Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-15 / 24. szám
2. oldal 2003. JÚNIUS 15. Evangélikus Élet ^ ÉLŐ VÍZ „Önök kérték...” A televízió egyik népszerű műsorában kedvelt zeneszámok, kabaréjelenetek szerepelnek, amelyeket a nézők kívánságai szerint válogatnak össze. Sokan szeretnék, ha az élet is egy ilyen „Önök kérték” műsor lenne, ám Istennek célja van életünkkel, ezért a „programot” is Ő állítja össze. Bizony nem csak kedvenc számainkból választ... Jönnek a bajok, csalódások, kudarcok és velük az örökös miértek. Miért pont az én gyerekem gyógyithatatlan beteg? Miért vannak örökös anyagi gondjaim? Miért ilyen az én szomszédom? Miért ilyen a külsőm? „Önök kérték”. Hányán mondják: én nem kértem, én nem ezt kértem. Van, aki eljut odáig: minek is születtem, ha ilyen az élet? De gondoltunk-e már arra, hogy a bajoknak, a nehéz napoknak célja van? Istennek célja van veled. Az ember talán csak „élni” akar, vagyis végigélvezni a sok szépet és jót - de Isten nem céltalan életre teremtett minket. Terve nem más, mint hogy elvezessen újra magához, az atyai házba (Lk 15,11-32). A cél nélküli élet sokszor csábítónak tűnhet: nem kell cél, mert akkor neki kell feszülni, akkor küzdeni kell. Jó lenne egyszer úgy végignézni életünket, hogy kirajzolódjék: Isten mindig is keresett, és most is keres engem. A szenvedés kevésbé fáj, ha felismerjük, hogy célja van. Amint a keserű orvosság vagy a súlyos műtét is elviselhetőbb, ha tudjuk, hogy ez a gyógyulás útja. Rájöt- tünk-e már arra, hogy vannak gyógyító szenvedések, kijózanító kudarcok, építő megaláztatások az életben? Ahogyan a Zsolt 119,67 mondja: „Minekelőtte meg- aláztattam, tévelyegtem, most pedig vigyázok az én szómra. " Az „én” a legjobban a megaláztatások ellen tiltakozik. Pedig sokkal kevesebb sérelmünk, csalódásunk lenne az életben, ha engednénk, hogy Isten kisebbítse az „énünket”. Gerhardt Pál szép éneke arra biztat: „Légy csendes szívvel!” Valóban, Isten az ellene lázadó, Őt bíráló, zúgolódó szívünket akarja lecsendesíteni. Ő nem kontár, hanem Mester: tudja, hogyan kell „hozzánk nyúlni”, minket lecsendesíteni. „Önök kérték” - szép ez a műsor, és kellemes órát tud szerezni. De hova jutna az ember, ha mindig az ő kérése, vágyai szerint történne minden?! Jézus azt mondja: „Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle” (Mt 6,8). A szülő sem mindig cukrot ad gyermekének, hanem mindazt, ami az egészséges fejlődéshez szükséges. Jó lenne belátni: sokszor más az, amit kérek - talán az imádságaimban is -, és más az, amit Isten szükségesnek ítél és megad. Ő tudja, mire van szükségem - és ez végtelen békeséggel tölthet el. Gáncs Aladár SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE Titok? Ef 1,3-14 Az élet olyan, mint egy nagy társasjáték. Az emberiség egyik fele féltve őrzi a titkot, a másik fele mindenáron meg akarja szerezni. A politikusok törvényt hoznak az államtitok megvédésére, a kémek pedig azon ügyeskednek, hogy hozzáférjenek. Üzletemberek nem árulják el az adásvétel összegét, míg a sajtó és az ellenérdekelt fél a korrupciótól sem riad vissza, hogy megszerezze a számára fontos információt. Különböző termékeket gyártó cégek és családok titokban tartják az előállítás technológiáját, annak részleteit, a konkurensek pedig mindent elkövetnek a termék összetételének megszerzéséért. Az elektronika világában felhasználói nevek és jelszavak őrzik a különböző rendszereket, hogy avatatlanok ne juthassanak információkhoz. Az ún. hekkerek pedig azon mesterkednek, hogy kijátsszák a legbonyolultabb védelmi rendszert is. Az emberi élet a csalódások színjátéka. „Van egy titkom” - súgja a terheit cipelő annak, akivel meg szeretné osztani a már elviselhetetlenségig növekedett lelki hátizsák tartalmát. Majd keserűen csalódik, ha a másik csúnyán visszaél bizalmával, és titkát kifecsegi. Az emberi élet titokfejtések izgalma. Valaha a titok engem is vonzott. Gyermekkoromban volt egy rejtekhelyünk, ahová csak a beavatottak léphettek be. A Sicc című könyv tele volt titkosírási ötletekkel, és sokáig kísérleteztünk, hogy olyan kódot találjunk, amit senki sem tud megfejteni. Hiszen sajátos öröm tölti el szívünket, valahányszor úgy érezzük, sikerült rájönni önmagunk, a másik ember, a világ, az Isten titkára. Isten nem is őrzi a titkát, hanem kinyilatkoztatja, leleplezi, feltárja, megmutatja. Feltálja, hogy - az emberi elképzelésekkel ellentétben - nem velünk szemben álló Hatalom, nem kiszámíthatatlan Erő, hanem jóindulatú Szeretet, javunkat munkáló Irgalom. Nincs szükség különféle áldozatokra, vallási ajándékokra, rítusokra, hogy „megvesztegetve” a magunk oldalára édesgessük, és így nyerjük el jóindulatát. Ő maga szalad elénk, mint szerető Atya, aki alig várja, hogy kimondhassa: „Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk...!" (Lk 15,23) Isten a kereszt őrültségét is vállalja, hogy Krisztusban leleplezhesse cselekedetei legmélyebb indítékát. így akar rádöbbenteni, hogy csak vele és nála élhetünk kiteljesedő életet. Nála, aki gyűlöli ugyan a bűnt, és mégis megmenti a bűnöst. Azért tárja fel a bűnbocsánat titkát, hogy ne a törlesztés kényszere alatt éljünk, hanem a tőle kapott bocsánat szabadságában. Megmutatja, hogy - igyekezetünkkel ellentétben - nem itt és nem nekünk kell megkeresnünk az elveszett paradicsomot, intellektuális, érzelmi, akarati édeneket építve. Ellenben felismerhetjük, hogy - míg a mi erőnkből és fantáziánkból nem futja többre az Éden utáni nosztalgiánál - a testté lett Igében ő maga foglal egybe mindeneket. Többé nem szükséges, hogy elszigetelt létünk kétségbeesetten kutassa a mennybe vivő utat. Fölösleges, hogy időt, erőt, fáradságot nem kímélve keressünk olyan édeni pillanatokat, amikor azt hisz- szük: „összehoztuk” a földet a mennyel. Benne mindezt „csak” fel kell ismernünk, el kell fogadnunk. Isten azt is kinyilatkoztatja, hogy életünknek egyedül az ő magasztalása ad értelmet. Nélküle csupán a magunk készítette számtalan aranyborjú körül tudunk táncot járni. Mindössze az lehet kérdés, hogy milyen stílusban. Évezredek óta e körül folyik a vita, a harc. Övele a helyére került élet biztonsága, hálája és öröme lesz létünk alapdallama, és minden gesztusunk őt hirdető, őt tükröző tánccá válik. Lelke az az iránytű, amelynek segítségével nem tévedünk el, hanem hazatalálunk. Megszabadulva a csak győztes vagy vesztes élethelyzeteket ismerő lelkűiéitől, belátjuk: megajándékozottá vált az életünk. Nem más tartozik nekünk, hanem mi tudunk önzetlen szeretetettel adni és elfogadni. Az ember védi, őrzi, kutatja a titkot. Isten feltáija önmagát, hogy ő legyen életünk értelme, célja, ideig és örökkévaló kiteljesedése. IMÁDKOZZUNK! Dicsérendő Szentháromság, Urunk! Köszönjük, hogy megismerteted velünk akaratod titkát. Köszönjük, hogy te javunkat akarod. Látod életünk botlásait, tévedéseit, zsákutcáit. Töröld el mindezt, hogy életünk a tőled kapott nagyszerű Fény továbbadója lehessen. Ámen. Laborczi Géza Hiányos falfirka Sokan szeretik a falfirkákat, de talán még többen vannak, akiket megbotránkoztat ez a fajta kommunikációs forma. Ám tagadhatatlan, hogy léteznek művészi „graf- fitik” is. Azzal, hogy ezt elismerem, persze még nem támogatom az ízléstelen és a köztulajdont (vagy magánvagyont) megkárosító ocsmány krikszkrakszokat. Csupán elismerem, hogy ennek a lassan művészetté nemesülő irányzatnak is megvan a helye és értelme. Nem így a falra mázolt csúf és okkult jeleknek. Sok mindent lehetne most felróni a „tetteseknek” (nevezhetnénk őket „légiónak” is, mert sokan vannak [Mk 5,9]); amiért viszont ez a jegyzet íródik, annak oka egy hiányosan idézett bibliai ige. Egyre több helyen látom ugyanis „falra fújva” azt a tanítást, hogy „A bűn zsoldja a halál”. Csakhogy a Bibliában a mondatvégi pont egy kicsikét később van - ebben a formában a szövegnek ily módon a lényege vész el. Felháborodásomat fokozza, hogy már nem csak a fővárosban látni így, megcsonkítva az Igét, hanem számtalan vidéki tűzfalon is. A tévelygők tehát tovább tévelyegnek - hamis képet mutatva a kereszténységről és a keresztényekről... Nyilvánvaló, hogy az első emberpár testének vetett pusztulást, amikor evett „a jó és a rossz tudásának fájáról" - nekik ezért meg kellett halniuk (lMóz 2,17). („...mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet” [Gál 6,8].) Nyilvánvaló, hogy ezzel örököltük mi is a bűnt - azonban éppen Jézus Krisztus az, aki megszabadít minket ettől a veszedelemtől, mert mi már a hitből élünk (Róm 1,17). Ki tehát az, aki engem (és másokat) ijesztget? Ki az, aki nekem szegezheti a bűnömet? És egyáltalán: ki és mit akar ezzel a megcsonkított idézettel? Hirtelen felindulásból reflektálhatnék azzal is, hogy közvetve idevonatkoztatom a Jelenések könyvének egyik passzusát: „ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból...” (Jel 22,19). Ehelyett azonban inkább a hiányos falfirkát egészítem ki: „...a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róm 6,23). Andriska János „Az értelem kevés ahhoz, hogy isteni dolgokkal bánjon. ” Luther: Magnificat (Takács János fordítása) • ••SAROK O RATIO OECUMENICA Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. Mindenható Úristen, mennyei Atyánk, aki teremtett világodat gondviselő szeretettel veszed körül, és élettel ajándékozod meg teremtményeidet, hallgasd meg a feléd hangzó imádság szavait. Kérünk, adj békét a körülöttünk lévő világban. Adj Telki megnyugvást és békességet az emberek között. Add, hogy egyetértésre törekedjünk a földön, egyházadban, gyülekezeteidben és családjainkban! Könyörgünk válogatás nélküli szerete- tedért, amellyel megajándékoztál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Segíts, hogy megbocsátó szeretettel tudjunk élni, és hirdessük evangéliumod üzenetét! Megváltó Jézus Krisztus, aki életedet adtad értünk, és bűnbocsánatot szereztél a Golgota keresztjén, ébressz bennünk élő hitet! Hitet, amely kételkedés nélkül vallja az örök élet reménységét. Gyújtsd össze egyházadat, hogy egy szívvel valljuk életünk megváltó üzenetét, evangéliumod szavát! Igazság Lelke, Szentlélek Isten, aki hitet ébresztesz bennünk, add a hitben való növekedés ajándékát naponként, hogy ne térjünk le a Krisztusban kapott hit útjáról! Világosságod ragyogja be mindennapi szolgálatunkat evangéliumod üzenetével. Szentháromság egy igaz Isten! Könyörgünk hozzád a betegekért, a szenvedőkért, a szenvedélyek rabságában lévőkért, a haldoklókért, a gyászolókért, az özvegyekért és árvákért, a kirekesztettekért és hajléktalanokért. Vigasztalásod ereje jusson el az ő életükbe rajtunk keresztül is, hogy reménység gyűljön szívükben szereteted és irgalmad által. Mindenható Atya, Fiú, Szentlélek Isten, könyörülj rajtunk, és hallgasd meg imádságunkat. Ámen. MEGJELENT Királyt mítuság adók fon sétáim. Árnyékos utcáin fel s alá járkálni, Fülmtic éneklésén, Gyáíge szellők lenézéséit Kcíive szerint élni Evangélikus ISKOLA PEDAGÓGIAI SZAKFOLYÓIRAT 3. £ 5 3 LITURGIKUS TÉR Az ambó- ahová lelkész és laikus egyaránt felléphet az istentiszteleten Az oltár és a szószék megszokott „bútordarabok" a magyar evangélikus templomokban. A megújuló liturgiában azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap az ambó, azaz az olvasópult. Néhány templomban mívesebb darabot találunk. Máshol egy masszívabb kottatartóval helyettesítik. Szerepe fontos, fontos lehet. A liturgiatörténet templommal foglalkozó résztudománya gazdag tradícióról árulkodik. Nekünk ma szinte a semmiből kell újra valamivé tennünk. Templomunk - azon belül a liturgikus tér - fontos alkotóelemévé. (HK) Szombathelyi templomunkban adventben készült el az új olvasópult, amely kiváltotta az eddigi kottatartószerü állványt. Az új tárgy szép, míves, jól illeszkedik a templomtérbe, kellően magas, stabil és könnyen mozgatható. A templomi kellékek között a fenti feltételeknek megfelelő darabot nevezzük idegen szóval ambónak, mellyel evangélikus templomainkban is egyre gyakrabban találkozhatunk az oltártérben vagy annak környezetében. Az ambó a szentélyben található, és eredetét az ókeresztény időkben kereshetjük. A szó görög eredetű, az anabainein (felmenni, fellépni) szóból származik. Az istentiszteleten szolgáló ugyanis fellép az ambóra, és ezáltal láthatóvá és hallhatóvá válik. Eredetileg két olvasópult állt a szentély jobb és bal oldalán. A jobb oldalon olvasták az epistolát (azaz a levélbeli igét), a bal oldalon pedig az evangéliumot. A jobb oldalit a 13. századtól a szószék váltotta fel, amely a templom még magasabb pontjára helyezi az igehirdetőt. Később a templomokból - így az evangélikus templomokból is - eltűnt az olvasópult, hisz a lekciót a pap az oltártól, az oltáron lévő Bibliából olvasta és olvassa a legtöbbször ma is. Pedig a lekció eredetileg nem e helyre való, hiszen az oltár mindenekelőtt az úrvacsorái liturgia helye. Az oltári olvasás jelentős hátránya, hogy kizárja a laikusokat a felolvasói szolgálatból. A római katolikus egyházban a II. vatikáni zsinatnak az igeliturgiára is vonatkozó reformja kötelezővé tette az ambó elhelyezését és igeolvasásra, igehirdetésre, hirdetésre, zsoltározásra való használatát. Ennek a döntésnek ugyanakkor az a sajnálatos következménye lett, hogy a szószékek használata szinte megszűnt. Egyházunk istentiszteleti élete megújulás előtt áll, és a jövőben egyre inkább hangsúlyossá válik, hogy laikus személyek is közreműködjenek a liturgiában. Az igeolvasás, imádkozás és hirdetés helye az olvasópult lesz. Az előttünk álló időben tehát az evangélikus templomoknak is elengedhetetlen tartozékává válik az ambó. Ugyanakkor semmiképpen sem volna kívánatos, ha ennek bevezetése után a szószék elveszítené az istentiszteleten betöltött szerepét. Bár tény, hogy kis létszámú istentiszteleten - délutáni, esti alkalmakon, de adott esetben akár a vasárnapi főistentiszteleten is - célszerűbb az olvasópulttól prédikálni, mint az olykor „távoli” szószékről. Modem templomainkban pedig a két funkció teljesen egybeolvad. Legyen az ambó istentiszteleti életünkben a lelkész és a laikusok szolgálatának szép és áldott helye. Gregersen-Labossa György
