Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-06-29 / 26. szám

10. oldal 2003. JÚNIUS 29. Evangélikus Élet EGYÜTT MENTEK - ÁLDÁST NYERTEK Lelkészcsaládok találkozója Bonyhádon Azt sokan tudják, hogy a lelkészi szol­gálatban ismeretlen a szünnap: ha akad is egy-egy nap, amikor a lelkésznek nincs istentisztelete, temetése, határ­idős adminisztrációja vagy hittanórája, akkor is jelentkezhet valaki, akinek se­gítségre, bátorításra vagy vigasztalásra van szüksége. Annak azonban már ke­vesen gondolnak utána, hogy vele együtt a családja is szüntelenül szol­gál: a hitves előkészíti öltönyét, előre meghallgatja és bírálja igehirdetését, reggel forró kávéval és jó tanácsokkal indítja a szolgálatba, az istentisztele­tek és hittanórák után meleg étellel várja haza, végső soron pedig segít el­viselni a sok reá nehezedő terhet. A gyermek sem tehet mást, mint lassan- lassan megszokja, és szeretettel tűri, hogy náluk még karácsonykor és hús- vétkor sem lehet egész nap együtt a család. Több helyen pedig a családta­gok még az orgonapadon, a hivatalban ülve vagy maguk is a szószéken állva együtt szolgálnak a lelkésszel. A bonyhádi Petőfi Sándor Evangé­likus Gimnázium kollégiumában 2001 után immár második alkalommal ren­dezték meg június 19-e és 21-e között a Déli Evangélikus Egyházkerület lel­készcsaládjainak találkozóját. A lel­készkonferenciákkal ellentétben itt a lelkipásztorok nem szeretteiket hátra­hagyva, hanem azokkal együtt tölthet­tek el három napot, pihenhettek és fel­töltődhettek az elkövetkezendő hónapok szolgálatára. A szervezőbi- •> zottság tagjai (Andorka Árpád egy­házmegyei felügyelő, Krähling Dáni­el esperes, Ónodi Szabolcs, a gimnázium igazgatója és Szabó Vil­mos Béla paksi lelkész) a kerület és az egyházmegyék támogatásával sokszí­nű programról gondoskodtak annak érdekében, hogy a családok újult erő­vel folytathassák szolgálatukat. A találkozót megnyitó áhítat után je­lentette be hivatalosan Kis János kecs­keméti lelkész a kerületi püspök- és felügyelőválasztás eredményét, a je­lenlévők pedig köszöntötték az új el­nökséget, Gáncs Pétert és Szemerei Zoltánt. „Jól jegyezzük felé valahová ezt a napot: június 19.! Jelzésértékűnek tartom, hogy vidéken, egy jól működő oktatási intézményünkben egy családi találkozón nyitunk új fejezetet kerüle­tünk történetében” - fogalmazott. Gáncs Péter megválasztott püspök. Másnap Bolla Árpád „Hálásan, hu­morral, hazafelé...” című előadásában tekintett vissza életére. Több évtizedes szolgálati idejéből számos megdöbben­tő és mosolyra fakasztó történetet mon­dott el a nyugalmazott rákospalotai lel­kipásztor. „Életem viharosabb sza­kaszában gyakran adtam hálát azért, hogy Istennek kitűnő humorérzéke van. A hála és a humor mindig segített elvi­selni a rám nehezedő terheket”- mond­ta. A házastársi szolgálat pedig - mint­egy példázva a fent említetteket - a lelkész bizonyságtétele alatt sem szüne­telt, hiszen felesége mindvégig gondo­san ügyelt arra, hogy hitvese az előadás alatt újra meg újra kortyolhasson az ál­tala kínált vízből. A gyermekek számára a gimnázium hitoktatói és tanárai szerveztek színes programokat, kézműves-foglalkozáso­kat, filmvetítést. A nagyobbak szellemi párbajon vehettek részt a televízióból jól ismert „Mindent vagy semmit” vetélke­dőn. Szombat délután Kiss Péter kollé­giumvezető irányításával a családok hat kilométert túráztak erdők és patakok kö­zött Óbányától Váraljáig. Napközben szinte soha nem volt szabad a gimnázi­um sportpályája, egyfolytában pattogott a kosárlabda, és rúgták a gólokat a spor­tos lelkészek és gyermekeik, mások pe­dig gyalog vagy kerékpárral járták be a völgységi kisvárost és környékét. A bonyhádi gimnázium gyönyörű kollégi­umában és annak udvarán mindenki jól érezte magát a néhány hónapos gyerme­kektől a nyugdíjas lelkészekig. A találkozó a testi és lelki feltöltő- désre egyaránt lehetőséget nyújtott. Ahogy Szabó Vilmos Béla az utolsó reggeli áhítaton lMóz 28,18 alapján tar-’ tott igehirdetésében mondta: „Mindan­nyian hoztunk valamit otthonról: terhet, problémát, feszültséget. Innen azonban úgy távozzunk el, hogy mindezek he­lyett a mi teremtő és megtartó Istenünk igéjét állítsuk magunk elé!” Az áhítat végén felzengett az „Áldásoddal megyünk... ". Ezt az éneket pedig azzal a vággyal énekeltük, hogy Isten áldásá­val jöjjünk is majd vissza, hiszen a szer­vezők már a következő évi találkozón gondolkodnak. László Jenő Csaba Esküvő a Bécsi kapu téren A Bécsi kapu téri evangélikus templomban mondta ki a boldogító igent múlt vasár­nap Hunyady Emese. Az osztrák színekben versenyző olimpiai bajnok gyorskor­csolyázó a finn válogatott edzőjével, Timo Järvinennel kötött házasságot. A két­nyelvű szertartáson egy „olimpiai pap” is részt vett, az esküvőt követő ünnepséget finn és magyar népszokások jegyében rendezték. MTI ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. június 29. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; 11., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II„ Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonazenés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Hegedűs Attila; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Hegedűs Attila; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagy­templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Johann Gyula; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos: Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá­bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 14,15-24; az igehirdetés alapigéje: Zak 1,3-6. HETI ÉNEKEK: 61, 435. Összeállította: tszm A nádasdi templomtorony üzenete Hálaadó istentiszteletet tartottak a Vas megyei Nádasd evangélikusai június 22-én. Az ünnepi alkalomra ezúttal az adott okot, hogy éppen két évtizeddel ezelőtt építették fel templomuk ha­rangtornyát. Az elmúlt évszázad első felében - mint oly sok kistelepülésen - Nádasdon az evangélikus iskola épülete szolgált templomként, amelyhez eredetileg 1900-ban építettek tornyot. Ezt az 50-es években államosították, de a telekköny­vi nyilvántartásban úgy szerepelt, hogy a torony a benne lévő harangokkal az evangélikus egyházé maradt. Ezek a ha­rangok hívogatták a híveket az utca túl­oldalán épült imaházban tartandó isten­tiszteletekre. Húsz évvel ezelőtt a gyülekezet tagjai úgy döntöttek, hogy lebontják a régi tornyot, és anyagából az imaházukhoz építik fel, templommá ala­kítva azt. Az ünnepségsorozat istentisztelettel kezdődött, amelyen Ittzés János püspök hirdetett igét 2Móz 19,3-8 alapján. Pré­dikációjában evangélikus identitásunkra keresett választ. Nem véletlen, hogy evangélikusoknak neveznek minket. A pünkösdkor kezdődött egyháztörténet másfél évezrede után a középkori köte­lező vallásosságban szíveket megtöltő hír volt az evangélium. Addig azt hallot­ták a hívek, hogy mit kell tenniük az üd­vösségükért. Luther is ezt élte át, ám fel­ismerte, hogy szereti őt az Isten. Félelem helyett örömöt, törvény helyett Isten simogató szeretetét érezte, és erről nem hallgathatott. Ez indította el a refor­mációt. A kijelölt igében Isten nem a törvényre emlékezteti a népet, hanem a gondviselésére. Ezért jól teszi a nádasdi gyülekezet is, ha emlékezik. Hiszen a tomyban mindig jelt ad Isten. Felfelé mutat, az élet forrására. Sajnos mai gyülekezeteinkben gyak­ran előírásokat alkalmazunk. Pontosan meghatározzuk, hogy mit kell tennie, és mennyit kell fizetnie annak, aki hozzánk ■ V,yy íl,^:ü:’-)i:T1I:1 rí ■■■ akar tartozni. Boldog az a gyülekezet, amely megszabadul ezektől, és a muszáj helyett a szabad tölti be életét. Az istentisztelet után a templomkert­ben kötetlen beszélgetésre és szeretet- vendégségre maradtak együtt a hívek, majd Isten házába visszatérve Ittzés Já­nos püspök előadását hallgatták meg a jövő egyházáról. Ebben az egyházkerület vezetője hangsúlyozta, hogy egy-egy he­lyi közösség megmaradására nincs ga­rancia, de Jézus ígérete szerint az egyház minden időben megmarad. A jövő egy­házában a mennyiség helyett a minőség forradalmára van szükség. Ehhez pedig az kell, hogy a hitben példaképek le­gyünk utódaink számára. Ezután a helyi lelkész, Rác Miklós kö­szöntötte a megjelenteket. Az ünnepi al­kalomhoz kapcsolódva név szerint is megemlékezett azokról a testvérekről, akik a toronyépítésnél dolgoztak, de aki­ket a harangok már elkísértek. Nem biz­tos, hogy adatik újabb húsz év a számunk­ra, amikor még hallgathatjuk e harangok hívogató hangját - helyezte a résztvevők szívére a lelkipásztor. A harang szava mindig Isten elé állít. Nem csak a nádasdiakat, hanem minket, mindnyájunkat is... M. Gy. Az elmúlt vasárnap két istentiszteleten két embert is köszöntöttek a soltvadker- ti evangélikusok. Kilenc órakor a gyülekezet óvodásai és a szülők köszönték meg Péczka Lászlóné Ibolya néni nevelő munkáját, melyet 45 éven át végzett a kisvárosban. Ebből az egyháznál öt esztendeig szolgált, példát adva a fiatalabb kollégák előtt is a türelem­ből és a szeretetből. A gyerekek mellett egy volt óvodás, Zsikláné Szarka Judit is köszöntötte, akinek fia, Márk ugyancsak Ibolya néni keze alatt növekedett ebben az évben. Lakatosné Haehbold Éva óvodave­zető és segítő „team”-je különös ajándék­kal kedveskedett: kinyomtatták és beköt­tették a nyugdíjba menő óvó néni saját verseit, melyből minden munkatárs kapott egy-egy példányt. Ezek a versek egyéb­ként nem ismeretlenek Soltvadkerten, hi­Soltvadkerti köszöntések szén sok ünnepségen, tanévzárón és temp­lomi rendezvényen szavalják őket a gyere­kek és a felnőttek. A tíz órakor kezdődő istentiszteleten pedig id. Káposzta Lajos esperes-lelkészt köszöntötték abból az alkalomból, hogy 35 évvel ezelőtt iktatták be az egyházközség­be. A gyülekezet elnöksége az emberöltő- nyi időt emlékplakettel köszönte meg a két éve nagyszülőként is helytálló esperesnek. Mint Gszelmann István felügyelő, majd pedig Lakatosné Haehbold Éva óvodave­zető beszédében elmondta: a jegyzőkönyvi adatok, a rendben tartott egyházi ingatla­nok, valamint a többkötetnyi magyar és német nyelvű publikáció hatalmas életmű­vet sejtetnek. Ennek súlyát és méreteit még a munkatársak is csak részben tudják átlát­ni. Az óvodások és a cserkészek virággal kedveskedtek. A hátteret pedig Schiszler Magdolna méltatta, amikor a lelkészfele­ség áldozatos munkáját emelte ki: „nincs vasárnap, nincs ünnepnap, csak a készülés és a szolgálat”... Káposzta Lajos esperes-lelkész válaszá­ban megköszönte a figyelmességet, és egyben utalt a vadkerti közhangulatra is: hiába erős az evangélikusság, össze is kell tartania. A város vezetése, illetve az iskola a mai napig egyházellenes, ami mindenna­pi kihívást jelent. Ahol a hit ápolása meg­maradt, az a család - itt kell továbbra is helytállni. Ezt követően díszebéden ünne­pelt együtt a lelkészcsalád és a gyülekeze­ti vezetőség, élvezve a helyi konyhaművé­szet és a borászok remekeit. K. L. crmm-------i — ORMOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Klímaterápia A légúti megbetegedések különféle változatai korunk nép­betegségeinek számítanak az utóbbi években. Miután a ter­mészetes gyógymódok iránt egyre nőtt az igény és az ér­deklődés, a légúti megbetegedések gyógyításának elő­segítése céljából - a természetes barlangok mintájára - egy klímaterápiás egységet hoztunk létre az Ormos Intézetben. A hűtött, pollenszűrt, pormentes és ionizált levegő folya­matos áramlása biztosítja, hogy sem a saját, sem a más ál­tal kifújt levegőt ne lélegezzük be. Ez a gyógyhatású levegő az egyéb gyógyító eljárások hatékony kiegészítő eszközévé vált. Nem ritkán egyedüli gyógyeljárásként is hatékony, és alkalmazása mellett min­den egyéb beavatkozás, gyógyszerszedés szükségtelenné válhat. A kezelési idő általában napi egy óra, amely a természe­tes barlangterápia napi többórás kezelési idejét tekintve igencsak gazdaságos. Korhatár nincs, a klímaterápia bár­mely életkorban alkalmazható. A légúti betegségekre alkalmazott klimaterápia elsősor­ban • a heveny, krónikus bakteriális hátterű megbetegedések, • a felsőlégúti tünetekkel kísért vírusfertőzések, • az allergiás megbetegedések felső- vagy alsólégúti nyálkahártya-gyulladással járó következményeinek kezelé­sére alkalmas. A kezelés egy vizsgálattal kezdődik. Ha szükségé, egyénre szabott előírásokkal bővítjük a klímaterápiát, haté­konyságát meghatározott légzésterápiával fokozzuk. A ke­zelés során folyamatos ellenőrzésekkel kísérjük figyelem­mel a beteg állapotának változását. Előnye a viszonylag kis időigény, a mellékhatások elha­nyagolható volta vagy teljes hiánya, illetve hogy segítségé­vel a kitartó gyógyszeres kezelésekkel meg nem oldható esetek gyógyítása is lehetővé válik. Alkalmazása mellett ál­talában csökkenthetők a gyógyszeradagok, bizonyos ese­tekben akár teljesen el is hagyhatók. A gyógyításon túl a klímaterápia jelentősége nem elha­nyagolható a megelőzésben sem: a betegség elmúltával meghatározott időnként egy-egy kezelés segít az egészsé­ges állapot megőrzésében. Dr. Szathmáry Judit Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 i ■4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents