Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-15 / 24. szám
8. oldal 2003. JÚNIUS 15. Evangélikus Élet Képeinken (balról jobbra): „Karnyújtásnyira” Csáky Pál miniszterelnök-helyettes és D. Szebik Imre elnök-püspök; D. Szebik Imre igehirdetése a televízióban; Közös liturgia a televíziós közvetítés helyszínén, a lévai új templomban Pünkösd közeli élmények Szlovákiában Ivan Osusky zólyomi püspök tavalyi látogatásának viszonzásaként egyházunk héttagú küldöttsége négynapos látogatást tett Szlovákiában. A delegációt Szebik Imre elnök-püspök vezette, akit elkísért felesége, valamint Gáncs Péter missziói lelkész. Hafenscher Károly, az országos iroda igazgatója, Kutyej Pál békéscsabai és Afagy Zoltán bakony- tamási lelkész, továbbá Szirmai Zoltánná, a Magyarországi Evangélikus Egyház külügyi osztályának vezetője. Somorja, Pozsony, Szentgyörgy A szomszédolás első állomásaként rövid látogatást tettünk Somorján, ahol Bándy György teológiai professzor, a gyülekezet lelkésze, valamint a település polgármestere köszöntött bennünket, és megtekintettük az evangélikus, illetve a református templomot. Ezt követően Pozsonyban Julius Filo és Iván Osusky püspök fogadta a delegációt. Az ebédet a Comenius Egyetem Evangélikus Teológiai Fakultásának új épületében fogyasztottuk el Igor Kiss dékán társaságában. Délután a szlovák főváros - de talán egész Közép-Európa egyik legnagyobb lakótelepére, Ligetfalura vitt az utunk, ahol pár éve korszerű gyülekezeti komplexum épült. Milos Klatik, a gyülekezet lelkipásztora hangsúlyozta, hogy fényt, közösséget akarnak hozni a panelvilág lelketlen, embertelen betonrengetegébe. A pozsonyi belvárosban tett rövid séta után a következő állomás a közeli, festői fekvésű kisvároska, Szentgyörgy „Agapé” nevű evangélikus oktatási központja volt, ahol együtt vacsorázhattunk a szlovák testvéregyház szinte teljes „vezérkarával”. Mindhárom püspök, valamint a kerületi felügyelők és több munkaági vezető számolt be - fehér asztal mellett - a különböző szolgálati területek gondjairól és örömeiről. Másnap, a közös reggeli áhítat után, Pozsonyban fogadta a delegációt Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnökhelyettese, aki hangsúlyozta, hogy az egyesülő Európa felé tartó úton fontos a kisebb népek összefogása, együttműködése. Ennek szerves része a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása, beleértve az anyanyelvi egyházi szolgálat kölcsönös biztosítását. Turócszentmárton, Tarnóc, Zólyom, Léva A kétoldalú tárgyalások mellett a szomszédolás másik célja az ország és az egyház életének közelebbi megismerése volt. Ennek érdekében Daniela Zemlova külügyi titkár kíséretében delegációnk vidéki körútra indult, melynek első állomása a turócszent- mártoni bibliaiskola volt. Az amerikai egyházi támogatással működő intézményben kétéves képzést kaphatnak mindazok, akik szeretnék elmélyíteni bibliaismeretüket, illetve adott esetben készek segítő szolgálatot vállalni a gyülekezetekben. Élmény volt útközben a szentkereszti fatemplom megtekintése. Estére érkeztünk a Vág völgyében, a Tátra lábánál fekvő gyönyörű üdülőhelyre - Tamócra -, ahol az evangélikus vendégházban találtunk éjszakai pihenőre. Másnap reggel rövid látogatást tettünk a betegágyon fekvő Török György nyugdíjas lelkésznél, majd pedig - a hegyeken át - Zólyom felé vettük az irányt. Útközben (Garamszegen) megcsodálhattunk egy másik fatemplomot, ahol már Ivan Osusky püspök fogadott minket. Vele együtt indultunk tovább, néhány percre megállva Garamhalász most épülő, új evangélikus templománál, ami jelzi, hogy a szlovák egyháznak nemcsak műemlék templomai, azaz nem csupán múltja, de jövője is van. Zólyomba érve az ebédet követően őszinte légkörű testvéri beszélgetésre, tapasztalatcserére került sor a frissen felújított püspöki hivatalban. Estére érkeztünk meg kőrútunk végállomására - Lévára ahol először egy missziói munkaág központjába látogattunk el. A „Jézust mindenkinek” (Jezis pre kazdeho) munkatársai a legkorszerűbb módszerek és eszközök, többek között az Internet felhasználásával igyekeznek továbbadni az evangéliumot. Ünnepi szolgálatok Pünkösdvasárnap az egyházaink közötti együttműködés újabb jelentős mérföldkövéhez értünk: a Szlovák Televízió másfél órás, élő adásban közvetített istentiszteletet az új lévai evangélikus templomból. Ennek keretében Szebik Imre és Julius Filo püspök 10-10 percben hirdetett igét. Püspökünk magyar nyelvű prédikációját Nagy Zoltán szlovák fordításban mondta alá a magyarul nem értő tévénézőknek. (Osusky püspök magyarországi látogatásakor a Duna Televízió közvetített istentisztelet Békéscsabáról, ahol - a közösen végzet liturgia mellett - a szlovák igehirdetés magyar felirattal jelent meg a képernyőn.) Jómagam pünkösd reggel Nagysallón prédikálhattam magyarul, az énekek és a liturgia pedig szlovákul hangzott. Látogatásunk során többször is átélhettük, hogy a bábeli átokkal szemben milyen óriási szükségünk van az egymás jobb megismerését, a kölcsönös megértést, a kommunikációt és a kommuniót, a közösséget teremtő pünkösdi Lélek ajándékára. Hisszük, hogy nemcsak történelmünk, múltunk köt össze számos szállal szlovák testvéreinkkel, de a jövőnk is. S itt nem egyszerűen a tárgyalások során oly gyakran emlegetett Európai Unióra gondolunk, hanem sokkal többre: a Lélek egységére. Igazi kiengesztelődésre és megbékélésre közös Urunkban, akiben nincsen se zsidó, se görög, se szlovák, se magyar... Gáncs Péter Pünkösdi istentisztelet Nyíregyházán Pünkösd vasárnapján, június 8-án nemcsak a szlovákiai Léván, de a magyarországi Nyíregyházán is tanúi lehettünk annak, hogy a Szentlélek ma is eggyé kovácsolhatja a különböző nemzethez tartozó keresztényeket. Míg Szlovákiában D. Szebik Imre elnök-püspök, hazánkban Mgr. Igor Misina püspök prédikált. A Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Keleti Egyházkerületének lelkészi vezetője a zsúfolásig megtelt Luther téri evangélikus nagytemplomban - Kol 2,3 alapján - hirdette Isten igéjét. Szavait Nagy Olivér pozsonyi teológushallgató tolmácsolta. Misina püspök arról beszélt, hogy korábban voltak ugyan kisebb-nagyobb nézeteltérések népeink között, mégsem ennek a hangsúlyozása a fontos. Ami lényeges: a Szentlélek eggyé kovácsolhat bennünket azáltal, hogy mindannyiunkat Krisztushoz köt. Hozzá, akiben a bölcsesség és ismeret minden kincse el van rejtve. „Pünkösdkor sokféle nyelven beszéltek, mégis megértették egymás szavát. Kívánom, hogy köztünk, országaink és egyházaink között is megértés legyen" - mondta a szlovák püspök. A tíz kisgyermek keresztelőjével záruló istentisztelet után - lapunknak adott rövid nyilatkozatában - a nyíregyházi gyülekezet rangos szlovákiai vendége arról beszélt, hogy Bozorády Zoltán kérésére érkezett a megyeszékhelyre. A meghívás apropóját az adta, hogy a város idén ünnepli újratelepítésének 250. évfordulóját. (A török időkben elnéptelenedett helységbe a Károlyi grófok hívtak be telepeseket, 1753-ban viszont jobbára Békés megyei szlovák evangélikusok érkeztek ide.) Szolgálatáról szólva Mgr. Igor Miäina elmondta, hogy 2000 nyara óta tölti be a püspöki tisztet. Egyházkerületében mintegy százharminc,gyülekezet van, 115 lelkipásztorral és 114 ezer egyháztaggal. Magyar gyülekezetek ugyan az ő szolgálati területén nincsenek, de a magyár nyelvű szolgálatok kérdését Rozsnyón és Kassán - ahol jelenleg nincs magyar lelkész - ő is nagyon fontosnak tartja. Bozorády Zoltán esperes-lelkész nagytárkányi szolgálatainak tapasztalatára utalva hangsúlyozta, hogy maga is látja és érzi, milyen fontosak ezek a havi rend- szerességű alkalmak a hívek számára. Ebben az összefüggésben emlékeztetett délelőtti prédikációjára, melynek során megemlítette, hogy Szlovákiában gondot jelent a magyarul beszélő lelkipásztorok hiánya. Véleménye szerint egyházaink és gyülekezeteink között abban az esetben alakulhatna ki gyümölcsözőbb kapcsolat, ha lennének olyan magyar lelkészek, akik - szlovák nyelvismerettel rendelkezve - Szlovákiába mennének szolgálni, illetve ha olyan szlovákiai papok jönnének hazánkba, akik magyarul is tudnak.- gazdag Tót atyafiak Szlovák evangélikusok Magyarországon Az evangélikus Mikszáth Kálmán által egykor csak tót atyafiaknak nevezett hazai szlovákság mintegy kétharmada evangélikus. Többségükben Nógrád és Pest megye, valamint a Dél-Alföld településein élnek. Életükről, szokásaikról az Országos Szlovák Önkormányzat (ÖSZO) munkatársát és szlovák nyelven is szolgáló lelkészeket kérdeztünk. Az Országos Szlovák Önkormányzat 120 ezer szlovákot tart számon Magyarországon. Klauszné Fűzik Ildikó, az OSZÖ hitéleti albizottságának elnöke, a Ludové Noviny című szlovák hetilap főszerkesztőhelyettese lapunknak elmondta, hogy évente egyszer ökumenikus bibliai tábort tartanak, az evangélikus gyerekek részére pedig egy évben 2-3 tábort is szerveznek, ebből egyet szlovákiai helyszínnel. Céljuk - mivel nincs mindenhol szlovák nyelvű lelkészi és istentiszteleti szolgálat - az „alapimák” megtanítása és a bibliai fogalmak megismertetése. Hogy ma pontosan hol is vannak még szlovák nyelvű evangélikus istentiszteletek Magyarországon, arról elsőként Nobik Erzsébettől érdeklődtünk, aki 1999 szeptembere óta „országos szlovák lelkész” minőségben szolgál. Mint mondotta, Szarvas mellett még Tótkomlóson és Pitvaroson tartanak hagyományos szlovák istentiszteleteket. (Tótkomlóson az óvoda is kétnyelvű, ott szlovákul is vannak foglalkozások.) Pitvaroson a szlovák hatás olyan erős, hogy még a magyar istentiszteleteken is hallhatunk szlovák énekeket, a hívek olyannyira ragaszkodnak a 17. századi Tranoscius énekeskönyvhöz. (Más gyülekezetek is erősen kötődnek ehhez az 1636-os énekgyűjteményhez, jóllehet a Szlovákiai Evangélikus Egyházban ma már az 1992-ben kiadott, a nyelvi változásokat is tekintetbe vevő új énekeskönyvet használják. - A szerk.) A szlovák istentisztelet jellegzetessége az énekelt liturgia. A prédikáció kivételével minden énekes formában történik. Az említett településeken kívül Nobik Erszébet máshol is igyekezett új életre kelteni az elfeledettnek hitt szlovák hagyományokat. Mint elmondta, arra törekszik, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az adott helyi kisebbségi önkormányzatt- tal és a lelkészekkel. Felkérésre bárhol szívesen tart szlovák istentiszteleteket, így például Csabacsüdön, Orszlányban, Vanyarcon vagy Kardoson is volt már szolgálata. Amint azt Nobik Erzsébet is hangsúlyozta, a történelem viharai sokat ártottak a hazai szlovákságnak. A második világháborút követő kitelepítések után sokan nem merték felvállalni nemzetiségi hovatartozásukat, mára már szinte teljesen asszimilálódtak. Míg az idősebbek még beszélik a nyelvet, és ismerik a Tranoscius énekeskönyv énekeit, addig a fiatalokról általánosságban ez már nem mondható el. Napjainkra maroknyira csökkent a pesti szlovák ajkú egyházközség tagjainak száma is. A nagymúltú gyülekezet 1925-ben iskoláját, negyven esztendővel később - állami nyomásra - templomát veszítette el. Csak ezzel a feltétellel kaphattak engedélyt arra, hogy új templomot építsenek. Ekkor a korábban iskolaként szolgáló épület első emeletén kápolnát alakítottak ki. (A gyülekezet történetéről bővebben a Luther Kiadó által megjelentetett, „A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón 2000-2001" című, dr. Sólyom Jenő által gondozott kiadványban olvashatunk - A szerk.) * Békéscsabán minden reggel 8 órakor tartanak rövid szlovák nyelvű istentiszteletet, egy úgynevezett modlitbát. A gyülekezet kivételes helyzetben van, hiszen mindhárom lelkésze - Aradi András Péter, id. Kutyej Pál Albert, valamint fia, ijj. Kutyej Pál Gábor - beszéli a szlovák nyelvet. így vasár- és ünnepnapokon is rendszeresen van szlovák nyelvű isten- tiszteleti szolgálat. Magyarországon egyedül itt él az a szokás, hogy a nagy ünepek (karácsony, húsvét, pünkösd) első napján a lelkészek a Luther-kabátjukon még egy albát is viselnek. Szlovákiában ez minden templomi szolgálatnál így történik. Békéscsaba még azért is különleges, mert ebben a gyülekezetben két Mária-ünnepről is megemlékeznek: február 2-án Mária megtisztulásáról és Jézus templomi bemutatásáról, március 25-én pedig az angyali jelenés és a fogantatás ünnepéről. Gulácsiné Fabulya Hilda terényi lelkésznő az Országos Szlovák Önkormányzat tagja, valamint a helyi szlovák önkormányzat elnöke. Megtudhatttuk tőle, hogy pár évvel ezelőtt még rendszeres volt a vasárnap délutáni litánia. Mostanra azonban szolgálati helyén annyira lecsökkent a szlovák istentisztelet iránti igény, hogy már csak alkalmanként, felkérésre végez itt - vagy az ugyancsak Nógrád megyei Bánkon - szlovák nyelvű szolgálatokat. Megemlítette ugyanakkor a június 29-én tartandó nemzetiségi napot, amelyen - a hagyományoknak megfelelően mindig van kétnyelvű, szlovák-magyar istentisztelet. „Ezen túlmenően ápoljuk a zahorai testvérgyülekezeti kapcsolatokat is” - hangsúlyozta Gulácsiné Fabulya Hilda. „Kondoroson a szeptemberi »Kukorica Napok« elnevezésű községi rendezvény ad alkalmat arra, hogy szlovák-magyar hagyományőrző istentiszteletet tarthassunk. Ettől eltekintve már 15 éve nincs szlovák nyelvű szolgálat, mert - bár az általános iskolában van lehetőség arra, hogy a diákok szlovákul tanuljanak - a nyelvet sajnos egyre kevesebben értik és beszélik” - mondotta Tuska Tibor lelkész. Mekis Ádám acsai lelkész arról szólt, hogy a gyülekezet esetében csak idézőjeles szlovák istentiszteletről beszélhetünk. A Tranoscius énekeskönyv énekei mellett egy rövid, magyar nyelvű prédikációból álltak a kezdetben minden vasárnap, de mára - a fogyatkozó létszám miatt - csak havonta egyszer megtartott „szlovák nyelvű” gyülekezeti alkalmak. Öt esztendeje, hogy a mezőberényi gyülekezet - a helyi szlovák szervezettel együtt - október elején egyházi kórustalálkozót szervez, amelyen a résztvevők hagyományos szlovák népviseletbe öltöznek. „Szlovák istentiszteleteket havonta egyszer tartunk. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a liturgia szlovákul, az igehirdetés pedig magyarul hangzik. Az idősek napközi otthona viszont - amely egyházi intézmény - rendszeresen helyet ad a kisebbségi szlovák önkormányzat különböző rendezvényeinek. A mezőberényi napokra, amit augusztus 19-23. között rendeznek, alkalmanként érkeznek szlovák tánccsoportok is, melyeknek mindig nagy sikere van. A helyi óvodában és iskolában is lehet szlovákul tanulni”- tudjuk meg Feyér Sándor István mezőberényi lelkésztől. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy míg a hazai evangélikus szlovákság idősebb generációjának tagjai őrzik a nyelvet, és ápolják a hagyományokat, a fiatalok csaknem teljesen asszimilálódtak. Szlovákul tudó lelkészeink mégis hűséggel végzik mukájukat. Amiképpen Nobik Erzsébet lelkésznő - a maga és lelkésztársai szolgálatáról - megjegyezte: „Úgy kell dolgoznunk, mintha minden rajtunk múlna, de a legkisebb eredményért is az Úrnak kell hálát adnunk.” G. Zs.
