egészségügyi helyzetben különösképpen indokolt egyházunk kórház-alapítási szándéka, amellyel elsősorban krónikus betegeken kívánunk segíteni. Gyülekezeteink tagjai egyelőre „csupán” imádsággal tudják támogatni ezt a projektet, de később adományokkal és hívő, elkötelezett munkatársak küldésével is részt vállalhatnak e nemes cél megvalósulásában. A másnapi záró-istentisztelet perselypénzét (441 050 forintot) is erre ajánlották fel a szervezők. A fórumot követően a gyógyító hangokról az Evangélikus Központi Fúvósegyüttes mellett az oroszlányi énekkar és a pilisi Izsóp együttes gondoskodott. Az esti áhítat megkezdése előtt a Déli Evangélikus Egyházkerület nemrégiben megválasztott elnökségét - Gáncs Péter püspököt és Szemerei Zoltán felügyelőt - mutatta be az est moderátora, Hafenscher Károly országos irodaigazgató, majd Ferenczy Andrea nagyvelegi lelkész 2Móz 15,22-27 alapján tartott igehirdetése zárta a napot. Szombat reggel ismét a Johann Gyula vezette fúvószenekar hangjára gyülekeztek a hívek, akik ekkor már szinültig megtöltötték a csarnokot. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke Jel 22,1-5 alapján tartott reggeli áhítatot. Hangsúlyozta, hogy az öreg János evangélista a száműzetésben aggódott a távolban lévő üldözött gyülekezetekért, amikor Jézus megszólította őt. A formálódó egyházban is magunkfajta kishitű átlagemberek éltek, akiket János nem menthetett meg, ám azt az ígéretet kapta, hogy a Mester él, és ő az üdvözítő. Ezernyi problémával viaskodunk mi is, de a győzelemhez a megoldás számunkra is Jézus Krisztus, a mi egyetlen reménységünk... (Folytatás a 3. oldalon.) 't 1 t
