Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-22 / 25. szám
2. oldal 2003. JÚNIUS 22. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN l. VASÁRNAP Isten határozott szava határozott választ kíván —»I».,.,,..«—r rr r ELŐ VIZ Világosságban A „világtalan” a „vak” melléknév szinonimája. Napjainkban mintha ritkábban használnánk. Anyanyelvűnk egyik csodája az árnyalatok leheletfinom kifejezése. Más anyanyelvű emberrel talán meg se lehet éreztetni a vak, illetve a világtalan szó közti nagyon kifejező különbséget. Lehet, hogy mi, magyar anyanyelvűek sem mindig érzékeljük a szinonimák közti, sokszor észre se vehető hangulati vagy akár jelentésbeli különbséget. Számomra a „vak” szó sokkal mélyebb sötétséget, tehetetlenséget, magányt fejez ki. A vak ember nem lát, vaksága testi fogyatékosság, nehezebbé teszi életét. Ismerek olyan embereket, akik vakságuk ellenére boldogok. Nem látják a külső világot, ezért úgy is mondhatjuk: világtalanok. Mégis érzik, érzékelik világunk szépségeit, még érzékenyebben reagálnak a történésekre, és belső világuk színesebb, kifinomultabb. Egy világtalan zongoraművészt hallottam a rádióban, s úgy véltem, gazdagabb az élete sok látó emberénél. Beszélt a zene varázsáról, és arról, hogyan tanulja meg kotta nélkül a zenedarabokat. Kedvenc irodalmi müveit idézte, melyeket édesapja olvasott fel neki. Szülei és testvérei iránti szeretet sugárzott minden szavából. Nem lázad a sorsa ellen, belső világa boldog. Vajon mi, látók elmond- hatjuk-e magunkról mindezeket? A vakságnak van egy másik vonatkozása is, amikor valaki képtelen valaminek a felismerésére, megértésére. Elmegy a világ szépségei mellett, nem látja az értékes és értéktelen közti különbséget, mindent a vak véletlenre bíz. Találó magyar szólásunk, a „vak vezet világtalant” azt fejezi ki, hogy az akar mást irányítani, aki maga is vezetésre szorul. Az ilyen ember talán soha nem jut el a leghatalmasabb vezetőhöz, Istenhez. Hiába adott neki Isten látó szemeket, mégis sötétségben él. A testi vakság nagy próbatétel egy ember számára, de a lelki vakság, az Isten nélküli élet jelenti az igazi sötétséget, a világtalanságot. Jézus Krisztus komoly vigaszt kínál minden testi-lelki sötétségben élő embernek: „Én vagyok at Izrael népe - három hónappal azután, hogy megszabadult Egyiptomból - megérkezik a Sínai-hegy lábához. Mózes felmegy a hegyre, hogy beszéljen Istennel, aki határozottan utasítja: ezt szóld, ezt hirdesd! Isten ma velünk is ilyen határozott. Türelmes, nem erőszakos, de határozott. Igaz, nem sújt le a világra, nem szór ránk villámokat, nem kényszerít, mégis figyel, sőt határozott viselkedésre szólít: ezt kell tenned, így kell élned, így kell beszélned! Lehet másként is, de annak következményei vannak. Gondoljunk Jónásra. Isten határozott kérését kategorikusan elutasította, de Isten észhez térítette. Isten tehát a jó ügyért, népéért, népe üdvösségéért mindig határozottan cselekszik. Nem öncélúan, hanem értük! A határozott isteni szó mögött határozott szeretet van. Felidézi a múltat, emlékeztet eseményeire. így érteti meg a néppel, hogy értük cselekedett. Látta nyomorukat, látta a kényszermunkát, látta a hátukon csattanó korbácsütéseket. Átérezte helyzetüket, amikor idegen nép rabszolgái voltak. Majd emlékeztet arra is, hogy miként mentette ki őket Egyiptomból. Az 2Móz országot sáskák tarolták le, az állatok elhulltak, a víz vérré vált, a jégeső elpusztított minden termést, az anyák zokogva siratták elsőszülött gyermeküket. Ezt hagyták hátra, így vonultak ki Egyiptomból, és mentek át Isten vezetésével a Vörös-tengeren, míg eljutottak a Sínai-he- gyig. Közben megtapasztalták, hogy az élelem és az életet adó víz Isten ajándéka. Gondoljunk most magunkra, akiket Isten a múltban szintén sasszámyon hordozott. Bár nem élhettük át az Egyiptomból való megmenekülést, de megtapasztaltuk a minket megkötöző önzésből való szabadulást, hiszen belőlünk is hiányzott a felebarát és legfőképpen az Isten iránti szeretet. Önző életünkből Isten kegyelme mentett lp. Mózes, miután hallotta Isten szavát, és megértette akaratát, a néphez ment, hogy mindent átadjon. Semmit el nem vesz, semmit hozzá nem tesz. Úgy mond el mindent, ahogyan hallotta, nem hallgat el semmit. Ez Mózes állásfoglalása. És a népé? Mit kíván Isten az ő népétől végtelen szeretetéért? Azt, hogy hallgasson szavára, és tartsa meg szövetségét. 19,3-9 Hát tudott a nép a pusztában másra hallgatni? Hát nem volt ez könnyű számukra? Azt gondoljuk, könnyű volt Istenre figyelniük, hiszen a pusztában nemigen vette körül őket olyan dolog, ami kísértést jelenthetett volna számukra. De a gonosz még ott is megtalálta a maga útját, hogy kísérteni tudjon: a húsos fazekakat idézte fel a nép emlékezetében. Nem a robotot, nem a korbácsütéseket, nem a rosszat, hanem a jót. Emellett az elégedetlenség csíráját is elültette bennük: ez sincs, az sincs, illetve csak ez van, csak az van. Ezzel megmérgezte életüket, megmérgezte Istennel való kapcsolatukat. Ezek nem nagy dolgok, mégis elforduláshoz vezethettek. Könnyű volt a pusztában Isten szavára hallgatni, és megtartani szövetséget? Ne higgyük! A nép mégis - Mózeshez hasonlóan - határozottan Isten mellett döntött. „Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. ” Minket talán több kísértés ér, hiszen az egész körülöttünk lévő világ ontja felénk ezeket a helyzeteket, lehetőségeket. A feladatunk azonban ugyanaz, mint ami egykor Izrael népéé volt: bármennyi a kísértés, Isten hangjára kell figyelnünk. Lehet, hogy nehéznek érezzük, de az Istennel való szövetséget nem szabad felbontanunk. A határozott isteni szó határozott állásfoglalást kíván tőlünk is. Isten végtelen szeretetére feleljünk mi is igennel, ahogyan egykor Izrael népe tette. Testvér! Isten ma szeretettel fordul feléd Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában. A választ ma sem kerülheted el, dönte- ned kell: vele akarsz-e szövetséget kötni az életre, vagy önmagad és a bűn foglyaként továbbra is a halál útján jársz. Dönts még ma! S elhatározásod legyen igen, hogy életed legyen! Ámen. IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Hálásan köszönjük, hogy ma is van szavad hozzánk, ma is azon fáradozol, hogy eljussunk az örök életre. Segíts, hogy életünk minden napján a kereszten értünk szenvedett Krisztus mellett döntsünk, és nála mindenkor megmaradjunk. Ámen. Tamásy Tamásné Oratio oecumenica Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. Teremtő és gondviselő Atyánk! Egyre nehezebb megcsodálnunk teremtett világod szépségét. Körülvettük magunkat saját alkotásainkkal, és szinte már csak azokat vesszük észre. Eltakartuk magunk elől a szépet, a jót, amit te teremtettél. Műved egyre inkább roskadozik felelőtlenségünk, önzésünk és rövidlátásunk terhe alatt. A teremtett világban szeretetedet akartad kinyilvánítani - mi leginkább egymás iránti szeretetlenségünket tudjuk megmutatni mindazzal, amivel körülvettük magunkat. Ajándékozz meg szereteteddel, hogy szeretni tudjuk azt, amit adtál nekünk. Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Teremtő és gondviselő szeretetedből embereket adtál mellénk, hogy ne legyünk egyedül, hogy ne kelljen mindenhez értenünk, hogy meg tudjuk osztani a feladatokat, terheket és örömöket. Olyan nagy lehetőséget adtál nekünk az emberi közösségben. Te látod, és mi érezzük, hogy mennyire nem tudunk élni ezzel a lehetőséggel. Viszályokat, háborút, bizalmatlanságot és gyanakvást okozunk ott, ahol a közösség áldásait kellene megélnünk. Ajándékozz meg szereteteddel, hogy szeretni tudjuk egymást. Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Arra hívtad egyházadat, hogy látható jele legyen teremtő és gondviselő szeretetednek. Te látod, és sokszor mi is érezzük, hogy milyen esendő és erőtlen a te egyházad. Inkább a mi emberi gyarlóságunk jele, mintsem a te szerete- tedé. Mégis mindannyiunknak szükségünk van a te látható jeledre. Segíts meg bennünket! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Hazát és otthont is adtál nekünk, ahol egy kicsit jobban érezhetjük magunkat, mint máshol. Ahol jobban ismerhetjük egymás gondolatait, jobban érthetjük egymás beszédét. Add, hogy ezt is tőled való ajándékként értékeljük. Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk országunk és egyházunk felelős vezetőiért. Adj nekik bölcsességet, érzékenységet és előrelátást, mindazt, amire szükségük van, hogy felelősségteljesen végezzék feladatukat. Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk végül gyülekezeti közösségünkért, az elhangzott igéért, a megélt közösségért. Add, hogy a mi gyülekezetünk is látható jele legyen teremtő és gondviselő szeretetednek. Te hívsz, add, hogy meghalljuk hívásodat. Te hívsz, add, hogy mi is hívni tudjunk másokat. Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. ” (Jn 8,12b) Ennél csodálatosabb ígéretet egyetlen földi orvos sem tehet a hozzá forduló testi vagy lelki világtalanságban szenvedő embernek... „ Te fenséges müved bevégzed, Mert a föld Üdve és bírája vagy. Győz a te örök, tiszta fényed. Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Amen! Úgy legyen!" (EÉ 467,4) Csaba Piroska „A tudás kincs, a bölcsesség adomány” Országos pedagógiai konferencia A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási és Iskolai Osztálya, valamint a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola nevében szeretettel hívjuk és várjuk 2003. június 30. és július 2. között Miskolcra, a Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolába (3525 Miskolc, Dayka G. u. 4.), az országos pedagógiai konferenciára. D. Szebik Imre elnök-püspök, Fellegvári Zoltán igazgató, Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, Mihályi Zoltánná osztályvezető A KONFERENCIA PROGRAMJA június 30. (hétfő) 12.00- 14.00: Érkezés, ebéd 15.00- 15.30: Nyitóáhítat a belvárosi templomban 15.45: A konferencia megnyitása 16.00- 16.30: Tudáscentrum oktatási elemei (előadó: dr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora) 16.45- 17.30: Keresztyén pedagógia (előadó: dr. Csepregi András evangélikus lelkész, a Nyíregyházi Főiskola tanszékvezetője) 18.00- 18.30: Áhítat 19.00: Vacsora július 1. (kedd) 7.45- 8.15: Reggeli 8.30-9.00: Áhítat 9.15-10.45: Szekciónkénti előadások, megbeszélések- magyar, történelem, informatika, matematika, természettudományok, angol, német, ének-zene, hittan, rajz és vizuális kultúra, óvoda, általános iskola és kollégium (témavezetők: a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási és Iskolai Osztályának tantárgygondozói) 11.00- 11.45: Kétszintű érettségi vizsgák (előadó: Pósfai Péter, az OKÉV igazgatója) 12.00- 12.30: A kétszintű érettségi tapasztalata (előadó: Roncz Béla, az aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium igazgatója) 12.30- 14.30: Ebéd 14.30- 17.00: Tanulási problémák megelőzése és kezelése az oktatási intézményekben (előadó: Bányász Mónika, a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tanára) Társadalmi kérdésekről az egyházi iskolákban (előadók: Sándor Frigyes, a Miskolci Evangélikus Egyházközség lelkésze és Pelikán István, a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tanára) 17.30- 18.00: Áhítat 18.30- Vacsora július 2. (szerda) 7.45- 8.15-ig Reggeli 8.30- 9.15-ig: Korunk problémái - a drog (előadó: dr. Tamóczky Margit főorvos, a Miskolci Drogambulancia vezetője) 9.30- 10.15-ig: Művészettörténeti előadás (Dr. Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója) 10.40: Záró-istentisztelet Ebéd - Hazautazás • • • SAROK ••••••• & 3 £ 5 6 3 SZÍNES TEMPLOM A liturgikus színek Belépek a templomba. Egy pillantást vetek az oltárra, és máris látom, hogy milyen ünnep van. De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az oltár- és a szószékterítő színei „elárulják”. De kezdjük az elején! Evangélikus egyházunk tanításában hangsúlyos, hogy a „hit hallásból van”. Ezt komolyan kell vennünk, így azt is, hogy az evangélium a fülünkön át jut el hozzánk. De mi van a szemünkkel? A templomi képek, az oltárterítő, illetve az orgona stb. kapcsán alapvető tévedés azt hinni, hogy ezek csupán szépítő, „díszítő” elemek a templomban, az istentiszteleten. Mert igenis van „prédikáló” zene is, és van „prédikáló” kép, oltárterítő, színes ablak stb. Tehát az egyházművészet nem csupán gyönyörködtetni akar, hanem az evangélium üzenetét is közvetíteni szeretné. Egy kép vagy szimbólum a füllel hallott evangéliumot mélyíti el közvetve. Mondhatjuk, hogy így nem csak a fül, de a szem is kap építő táplálékot. Más reformátorokkal ellentétben Luther Márton nem száműzte a templomból sem a zenét, sem a képeket, sőt örömmel vette azok szolgálatát. így jutunk vissza cikkünk témájához, a liturgikus színekhez. A liturgikus színek sajátos módon hirdetik az egyházi esztendő üzenetét. Az egyházi esztendő évről évre megismétli az üdvtörténet fontosabb eseményeit, adventtői karácsonyon, húsvéton és pünkösdön át az örökélet vasárnapjáig. Az oltárterítő színei is hirdetik az egyes ünnepek és vasárnapok üzenetét. Amikor most ismertetjük a liturgikus színeket és azok szimbolikus jelentőségét, nem lehetünk felszínesek. A liturgikus színek éppen arra akarnak rávezetni, hogy ne csak futólag pillantsunk rájuk, hanem mélyedjünk el a színek sokatmondó üzenetében. A liturgia öt színt alkalmaz: a fehéret, pirosat, zöldet, lilát, feketét. A fehér a világosság és ezért a Krisztusünnepek színe. Igei alapja Jn 8,12 verse, ahol Jézus ezt mondja: „Én vagyok a világ világossága ”. Az emberek többsége a fehéret az öröm vagy a tisztaság színeként ismeri, de itt is meg kell látnunk a bibliai többletet. Az oltár- és szószékterítő a szentestétől vízkeresztig terjedő időszakban, nagycsütörtökön, az úrvacsora ünnepén, húsvéttól mennybemenetelig, illetve a húsvét utáni 6. vasárnapon, Szentháromság ünnepén „öltözik” ebbe a színbe. A piros a tűz és - a mártírokra utalva - a vér színe. Az egyház és a mártírok ünnepein használatos tehát: pünkösdkor, a reformáció ünnepén és templomszenteléskor. A zöld szín a sarjadó, növekvő vetést jelképezi. (Ennyiben a reménység színe is.) A hitben és a gyümölcstermő életben való növekedést támasztják alá a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok kijelölt igéi. A vízkereszt utáni vasárnapokon és a Szentháromság utáni összes vasárnapon a liturgikus szín zöld. A lila a bűnbánatra utal, ennek megfelelően az adventi és a böjti vasárnapokon a szószék és az oltár lila színű. A fekete a 18. század óta a gyász színe egyházunk liturgiájában, ezért nagypénteken és nagyszombaton használatos. Jézus jeruzsálemi bevonulása kapcsán olvassuk, hogy a sokaság magasztalta öt. Néhány farizeus kifogásolta az ünneplést, de Jézus így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek ,elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani" (Lk 19,40). Ennek alapján joggal mondhatjuk: nemcsak a kövek, de a színek is tudnak prédikálni, figyelmeztetni, biztatni... Gáncs Aladár
