Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-15 / 24. szám
Evangélikus Élet 2003. JÚNIUS 15. 3. oldal Ml A KÖZÖS BENNÜK? Missziói nap A/ Ok valamennyien ott lesznek Székesfehérváron, a IV. országos evangélikus találkozón! Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra Székesfehérvár, június 27-28. TALÁLKOZÓ Nagy örömmel készülnek a szervezők és a vendéglátók a IV. országos evangélikus találkozó megrendezésére. Több okból is jelentőségteljes ez az alkalom: mert országos, mert evangélikus, de azért is, mert a három egyház- kerületben élő gyülekezetek tagjainak nagy találkozási lehetősége lehet. Ilyenkor, a tanév vége felé kikerülnek a kirakatokba a végzős, érettségiző diákok tablói. A legtöbbön ott az ígéret: Találkozunk! Nem felejtjük el egymást, bár lehet, hogy most elválnak az útjaink, de fontosak vagyunk egymás számára, tudni akarunk egymásról azután is. Ennek az üzenetnek a belső tartalmát érzem fontosnak, amikor arra gondolok, amikor azért imádkozom, hogy nagyon sokan hallják meg a hívást, éljenek a lehetőséggel, és jöjjenek el Székesfehérvárra. A megadott határidőig kevesen jelezték csoportos részvételüket. Tudom, nyaranta rengeteg alkalom van. Most voltak a kerületi misz- sziói napok, és szinte mindig van valamilyen rendezvény a gyülekezetben is. Nem attól félek, hogy az evangélikus- ságnak nem sikerül kellően „demonstrálnia” erejét, mert nem erről szól az alkalom. Igaz, jelzésértékű lehet a résztvevők száma, de a lényeg az, miért is leszünk együtt. Mi hívunk és várunk minden testvért, mert szeretnénk találkozni, együtt lenni, beszélgetni, megismerni másokat, tanulni és épülni egymás hite által. Mi, akik már átéltük az ilyen találkozások szavakban leírhatatlan megtapasztalásait - mert ott voltunk -, szeretnénk, ha mindezt megéreznék azok is, akik még gondolkodnak azon, hogy eljöjjenek-e. Valamire készülünk mi, s valamit készít az Isten: Gyógyulást a világnak! Ez nemcsak egy téma. egy cím, hanem egy hitvallás is! Isten tud segíteni a világnak s benne azoknak is, akiket megszólít, hív, akikkel találkozni akar. Talán nem bántó, ha személyessé tesszük: tud segíteni nekem és mindannyiunknak! De ehhez el kell menni, másokat is hívni, újra egymást hordozni, hogy utána Krisztusra tudjuk bízni életünket. Ezen a napon talán nagyon sok ember indul majd útnak, hogy új tájakat, vidékeket, szép épületeket ismerjen meg ebben az országban. Tudom, sokan csodát és gyógyulást keresni mennek - gyógyvizekhez, mágneses erőt sugárzó dombokhoz. Mi ilyet nem ígérhetünk! Jézusról szólhatunk, aki azért halt meg és támadt fel, hogy egyetlen nagycsaláddá tegye az övéit. Pünkösd után nagy a mi reménységünk. Ő ad Szentleiket azoknak, akik kérik Tőle! X' Az a jeruzsálemi találkozás ma is, ott is megvalósulhat, Isten kegyelméből. Sok nyelvet beszélő emberekből egy nyelvet beszélővé lehetünk, ha nemcsak egymással találkozunk, ha nemcsak magunkra és a másikra figyelünk, hanem Istenre bízzuk egyházunkat, gyülekezeteinket és életünket. Ahogyan eddig is megsegített minket, tudom, ezután is megtart szüntelen megtapasztalható szeretetével. Legyen találkozásunk! Hiszem, hogy 0 ott lesz, és vár rád is, hogy erőt meríthess a folytatáshoz, a szolgálathoz, a bizonyságtételhez. Kis János IV. Országos evangélikus találkozó, Székesfehérvár, 2003. június 27-28. JELENTKEZÉSI LAP (szükség szerint kérjük sokszorosítani) NEV:_ CÍM:_ ELETKOR: TELEFON: GYÜLEKEZET: TERVEZETT ERKEZES: _____________ (a regisztráció pénteken 10 órától működik) KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZ:____________ SZ ÁLLÁST KÉR: IGEN / NEM MEGHOSSZABBÍTOTT JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ!!! A jelentkezéseket június 20-ig még be lehet küldeni a következő címre: Evangélikus Lelkészi Hivatal 8000 Székesfehérvár, Szekfű Gy. u. 1. Tel: 22 506 6 77 A részvételi díj, amely tartalmazza a szombati ebéd, valamint a programok költségeihez való hozzájárulást: 2000 Ft. Kollégiumi szállás péntek éjszakára reggelivel együtt: + 1000 Ft. Az összeget a gyülekezeteknek megküldött csekkeken kérik befizetni a jelzett határidőig. A találkozó helyszínén jelentkezők részére étkezést már nem tudnak biztosítani.-X BÉKÉSCSABÁN A Szentírás szeretetét, a bibliaolvasás fontosságát, a misz- szió jézusi parancsát kapták üzenetként a június 7-én Békéscsabán megtartott missziói nap résztvevői. A Déli Egyházkerület gyülekezeteiből érkezett közel négyszáz testvér tartalmas és változatos programnak lehetett fül- és szemtanúja. A házigazda szervezők és valamennyi, az egyházunk megújulását szorgalmazó hívő reménye szerint ők tovább is adják majd a hallottakat... A nap vezérfonala - az elmúlt heti missziói napok témájához hasonlóan - az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv egyik epizódja, az etióp kincstárnok megtérésének története volt. Ez elevenedett meg a békéscsabai Kistemp- lom közössége előtt. Minden előadó és igehirdetö más-más részletét világította meg az ismert történetnek. Hittudományi egyetemünk gyakorlati intézetének vezetője, dr. Szahóné Mátrai Maridnna az etióp kincstárnok és Fülöp apostol találkozásából - egyebek mellett - azt emelte ki, hogy mi, mai keresztények hol Fülöpök, hol etióp kincstárnokok vagyunk. Néha olyanok, akik isteni útmutatásra vágynak, olyan testvérre, aki megkérdezi: „Érted is, amit olvasol?”, és ezután kész tanítani minket az írás alapján; hol pedig ránk vár ez a tanító, Jézusról bizonyságot tevő feladat. Tudhatjuk, hogy Isten ma is előkészít ilyen találkozásokat, és mindig két embert indít útnak. Az egyik Fülöp-lelkületü, bizonyságtételre alkalmas személy, akit a Szentlélek tesz alkalmassá erre, a másik pedig a benső sivárságában gyötrődő, az útmutatást befogadni kész tanítvány. A Szegedről érkezett lelkész, ifj. Cserháti Sándor előadásában a bizonyságtételből indult ki. Bizonyára sok mai keA békéscsabai gyülekezet énekkara és a kondorosi, ifjúság Ten Sing csoportja mellett hallhattuk Bolla Árpád kórházlelkészt, T. Pintér Károlyt, az Evangélikus Elet főszerkesztőjét, valamint az éveken át külmissziói szolgálatban, Indiában tanítóskodó Joó Andrást és Angelikát. Láthattuk továbbá Győri János Sámuel, illetőleg a Zákeus Médiacentrum Családi Biblia című filmjét. A záró-istentisztelet igehirdetője D. dr. Harmati Béla püspök az etióp kincstárnok Bibliában leírt történetének befejező soraira helyezte a hangsúlyt. Arra a mondatra, amelyben azt olvassuk, hogy a Fülöp tanúságára hitre jutott - és áz útközben megkeresztelt - etióp kincstárnok „örvendezve haladt tovább”. A Déli Egyházkerület nemrég nyugalmazott püspöke arra buzdította a missziói nap résztvevőit, hogy legyenek ők is felemelt fejű, örvendező, úton haladó keresztéA kondorosi Ten Sing csoport reszténynek okoz gondot, hogy miként mondhatja el vagy adhatja tovább szavaival és cselekedeteivel, egész életével az általa már valóságosan megélt isteni szeretetet olyanoknak, akik még nem Krisztus követői. Fülöp ebben a történetben a miattunk és helyettünk szenvedő Jézust prédikálva juttatja el hite meg- vallásáig útitársát, és kérdés, hogy nekünk is így kell-e cselekednünk. „Lehet, hogy nem a szenvedő Jézusról kell szólnunk ma, amikor az egész világ szenved...” - vélte az előadó. Többek között erről a gondolatról lehetett kiscsoportokban folytatni a beszélgetést az evangélikus gimnázium tantermeiben. Az ebédet követően arról szóltak és énekeltek az erre felkértek, hogy miképpen elevenedett meg számukra a Biblia. nyék. Van miért örülnünk akkor is - hangsúlyozta Harmati Béla -, ha csak az elmúlt másfél évtized egyházi változásait, a visszanyert lehetőségeket tekintjük. És tovább kell mennünk! Nem elég a nagymamák hite vagy a nagyapák imája, a család régi Bibliája. Hitre, imára, bibliaolvasásra nekünk van szükségünk. Halottaink élő hite lehet példa, de mit sem ér, ha az élőknek halott a hite! Az egyház az úton lévők közössége. Isten népének tovább kell haladnia, amíg csak szeretet által munkálkodó hit él bennünk. Isten nem megállást és üresjáratot rendelt el nekünk, személyünkben és az egyház egészében, hanem a továbblépést munkálja velünk együtt. Az úrvacsoravételt követően a püspököt és az egyházkerület éléről ugyancsak visszavonult dr. Sólyom Jenő felügyelőt Kondor Péter esperes köszöntötte meleg szavakkal a szolgatársak, illetve a Kelet-Békési Egyházmegye gyülekezetei nevében. E forró júniusi szombatot együtt, közösségben eltöltött hívek személyes ismeretségeket kötve, lélekben megerősödve indulhattak haza az ország legnagyobb evangélikus gyülekezetéből. Szegfű Katalin D. dr. Harmati Béla és dr. Sólyom Jenő köszöntése / I
