Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-22 / 25. szám
6. oldal 2003. JÚNIUS 22. Evangélikus Élet Közelgő viharfelhők? Volt egyszer egy irgalmas samáriai, aki az út mellől szedte föl az éppen segítségére szorulót: elsősegélyben részesítette, jó kezekre bízta, és még anyagiakat is áldozott védence gyógyítására. A jézusi példázatnak ettől a fénylő szereplőjétől megihletetten milliók álltak be rászoruló, elesett, elhagyott, veszni induló embertársaik szolgálatába a keresztény évszázadok folyamán. Életük céljává választották a diakóniát - ez a keresztény szeretetszolgálat általános elnevezése -, hogy így is továbbadják a krisztusi szeretetet a bajbajutottaknak. Az irgalmas samáriai milliószor öltött testet, és vette komolyan a jézusi igét: „...amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg" (Mt 25,40). Németországban több mint 25 ezer egyházi szeretetintézmény végzi a rászorulók gondozását. Hihetetlen változatossággal és körültekintéssel adnak lehetőséget a fogyatékosoknak, betegeknek, elesetteknek, időseknek arra, hogy életük elviselhetőbbé váljon. Szerte a világon „német modellnek” nevezik azt a szerencsés megoldást, melyben az egyházak az állami és társadalmi szervekkel együtt végzik ezt a munkát. Az evangélikus és római katolikus szeretetmunka mindmáig szinte versenyen felül állt: mind a társadalom, mind az adminisztratív szervek nagyra értékelték. A szociális felelősségű állam és a keresztény szeretet munkásai megtalálták, és jól kiegészítették egymást. Most azonban meghúzták a vészharangot! Az EU-ban egyre inkább kezd tért hódítani az a felfogás, hogy „minél kevesebb államot” követelnek a szociális munkában is. A német modellnek, úgy látszik, nem sok jövője van. Már most megjelentek és egyre szaporodnak a piacon az ún. „privátszolgáltatók”. Számukra is fontos a beteg, az elesett, a fogyatékos ember, ám a nekik jutatott szolgáltatást nem valami eszmei háttér inspirálja, hanem a vállalkozás kifizetődősége és a haszonszerzés. A legfőbb szempont tehát a profit - s a felebaráti szeretet, mint nem piacképes „áru”, egészen háttérbe szorul. Az állam nem kíván szociális felelősséget vállalni polgáraiért, következésképpen munkatársakra sincs szüksége. A polgárok az egészségüket vagy betegségüket intézzék el egymás között - értsd: profitra dolgozó magánvállalkozók segítségével! -, és ne várják el egy nem létező jóléti állam babusgatását. Egy münsteri szociológus szerint Németországban az angolszász, liberálkapitalista és „szabadegyházi” modell terjed az eddigi modell kárára. Természetesen politikum is van a modellváltás mögött. Az eddigi szemlélet szerint az állami grémiumok szívesen támogatták az egyházi szeretetmunkát, s tudomásul vették, hogy a munka dandárját végző, intézményeit és személyzetét rendelkezésre bocsátó egyházak ezáltal politikai súlyt is nyertek. Az új rendszer ezt a kérdést oldaná meg a maga módján. Az egyházak csak ott tevékenykedjenek, ahol az állam nem tud - vagy nem is akar - aktív szereplő lenni. De hát nem emlékeztet-e ez kísértetiesen - csak más köntösbe öltöztetve - a diktatúra módszerére? Hát nem ezzel a megokolással volt szabad a „szocializmusban” is fogyatékosokkal, magatahetetlen idősekkel foglalkoznia az egyházaknak, hiszen azok csak terhet jelentettek a rendszernek?! Tényleg ide készül visszaesni az EU? Azon az átlátszó címen, hogy minél kevesebb „az állam”, annál jobb. Hogy így átadja a terepet a haszonra specializálódott szervezeteknek, amelyek a haszon kergetése közben nemigen fognak beleszólni az állam dolgaiba. Előnyük még az is, hogy az egyházakat is teljesítményorientált versenyre kényszerítik, a „szabad verseny” szent eszméje értelmében. Ma még csak kevesen veszik észre, hogy ugyanez a politikum húzódik meg a most már hónapok óta zajló vita hátterében, hogy bekerüljön-e az Isten neve az EU alkotmányának bevezetőjébe? Nem a névről van csupán szó, hanem arról, hogy már az alkotmány se utaljon olyan eredőkre, amelyek megzavarhatják ezt a kíméletlen „szabad” versenyt. Van azonban a kérdésnek egy másik vetülete is. Az egyházi szeretetmunká- ban - már csak óriási munkaerő-potenciáljánál fogva is - nem mindig sikerül ma már kizárólag keresztény motivációjú munkatársakat találni. A kérdést nem szabad félvállról venni. Az utóbbi időben jelentősen megnőtt azok száma, akik bíróság elé is szívesen visznek ügyeket, amelyeket az „egyház” szerintük a kárukra döntött el. Az pedig már régen szálka a szakszervezetek szemében, hogy hatalmukat nem tudják kiterjeszteni az egyházi intézményekben dolgozókra is. Egy ilyen modellváltás nekik is kapóra jönne. Egyházainkat nem éri váratlanul ez a kihívás. De éppen ebben a helyzetben kell bebizonyosodnia annak, hogy az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása mellett tényleg, belsőleg is egyenlő értékűnek tartják-e a diakóniát? Krisztus szava az EU-ban sem veszítheti el érvényét: „... velem tettétek meg... ” Gémes István (Stuttgart) Ismét az eutanáziáról Néhány alapvető kérdés tisztázása A rádió- és a televízió-műsorokban, a napilapokban és a szakfolyóiratokban folytatott hosszú vita után az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy nem engedélyezi az eutanáziát. A testület határozata után a korábbi viták más témakörökben csaknem mindig elcsitultak, mert ugyanazzal a kérdéssel nem lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni. Most azonban nem ez történt. Az eutanáziát törvényesíteni akarók közül többen nem tudnak belenyugodni abba, hogy nem az ő véleményüket fogadták el. Igyekeznek a határozatot saját szájízük szerint értelmezni, a fogalmakat összekeverve megpróbálják az állampolgárokat elbizonytalanítani. Több helyen lehetett olvasni, illetve hallani, hogy a grémium tulajdonképpen csak az aktív eutanáziát utasította el, a passzív eutanáziát viszont megengedte. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy az érvényben lévő egészségügyi törvény nem korlátozza a beteg önrendelkezési jogát, mert a betegnek joga van meghatározott körülmények között az életmentő beavatkozásokat is visszautasítani. Az egészségügyi törvény 20.§ (3) pontja így szól: „ A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet, és gyógyíthatatlan...” A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének 50. pontja szerint „Az eutanáziát végző orvos a halál bekövetkeztének idejét a természetes végnél korábbra helyezi át...” A betegség természetes lefolyásából következő halál megengedése tehát nem eutanázia. Az eutanázia hívei azzal érvelnek, hogy a gyakorlatban nem egyszer előfordul az aktív eutanázia, csak nem nevezzük azt annak. Szerintük aktív eutanáziát végez az orvos, amikor mással nem csillapítható fájdalmak miatt kábítószert ad, amely a beteg életének megrövidítését is eredményezheti. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének 49. pontja kimondja: „Az eutanázia az orvosnak foglalkozási körében megvalósított szándékos ténykedése, amely a gyógyíthatatlan szenvedő beteg halálára irányul, a beteg kérésére.” Tehát amikor az orvos kábítószert ad fájdalomcsillapítóként, nem a beteg halálát akarja előidézni. A gyógyszer adásának célja a szenvedés csökkentése vagy időleges megszüntetése, ami alapvető orvosi feladat. Nem tartozik a passzív eutanázia fogalmához az, ha a beteg kérésére nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a haldoklását meghosszabbítsuk. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének 52. pontja így fogalmaz: „A terminális palliativ medicina - ami nem azonos a passzív eutanáziával - az orvosi tevékenység sajátos területe. Célja a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedésének csökkentése. Az orvos kellő mérlegelés alapján javasolja a helyes kezelést és az eredménytelennek ítélt gyógymód mellőzését.” Az 53. pont pedig ezt mondja ki: „A beteg, illetve hozzátartozójának kellő felvilágosítás utáni beleegyezése nélkül a palliativ terminális medicina nem alkalmazható.” A fogalmak tudatos összekeverése azt sugallja, hogy a valóságban gyakrabban alkalmazzák a passzív és ritkábban az aktív eutanáziát. így már csak idő kérdése, hogy a törvény mikor fogja engedélyezni azt, amit ma már úgyis alkalmaznak. Az Alkotmánybíróság határozatának jelentőségét ekképpen igyekeznek kisebbíteni, ami egy jogállamban - különösen a jogászok részéről - nem rokonszenves cselekedet. Megjegyzés: a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének betartása az Országgyűlés határozata szerint minden orvos számára kötelező. Dr. Makó János az orvostudomány kandidátusa, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának alelnöke Az emberhez méltó időskorhoz mindenkinek joga van, még akkor is, ha ezzel a jogával nem mindenki élhet. A küzdelmekkel teli, munkás élet végén, amikor a test már gyenge és gondozásra szorul, minden korábbinál jobban igényli az ember azt, hogy szeretetet kapva készülhessen a halálra. A győri Evangélikus Szeretetház vezetői is azt szeretnék, hogy a szeretet szó ne csupán az intézmény nevében szerepeljen, hanem minden ott lakó érezze, és lehetőség szerint maga is gyakorolja azt. A szeretetotthon létesítéséről Luther születésének 400 évfordulója alkalmából, 1883-ban határoztak. A hagyomány szerint a papok a káposztáskertjüket ajánlották fel erre a nemes célra - tudtuk meg Lackner Pál győri igazgató lelkésztől. További jelentős támogatást nyújtott az építéshez egy Amerikában élő magyar ember - név szerint Bálint Mihály -, aki komoly pénzadománnyal sietett az építkezők segítségére. Az eredetileg idős emberek és árva gyermekek gondozását vállaló szeretetház végül 1885-ben készült el. A gyülekezet 1910-ben diakonisz- szákat hívott Pozsonyból a szolgálat ellátására. Az intézmény több helyen is működött, jelenlegi helyére az első világháború előtt költözött. 1933-ban bővült az intézmény az úgynevezett Gusztáv Adolf-számnyal, amit tíz évvel később az épületegyüttes további bővítése követett. Akkor megépítették a diakonissza-anyaházat. Ilyenformán a szeretetház - amelyben ma 80 idős ember él - napjainkra magyarországi evangélikus egyházunk egyik legnagyobb vidéki szeretetotthonává nőtte ki magát. A férőhely persze még így is kevés. Lackner Pál szerint kétszer annyi a jelentkező, mint ahány hely van a házban. Ez egyrészt az egyre jobban elöregedő társadalomnak „köszönhető”, másrészt annak, hogy az intézmény több mint százéves múltra tekint vissza, így széles körben ismert. A felvételt írásban kell kérni. A kérvényben a személyi adatokon kívül le kell írni a jelentkező jelenlegi körülményeit, anyagi helyzetét, hogy melyik otthonba és hány személyes szobába kéri a felvételt. Kérik még a lakóhely szerint illetékes lelkész ajánlását, valamint orvosi igazolást a jelentkező egészségi állapotáról. Felvételt kizáró ok, ha betegsége olyan speciális szakellátást igényel, amire az intézmény nincs felkészülve. Sajnos az új lakó csak akkor költözhet be, ha valaki meghal. Évente átlagosan 20-25 gondozott koporsója mellé kell odaállni, a várakozási idő tehát bizonytalan. Többek között ezért is vált szükségessé a szeretetház további bővitése, ami a Széchenyi-terv nyertes pályázatának segítségével került elérhető közelségbe. A beruházásnak köszönhetően 76 apartmanossá bővül az intézmény. A fejlesztés a szociális törvény előírásainak megfelelően a belső struktúra átalakításával, új munkatársak alkalmazásával is együtt jár. Ez utóbbi nem is kis feladat, hiszen n^m könnyű olyan szakembereket találni, akik mind szakmailag, mind lelkileg alkalmasak arra, hogy szolgálatot vállaljanak egy egyházi szeretetintézményben. A győri szeretet_____________AZ ELMÚLÁST IS MÉLTÓVÁ LEHET TENN Sz eretetotthon a vizek v otthonnak harmincöt alkalmazottja van, de elég nagy a fluktuáció a dolgozók körében. Az intézmény főnövére, Mihácsi Lajosné szerint azonban ez nem csoda. - Mi, akik itt dolgozunk, naponta szembesülünk azzal, hogy mivé válunk, mi vár ránk - mondja. - Van, aki ezt nehezebben dolgozza fel, és akadnak munkatársak, akiknél kiégési szindrómák jelentkeznek. Másokat az egy műszakos beosztás vonz ide, de amikor rájönnek arra, hogy itt nem annyira ápolási „szakmunka”, mint inkább olyan ápolási feladatok várnak rájuk, amit otthon is el lehet végezni az idős emberek között, elmennek. Kétségkívül nagy fizikai és lelki teher nehezedik az ápolókra, mert nemcsak gépiesen kell gondozniuk a lakókat, hanem szeretni is kell őket. Ráadásul ez a szolgálat nem olyan, hogy letelik a munkaidő, és lehet hazamenni: sokszor délután három óra után is bent kell maradni, és bizony néha hétvégeken is rá kell nézni a gondjainkra bízott lakókra. Vannak persze munkatársaink, akik húsz-harminc éve itt dolgoznak. Akadnak olyanok is, akiknek hozzátartozójuk él az otthonban. Én ezt a formációt tartom a legelőnyösebbnek, éppen ezért tudatosan próbálunk arra törekedni, hogy lehetőség szerint olyan jelentkezőket vegyünk fel, akiknek van rokona az intézményünk lakói között. Az új munkatársak jó része egyébként hirdetés útján jut el hozzánk, és a felvétel előtt mindenkivel elbeszélgetünk - fejezte be Mihácsi Lajosné. A szeretetház lakóinak átlag- életkora meglehetősen magas, 87 év. Ha figyelembe vesszük az öt 70 év alatti lakót, akkor is 84 és fél év az átlagéletkor. Bizony nem mindig könnyű ennyi idős emberrel bánni. Ők kel feladják addigi életüket, és többen ezt s gédiaként élik meg. Igaz esetükben is a rr fát nehéz átültetni”. Külön fejtörést okoz, h rókát találjanak a két férőhelyes szobákba, nek egymással. Többségük, teljesen értheti személyes szobában szeretne lakni. Késői kialakulnak barátságok, meglátogatják eg) könyveket, kazettákat cserélnek egymás egészen megható példákat is találni arra, h< lyen szeretetteljes kapcsolat alakulhat ki a Van például az itt élők között egy vak áss társait vezeti sétáikon nagy-nagy türelen aztán valaki számára elérkezik a vég, a tö csúznak el tőle, mint egy közeli hozzátartc A szeretetház vezetői nagyon fontosnál a testi gondozást a lélek ápolása egészítse 1 szerepe van annak, hogy a győri egyházkö: kapcsolódik a szeretetintézményhez. A lak hetnek a gyülekezeti programoknak, ame gyülekezet lelkészei szolgálnak. Sőt még a let lelkészvizsgázói is prédikáltak a s Szinte ideálisnak mondható az, hogy az t épületkomplexumban működik az evangé óvoda is, melyek programjaikkal tovább szeretetház életét. Itt kell megemlíti csendesnapokat is, amelyeket a volt igazj tó kezdeményezésére alakult Szeretetház I kott tartani. Az egyházmegye többi egyházközségé hálják a szeretetház vezetői a korábban n kapcsolatot fenntartani, bár ez nem minden rül. Régebben szokás volt például, hogy a lekezetekből bejöttek az asszonyok, és seg ti nagytakarításban. Ez már a múlté. A kor a terményadomány is egyre kevesebb. Kar; szont a gyülekezetek nagyobb mennyisé süteményt. Az egyházmegye lelkészeivel i ta a háznak. Amikor például a szeretetotth a lelkészi munkaközösségi ülést, a lelkipá togatják a gyülekezetükből felvételt nyert A szeretetotthon konyhájában százneg három képzett szakács főz. Az itt élők me zet és a lelkészek is e helyütt ebédelnek, t- geli, ebéd és vacsora jár, míg a többiek cs nak. Baracskai Józsefné konyhavf elmondta, hogy kétféle hetj menüt állít: kintve, hogy a cukrosoknak külön kell fc f V V í
