Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-15 / 24. szám
Evangélikus Élet 2003. JÚNIUS 15. 7. oldal Egyháztörténeti mérföldkő A találkozó csúcspontja a Charta Oecumenica aláírása volt. Az Európai Egyházak Konferenciájának, valamint az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökei 2001. április 22- én Strasburgban írták alá azt a közös okmányt, amit Ökumenikus Charta néven tartunk számon. Az irat célkitűzéseivel való egyetértését most 16 németországi egyház fejezte ki. Az aláírók között volt Karl Lehmann bíboros, a Német Katolikus Püspöki Konferencia, valamint Manfred Kock, a Német Protestáns Egyházak (EKD) Tanácsának elnöke is. A római katolikus egyház fejének, II. János Pál pápának a központi ökumenikus nyitó istentiszteleten felolvasott köszöntésében a következők hangzottak el: „Áldássá kell lennetek! Örülök, hogy ezt a bibliai alapú vezérfonalat szem előtt tartva gyűltetek össze beszélgetni és imádkozni, istentiszteleteket tartani és ünnepelni, és így akarjátok megmutatni azt, hogy a keresztények - ha összefognak - áldássá lehetnek országotok és az egész világ számára. A közös egyházi napoknak egy jelentős ökumenikus jellé kell válnia, hogy a hitbeli azonosságok erőteljesebbek és jelentősebbek legyenek, mint azok a dolgok, amelyek elválasztanak minket. (...) Hitünk bizonysága sötétségbe vész a kereszténység szakadozottsága miatt. A keresztények látható egységének hiánya felett érzett fájdalom újra és újra arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy keressük az egymással való párbeszéd lehetőségét, és a dialógus során megleljük az egységhez vezető utakat - igazságban és szeretetben.” A Berlin keleti részén lévő Gethsemane evangélikus templomban 29-én, csütörtökön, valamint 31-én, szombaton tartott ökumenikus istentiszteleteken - melyek nem tartoztak az egyházi napok hivatalos rendezvényei közé - szó szerint értelmezték a pápa szavait. Az előb- bin Gotthold Hasenhüttl plébános a protestáns híveknek is kiszolgáltatta az oltári szentséget. Az utóbbin pedig Bernhard Kroll - katolikus pap létére - úrvacsorát vett a gyülekezet evangélikus lelkészétől. Bár a hivatalos felmérések szerint többen „voksolnának” a közös eucha- risztia mellett, mint ellene, a híradásokban jobbára szenzációként feltüntetett eseményt a felsőbb egyházi körök negatívan értékelték. (A legfrissebb híradások szerint a „rebellis” cselekedet miatt Walter Mixa püspök felfüggesztette hivatalából Bernhard Krollt. Amennyiben Kroll megígérné, hogy a jövőben nem szegi meg a pápai tilalmat, visz- szavonnák a büntetését. A közös úrvacsoravétel másik katolikus érintettjének sorsáról közelebbit még nem tudunk. - A szerk.) A Reichstag előtt tartott záró-istentisztelet - melyen kétszázezren vettek részt - mindenesetre azt szerette volna kiemelni, ami összeköti a keresztényeket. Az igehirdetés szolgálatát Karl Lehmann bíboros és Manfred Kock egyházelnök végezte. Az úrvacsorakérdést mellőzve a keresztségre helyezték a hangsúlyt, mint olyasvalamire, amely minden felekezet számára fontos. Ezt szimbolizálta az is, hogy a liturgia részeként vizestálkákat osztottak szét a jelenlévőknek, és aki akarta, szomszédja homlokára vízzel keresztet rajzolhatott. Minden jó, ha jó a vége A közös, egész Németországra kiterjedő ökumenikus egyházi napok ötlete 1996-ra nyúlik vissza. A kezdeményezés katolikus oldalról indult, de a javaslatot azonnal örömmel üdvözölték a protestánsok is. Jövőre Ulmban rendezik meg a 95. német katolikus napokat, 2005-ben pedig Hannover várja a 30. német protestáns egyházi napok résztvevőit. Hogy a következő, a mostanihoz hasonló volumenű ökumenikus rendezvényre mikor és hol kerül majd sor, még nem tudhatjuk. Egy biztos: a záró-istentisztelet helyszíne, a Reichstag felé közeledve már aláírásokat gyűjtöttek a 2008-ban tartandó közös egyházi napok megrendezése érdekében... Gazdag Zsuzsanna i kell lennetek nikus egyházi napok - Berlin, 2003 amely főleg vegyipari területként ismert, és a rendszerváltás óta jelentős munkanélküliséggel, illetve társadalmi gondokkal küzd. E régiónak a hagyománytiszteleten kívül ezért is fontos a Luther-tu- rizmus fejlesztése, igyekeznek tehát a kulturális fejlesztéseket idegenforgalmi szempontból is hasznosítani. A magát „Luther országának" aposztrofáló Sachsen-Anhalt az itteni Luther-emlékhelyek fenntartására állami alapítványt hozott létre. Ennek köszönhetően a szocializmusban meglehetősen szürke városkává vált Wittenberg a rendszerváltás óta megújult, ódon épületeit, szép polgárházait műemléki gonddal állítják helyre. A történelmi városmagot jelentő hosszú főutca - mely a fejedelmi palotától és a vártemplomtól a Luther-házig húzódik - városképi szempontból egységes és refonnációtörténetileg páratlan kulturális együttessé alakult. A Luther nevét hivatalosan is fölvevő Wittenberg (Lutherstadt Wittenberg) számára oly fontos Luther-kultuszt az NDK-s „szocializmusépítés”, „osztály- harcfokozás” első időszakában nemigen támogatták, mivel túlságosan egyházinak érezték azt. Ez a helyzet később változott talán Lutherben egyfajta ,keletnémet kulturális hagyományt” fedeztek fel -, így az 1983-as Luther-év alkalmából állami támogatással felújították a reformátor házában látható kiállítást. A Luther-ház - korábban Lutherhalle, ma inkább Lutherhaus - 1883 óta az egyik legjelentősebb reformációtörténeti múzeumnak ad otthont. Az épület - eredetileg Ágoston-ren- di szerzetesek háza - fejedelmi ajándékképpen került Luther tulajdonába, majd annak halála után nem sokkal a wittenbergi egyetemé lett. A ház elé épített szárnyban ma evangélikus lelkészképző (Predigerseminar) működik. A tárlattal együtt az annak otthont adó Lutherhalle szép műemlék épülete is megújult. • ••••••••• • ••••••• Az európai protestáns gyűjtemények tanácskozásának fontos célja volt, hogy korszerű múzeumpedagógiai és kiállítástechnikai módszerekkel segítse az egyházi műemlékek és kulturális emlékek minél szélesebb körű megismertetését. Az új kiállítás elsősorban Luther wittenbergi működésére koncentrál, és csak eredeti, ám a korábbinál kevesebb számú tárgyat mutat be. Az egységes kinézetű és kétnyelvű (német, angol) magyarázó táblákon kívül ötletesen elhelyezett számítógépek segítségével lehet részletesebb információkhoz jutni. Természetesen továbbra is látható a Luther-szoba korabeli bútorzatával, illetve a díszes szónoki pultot tartalmazó előadóterem. E helyütt azonban - leromlott állapota miatt.- sajnos ma már nem tudják bemutatni a 16. századi wittenbergi magyar diáktársaság eredeti zászlaját, amely a koronás címert ábrázolja (talán ezért is álltak meg a rendszer- váltás előtt olyan áhítatosan a magyar látogatók itt). A legfölső emeleten érdekes tárlat mutatja be a Lu- ther-kultusz egyes állomásait. Tanulságos volt látni, ahogy az egyes korok a maguk szája íze szerint alakították ki saját Luther-képüket (például egy germán arcélü keztetett, a reformátort a nép egyszerű sorból felemelkedett fiaként ábrázoló alkotás pedig az NDK-s korszakot idézte). A Luther-házon és a Leucoreán kívül Wittenberg még több elsőrangú reformációtörténeti műemlékkel rendelkezik. Ilyen például a városi templom, ahol Luther sokszor prédikált. A szépen helyreállított épületben a találkozó résztvevői istentiszteleten lehettek együtt, és megcsodálhatták a reformáció nagy festőalakjának, id. Lucas Cranachnak (1472/1473-1553) az oltárképét. (Ebben az évben emlékezünk meg halála 450. évfordulójáról.) A főtéren a szép reneszánsz városháza előtt áll Luther és Melanchthon szobra. A vártemplom nemcsak Luther és Melanchthon sírját őrzi, hanem színes üvegablakábráin három neves magyar- országi reformátor: Dévai Bíró Mátyás, Leonhard Stöckel és Johannes Hontems arcképét is. Érdekességképpen megemlíthető, hogy Wittenberg néhány éve testvérvárosi kapcsolatot ápol Békéscsabával. Ennek köszönhetően egy magyarnémet baráti egyesületet hoztak létre a városban, illetve a Luther-ház közelében nemrég egy magyar étterem nyílt. A tartalmas konferenciát egész napos kirándulás gazdagította. A tanácskozás résztvevői Halléban megtekinthették a magyarországi pietizmusra is hatást gyakorló Francke-alapítvány intézményeit, amelyek a 17-18. század fordulóját követően nemcsak a protestantizmusnak, de az európai szellemi és társadalmi fejlődésnek is fontos műhelyei voltak; illetve Eislebent, Luther szülővárosát és halálának helyszínét. Luther- és Melanebthon-emlékművck a város piacterén (jobbra fent: közelebbről) szobor a náci időkre emléCzenthe Miklós í V
