Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-06-15 / 24. szám

2003. JÚNIUS 15. 5. oldal KÖNYVJELZŐ Jörg Zink: Feltámadás. Útban a fény felé A neves keresztény író új könyve a fel­támadás titkát kívánja közelebb hozni mindenkihez. Gondolatai, érzései szubjektivek, nem is mindig találkoznak az egyházak hivata­los dogmatikájával, teológiai tételeivel. „A hidat a kettő között nekünk kell meg­építeni” vallja a szerkesztő, dr. Szath- mári Sándor. A szerző pedig így véleke­dik: „Nem tudok semmit. (...) Várok valamire. Örökkévalóság? Fény? Feltá­madás? Mit jelentenek ezek a szavak? Bebizonyítani csak egy »gyüszűnyit« tu­dunk a rejtélyből. Csak akkor tudunk erre felelni, ha ideiglenes földi létünk véget ér. Sok-sok kérdés fogalmazódik meg az emberben: Felébredünk-e halálunk után? Milyen formában jelenünk meg? Fia na­gyon érthető válaszokat akarunk adni, ak­kor eltávolodunk az igazi feltámadástól. Mindennek az alapja a hitünk. (...) Meg­próbálom felmutatni, hogy mit mond er­ről a keresztény hit alapokmánya, a Bib­lia, és hogyan képzelem el a saját feltámadásomat.!...) Nekünk magunknak kell a dolgot megérteni, és amögött állni, amit hiszünk.” Jörg Zink ennek érdekében először azt veszi szemügyre, hogy mit mond a Biblia a feltámadásról. Mint ismeretes, már az Ószövetség is említést tesz róla, de a feltámadásról szóló hírt Pál apostol közölte elsőként (lKor 15,1-8). Ezt követően szót ejt a „halálközeli” tapasztalatokról is a klinikai halálból visszatérők - közöttük saját leánya - „beszámolói” alapján. Misztikus jelen­ségek, látomások, „halálközeli” élmé­nyek - nehéz ezeket egzakt módon elha­tárolni egymástól. A visszatértek tapasz­talatai szerint „fény ragyog a meghalás fölött, amelynek sokan örülnek”. Mi itt, a Földön négy dimenziót ismerünk, a többit el sem tudjuk képzelni. Fia meg­halunk, akkor lehet, hogy több dimenzi­ót is megismerünk, a világnak „egy na­gyobb területére megyünk be”, de adjunk hálát, hogy élhettünk e csodála­tos négydimenziós világban. Az „e világ” és a „túlvilág” fogalmá­nak kifejtése során az író így foglalja össze a számára lényeges célokat: „Én keresem ennek a világnak és a nagyobb világnak az egy Istenét. (...) Ezt mon­dom: Istenem, tied az ország és a hatalom és a dicsőség. És tied ez a nagyvilág mindazzal együtt, amit én nem látok és nem értek. De te azt mondod, hogy sze­meim egy nap majd megnyílnak.” Jörg Zink a titkokat kutatva számtalan kérdést tesz fel két pont, a Biblia és saját szubjek­tív meglátásai között. Egyik fontos dimenzió életünkben az idő. „Az idő erkély az örökkévalóság há­zán. (...) Az örökkévalóság egy olyan eseménynek az időbeli kerete, amely egy pontból kiindulva egy cél felé halad, amíg azt egy új kezdet, egy új esemény fel nem váltja” - véli a szerző. A kitűnő írás szá­mos irányból közelíti meg a feltámadás kérdését, és a bevezetőben említett híd megépítésére késztet bennünket. Csaba Piroska A könyvet a Korda Kiadó adta ki 2002-ben. Ara: 1200 Ft. Kapható a Huszár Gál köny­vesboltban (V, Deák tér 4.). A felvilágosodás korának magyar irodalma és a szabadkőművesség Az Irodalomtörténeti füzetek sorozatában az Argumentum Kiadó a napokban jelentette meg a budafoki evangélikus gyülekezet tagjának, dr. Jászberényi Jó­zsefnek „A Sz: Sophia' templomában látom én felszentelve nagysádat” című művét. A fiatal irodalomtörténész a 18. század magyar irodalmának tanulmá­nyozása során a kor jeleseinek a szabadkőművességhez fűződő viszonyát vizs­gálta meg, igen gondosan felkutatva a rendelkezésre álló eredeti forrásokat. Ez­zel Jancsó Elemérnek, Erdély egyik legjelesebb irodalomtörténészének, a kolozsvári Bolyai Egyetem egykori dékánjának, az „Unió” szabadkőműves pá­holy főmesterének „A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörté­neti szerepe a XVIII. században” című, 1936-ban Kolozsvárott megjelent nagy­jelentőségű munkáját folytatta. A szprző a kötet első részében a kü­lönféle történetfelfogásokat mutatja be, nagy tárgyismerettel, kellő bírálattal. A második rész a magyar szabadkőműves­ség 18-19. századi krónikáját ismerteti Báróczy Sándor, Ráday Gedeon, Bar- csay Abrahám, Fekete János, Horváth Adám, Aranka György, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mi­hály, Kármán József és Kazinczy Ferenc irodalmi munkásságát vizsgálva. A könyv ugyan nem tér ki részletesen erre a kérdésre, de a bemutatott költők és írók a magyar protestantizmus kiemel­kedő alakjai is voltak. Irodalmi működé­sűk, a magyar nyelv érdekében végzett odaadó tevékenységük a protestantiz­mus, illetve - nem egy esetben az evan- gélikusság - hazafiságát is bizonyítja. A kiadvány harmadik nagy egysége a szabadkőművesség jelképes nyelvével foglalkozik tudományos igényességgel, végül pedig néhány korabeli művet vesz szemügyre szintén a szabadkőművesség szempontjából. Az igényes kiállítású kötet a manap­ság szokásos tudományos kifejezésekkel él. Ezekre is érvényes az az észrevétel, amellyel a Kazinczy által alkotott új sza­vak egy részét illették: „Kár, hogy lettek, de jó, hogy vannak.” Segítségükkel ugyanis valahogyan ki tudjuk fejezni a legszükségesebb fogalmakat, ámde nagy kár, hogy nem a magyar nyelv rendsze­rébe illő, szép kifejezések születtek he­lyettük. Bizony a szaknyelv magyarosí­tása korunk egyik igen fontos feladata. Bízunk benne, hogy mire Jászberényi József következő, ugyancsak kitűnő munkája napvilágot lát, addigra a ma­gyar szaknyelvi szókincs is rendelkezé­sünkre áll.. Berényi Zsuzsanna Ágnes Evangélikus Élet EGY „JÓL HANGZÓ” HAGYOMÁNY 14. Bach-hét Budapesten Ebben az évben tizennegyedik alkalommal rendezték meg a Deák téri templom­ban az immár hagyományos Bach-hetet. A rangos egyházzenei eseményt - me­lyet a Budapesten élő külföldiek is számon tartanak - a múlt század utolsó év­tizedében sikerült hagyománnyá érlelni. A vissza-visszatérő és az újonnan bekapcsolódó résztvevők az „ötödik evangélista” zenéjén keresztül szívesen fo­gadják be az isteni szeretet ajándékát, melyhez hozzásegítenek a zene közben el­hangzó meditációk is. Idén Isten igéjének üzenetét a Hegyi beszéd boldogmon­dásai alapján szólaltatták meg a templom lelkészei. A június 2-ai megnyitó ünnepségen jelen volt a Bach-hét fővédnöke, dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök is. D. dr. Harmati Béla püspök köszöntő beszédé­ben a rendezvénysorozat múltjára és fo­lyamatosságára hívta fel a figyelmet, és jelezte, hogy a templom kórusa, a Lutheránia jövőre ünnepli századik szü­letésnapját. Dr. Kamp Salamon, a Ma­gyar Bach-társaság elnöke üdvözlő sza­Bach-heteken, és különösen emlékezetes számára az az alkalom, amikor a H-moll misét mutatták be. Egy másik estén ismét magas rangú vendége lehetett a rendezvénysorozatnak: az Osztrák Köztársaság rendkívüli meg­hatalmazott nagykövete, dr. Günter Bir- baum is megtisztelte jelenlétével az elő­adást, aki a hangverseny után szívesen beszélgetett el a zenészekkel, előadókkal. namuzsikájából. Az Esz-dúr prelúdiumot és fúgát kettéválasztotta, és a két rész kö­zé Bach négy liturgikus korálelőjátékát (a tízparancsolat énekét, a hitvallás lutheri szövegét, a Miatyánkot és a keresztelésre utaló éneket) illesztette be, valamint be­mutatott négy duettet is. így azoknak is igazi zenei élményben lehetett részük, akik a bachi orgonamuzsikára szomjaztak. A hét első és utolsó estéjén a Lutherá­nia ének- és zenekara, a Weiner-Szász kamaraszimfónikusok és a már ismert és szeretve hallgatott szólisták - Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter, Moldvay József, Béres Judit és Mozsár György - léptek színpadra. Az org- onakontinuót Trajtler Gábor szólaltatta meg, és Kamp Salamon vezényelte az előadást (képünkön). Mindkét este vaiban Luther és Johann Sebastian'Bach életművének hasonlatosságáról szólt, megemlítve, hogy mindkettő a krisztusi evangélium kegyelmében született. Bach zenéjének legelrejtettebb és egyben leg­drágább kincse Jézus Krisztus jelenléte. A Krisztushoz vezető utat Bach számára a lutheri tanításhoz való tántoríthatatlan ragaszkodás nyitotta meg. Az első estén külföldi vendégművész csembalójátékában gyönyörködhettünk. A svájci Johann Sonnleitert a budapesti svájci követ, dt: Rolf Stückeli mutatta be. Szavaiból megtudtuk: az osztrák zenész Svájcban talált otthont, és itt érett be mű­vészete. A 80-as évek óta Zürichben élő művész vonzódott a Tamás-templom karnagyához, és azon müveket vette fel műsoraiba, amelyeket csembalón is megszólaltathatott. Szép, kiegyensúlyo­zott előadásban ezen az estén a Gold- berg-variációkat hallhattuk tőle. Stückeli nagykövet beszédében egy­házunk zenei életéről is megemlékezett. Mint kiderült: évek óta részt vesz a Akik Bach muzsikáját kedvelik, legin­kább orgona- és oratórikus műveit hall­gatják szívesen. Ezen a héten ennél többet kaptunk. Művészetének tengeréből kama­raestek keretében, szólóhangszeres és ki­sebb együttesek megszólaltatásában szo­nátákat, szviteket és versenymüveket is hallhattunk. Kertész István hegedűn és Horváth Anikó csembalón szonátákat és toccatákat adott elő. Ittzés Gergely fuvo­lán, Dobozy Borbála csembalón Roh- mann Ditta csellón szonátákat és szvite­ket, a Divertimento kamaraegyüttes pedig csembalóra átírt orgonaszonátákat és he­gedűre, fuvolára, illetve csellóra írt dara­bokat szólaltatott meg. Fiatal zenészek tettek bizonyságot arról, hogy nemcsak ismerői, de lelkes továbbsugárzói is Bach művészetének. Az Erkel Ferenc kamara- zenekar önálló műsorában két Branden­burgi versenyt és a d-moll kettős versenyt szólaltatta meg olyan erővel, mely magá­val ragadta a hallgatókat is. Szekendy Tamás orgonaestje érdekes összeállításban adott ízelítőt Bach orgo­korálkantátákat tűztek műsorukra, melyek a Deák téri gyülekezet tagjai számára is­merősen csengtek, hiszen az egyházi év különböző időszakában egy-egy kantátás istentiszteleten már hallhatták őket. A Bach-hét méltó befejezéseképpen az utol­só este a reformáció „himnuszának” tartott „Ein feste Burg ist unser Gott” (Erős vár a mi Istenünk) kantáta csendült fel. Külföldi vendége is volt a Bach-hétnek. A francia Bach-társaság küldöttsége Pá­rizsból érkezett. Végighallgatták az esté­ket, és elragadtatással szóltak arról, hogy ilyen magas szintű Bach-bemutatókat hall­hattak egyházi rendezésben Magyarorszá­gon. Külön kiemelték a Lutheránia kórus önkéntes és áldozatos tevékenységét. Méltó módon sorakozott tehát a 2003. esztendő Bach hete is a korábbiakhoz. A szervezők aligha pihennek sokáig „ba­bérjaikon”, mert a közönség bizonyára még nagyobb várakozással tekint 2004. elé, hiszen jövőre, a 15. Bach-hét évében lesz 100 éves a Lutheránia kórus. Tóth-Szöllős Mihály Csendes csodák? Valóban azok, és csendet is parancsolnak maguk körül, hiszen ők beszélnek - halkan, suttog­va, csak úgy, ahogy egy hittel, végtelen szeretettel megformált, megálmodott szobor, dombormű, falikép szólhat a hozzájuk áhítattal, értő lélekkel közele­dőhöz. Ilyen csendes csodák az oly so­káig méltatlanul némaságra ítélt Szervátiusz Jenő szobrászművész alko­tásai, melyekből a neves alkotó születé­sének 100. évfordulóján rendeztek kiál­lítást a Vármegye Galériában. Kis töredékét képezik egy művészi életmű­nek, de mégis csodálatos hűséggel mu­tatják be egy kisebbségben élő nép nyo­masztó gondjai közepette is megtartott hitét, szülőföldjéhez, magyarságához való ragaszkodását: élni akarását, a hétköznapok örömének megtalálását a munkában, az ünnepek, a hagyomá­nyok őrzésében, tiszteletében. A z erdélyi költő csendes, titkos cso­dáit ő is a hófödte csúcsok aljában, a zöldellő erdők mélyén, csobogó pata­kok, tiszta források mentén találta meg, és messze hangzó harangok kis falvaiban élő öregek, fiatalok mesélő, de igazságot Szervátiusz Jenőre emlékeztünk Jubileumi kiállítás a Vármegye Galériában kereső ajkáról leste el. Mert Kolozsvár szülötte gyermekkorában a faragást csak úgy „magától” kezdte, ahogyan az Isten adta tehetségét - illetve a hazai és a pári­zsi iskolák után az igazi tudást - szülő­földjét, a havasokat, a Hargitát, a Nagy­hagymást, Gyergyót járva szerezte meg. Dolgozott Nagybányán, Gyergyószent- miklóson, Csíkmenaságon... Csoóri Sándor mondta a kiállítást megnyitó meghatóan szép, igazságot, elégtételt is szolgáltató beszédében: Szervátiusz Jenő „tudta, hogy Erdély összetéveszthetetlen szelleme, lelkülete nélkül nem születik meg Erdély szobrá- szata. Meg kellett ismernie az Emré bá’- kat, a Kokojzaevő családot, a Bivalyoso­kat, a Zsákolót, a Kaszás parasztot, a Rőzsehordót, a Hazafelét, a hegyi pata­kokban mosó, sulykoló lányokat, hall­gatni énekeiket, elképzelni a balladák szereplőit...” A művész minden műve más, egyéni elgondolás kőbe, márványba vésve és Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. (Reményik Sándor: Csendes csodák) főképpen fába faragva, de mégis elválaszthatatlanul összetartoznak: azonos belső gondolatot tükröznek, amit a művész a műbe „lehelt”. Egész életében - súlyos megpró­báltatások közepette is - az igazsá­got kereste, a tiszta forrást, a néplé- lek sokszínűségét, mélységeit. Népét szolgálta művészetével, al­kotásainak nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is van mondaniva­lója. Műveiből nem csupán saját éle­tét ismerhetjük meg: egy darab tör­Kokojzaevő család ténelem tárul elénk. A Cantata profana (színezett juharfa, 1955) előtt állva ugyancsak a vidéket járó Bartók Béla, korunk legnagyobb zeneszerzője hason­ló témájú szerzeményének dallama cseng a fülembe. A szobrász és zeneszer­ző számos műben így találkozott... A jól ismert szobrok között járva egy csodálatos élmény kísér: hét évvel ezelőtt, 1996 júliusában a kolozsvári Szent Mi- hály-templom udvarán sok száz ember aj­kán hangzottak el a Miatyánk lélektől lé­lekig ható sorai. Egy ünnepi műsor - a Szervátiusz Múzeum felavatása - hitet, erőt adó befejezéseként szállt messze az ima... Köröttünk, a plébánia udvarán és az épület körfolyosóján Szervátiusz Jenő, illetve a múzeum létrejöttében áldozatos szerepet és munkát vállaló fia, Szervátiusz Tibor szoborgyüjteménye idézi történel­münk egy-egy alakját, eseményét. Bibliai hősök. Krisztus-fej, Madonna-szobrok, a mindennapok emberei, köztük balladák alakjai... Közülük néhány a Kulcsár Edit vezette Vármegye Galériában (1052 Bu­dapest, Vármegye u. 11.) is látható június 30-ig. A sok élményt adó tárlat rendezője Szervátiusz Klára. Schelken Pálma i Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents