Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-29 / 26. szám
Bottá Dénes Felvétele Ev angélikus Élet 2003. JUNIUS 29. 9. oldal Krisztusi alapra építeni Győri Gábor esperes iktatása Pestszentlőrincen Kicsinek bizonyult a pestlőrinci evangélikus gyülekezet temploma, jó né- hányan állni kényszerültek. Beigazolódott D. dr. Harmati Bélának, a Déli Egyházkerület nyugalomba vonuló püspökének az igehirdetés elején tett megállapítása: rendkívüli istentisztelet és rendkívüli alkalom részesei lehettek mindazok, akik június 22-én jelen lehettek, amikor Győri .Gábor lelkészt beiktatták a Pesti Egyházmegye esperesi tisztébe. Az ünnepélyes alkalom vendége volt D. Szebik Imre elnök-püspök és felesége, D. dr. Harmati Béla püspök és felesége, Gáncs Péter megválasztott püspök, valamint dr. Sólyom Jenő, leköszönt és Szemerei Zoltán megválasztott egyházkerületi felügyelő. Rajtuk kívül Szirmai Zoltán hivatalát átadó esperes és felesége, dr. Kéry Lajos egyházmegyei felügyelő, több esperes és lelkész, a' katolikus és református egyház, továbbá a helyi önkormányzat képviselői is eljöttek a pestlőrinci evangélikus templomba. Emellett családtagok, barátok és ismerősök, valamint Győri Gábor szülőfalujából, Nagytarc- sáról és korábbi szolgálati helyeiről - Iharosberényből és Orosházáról - is érkeztek vendégek az iktatási ünnepségre. Minden szolgálat kezdetén fél az ember: el tudom-e látni a feladatomat? Megfelelek-e Isten és az emberek előtt? D. dr. Harmati Béla ApCsel 18,9 alapján tartott prédikációjában kiemelte: valahol természetes is ez a félelem, hiszen Győri Gábornak a pestszentlőrinci gyülekezet és a pestszentimrei fília mellett ezentúl - a Pesti Egyházmegye most beiktatott új espereseként - 17 egyházközséget és közel harmincezer lelket kell gondoznia. „Isten küld, ő van veled, ezzel a hittel kezdd el szolgálatodat” mondta Harmati püspök, aki a továbbiakban arról beszélt, mennyire fontos, hogy az esperes tudjon szólni, de ha szükséges, hallgatni is. Hirdetnie kell a megtérés és bűnbocsánat evangéliumát és kiszolgáltatnia a szentségeket. Tovább kell adnia Krisztus üzenetét a mai anyagias világban - szavakkal és példamutató életével egyaránt. Az igehirdetés végén a püspök hangsúlyozta, hogy Győri Gábornak az ökumené szellemében végzett együtt munkálkodásról sem szabad elfeledkeznie, hiszen „Istennek sok népe van ebben a városban”. A püspök szavait és az iktatási ceremóniát rendkívüli ünnepi közgyűlés követte. Győri Gábor esperesi székfoglalójában arról beszélt, hogy mostantól kezdve ő is egy, a missziói paranccsal elkezdődött folyamat részese lesz. Tisztelettel és elismeréssel szólt az egyház- kerületben és az egyházmegyében, valamint a gyülekezetében szolgáló püspök, felügyelő- és lelkészelődök munkájáról. Személyük és tevékenységük nagyon fontos a számára, a lényeg azonban az, hogy soha ne feledjük: az alap, a kiindulópont Jézus. Erre a fundamentumra épít a gyülekezeteiben élő egyház: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát, ám a növekedést Isten adja. Győri Gábor hangsúlyozta, hogy nem kíván esperesi programot hirdetni, de a fentiek szellemében mégis három „vezérgondolatot” szem előtt tartva szeretné végezni szolgálatát: igét - igeszerííen, hitről - hitelesen, evangéliumot - örömmel. Nehéz dolga lenne a krónikásnak, ha az ünnepi istentisztelet végén elhangzó minden egyes köszöntőről be akarna számolni. A teljesség igénye nélkül em- líttessék meg mégis néhány a jókívánságok közül: Gáncs Péter megválasztott püspök, Szirmai Zoltán espereselőd, Adorjáni Dezső, a brassói testvéregyházmegye esperes-püspökhelyettesének felszólalása, valamint az egyházkerületétől búcsúzó D. dr. Harmati Béla zárszava. Budapest nehéz missziói terep, amely gyakran nem éppen szeretetre méltó arcát mutatja, de megérdemel minden segítséget - mondta Gáncs Péter, aki azt is kiemelte, hisz abban, hogy Győri Gáborral és a Pesti Egyházmegyével együtt tudnak munkálkodni a főváros békességén. Mi kell a jó váltófútáshoz? - tette fel a kérdést Szirmai Zoltán volt pesti esperes. Az, hogy a versenyzők között összhang legyen, jó ütemben adják át a botot, és jó legyen a bot. Szirmai esperes kifejtette: úgy érzi, megfelelő volt az ütem, hiszen a ciklus felénél akarta átadni az esperesi teendőket, és örül annak, hogy éppen Győri Gábor lesz az utóda. Megfelelő az összhang is, mert szeretet és megértés jellemzi kapcsolatukat, és jó a „bot”, hiszen súlyos problémáktól mentes az egyházmegye, az egyházközségekben békesség honol. Adorjáni Dezső a köszöntés és jókívánságok után azon reményének adott hangot, hogy a Brassói és a Pesti Egyházmegye között 1999 óta fennálló jó kapcsolat a jövőben is megmarad majd. A berlini ökumenikus egyházi napokon felállítottak egy falat, amelyen ezt a feliratot lehetett olvasni: Jézus a válasz! Valaki odaírta mellé: De mi a kérdés? Győri Gábor olyan lelkész, aki ismeri a mai kor aktuális kérdéseit, és tudja, hogy ezekre, mint mindig, ma is Jézus Krisztusban találjuk meg a választ - mondta végezetül D. dr. Harmati Béla püspök.- gazdag BÁTORNAK lenni Három alapelv a bátorságról A bátorság azzal kezdődik, hogy részesei maradunk a küzdelemnek. Miért nem vagy képes megtenni azt, amiről tudod, hogy meg kell tenned? Mikor valaki eljut addig a pontig, hogy ráeszmél saját tehetetlenségére, akkor Istennek lehetősége van arra, hogy azokat a jellemhibáit korrigálja, amelyek visszatartják őt a teljes élet megélésétől. „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. ” (Józs 1,9) A félelem és az elbizonytalanodás érzése leginkább akkor kerít hatalmába, amikor teljesen egyedül vagy. De Isten mondja: „Én veled leszek.” Ő melletted áll. Stu Webber mesélte egyszer a következő történetet: „12 éves fiamnak hároméves testvérére kellett vigyáznia a hajókikötő stégén. A kissrác elvesztette egyensúlyát, és a két méter mély vízbe zuhant. A nagyobbik elkezdett segítségért kiabálni, mire én odarohantam. Beugrottam a vízbe, és lemerültem a sötétségbe, de semmit sem láttam. Nem találtam a fiamat. Feljöttem levegőért a felszínre, majd újra a víz alá buktam. Végül rátaláltam körülbelül 1,5 méter mélyen. A stég egyik tartóoszlopát szorongatva próbálta kicsi életét menteni. Megragadtam, és levegő után kapkodva mindketten a felszínre jöttünk. Miután kimásztunk a vízből, megkérdeztem tőle: »Billy, mi a csudáért szorongattad azt az oszlopot?« Az én kisfiam csak ennyit mondott: »Csak rád vártam, Apa, csak rád vártam!«” Talán félelemben és bizonytalanságban fuldokolsz, és arra vársz, hogy Isten megjelenjen. Ő szeretné lefejteni a görcsösen kapaszkodó ujjaidat, hogy végre kiemelhessen félelmeidből, és azt mondja: „Én veled leszek.” A bátorság olyan erő, amely el tudja engedni azt, amit megszoktunk. Emlékezz arra a bibliai történetre, amikor a tanítványok csónakjukkal erős szélbe kerültek, és a sötétben azt hitték, hogy kísérletet látnak a vízen. Rémülten kiabálni kezdtek. Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Ekkor Péter kiszállt a csónakból, és elkezdett a vízen járni (Mt 14,22-33). Mi természetszerűleg a csónakban maradnánk, ott, ahol nekünk kényelmes. De Isten azt mondja: „Szállj ki a csónakból! Ha süllyedni kezdesz, majd én elkaplak. Nem hagyom, hogy megfulladj.” Talán nagy döntések előtt állsz ezen a héten. Ülsz a magad „csónakjában”, és valami azt súgja, hogy vállald a kockázatot, hogy hagyd ott azt, ami megszokott, kényelmes, és lépj rá a vízre! Légy bátor! Tégy valami olyat, ami értékes, ami örök életre szól. Fektesd be az életedet, ahelyett hogy csak eltöltenéd azt! Éld úgy az életedet, mint egy nagy kalandot. Legyen a döntés tárgya akár egy költözés, egy új munkahely; hogy abbahagyj-e egy kapcsolatot, vagy éppen elkezdj egyet - szállj ki a csónakból, engedd el a megszokottat, légy bátor, mert Isten veled van. A bátorság akkor növekszik igazán, amikor az életedet meghatározó alapelvek erősebbek a körülményeknél. Vannak-e olyan elveid, amelyekért érdemes akár meghalni is? Van-e olyan alapelved, amiért érdemes élni? Hadd mondjam el az élet ábécéjét: A= az élet helyzetei, B= amiben hiszel, C= a következmények. Mikor „A” (az esemény) bekövetkezik az életedben, akkor a „B” (amiben hiszel) határozza meg azt, hogy a „C” (a következmény) milyen lesz. Lássunk egy példát arra, hogy milyen volt Pál apostol ábécéje, mikor börtönben volt. A = az élet kegyetlen és igazságtalan; B = Jézus Krisztus Úr, Isten az, aki irányít mindent; C = éneklek, és dicsérem Istent. Sziklaszilárd-e a „B” (amiben hiszel) az életedben, amire építve teljes életet tudsz élni? Mi tölti be a gondolataidat: az alapelv vagy a körülmények? Tudja-e működtetni ez az alapelv a házasságodat? Nevel-e gyermekeket? Biztosít-e megélhetést? Le- küzdi-e a függőséget? Koncentrálj erre az alapelvre, ahelyett hogy a téged körülvevő körülményeket figyelnéd, és hidd el, sokkal bátrabb leszel! Nem tudom, hogy miben lenne bátorításra szükséged, de azt tudom, hogy ez mindannyiunkra ráfér. Isten most neked mondja: „Kelj fel, én veled leszek. Légy bátor!” Whit Criswell (Monday Manna) Annak idején egyszer meglátogattam idős professzoromat, akit félreállítottak, és otthon töltötte nyugdíjas napjait.- Tessék dolgozni, cikket, tanulmányt írni - javasoltam a fiatalok optimizmusával.- Minek? - hangzott a fájdalmas, keserű válasz. Sok megkeseredett, testileg-lelkileg megrokkant ember van.»Sokan menekülnek az alkoholhoz, vagy válnak más szenvedélyek rabjaivá. Tudjuk, hogy a drog, a züllés oka legtöbbször a céltalanság. Isten nem akarja, hogy céltalan életet éljünk. Testünk-lel- künk úgy van megalkotva, hogy szükségünk van célra, küzdelemre, erőfeszítésre, nekifeszülésre. Érettségi vagy szigorlat után nem egyszer éreztem valamiféle ürességet. Pár hétig szinte éjjel-nappal tanultam, sokszor panaszkodtam, hogy még hány száz oldalt kell elolvasni. Amikor pedig megvolt a vizsga, a jó eredmény ellenére is valami üresség, levertség kerített hatalmába. Felnőtten, sőt öregen is tapasztaljuk: szükségünk van célra, kell valami, ami mozgásba hoz, lelkesít. A diák örül a vakációnak, de egy idő után rátör az unalom. Még inkább így van ez, amikor elérkezik a (várva várt) nyugdíjazás ideje. És jön az első reggel. Nem kell időre felkelni. A napi „program”: sétálgatás, kertészkedés, a sakkozók nézése a téren... „Nincs dolgom, nincs reám szükség” - fogalmazódhat meg az emberben. Jézus igénkben az oktalan gazdagot hibáztatja. Neki nem az volt a baja, hogy cél nélkül élt, hanem hogy hamis, hibás Céltalan élet Lk 12,15-21 célja volt: a „szerzés” öröme és a vele járó telhetetlenség töltötte be az életét. És amikor már tele volt a csűr és a kamra, jött a hamis életprogram, és így szólt magában: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadoz- zál!" (Lk 12,19) Mielőtt Jézus elmondta volna a bolond gazdagról szóló példázatot, két veszekedő örökös kérte Jézust, hogy tegyen igazságot köztük. Jézus válaszában sem az egyiknek, sem a másiknak nem adott igazat, hanem a céljuk hamisságát leplezte le: mindketten telhetetlenek, a vagyonszerzést tartják életük legfőbb vágyának. Ma is jellemző ez az életcél. A vagyon önmagában nem rossz, de nem szabad bízni benne! Jézus kemény szavakkal mondja: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag. ” (Lk 12,20-21) Felmerül a kérdés: hogyan neveljük gyermekeinket? Meg merjük-e nekik mondani, hogy nem a sok pénz, a luxusautó, a luxuslakás az „élet”... Bizony, amikor az élet célját keressük, az első lépésre kell nagyon vigyáznunk. Nem mindegy, hogy merrefelé indulunk el, mert a pénzisten világában élünk. Ennek a vonzása olyan, hogy ha elindulunk ezen az úton - nincs megállás. Nagyon is időszerű Pál apostol intése: „minden rossznak gyökere a pénz szerelme" (lTim 6,10), de „valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel" (lTim 6,6). Gáncs Aladár Miénk a pálya H ála Istennek, jó összeköttetéseim vannak. Az utóbbi években rendszeresen tájékoztatnak a különféle pályázati lehetőségekről, s mint tudjuk, az információ hatalom. Egy lelkész számára igazán lényeges, hogy megfelelő anyagi fedezetet tudjon biztosítani a kitűzött célok eléréséhez. Hiszen mindig akad tennivaló. Nincs olyan templom, amelyen ne kellene valamilyen munkát elvégeztetni. Vagy a fűtés szorul korszerűsítésre, vagy egy tűzoltósági ellenőrzés során derül ki, hogy a villamos vezetékek elavultak és veszélyesek. A hozzáértők tudják, hogy egy orgona olyan, mint egy élőlény. Nem egyszerűen tárgy, amely „nem kér enni”. Rendszeres karbantartás nélkül rohamosan romlik az állaga, és végül többe kerül az egyszeri felújítás, mintha folyamatosan óvtuk volna. Ha valami csoda folytán mindennel végeztünk, kiderül, hogy lehet újra festetni, hiszen eltelt jó néhány év. S akkor még nem szóltunk a meglazult tetőcserepekről, a hangosításról, a harangokról... Ám tudjuk, hogy az egyház nem téglákból, hanem élő kövekből épül. Ott vannak az ifjúsági táborok és rendezvények! Végre valami vidámság, ami a lelkésznek is örömet jelent! De ne feledkezzünk el öregjeinkről sem! Nyugdíjasklub, bibliaóra, látogatás, házi úrvacsora. Ahol intézményes formában is gondoskodhatunk róluk, ott megint csak pályázhatunk. Lehet bővíteni, korszerűsíteni. Az Internet segítségével pedig csodás gyorsasággal szerezhetünk tudomást az újabb lehetőségekről. Előfordult már, hogy szinte első kézből, még a hivatalos megjelenés előtt értesültem a kiírásokról. Megkaptam az adatokat, felhívták rá a figyelmemet, levelezőlistán jött az információ, hogy itt és itt „letölthető az anyag”. Lelkesedéssel vágtam bele a munkába. Bár a határidők és a feltételek már eleve eszelősen felpörgetett tempót diktáltak. Ilyenkor eszembe jutott, vajon milyen eséllyel indulhatnak azok, akiknek nincsenek ilyen megbízható forrásaik? Vagy olyanok nincsenek is? Aztán a feltételek. Olvashatatlanul apró betűs tájékoztatók, amelyekben huszonötször, harmincszor is leírják ugyanazt: „határidőn túl beérkezett, hiányosan kitöltött pályázatok elbírálására nincs mód”, „elszámolási kötelezettség”, „önrész”, „harminc napnál nem régebbi”, „nyilatkozatok és mellékletek”, „büntetőjogi felelősségem tudata” stb. Csupán lényegi információk maradnak ki. Például sohasem tudom meg, hogy a „termék- sztatikus vegzálhatósági kiszeraméra elmekórtan besorolás” szerint az I/b 10 vagy inkább a IV/c 29-es kód a leginkább megfelelő a mi esetünkben, valamint hogy egy huszonegy jegyű kódszám beírásához miért tizenhét rubrikát hagytak szabadon. Jobb híján csak a saját anyám neve jut eszembe. Mikor végül mégis sikerült kitölteni mindent, és beszereztük a szükséges dokumentumokat, befizettük a pályázati díjat, nagyjából az derül ki, hogy ennyi erővel akár el is végezhettük volna a munkát. Csak most vesszük észre, hogy egy csomó feltételt mintha csupán azért vettek volna bele, hogy éppen minket zárjanak ki a pályázók köréből. Ja, és a határidő tegnap volt? Ráadásul a szükséges önerő nem áll rendelkezésünkre? Nyilván azért szerettünk volna pályázni, mert nincs pénzünk. Hiába, na! Akinek van, annak adatik. Azért egy jó dolog van ebben az egészben: újra meg újra friss, pecsétes dokumentumokkal tudom igazolni, hogy az evangélikus egyház még mindig létezik. Kérdés, hogy vajon az Úr ezekből a papírokból dolgozik-e majd? Bartha István
