Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-29 / 26. szám
Fotó: Bikádi László Károly 8. oldal 2003. JÚNIUS 29. Evangélikus Élet szoLqáLacra ípöícva Már abból a készülődésből és fogadtatásból, mellyel a megérkező vendégeket várták, kitűnt, hogy milyen régóta vágyott az ösküi gyülekezet arra, hogy saját lelkésze legyen. Jóljárt Lajos, a gondnok, aki az átmeneti időszakban feleségével együtt hordozta az egyházközség gondjait, csak annyit mondott: végre! Semmi nem zavarhatta meg ezt az örömöt, bár elszomorodásra adhatott volna okot a megjelent lelkészek alacsony létszáma s a kintről mindvégig beszűrődő könnyűzene ütemes dobolása. Az alkalom azonban ennél sokkal jelentőségteljesebb volt: hiszen Hamza Kinga Dalma személyében végre választott lelkésze van az ösküi gyülekezetnek. Szolgálatából már majd egy éve részesülhet a gyülekezet, s most, június 21-én délután eljött az ideje a beiktatásnak is. Az iktatás szolgálatát Koczor György espereshelyettes végezte, aki az Útmutató aznapi igéje alapján (Fii 4,19) arra buzdította a gyülekezetei és lelkészét, hogy mindig Krisztusból, az igazi forrásból merítsenek. A beiktatott lelkész pedig Him 6,12 alapján arról tanúskodott, hogy igazán csak az az ember boldog, aki mindvégig harcol és fut, harcában nem lankad még akkor sem, ha gondjai támadnak az életében. Rámutatott arra, hogy aki kitart a hitben, az csodálatos dolgokat fog megélni életében, és övé lesz az örök élet is. Ezért arra biztatta a jelenlévőket: tartsanak ki a hitben mindvégig! Az iktató istentisztelet - ahogyan az lenni szokott - ünnepi közgyűléssel folytatódott, melyet Kamondi Lászlóné, a gyülekezet néhány hónapja megválasztott felügyelője nyitott meg. Szavaiból sugárzott a köszönet Isten felé, hogy meghallgatta kérésüket, és lelkészt adott gyülekezetüknek. Megköszönte Hamza Kinga Dalma eddig végzett munkáját, majd a püspök úr üdvözlő szavainak felolvasása után átadta a köszöntőknek a szót. Kiss Attila egyházmegyei felügyelő a megye üdvözletét tolmácsolta, és kérte a gyülekezetét, segítse munkájában az új lelkészt. Mihácsi Lajos a kollégák nevében szólt, s a templom falán kiállított emléktáblára mutatott, melyet a gyülekezet hosszan itt szolgáló lelkésze, Kiss Ferenc emlékére állíttatott. Légy te is ilyen hosszan itt szolgáló lelkész! - buzdította társát a mencs- helyi lelkipásztor. A köszöntések közül a legkedvesebb az óvodások kis műsora volt. Bátran, lelkesen és önfeledten mondták a verseket, és zengték az énekeket, utánozhatatlanul, csak erre a korosztályra jellemző bájjal. Két iskoláskorú leány verset szavalt, majd Gyapay Zoltán polgármester köszöntése következett. Fontos a jó kapcsolat (különösen falun) a település vezetősége és a gyülekezetek vezetői, lelkészei között - hangsúlyozta. Mivel az eddig eltelt néhány hónap már lehetőséget adott a közös munkára, így az eddigi tapasztalatok alapján reméli, hogy a jövőben is ugyanolyan termékeny lesz a falu és a gyülekezet kapcsolata. A polgármester a lelkésznő egyik elődjének könyvéből idézett: „Mikor jó az igehirdetés? Ha arról beszél, amiről kell - válaszolja egy gyermek.” S hogy a gyülekezet örömében az egész község osztozott, az is bizonyítja, hogy a falu pávaköre felsorakozott az oltár elé, és egy népdallal köszöntötte az új lelkészt. A közgyűlés végén Koczor György is kifejezte abbéli reménységét, hogy az új lelkész sokáig marad, s a most óvodás gyermekeket ő fogja felkészíteni a jegyesoktatás során a házasságra. Hamza Kinga Dalma lelkésznő záró szavaiban elmondta: bár a jövőt nem tudhatjuk, de ha Isten is úgy akarja, ő szívesen marad, és elvégzi, amit Ura rábízott. Adja Isten, hogy a gyülekezet és a lelkész kívánsága megvalósuljon: az igehirdető és az igehallgatók együtt örüljenek sok-sok év múlva is a Krisztusról szóló beszéd által termett gyümölcsöknek! Isó Dorottya Lelkészavatás Sopronban Az ősi soproni templom falai között, lelkészek gyűrűjében tartották június 21-én délután Wagner Szilárd lelkészavatását. A családias ünnepi istentiszteleten Ittzés János püspök 2Kor 4,5-6 alapján hirdetette Isten igéjét. Hangsúlyozta, hogy mindig vitatott volt Jézust szolgálni. De nem az a baj, hogy vitatott a szolgálatunk, hanem az, ha mi akarunk mesterek lenni, és miközben világosságról beszélünk, a sötétség terjeng körülöttünk. Ahol az evangéliumot hirdetjük, ott az ördög is megszólal, hogy hűtlenné tegyen. Átélték ezt az apostolok és sokan mások is az egyháztörténelemben. Az ifjú lelkész immár hivatásos harcossá lett elhíva. Mi lenne, ha ebben a harcban magunkra maradnánk? Harcol értünk a Mester, nem vagyunk egyedül. Sokan imádkoznak érte is. Minden imádság Jézus érdemében válik hatékonnyá. .Jézus sze- retetének megőrző erejét tudd beleénekelni a saját dicsőségét hirdető világba” - kérte a püspök, majd hozzátette: „Sok talentumod van, de csak egyetlen kincsed - Isten megőrző szeretete.” A liturgiában Zügn Tamás lelkész, illetve a teológia részéről dr. Jutta Hausmann professzor asz- szony vett részt. Az úrvacsorái liturgiában pedig Gabnai Sándor soproni lelkész szolgált. Wagner Szilárd a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban (Líceumban) érettségizett. A soproni gyülekezetben nőtt fel, itt keresztelték, itt konfirmált, majd orgonajátékával színesítette az istentiszteleteket. Teológiai tanulmányai közben elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola (konzervatórium) orgona tanszakát. A hatodévet a budahegyvidéki gyülekezetben töltötte Bácskai Károly lelkész felügyelete mellett. Érdeklődése a zene mellett a rendszeres teológiára irányul. Szeptembertől a heidelber- gi egyetemen ösztöndíjasként folytatja tanulmányait. Menyes Gyula Lelkészavatás Pécsett A hír tényszerűen ennyi: D. Dr. Harmati Béla püspök a pécsi evangélikus templomban 2003. június 20-án lelkésszé avatta Makoviczky Gyulát. A rövid hír mögött felvázolódik egy életpálya, a gyermekkor, a felnőtté válás, a pályakeresés, -választás izgalma és végül a lelkész! hivatás melletti elkötelezés. Az egyházban élő család nyilván jó hátteret adott arra, hogy Makoviczky Gyula is folytassa a tradíciót. Lelkes tagja volt az ifjúsági csoportnak, és akkor sem szakadt meg a kapcsolata a gyülekezettel, amikor elkerült otthonról, hogy főiskolai-egyetemi tanulmányait végezze. A Bárka-táborok életre szóló élményei is hozzájárultak ahhoz a nagy döntéshez, hogy az egyébként talán vonzó közgazdászi pálya helyett inkább a teológiai tanulmányokat és a lelké- szi hivatást választotta. A „vocatio intema”, az Istentől való belső elhívás alapoz meg mindent. Isten titka és csodája, hogy megérint egy lelket, melyet a megbizonyosodás, a megérlelt döntés követ. A másik hívás, a „vocatio extema” az egyház hívó szava a konkrét szolgálatra. Ezért van ordináció, lelkészavatás az ősi rend szerint. Az igét a lelkészjelölt által választott bibliai vers alapján hirdette a püspök. „Ne jöjj közelebb! Oldd le a sarudat a lábadról, mert szent jóid az a hely, ahol állasz! ” (2Móz 3,5) Szent föld, szent hely az, ahol Isten megmutatkozik az ember életében. Szent hely volt a pécsi indulás, a „bárkás” élmények, a teológiai tanulmányok, a hatodéves szolgálati hely Szegeden - ahonnan busznyian jöttek együtt ünnepelni -, szent lesz a hely, ami a következő szolgálatokat jelenti. A szent Isten készít fel a szolgálatra, és mindig ad annyi sikert és örömöt, ami megtart, és mindig ad annyi kudarcot, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy bizony szolgák vagyunk... Az istentisztelet záró szakaszában a már felavatott lelkész is részt vett az úrvacsorái liturgiában. Elindult egy lelkészi pálya - legyen rajta Isten áldása! Varsányi Ferenc Deák Ágota és Erdélyi Réka lelkészjelöltek or- dinációjára június 21-én délelőtt került sor a győr-nádorvárosi templomban. A lelkészavatás szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte, aki az ünnepi istentiszteleten Tit 2,11-15 alapján hirdette Isten igéjét. A püspök utalt rá, hogy 1970 szeptemberében ő is ez előtt az oltár előtt kapta a felhatalmazást, hogy Isten hivatásos szolgája legyen. Egész életében, még a családi tragédiákban is meglátta Isten szeretetét. Szolgálatunk határtalan: bár egy szűk időben és közösségben végezzük azt, mégis Isten végtelen szeretetét hirdetjük, amely Jézus Krisztusban jelent meg. Ez az Isten hívta el a most felavatandó lelkészjelölteket is, és ez az egyetlen biztos alap a szolgálatunkban. Sok olyan helyzet van az életünkben, amikor semmi másra nem támaszkodhatunk, csak erre. Kérte a fiatal szolgatársakat, hogy meneküljenek ehhez a fundamentumhoz. Szolgálatunk megtartó erejének másik alappillére pedig az, hogy munkánk nem hiábavaló. Ez teszi értelmessé és fontossá hivatásunkat. Az idézett igeszakaszban felfedezhetjük, hogy a keresztény élet egész valósága ezekre a bibliai versekre épül. Mert a dogmatika az alap, az etika pedig a dogmatika nélkül tartalmatlan. Az ünnepi liturgiában Réka édesapja, Erdélyi Zoltán, valamint a hittudományi egyetem részéről dr. Retiss András professzor vett részt. Az ordinációt követő úrvacsoraosztásban pedig Cselovszky Ferenc Budapest-Deák téri lelkész segédkezett. '• Deák Ágota Budapesten született, a Deák téri templomban keresztelték, ott is konfirmált. Az idegenforgalmi és vendéglátó-ipari diploma megszerzése után végezte el a teológiát. Közben egy évet az Egyesült Államokban, a chicagói egyetemen töltött ösztöndíjasként. Egy éve ment férjhez, és hatodévesként a hévizgyörki gyülekezetben szolgált. Erdélyi Réka Erdélyben, Újszentannán született, és a farkasvarsándi gyülekezetben nőtt fel, ahol édesapja lelkész volt. Érettségi után a budapesti teológiára nyert felvételt. Eközben szülei áttelepültek Magyarországra, Nagyszénásra. Közben bátyja, Erdélyi Csaba is lelkész lett. Három hónapja ment fétjhez, és a hatodévet a komáromi gyülekezetben töltötte. A két fiatal lelkésznő hamarosan gyülekezeti szolgálatba fog állni a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben, de pontos szolgálati helyük egyelőre még nem ismert. M. Gy. 4 V Fotó: Lischka Márton
