Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-29 / 26. szám
Evangélikus Élet 2003. JÚNIUS 29. 11. oldal Üzenet az Ararátról _______ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Az ökofeminizmus Az ökofeminizmus a radikális környezetvédelem és a feminista mozgalom házasságából született. Mind társadalmi, mind lelkiségi szinten felemeli a hangját a nők és a természet elnyomása és kihasználása ellen. A különbözőségeket, a rejtett női és természeti értékeket kutatja fel, hogy ezekkel is gazdagítsa és formálja azt a világképet, amely mindeddig szinte kizárólag az európai és észak-amerikai férfiak látásmódját és értékrendjét tükrözte. Az ökofeminizmus azonban nem csupán egy környezetvédelem iránt érdeklődő női munkacsoport eszmerendszere, hiszen a célja a világ minél teljesebb megismerése és az emberek látókörének kiszélesítése: ajtót nyit a világra, a másra, az elrejtettre, az eddig figyelembe nem vettre. Olybá tűnhet, hogy az ökofeminizmus annyira új keletű, hogy a történetéről még nem is beszélhetünk, holott mostanra már a harmadik korszakában járunk. A mozgalmat főként fehér, európai nők indították útnak, akik felismerték, hogy a nők és a természet között számos közös vonás, kapcsolópont létezik. Különös súlyt fektettek arra, hogy mind a nők, mind pedig a természet életet ad, táplál, illetve az életet fenntartja, azt formálja, és fejlődését elősegíti. A kettő közt tehát számos szimbolikus azonosság figyelhető meg. A második korszakot az ázsiai és afrikai nők aktív bekapcsolódása jelzi. Ők egy külön színnel gazdagították az ökofeminizmus palettáját, amikor elmesélték a gyarmatosítás és a nyugat-európai felvilágosodás erőszakos terjesztésének saját bőrükön és a környezeten tapasztalt pusztító eredményeit. A nyugat-európai civilizáció terjedése ugyanis a nők és a természet uralom alá helyezését, elértéktelenedését, kihasználását vonta maga után. Az ökofeminizmus ettől fogva komolyabban figyelt az ember társadalmi felelősségére, és a mozgalom egyre inkább tevékenység-központúvá vált. Mára az ökofeminizmus a teljesség és a kiegyensúlyozottság keresésére helyezte át a hangsúlyt. Meggyőződése, hogy az élet minden formája összefügg, kapcsolatok és kötődések vannak köztük, ezért küzd az elnyomás bárminemű megnyilatkozása ellen, hiszen azok mindenre és mindenkire kihatnak. Minden élet szent, s hogy megadjuk a neki járó tiszteletet, nemcsak a szabályokat, de egész rendszereket és folyamatokat kell megváltoztatnunk. Az ökofeminizmust már a kezdetektől áthatotta egyfajta mély spiritualitás. Kezdetekben ez főként a természettel való egység megélését jelentette, egy föld- központú lelkiséget. Ez magyarázza azt, hogy az ökofeminizmusban számos spiritualitás talált otthonra, melyeket a kereszténység is fontos, új elemekkel gazdagított. A keresztény ökofeminizmus a maga lelkiségét a Szentháromságból merítette. A Szentháromság három személye ugyanis magában foglalja a teljes kozmoszt és minden életformát. A’ három személy egysége és különbözősége rámutat a természetben és az emberi társadalomban is fellelhető sokszínűségre és azonosságra, az élet folyamatos áramlására és mozgására, a különbözésre és az egymástól való függésre. A Szentháromság az „Én-Te” kapcsolatban élés örök példája, amely a másik idegenként kezelése helyett felismeri benne a társat, s így utat mutat az ember és a természet, illetve a nő és a férfi kapcsolata számára. Kulcsfogalmak az elfogadás, a másik komolyan vétele, tisztelete, értékként kezelése és a másikról való gondoskodás. A nő és férfi, az ember és természet viszonyban megtérésre van szükség, új életre; az élet, a teremtettség, a felelősség újra felfedezésére. A természet elénk tárja Isten álmát, megtestesíti mindazt, amit az élet szépségéről gondol. Sem a természet, sem embertársunk nem lehet tehát birtoklás, kiszipolyozás, tulajdon tárgya. Ajándék ez, Isten szépsége a mindennapokban. Rozs-Nagy Szilvia 15 MILLIÓS TÁMOGATÁS A PÉCSI GYERMEKKLINIKÁNAK Sikeres jótékonysági koncert a daganatos gyermekekért < Ji. ;V' ■■■• .'UífiÜf/TlOl >lflí ..v-. lyüj t. íi A Beres Alapítvány június 20-án este tartotta jótékonysági koncertjét a Zeneakadémián. A Pécsi Gyermekklinika Onkohematológiai Osztályának felújítására rendezett nagy sikerű koncert bevételéből és a Béres Gyógyszergyár Rt. adományából összegyűlt 15 millió forintot az est folyamán Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke nyújtotta át jelképesen dr. Kajtár Pál professzornak, az intézmény vezetőjének. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a koncert fővédnöke, Mádl Dalma is. A 15 millió forintos adomány a lehető legjobb helyre kerül, hiszen az Onkohematológiai Osztály több mint hetvenéves épületének felújítása immár tíz éve húzódik az anyagi eszközök hiánya miatt. A mostani adomány lehetővé teszi a munkálatok megkezdését és még ebben az évben történő befejezését. A Pécsi Gyermekklinika Onkohematológiai Osztálya hazánk második legnagyobb olyan intézménye, mely a daganatos gyermekek gyógyításáért küzd, és ahol évente mintegy nyolcvan Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyéből érkező gyermeket ápolnak egyre nehezebb körülmények között. A felújított épületben a kis betegek rendezettebb körülmények között gyógyulhatnak. Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke kifejtette: az alapítvány nagyon hálás mindazoknak, akik részvételükkel, művészetükkel vagy egyéb támogatással segítették a koncertet. Mint elmondta, a fellépő művészek, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Kiss B. Atilla operaénekes és Kovács László karmester is felajánlották honoráriumukat a kórházfelújítás javára. Az esemény népszerűsítésében számos médium is részt vett, és az ő közreműködésük is sokakat megmozgatott a koncert ügye mellett. FJ BERES Az egészséges emberért Nyárra is aktívan! Ha valaki megkérdezné tőlünk, számunkra mi a legfontosabb dolog a világon, majdnem biztos, hogy válaszaink között az egészség előkelő helyen szerepelne. Az egészség az egyik legnagyobb kincsünk, de létét sajnos olyannyira természetesnek tartjuk, hogy hajlamosak vagyunk csak akkor odafigyelni rá, ha már érezzük, hogy nem a megszokott rendben mennek a dolgok, ha valami baj van. Általában észre sem vesszük, sőt egy idő után szinte már megszokottnak tekintjük azokat az egyre többször jelentkező tüneteket, amelyek ugyan még nem nevezhetők betegségnek, de a szervezet figyelmeztető vészjelzései közé tartoznak. A mindennapokat megkeserítő kisebb panaszok: a rossz közérzet, a fáradékonyság, a levertség, álmatlanság, ingerültség oka gyakran nem más, mint a vitaminok és más elengedhetetlenül fontos elemek hiánya. Vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek: ezek azok a lét- fontosságú, nélkülözhetetlen anyagok, melyek többek között testi-lelki egészségünkért felelősek, vagyis azért, hogy jól tudjon működni szervezetünk, ez a rendkívül bonyolult és összetett rendszer. A felgyorsult életmóddal, életvitellel járó kiegyensúlyozatlan táplálkozás sajnos sokszor nem fedezi szervezetünk vitamin-, ásványianyag- és nyomelemszükségletét, ezért a hiányt rendszeresen pótolnunk kell. Ehhez remek segítséget nyújthat az Actival komplex multivitamin-, ásványianyag- és nyomelemtabletta-család, mely a szervezet számára optimális mennyiségben és összetételben tartalmazza mindazokat a létfontosságú anyagokat, amelyekre szükségünk van. Az Actival hatóanyagai, melyeket napi egyetlen tabletta bevételével szervezetünkbe juttathatunk, a táplálkozással együtt fedezik a napi szükségletet. Téves következtetés, hogy ha valami jó hatással van ránk, az kétszeres, háromszoros mennyiség bevételénél is igaz, sőt! E szempont betartása a nyomelemek esetében különösen fontos. Éppen ezért az Actival alkalmazásának célja a valós élettani szükségleteink kielégítése, nem pedig a hatóanyagszámot növelő, de egyébként felesleges elemek szervezetünkbe juttatása. Az Actival multivitamin a család minden tagjának komplex vitamin-, ásványianyag- és nyomelempótlást nyújt: az Actival Kid a gyermekeknek, az Actival Max a felnőtteknek, az Actival Senior pedig az 50 év felettieknek készült. A Béres kutatógárdája mindhárom variáns kifejlesztésénél kifejezetten a hazai lakosság szükségleteit és az egyes korcsoportok speciális igényeit vette figyelembe, tehát nekünk, magyaroknak készült, azoknak, akik ebben a túlhajszolt világban is törődnek magukkal, azoknak, akik kicsattanó egészséggel szeremének a nyár örömei elé nézni. Az Actival Senior gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! evél&levél Ötvenéves papi szolgálat Csepregi Béla evangélikus lelkész 1953-ban kezdte - s még a mai napon is végzi - szolgálatát Sárszentlőrincen, ebben az „Isten háta mögötti”, de számomra drága kis településen, szülőfalumban. 2003. június 15-én, a vasárnapi istentisztelet keretében igen szép és bensőséges ünnepség volt a lőrinci öreg templomban. Ünnepeltük Szentháromság vasárnapját, a finn testvérgyülekezet ittlétét és egy kis lőrinci gyermek keresztelését. A szertartás végén a gyülekezet vezetői szerényen, csendben felsorakoztak az idős lelkész előtt, és ötven éve fáradhatatlanul, nagy szeretettel végzett lelkészi szolgálatát méltatták. Elsősorban a gyülekezeti munkát, a templomkarbantartási feladatokat, a népfőiskolái élet fenntartását, a falu történetének kutatását, az itt élő, itt született, itt szolgált nagyjaink emlékének ápolását, illetve irodalmi tevékenységét emelték ki, de a gyülekezet vezetői megemlítették családi életét is, mely mindannyiunk számára példaértékű és követésre méltó. Az istentisztelet végén megrendezett kis jubileumi ünnepség megható és felemelő volta késztetett arra, hogy leírjam néhány sorban, hogy mit köszönhetek „az én lelkipásztoromnak”, Csepregi tisztelendő úrnak. Elszármazott, azaz „hazajáró lőrinci” vagyok, akinek „menedéke, vigasztalása, otthona” ez a templom. Életem nagy sorsfordulóinál, ez alatt az ötven év alatt mindig idejöttem hozzá: áldásért házasságomra, gyermekeim keresztelését kérve, szüleim elvesztésekor vigasztaló szavakért; és „hogy bennem lassan életre remegnek a szók: kegyelem és békesség nektek” - Csepregi tisztelendő úr, én ezt most mind-mind megköszönöm! Mi, „hazajáró lőrinciek” (most a többiek nevében is szólok), megköszönjük azt, hogy érezhetjük, tapasztalhatjuk: ősi gyülekezetünk hazavár. Hív az évente megszervezett gyülekezeti napokra, a finn testvérekkel való együttlétre. Köszönjük Béla bácsinak, hogy ebben a nehéz ötven évben nem hagyta itt falunkat. Istennek adunk hálát azért is, hogy Erzsikét (Kari Jánosné Csepregi Erzsébetet), a mi drága lelkésznőnket hagyta utódul, aki folytatja édesapja áldozatos munkáját. Köszönetünket, Isten iránti hálánkat a család kedves énekével fejeztük ki mindazokkal együtt, akik ott voltunk ezen a napon: „Jer, dicsérjük Istent / Szívvel, szájjal, lélekkel. /Ki nagy, dicső dolgot / Cselekszik mindenekkel. / Ki bölcsőnktől fogva / Mindeddig eltartott, / És számtalan jókkal / Minket elárasztott!" H. S. J., egy „hazajáró” lőrinci gyülekezeti tag „Rangadó” budavári tanévzáró istentisztelet Vasárnaponként, ha csak tehetem, templomba megyek. Mivel nejem katolikus, pár évvel ezelőtti varsói külszolgálatom alatt legtöbbször a belvárosi Trzech Krzyzy tér közepén álló kupolás katolikus templomba jártunk. Először nem hittünk a szemünknek: a felnőttekkel kézen fogva érkező óvodáskorú kicsinyek a templomajtón belül már magabiztosan haladtak az oltár előtti széles lépcsőkig, ahol aztán otthonosan le is telepedtek. Senki nem tiltotta el őket Jézus közelségétől. Ők nem is hangoskodtak, a mise menetét cseppet se zavarták, sőt szüleik-kísérőik áhítatát egyenesen elősegítették. (Az egyetlen varsói evangélikus templomban sajnos nem találkozhattunk hasonló gyakorlattal.) Budavári templomunkban most a Trzech Krzyzy térről hozott hajdani lengyel „irigységem” - Istennek hála - okafogyottá vált. Örömmel számoltam meg: tizenöt hittanos tanítványunk magától értetődő természetességgel foglalt helyet (talán életében először) az oltár előtti kis párnákon, és a megfelelő időben magasba nyújtott kezével jelentkezve aktívan ki is vette részét lelkészünk nagy empátiával összeállított játékos-mókás tanévzáró vetélkedőjéből. Váratlanul nagyon felvidultam. Budavár végre valamiben „lekörözte” Varsót nálam... ,r •., Gyülekezetünk ifjúsági munkásait régóta örömmel figyelem: különösen megkapó az évközi oltári liturgia végén az oltár gyertyájáról „letöltött” lánggal foglalkozásukra elvonuló kicsinyeink látványa. Bárcsak gyakori lenne az efféle „letöltés”. Isten áldása legyen leleményes gyermekpásztorainkon és idejekorán az Úr közelségére szoktatott gyermekeinken. .. Záhonyi Lóránt (Budavár) Fehér ibolyák Kis falumban az volt a szokás, hogy amikor megjöttek az állandósuló tavaszi napok, mintha összebeszéltek volna az asszonyok, és minden évben szinte egy nap alatt kívül- belül kimeszelték hajlékukat... Az egész falu egy nap alatt ruhát változtatott. Még az esti sötétben is fehérlett minden hajlék. A kicsi házak egymás mellett sorban fehérlettek, megújultak... A másik ilyen szokás volt a temetőben lévő sírok rendbetétele. Ilyenkor bennünket, apró gyerekeket is kivittek vagy kivezettek, hogy szem előtt legyünk, és valami ragadjon ránk leendő életünkből. A szülők, idősebb leányok a sírokat gondozták, nekünk pedig meghagyták, hogy a szép, gyepes temetőben játsszunk, de messzebbre ne menjünk. Elárasztottuk a temetőt, amely kéklett a sok gyönyörű ibolyától. Ott láttam először fehér ibolyát. Újdonság volt nekem, odavittem édesanyámhoz, és boldogan nyújtottam felé. Édesanyám részben örült, de meglepődöttnek látszott. Maga mellé ültetett, aztán ezt mondta: „Kisfiam, vedd kétfelé a kiscsokrot, egyik felét tedd rá a nagymama, másik felét a nagypapa sítjára, aztán jól jegyezd meg, hogy a temetőből virágot még haza sem szabad vinni. Ami virág itt nő, az mind a halottaké. Ide virágot csak hozni szabad, de elvinni nem. Te ezt még nem tudhattad. Most már tudod, hol van a temető, ha hazulról küldünk veled ide virágot, azt mindig tedd le a nagyszülők vagy a testvéreid sítjára.” Akkor nagy volt még a gyermekhalandóság, sok kicsi sír sorakozott a temetőben. Temetőnk a falutól nyolcszáz méterre volt, közvetlenül a Kissomlyó-hegy tövében. Szent helynek számított: minden ellene irányuló tett szentségtörés lett volna, de erre akkor és ott soha nem volt példa. Amikor mulató legények, diákok értek ide a hegyről, elcsitult minden ének, és csak akkor gyújtottak új nótára, ha elkerült a temető mellől a vidám társaság... Ha fehér ibolyát látok, mindig eszembe jut első találkozásom a temetővel és édesanyám intése. Ez az emlék jutott eszembe, amikor nemrégiben a beledi temetőben történt sírkőledöntésről hallottam. Remélem, egy életre szóló figyelmeztetés lesz a két ifjúnak, ahogyan én magam a 91. évemben is emlékszem a fehér ibolya tanítására... Böröcz Sándor ny. evangélikus lelkész (Vadosfa) DE NEM MOBILTELEFONON TflMlFLQIVIBfl LÉPÉS ELŐTT A MOBILTELEFONT KÉRJÜK KIKAPCSOLNI* \ A városmajori katolikus templom bejáratán fotózta: Bottá Dénes
