Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-15 / 24. szám
6. oldal 2003. JÚNIUS 15. Evangélikus Élet Berlin felett az égen több helyütt is hatalmas, gumiból készült narancssárga „glória” lebegett. A szentek szimbóluma az első ízben megrendezett német ökumenikus egyházi napokat (Ökumenischer Kirchentag) népszerűsítő plakátokra kívánt utalni. A képeken hétköznapi embereket láthattunk: egy férfi karjában kisgyermeket tart, egy idős hölgy a virágait öntözi stb. Az egyedüli szokatlan dolog a fejük feletti lámpa vagy parabolaantenna, amely dicsfényre emlékeztet. A reklámkampány üzenete: mindenki áldássá lehet a többi ember számára. Az áldás — egészen pontosan az „Áldássá kell lennetek” mottó -jegyében zajló, május 28-június 1. között tartott nagyszabású alkalmon csaknem 200 ezer állandó résztvevő volt jelen: 63%-uk protestáns, 36%-uk pedig katolikus volt, de a találkozóra érkeztek ortodox, ókatolikus és anglikán meghívottak is. Magyarországról - a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezésében - mintegy 170-en utaztak ki Berlinbe. I. Német öku A rendezők négy fő téma köré szervezték a találkozó eseményeit. Az istentiszteletek, előadások, pódiumbeszélgetések, kiállítások, színdarabok és egyéb programok a hitélet, az egyházak egységkeresése, az emberi méltóság, továbbá a teremtett világért érzett felelősség kérdéseire keresték a választ. Rend a lelke mindennek A média által „keresztény Wood- stock”-nak is aposztrofált rendezvény a német precizitás iskolapéldáját adta. A több mint 3200 különböző programot egy 720 oldalas füzetben adták közre, amihez még várostérképet is mellékeltek. Mindenütt jelen voltak a piros sálat viselő segítők (összesen 6500- an), akik szükség esetén készségesen adtak útbaigazítást. Mindennap elérhető volt a napi eseményeket összefoglaló, az esetleges változásokat is közlő „Kirchentagszeitung”, a német ökumenikus egyházi napok újságja. Az ultrarövidhullámon pedig óránként jelentkezett a „Kirchentagsradio”. A nyitó- és záró-istentiszteletet a televízió is közvetítette. Május 28-án este, a Brandenburgi kapunál tartott nyitó-istentiszteleten a nagyszabású rendezvény két társelnöke, dr. Hans Joachim Meyer és dr. Elizabeth Raiser prédikált. A közös liturgiát a vendéglátó Berlin püspökei, Geoig Sterzinsky és Wolfgang Huber végezték. Az istentisztelet után szót kaptak a politikai élet prominens képviselői: Johannes Rau szövetségi elnök, Gerhard Schröder kancellár és Klaus Wowereit, Berlin polgármestere is. (Az ötnapos rendezvény legjelesebb nem keresztény képviselője a dalai láma volt.) A napsütéses időjárás kedvezett a szabadtéri előadásoknak, a komoly- és könnyűzenei koncerteknek. Aki hüsölni vágyott, ugyanakkor a látnivalókról sem akart lemondani, a hatalmas vásárváros légkondicionált csarnokaiban tekinthette meg a különböző egyházi szervezetek, intézmények, kiadók standjait, vagy fórumbeszélgetéseken vehetett részt. Nemcsak a többségben lévő fiatalok, hanem az idősebb generáció tagjai is találhattak kedvükre való programot. A helyszínek megközelíthetőségénél figyelembe vették a kerekesszékkel közlekedők igényeit is. • • Zarándoklat a reformáció Az St. Marien-templom tornyai ma a Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg nevet viseli. 1994- ben hozták létre Wittenbergben a hallei egyetemhez tartozó Leucorea alapítványt, ami Wittenberg görög elnevezéséről (Wittenberg=Weissenberg=F ehér- hegy) kapta nevét. A Leucorea több tudományos intézetnek - mint például a reformációtörténeti és a lutheri ortodoxia központnak - ad otthont, és könyvtárral, vendégszobákkal, konferenciateremmel áll a kutatók rendelkezésére. A tanácskozás programja jelentős részben egyfajta Luther-zarándoklat, Luther és az európai protestantizmus emlékhelyeivel való ismerkedés volt. Wittenberg az egykori NDK középső részén, az Elba partján fekszik. A korábbi közigazgatás átalakításával létrejött új tartomány a Sachsen-Anhalt nevet kapta, Az Európai Protestáns Gyűjtemények idei találkozója Wittenbergben, az európai reformáció talán legfontosabb városában, Luther Márton (1483-1546) működési helyén zajlott A francia reformátusok által közel húsz éve útjukra indított összejövetelek 13 éve váltak nemzetközi, európai találkozóvá. A több mint száz részvevő nagy része francia református volt, a többi elzászi evangélikus, olasz valdens, belga és spanyol protestáns, cseh testvéregyházi, svájci, továbbá meghívták a németországi hugenotta és valdens emlékhelyek képviselőit is. Magyarországról Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója és Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár vezetője, valamint Kovács Teofil, a debreceni református nagykönyvtár munkatársa volt jelen ezen a májusi konferencián. A szász választófejedelmi címet birtokló Wettin család 1485- ben kettéosztotta területeit, igy vált a korábban kis városnak számító Wittenberg a választófejedelemség központjává. III. (Bölcs) Frigyes 1502- ben alapította meg a wittenbergi egyetemet, amely reformáció korában, 1530-1620 között a leghíresebb német egyetem volt. Az egyetemi templomként is funkcionáló vártemplom ajtaja ekkor afféle hirdetőtáblának számított, ezért a reformáció nyitányaként, 1517- ben Luther itt szögezte ki 95 tételét. 1518 óta Philipp Melanchthon (1497— 1560) is az egyetem tanára volt. Luther legközelebbi munkatársaként a humanista műveltségeszményt igyekezett összeegyeztetni a reformáció tanításával. A reformáció hívei és a neves tudósok egész Európából sereglettek a városba (Giordano Bruno is tanított itt két évet 1586-1588 között). A wittenbergi nyomdák - amelyek a németországi nyomda- termékek jelentős részét állították elő - lehetővé tették az új hit messze földre való eljuttatását. Nekünk, magyaroknak e város különösen is fontos, hiszen a 16. században a három részre szakadt országnak nem volt saját egyeteme, ezért Wittenberg vált a magyar reformáció egymást követő nemzedékeinek tanulóhelyévé. Nemcsak az evangélikus, hanem a 16. század végéig a református hitújítók szinte teljes „kara” itt tanult. (A németül nehezebben értőknek Melanchthon latin igemagyarázatokat tartott.) A wittenbergi egyetem századokon át szolgált a magyarországi evangélikus lelkészek továbbképzési helyeként. Az egyetemet 1817-ben helyezték át Hallébe, amely Katalin-kapu a Luther ház oldalán v »
